„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„A szovjet vezetés nem ismerte fel megfelelően a világgazdaság fejlődési irányát, ami ahhoz vezetett, hogy a Szovjetunió kimaradt a számítógépes forradalom irányításából, és nem tudott átállni egy új technológiai rendre”
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP
A negyedik ipari forradalom fogalmát Klaus Schwab, a Világgazdasági Fórum alapítója hozta be a köztudatba. „Az első ipari forradalom víz- és gőzenergiát használt a termelés gépesítésére. A második elektromos energiát használt a tömegtermelés létrehozására. A harmadik elektronikát és információs technológiát használt a termelés automatizálására. Most egy negyedik ipari forradalom épül a harmadikra, a múlt század közepe óta zajló digitális forradalomra. Olyan technológiák fúziója jellemzi, amelyek elmossák a határokat a fizikai, a digitális és a biológiai szféra között” – fogalmaz Schwab.
„A kutatók és elemzők véleménye eltér arról, hogy valóban egy negyedik ipari forradalom szemtanúi vagyunk-e, vagy az úgynevezett Industry 4.0 egyelőre nem minősíthető önálló, teljesmértékű forradalomnak. Abban azonban egyetértenek, hogy a jelenlegi folyamatok kardinális változásokat hoznak a világban”
A Szentpétervári Állami Egyetemen megjelent a „Technológiák Geopolitikája” című tanulmány az ipari forradalmak geopolitikai hatásait vizsgálva arra a következtetésre jut, hogy minden ipari forradalom új lendületet adott a nemzetközi kapcsolatok fejlődésének, de új politikai konfliktusokat is generált. A jelenlegi, negyedik ipari forradalom a geopolitikai verseny fokozódásával is együtt jár, de nem lineárisan, hanem exponenciálisan fejlődik, behatol az emberi élet minden területére. A tanulmányban a világhírű politológus Karl W. Deutsch 1959-ben-, William T. R. Fox külpolitikai teoretikus 1968-ban megjelent cikkeire való hivatkozással állapítja meg, hogy ipari/tudományos/technikai fejlettség, és a nagyhatalmi státusz között egyenes a kapcsolat, és ezt az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti nukleáris és űrkutatási hajsza igazolja. Ezt Charles Weiss 2015-ben megjelent munkája is megerősíti, miszerint ha figyelembe vesszük a hadviselés eszközeinek a fejlődését az atomfegyverektől a drónokon át az információs technológiákig és a közösségi médiáig, úgy láthatjuk, hogy az új lehetőségek „jelentős előnyt jelentenek azoknak, akik hatékonyan tudják kezelni azokat”.
„A fentiek alapján nem meglepő, hogy a világ nagy-, és középhatalmai egyaránt törekednek a technikai fölény megszerzésére legyenek annak gazdasági, társadalmi, biztonságpolitikai vagy akár katonai vonatkozásai. A technológiák hajszájában folyamatosan megmérettetik magukat a világ nagyjai, a negyedik ipari forradalom tétje azonban a korábbiakhoz képest is jóval nagyobb”
Jelen elemzés ennek értelmében igyekszik történelmi áttekintés keretében bemutatni Oroszország, mint állam (Orosz birodalom, Szovjetunió, Oroszországi Föderáció) teljesítményét a korábbi ipari forradalmak során, valamint röviden vázolni az ország a negyedik ipari forradalom terén tett törekvéseit és lehetőségeit.
A jelenkori nemzetközi kapcsolatok és a modern emberi életvitel nem jöhetett volna létre a három ipari forradalom nélkül. Ezek a forradalmak az elmúlt három évszázadban különböző időpontokban zajlottak le, és bizonyos tekintetben egy általános folyamat részét képezték. Minden forradalom a maga módján változtatta meg az emberek életmódját, munkáját, gondolkodását és együttélését.
Az első ipari forradalom a tudományos és technológiai fejlődés időszaka volt a 18. században, amely a nagyrészt vidéki, mezőgazdasági társadalmakat – különösen Európában és Észak-Amerikában – iparosodott, városi társadalmakká változtatta. Bár az első fejlesztések már az 1700-as években megjelentek, igazán az 1830-1840-es években csúcsosodott ki. A gőzgépek megjelenésével az ipari termelés hatalmas szintet lépett, de nem csak a gyártás/termelés hanem a szállítás, a bányászat is hatalmas fejlődésnek indult, az új kohászati eljárások elősegítették a vasút fejlődését is.
