A fronton nem alakul rosszul Moszkva szempontjából a helyzet, és a globális játszmákban is erősítette a pozícióit Oroszország. Ráadásul a Kreml elfeledtetve a Prigozsin zendülése nyomán támadt belpolitikai bizonytalanságot, erőt demonstrált a helyi választásokon is. Ezek után magabiztosan utazhatott Vlagyimir Putyin Vlagyivosztokba, ahová megérkezett Kim Dzsong Un is. Úgy tűnik tehát, lendületesen indította az őszt Oroszország.

Lendületben van Oroszország. A G20-ak csúcstalálkozója Vlagyimir Putyin és Hszi Csin-ping távollétében is Moszkva, valamint az úgynevezett globális Dél sikerét hozta. Az Oroszországot ezúttal pellengérre nem állító, el nem ítélő zárónyilatkozat egyértelműen kudarc Ukrajna számára, a Nyugat pedig kénytelen volt tudomásul venni, hogy az ENSZ mellett a legnagyobb globális platform fenntartása érdekében egyre több kompromisszumra kényszerül. Ezután az orosz választási napra szegeződött a figyelem már csak azért is, mert a Nyugat még nem tett le Putyin rendszerének megrengetéséről. Ez érthető is, hiszen a jelenlegi helyzetben lényegében csak ez adna reményt arra, hogy a fronton Ukrajna megfordíthassa a háború számára egyelőre nem túl fényes menetét.

„A helyi választások azonban azt bizonyították, hogy a hatalom túl van a Prigozsin zendülése utáni sokkon, és a társadalom, ha nem is túl lelkesen, de felsorakozik a hatalom mögött. Ezután az orosz elnök magabiztosan utazhatott el a Kelet felé fordulást már a találkozónak helyszínt adó város nevében is szimbolizáló (urald a keletet) vlagyivosztoki fórumra, ahol a plenáris ülésen elemében érezve magát oda-odaszúrt a Nyugatnak”

A Keleti Gazdasági Fórumra egy ideje már oda kell figyelni, ám mindenek előtt Washingtonban most azért tekintenek aggodalommal az orosz Távol-Kelet politikai, gazdasági központjára, mert megérkezett oda, Kim Dzsong Un, Észak-Korea és Oroszország közeledése pedig nem jó hír sem a nyugati blokknak, sem pedig Ukrajnának.

De menjünk sorjában. Oroszország régióinak többségében – 21 kormányzót, 20 regionális parlamentet és polgármestereket választottak meg -, valamint az Ukrajnától elcsatolt területeken rendeztek a hétvégén különböző szintű regionális és önkormányzati választást. Aligha meglepő, hogy a hatalom pártjának, az Egységes Oroszországnak a jelöltjei nyertek, a párt a listás részeredmények alapján nem is szavazatok kétharmadát, hanem a háromnegyedét szerezte meg.

„Ezek után jobb híján a nyugati fősodor a választások manipulálásáról beszéltek, emellett a nemzetközi jog durva megsértésének nevezték a szavazást, amellyel Moszkva Ukrajna déli és keleti régiója fölött is meg akarta erősíteni a hatalmát”

Igen, a Kreml ezzel a választással is demonstrálta, hogy a Krím mellett a tavaly elcsatolt négy terület is Oroszországhoz tartozik. Emellett azt is, hogy háború ide vagy oda – Oroszországban ugye ez nem is háború, hanem különleges katonai művelet – az élet nem áll meg, az ország működik. S nemcsak működik, de mind a gazdasági, mind pedig a politikai helyzet a nehézsége ellenére stabil. A társadalom ebben a kiélezett helyzetben ott áll a hatalom mögött. Az egyre növekvő aggodalmat és az apátiát mutatja a visszafogott aktivitás – a részvételi arány 43,5 százalékos volt, ám jónéhány nagyvárosban alig több mint 20 –, a rendszeren belüli ellenzéki pártok tanácstalanságát pedig a korábbinál jóval rosszabb eredményeik. A kommunisták tavaly például 22 százalék feletti eredményt értek el Moszkvában, míg most a pártelnök, Gennagyij Zjuganov unokája csak 8,11 százalékot a magabiztosan nyerő Szergej Szobjanyinnal szemben. Azért ehhez tegyük hozzá, hogy a fővárost Zjuganovék a belső klánharcokra, a párton belüli utódlásra koncentrálva lényegében feladták, de visszaszorult a legerősebb ellenzéki párt a szibériai „ vörös övezetben” is.