„A cári Oroszországban az ipari forradalom a nyugathoz képest némi késéssel érkezett. Míg Európában az 1830-1840-es évek az iparosodás egyik csúcspontját jelentették, Oroszországban csak akkor vette szerény kezdetét, viszont gyorsan zárkózott fel”
Ha az 1830-as években alig néhány gőzgép volt az országban és mindössze hét gépgyár, addig 1860-ra több mint 200 ezer gőzgép működött és 99 gépgyár. Az 1860-as években a fejlődés azonban megtorpant, és egy több mint 20 éves stagnálásra került sor. Az újabb fellendülés 1887-1897 között volt. Ekkor azonban már kezdetét vette a második ipari forradalom. Az acél megmunkálásának új módszerei, a villamosenergia termelés és a vegyipar gyors fejlődése, az üzemanyagok elterjedése gyorsabbá és hatékonyabbá tette a közlekedést, a tömeggyártásnak köszönhetően elérhetőbbé váltak a fogyasztási cikkek.
„Ha az első ipari forradalom idején Oroszország csak épp, hogy fel tudott zárkózni a nyugati országokhoz, addig a második ipari forradalom esetében aktív részese, és mondhatni alakítója is volt”
Az 19-20. század fordulóján kezdett fejlődni az elektromos világítás. Az első üveg szénszálas égőt 1873-ban hozta létre az orosz Alekszandr Lodigin feltaláló, nem sokkal később a szintén orosz Jablocskin 1876-ban kaolin szigeteléses ívet helyezett az égőbe. Utóbbival világítottak ki több kiállítást, valamint utcát Londonban és Párizsban, maga a párizsi elektrotechnikai világkiállítás pavilonjait is Jablocskin égőivel világították meg.
Az amerikai Thomas Edison Lodigin égőjét fejlesztette tovább a híres szénszálas égőjévé 1879-ben. A már említett orosz gazdasági stagnáció azonban nem tette lehetővé a két orosz feltaláló érvényesülését Oroszországban, így mint több más orosz tudós és feltaláló, emigrációba kényszerültek. Lodigin már Amerikában Edison változatát tovább fejlesztve kapott szabadalmat volfrám szálas égőkre 1890-ben. A mai áramszállítás alapjait a német AEG orosz származású mérnöke Dolivo-Dobrowolsky tette le, amikor 1891-ben saját fejlesztésű váltóáramos transzformátora segítségével 175 kilométer távolságra tudtak villanyáramot juttatni. Máig zajlanak a viták arról, hogy az olasz Guglielmo Marconi, a szerb-amerikai Nikola Tesla vagy az orosz Alekszandr Popov fedezte fel előbb a rádiót.
„Meglehet, rengeteg úttörő találmányt nem Oroszországban fedeztek fel, de azok adaptálása viszonylag hamar megtörtént”
Oroszországban építettek be például először dízelmotort hajókba 1903-ban, Nyugaton erre csak 1912-ben került sor. Bár a repülésben az úttörők a Wright fivérek voltak, akik már 1903-ban végrehajtották az első repülésüket, a La Manche-csatornát pedig 1909-ben az olasz Louis Blériot repülte át, de 1913-ban Oroszországban épült meg a világ első négymotoros repülőgépe, amelynek továbbfejlesztett változata lett a világ első nehézbombázója. A számtalan példa ellenére a második oroszországi iparosításra már a Szovjetunió idején, az 1930-as években került sor.
A harmadik ipari forradalom a második világháború lezárása után vette kezdetét, amikor a világ gazdaságai valamelyest talpra álltak. A harmadik ipari forradalom elősegítette az elektronika, a távközlés és természetesen a számítógépek felemelkedését. A harmadik ipari forradalom az új technológiák révén megnyitotta a kaput többek között az űr expedíciók és a biotechnológia, valamint az atomenergia hasznosítása előtt.
„Az orosz ipari fejlődés egyik legintenzívebb időszakát 1950-1985 közé teszik. Ekkor a Szovjetunió élen járt az űrkutatásban, az atomenergetikában, és több magas tudományos tevékenységet igénylő ágazatban”
A fejlesztések legtöbbje a védelmi ipart érintette, a civil felhasználásra szánt fejlesztések terén azonban jelentős volt az elmaradás. A tervgazdaság negatív hatással volt a tényleges fejlődésre, az innovációk a korszak legfontosabb ágazatait, mint a számítástechnika alig érintették. A Szovjetunió tulajdonképpen felhagyott a saját számítógép ipar kiépítésével, és elkezdte az IBM modellek másolását fordított mérnöki tevékenység keretében (vagyis nem szereztek engedélyt a technológia használatára, hanem másolták).
„Azzal, hogy a szovjet vezetés a hidegháború körülményei között a saját (külföldi kompetenciáktól független) elektronikai és számítástechnikai ipar kiépítése helyett a már ismert külföldi modellek másolása mellett döntött, gyakorlatilag bekódolta a gazdaságba annak technológiai elmaradottságát is”
Utóbbi bizonyos szempontból irónikus, mivel az elektronika fejlődéséhez jelentős mértékben járultak hozzá szovjet tudósok fejlesztései is. Zsoresz Alfjorov fedezte fel a hetero tranzisztort amely lehetővé tette a mobiltelefonos és műholdas kommunikációt. A félvezető heterostruktúrák terén végzett kutatásai hatalmas mértékben járultak hozzá a LED-technológiák, a napelemek, a tüzelő tulajdonságú lézerek fejlődéséhez, amelyeket mind a katonai mind civil területen is alkalmaztak. Az ipari és a tudományos potenciál megvolt tehát a Szovjetunióban ahhoz, hogy a harmadik ipari forradalomban egyenrangú félként vehessen részt, amit a szovjet atom-, és űrkutatási programok, katonai fejlesztések is igazoltak.
„A szovjet vezetés nem ismerte fel megfelelően a világgazdaság fejlődési irányát, ami ahhoz vezetett, hogy a Szovjetunió kimaradt a számítógépes forradalom irányításából, és nem tudott átállni egy új technológiai rendre”
Egyes szakértők úgy vélik, az innovatív fejlesztésekre való törekvés hiánya vezetett a Szovjetunió egy korábbi technológiai rendben való konzerválásához, ami a továbbiakban a Szovjetunió vereségéhez vezetett mind a gazdasági versenyben, mind pedig a hidegháborúban.
A korábban vázolt szovjet tapasztalatokból tanulva az orosz vezetés felismerte a technológiai fejlődés kulcsfontosságát, és igyekezett legalább a normatív kereteket biztosítani a negyedik ipari forradalom számára. A kezdeti elképzelés szerint, amelyet Vlagyimir Putyin fogalmazott meg 2007-ben, az orosz Rosznano és Roszteh vállalatok alapján jönnek majd létre az innovatív iparágak. Ezután 2009-ben úgynevezett „technológiai platformokat” hoztak létre, amelyek egyfajta kommunikációs közegek, céljuk az ígéretes kereskedelmi technológiák, új termékek (szolgáltatások) létrehozására irányuló erőfeszítések fokozása, és további források bevonása a kutatás-fejlesztés számára. 2011-ben a csúcstechnológiákkal és innovációkkal foglalkozó kormánybizottság létrehozta a már működő technológiai platformokat koordináló szerveket. Az orosz nemzeti innovációs rendszer kialakításának következő állomása az volt, hogy 2015-ig állami programot dolgozzanak ki azon ígéretes iparágak támogatására, amelyek termékei versenyképessé válhatnak a világpiacon. A program stratégiai céljának meghatározásakor az Orosz Tudományos Akadémia (RAN) és a Stratégiai Kezdeményezések Ügynöksége (ASI) által javasolt két koncepció került bemutatásra.