„Ebben a helyzetben nehezen értelmezhető néhány elemző erőlködése – volt, aki az orosz történelem legmanipuláltabb választásáról beszélt -, hiszen háborús helyzetben nagyjából ezt az eredményt lehetett várni. Az oroszok úgy érzik, ez nem a tiltakozás ideje, így a választások tehát nagyjából tükrözték a társadalom hangulatát”

Persze, az orosz politikai rendszernek nem tesz jót ez a fajta „letisztulás”, ám azt is megérthetjük, hogy a jelenlegihez hasonló helyzetek mindenhol beszűkítik az ellenzék mozgásterét. Ugyanez a tendencia rajzolódik ki Ukrajnában is, ahol a hatalom az ősszel és tavasszal esedékes választást meg sem akarja tartani.

A választások egyben a jövő tavasszal esedékes elnökválasztás főpróbájának is tekinthetők, így a feltehetően újra induló Vlagyimir Putyinnak nem kell komoly alternatívától tartania. Az egyre növekvő apátiával, az internetes szavazással szemben annak látványos elterjedése ellenére meglévő bizalmatlansággal, az elitektől elfordulással persze előbb-utóbb kell valamit kezdeni, de tény, hogy a rendszer, a hatalom fő célkitűzéseit a társadalom többsége támogatja.

„A választások után Putyin nyugodtan utazhatott Vlagyivosztokba, és a magabiztosság érződött is a megszólalásaiban”

Az elnök egyebek mellett felvázolta az orosz Távol-Kelet fejlesztésében elért eredményeket, a régióban rejlő további potenciált, lehetőségeket, a Nyugatnak pedig megüzente, hogy a világrend átalakul, az amerikai hegemóniának lassan vége.

A hanyatló Egyesült Államokat a Szovjetunióhoz hasonlította, hiszen jelenleg Amerika ugyanúgy bánik a szövetségeseivel, mint egykor a Szovjetunió. Ennek kapcsán hozta szóba 1956-ot is, jól összekavarva ezzel az orosz tankönyvről szóló vitába belebonyolódott magyar közvéleményt. Az orosz elnök szerint hibás döntést hozott a Szovjetunió a hidegháború idején, amikor tankokat küldött Magyarországra és Csehszlovákiába a tömeges tüntetések leverésére. „Hiba volt” – mondta Putyin, amikor a Keleti Gazdasági Fórum plenáris ülésén arról kérdezték, hogy Oroszországot gyarmatosító hatalomnak tekintik-e, amiért Moszkva 1956-ban Budapestre, 1968-ban pedig Prágába küldött tankokat. „Nem helyes olyan külpolitikai lépéseket tenni, amelyek sértik más népek érdekeit” – tette hozzá.

„Putyin szerint az Egyesült Államok ugyanazokat a hibákat követi el, mint a Szovjetunió. Szerinte Washingtonnak nincsenek barátai, csak érdekei”

De Putyin magabiztosságát mutatja az is, ahogy az amerikai belső állapotokról beszélt. A Donald Trump ellen zajló amerikai eljárásokkal kapcsolatban kijelentette, szerinte azok csak az amerikai igazságügyi rendszer gyengeségére világítanak rá. Az eljárás az amerikai politikai rendszer teljes rothadtságát mutatja, amely nem állíthatja, hogy másokat demokráciára taníthat.

Ezután tárgyalt az orosz elnök a Vlagyivosztokba érkezett Kim Dzsong Unnal. Moszkva és Phenjan közeledése joggal aggaszthatja a Nyugatot, mert így a csendes-óceáni térségben a Washington-Tokió-Szöul háromszöggel szemben formálódik a Peking-Phenjan-Moszkva együttműködés.

„Az orosz-észak-koreai kapcsolat erősödése ráadásul nem csak geopolitikai értelemben lehet kölcsönösen előnyös mindkét országnak. Moszkva kaphat lőszereket, akár rakétákat is, amely fogyóeszköz az ukrajnai háborúban, az egyre kínzóbb munkaerő hiányt pedig enyhíthetik a koreai vendégmunkások. Phenjan cserébe élelmiszerhez és új technológiát juthat”

Azt hiszem, érthetjük tehát, hogy miért fenyegetőzik a Fehér Ház újabb szankciókkal. Még elkeseredettebb és dühösebb Kijev, hiszen amennyire lubickolt az elmúlt jó hét történéseiben Oroszország, annyira frusztrálhatták azok Ukrajnát. Nem véletlen tehát, hogy az ilyen esetekben már megszokott módon Kijev csapkodott jobbra-balra. Mihajlo Podoljak, az elnöki iroda tanácsadója azt találta mondani, hogy India és Kína gyenge intellektuális potenciállal rendelkezik, és nem értik a jelen világot, így a lépéseik következményeit sem. Ha ehhez hozzávesszük, hogy korábban az államfő Brazíliát bírálta, akkor azt látjuk, hogy mintha Kijev rájött volna, hogy nem tudja maga mellé állítani a „globális Dél” vezető országait, így dühében inkább beléjük rúg egyet. Mit mondjak, taktikus húzás.