„A RAN szerint először importhelyettesítő programot kell végrehajtani, majd 20-30 éven belül új technológiai alapon új iparosítást. Az ASI kételkedett az importhelyettesítés sikerében, és inkább az új technológiai rend szempontjából ígéretes piacok kialakítására összpontosított. Az utóbbi mentén elkészült a Nemzeti Technológiai Kezdeményezés programja, amely alapvetően új piacok kialakításának, és az Oroszország globális technológiai vezető szerepét biztosító feltételek megteremtésének módszereit hivatott kidolgozni 2035-ig”
A saját technológiák égető szükségességét a 2014-ben kivetett szankciók után érezte meg Oroszország, így végül az importhelyettesítés, és a saját fejlesztések szükségessége került előtérbe, amelyet több törvényi intézkedéssel is támogatnak. Oroszországban 2016-óta igen komoly figyelmet fordítanak a digitális technológiák bevezetésére. Az orosz elnök kezdeményezésére egy 2024-ig tartó fejlesztési programot dolgoztak ki, amelynek a költségvetése fokozatos növekedéssel 2021-re elérte az orosz GDP 3 százalékát, és 2024-ben annak 5 százalékát kell elérnie.
„Moszkva komoly hangsúlyt helyezett a hazai fejlesztésekre, de a nemzetközi együttműködésre is. Így 2021-ben az orosz kormány, és a Világgazdasági Fórum (WEF) memorandumot írt alá a Negyedik Ipari Forradalom Központjának létrehozásáról Oroszországban”
A WEF-fel közösen projektek indítását tervezték a kísérleti jogrendszerek, a mesterséges intelligencia és az Internet of Things alkalmazása, valamint a vezető nélküli járművek, az orvostudomány és az adatfeldolgozás területén. Oroszországban 2021-re már több mint 800 helyen alkalmaztak mesterséges intelligenciát. Az orosz vállalatok túlnyomó része adatfeldolgozáshoz, élő nyelv felismeréséhez használja, ezt követi a számítógépes látás, amelyet a gyártási folyamatok során használnak.
Az 2022 februárjában kitört orosz-ukrán háború következtében kivetett szankciók, valamint a legnagyobb high-tech cégek kivonulása Oroszországból jelentősen megnehezítette ezeket a folyamatokat, a nemzetközi együttműködési programok megakadtak, a 4IF Központ pedig felfüggesztette a tevékenységét.
„Ennek ellenére mára Oroszország a 14. helyen áll a Rosztelekom által az országok technológiai fejlettségi szintje alapján összeállított rangsorban. A robotika és a kvantumtechnológiák, valamint a mesterséges intelligencia területén végzett tudományos és feltalálói tevékenység tekintetében az első 10 ország között van, és a jelenlegi tervek szerint 2030-ig 25 milliárd rubelt fektetnek az utóbbiba állami forrásokból”
Az orosz gazdaság hatalmas forrásokkal rendelkezik a szénhidrogén értékesítésnek köszönhetően, ezért egyelőre még van lehetősége arra, hogy jelentős finanszírozást biztosítson a digitális és high-tech fejlesztéseknek, emellett az orosz tudományos potenciál, amely mindig is komoly tényező volt a tudomány világában továbbra is jelen van. Oroszország törekszik arra, hogy az anyagi forrásaira, és szellemi potenciáljára támaszkodva egyenrangú szereplője legyen a negyedik ipari forradalomnak, ehhez azonban az ország vezetésének megfelelő intézkedéseket és időszerű döntéseket kell hoznia.
„Ennek hiányában egy újabb szovjet pangás, és visszaesés szemtanúi lehetünk”
A szankciók és nemzetközi politikai elszigetelődés fokozódásával Oroszországnak jóval nehezebb lesz majd lépést tartania a világgal, és beteljesíteni az ambícióját, hogy az Eurázsiai Gazdasági Unióban vezető pozíciót töltsön be. Utóbbi megvalósítását nagy mértékben megnehezíti a kínai gazdasági befolyás erősödése, és a kínai technológiák elterjedése mind Oroszországban, mind az EGU tagállamaiban.
Az első ipari forradalom némi késéssel érkezett Oroszországba, amelyet néhány évtized lemaradással tudott csak behozni. Ehhez képest a második és a harmadik ipari forradalmakban Oroszország és később a Szovjetunió nemcsak, hogy aktívan részt vett, de bizonyos mértékben alakította is azokat. A szovjet vezetés elhibázott döntései, és az ideológiai alapú gazdasági prioritás állítás következtében az egyébként kiváló tudományos potenciállal rendelkező Szovjetunió elveszítette a digitális versenyt.
„A mai Oroszország hasonló lendülettel vesz részt a negyedik ipari forradalomban, ahhoz azonban hogy vezető szerephez jusson benne, nemcsak anyagi és szellemi erőforrásokra, hanem konzekvens politikai döntések meghozatalára, a gazdaság belső innovatív átstrukturálására is szükség lesz”
A szankciók és a csúcstechnológiákat biztosító cégek kivonulása miatt Oroszország számára egyre nehezebbnek bizonyulhat lépést tartania a forradalommal, és megőriznie regionális nagyhatalmi státuszát.
Az elemzést készítette: Seremet Sándor
(Az írás eredetileg az eurasiacenter.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
Reflected sadness szerint:
Ha a technológiai forradalmak valódi és nem propagandaváltozatát nézzük, nyugodtan kijelenthetjük, hogy Oroszország fantasztikus előrehaladást ért el a digitális átalakulás terén, és anélkül halad előre, hogy lassítaná sebességét és ütemét.
HandaBandy szerint:
“NSU Prinz”
Köszönöm, pont ezen okból hoztam a példákatt. A SOKOL egy tévedésem volt mert egy nagy táskarádiót
akartam példaként hozni, csak a neve nem ugrik be. Ha jól tévedek a Grundig valamelyik Weltempfänger-e
“adta az ihletet”. Mellesleg a SONY-is hasonlóan másolta ezt – egy darabig. Aztán nem. A SONY – Grundig
versenyfutás is megérne egy fejezetet, de ez itt erősen off topic már. De hozhatnám a Moszkva elnevezésű
rezgőkéses borotvát is ami hogy, hogy nem, kísértetiesen hasonlított a BRAUN Sixtant-ra.
Kornai. A magyar modellt pedig erősen a háztáji és a TSZ melléküzemág tartotta úgy-ahogy életben.
Üldözték is az ide vonatkozó pártközpontok ezt a melléküzemág témát! Kádárék igyekezet a szüzen
közösülés aktusát megvalósítani, de hát a bőréből a rendszer csak nem tudott kibújni.
Mindazonáltal köszönet csakafidesz-nek mert sommásan és jól összefoglalta, hogy miért gyilkosa a
vörös diktatúra az innovációnak. Magyarán a fejlődésnek, még “magyarabbúl” az életnek.
Köszönöm a figyelmet.
HandaBandy szerint:
Felhívnám a figyelmet, hogy a SZU béli tudományos “meglendülés” erősen köthető a Hruscsov színre lépéséhez.
Ennyit tesz Oroszországban ha egy picit szabadabb lesz a légkör és bízni kezdenek az emberek saját magukban.
Szóval, aki még mindig, ma is a Szaratov hűtőszekrény, a Zaporozsec és a SOKOL rádió műszaki szintjéből indul
ki az lehet, hogy tévedni fog a jóslatait illetően.
csakafidesz szerint:
“aki még mindig, ma is a Szaratov hűtőszekrény, a Zaporozsec és a SOKOL rádió műszaki szintjéből indul ki az lehet, hogy tévedni fog a jóslatait illetően.”
——————————————————————————————————————————————————————
Nos ez még anno normálisan nézett ki. Bár minőségben jóval alulmúlta mindegyik a “Nyugat” hasonló szintű termékét. Az elmaradás ekkor még csak kb, tíz év volt. Amerikában 1952-53 körül gyártottak pont olyan hűtőszekrényt, mint a Szaratov. Ez tényleg egy koppintás volt. A Zaporozsec pedig az NSU Prinz és hasonló gépkocsik világában elment, csak a minősége volt sokkal rosszabb. A Sokol rádió is megfelelt a korábbi műszaki kívánalmaknak.
A végzetes elmaradás az a számítástechnikában jelentkezett. Persze áthidalták azzal, hogy a kibernetika burzsoá áltudomány, de ők is tudták, hogy ez nekik nem megy. A mai napig el van maradva az orosz ipar az elektronika fejlesztésében, bár tudomásom szerint nagyon nagy súlyt fektetnek erre a területre.
Viszont van egy érdekes tényező. A kurrens színvonalon bekapcsolódni, és átugrani azokat a lépcsőket amelyeket mások bejártak, némi előnyt is jelent.
csakafidesz szerint:
Szépnek tűnik ez az összefoglalás, de súlyos tények mutatják, hogy a Szovjetunióban a társadalmi fejlődés meggátolásával gyakorlatilag minden modernizációt megfojtottak. Korábban már kifejtettem itt, hogy a technikai forradalom elsődleges hatásaként, a találmányok hálózatokat hoztak létre. Vasúti hálózat, közúti hálózat, elektromos hálózat, telefon hálózat, mobilkommunikációs hálózatok, internet. Vetítsük le ezt a Szovjetunióra. Magyarországon már a XIX. század második felében természetes volt, hogy valaki kiment a pályaudvarra, jegyet váltott, felült a vonatra és elutazott az ország másik felében. A Szovjetunióban annak összeomlásáig belső útlevél volt használatban. Ez gyakorlatilag megszüntette az egyéni mozgásszabadságot. A telefonhálózat a gyakorlatban inkább szolgálta a polgárok megfigyelését, mint a kapcsolattartást. A totalitárius állam polgára potenciálisan ellenség volt az ÁLLAM és a PÁRT számára. Ebben a miliőben semmilyen fejlődés és fejlesztés nem ment azon a pályán, amelyiken normális viszonyok között menni kellett. Vegyünk egy külső példát. A személygépkocsi a szabadság szinonimája is lehetne, nem véletlen, hogy a totalitárius III. Birodalomban az állam elkobozta a személygépkocsikat. A német állampolgár (értve itt az átlagos állampolgárt) anno engedéllyel válthatott vasúti jegyet és legfeljebb kerékpárral tudott elmenni az egyik városból a másikba.
A Szovjetunióban ettől is rosszabb volt a helyzet, mert ha nem volt passzportja akkor le is tartóztatták, ha elhagyta a lakóhelyét. Maradva a személygépkocsinál, nos nagyon kevesek számára volt adott és az autók megkésett gyártása az importált technológiával 1970-ben kezdődött el Togliattiban, és 42 évi gyártották apró módosításokkal az eredeti modellt. Volt egy frissítés, mert 1984-ben megjelent a Lada Samara a német Porsche Engineering segítségével és ez bővítette a palettát. Ettől függetlenül a belső utazások továbbra is meglehetősen korlátozottak voltak és tilos volt számos zárt övezetbe beutazni. Például “különleges övezetnek” számított Nyizsnij Novgorod ősi városa is, akkor nevén Gorkij, mert néhány fontos ipari üzem telepedett a városba. Az eszement kémmánia, a titkolózás olyan fokú volt, hogy az ipari üzemek tudtak együtt működni, mert titoknak volt minősítve mit gyártanak. A csavargyártó például nem léphetett közvetlenül kapcsolatba az alapanyag gyártóval, mert az egy másik minisztérium alá tartozott.
Ezekkel a korlátozásokkal nem is lehetett eredményes és jól működő ipari struktúrát létrehozni. Kornai János alapjainál fogta meg a problémát. A vertikális szerveződésben működő üzemek kapcsolatrendszere eleve korlátozott volt, és ezzel a mozgásterük is be volt határolva. A szocialista, -ergo életképtelen- életképtelen vállalatok önálló kezdeményezéseit a központ eleve elnyomta, lázadásnak minősítette. Egy a szocialista üzem vezetője nem lehetett okosabb, mint a minisztériumi főnöke. Maradt tehát a tervteljesítés szent kötelessége, és minden vezető jobban tette, ha semmit sem talál ki, hanem megvárja a nagyfejesek utasításait.
Ilyen körülmények között a fejlődés-fejlesztés a Szovjetunióban úgy is mondhatnám, hogy laboratóriumi volt, és a buta főnökök mindent megtettek, hogy ne változzon meg semmi, mert akkor kiderülne, hogy nélkülük is lehetséges továbblépni. A direktívákat pedig olyan kontraszelektált elvtársak adták ki akiknek műveltsége eleve hiányos volt, és a hozzá nem értésük miatt ők is abban voltak érdekeltek, hogy semmi ne változzon. Ez egy teljesen fejlődés ellenes képlet, és ez volt a jellemző az egész szocialista táborra.