//Lekerül az orosz kesztyű?
Ukrán katonák BMP-2 gyalogsági harcjárművön Izjumtól keletre 2022. szeptember 16-án #moszkvater

Lekerül az orosz kesztyű?

MEGOSZTÁS

Az elmúlt hét folyamán az ukrán energetikai infrastruktúra elleni, immár rendszeressé váló támadások mindenképp az orosz stratégia megváltozásának kezdetét jelölik. Moszkva láthatóan kezdi levenni a korábban magára erőltetett kesztyűt, és a harkovi fiaskó után végül kiterjeszti az egyes szakértők által már a háború első napjaiban szorgalmazott stratégiai csapásokat. Miután pedig sok máshoz hasonlóan az ukrán energiahálózat is szinte teljes egészében a Szovjetunió öröksége, a csapások hosszú távon béníthatják le Kijevet. Egyúttal úgy tűnik, a harkovi ellentámadás lendülete kezd kifogyni, miközben más frontokon Moszkva a tanulságokat levonva már jóval erősebb védelmet épít ki. Utóbbinál néha nem rest még a természetet is saját igényei szerint formálni.

Ukrán katonák BMP-2 gyalogsági harcjárművön Izjumtól keletre 2022. szeptember 16-án #moszkvater
Ukrán katonák BMP-2 gyalogsági harcjárművön Izjumtól keletre 2022. szeptember 16-án
Fotó:EUROPRESS/Juan BARRETO/AFP

A Scott Ritter amerikai szakértő által egyenesen az 1973-as jóm kuppuri háború óta eltelt időszak legnagyobb hírszerzési kudarcaként emlegetett harkovi kivonulást követően Oroszország jelentősen változtatatott a hozzáállásán. A háború eszkalálódásának részeként úgymond részben kezd lekerülni a kesztyű, és Moszkva a stratégiai célpontok ellen eddig felemásként értékelhető taktikáját leváltotta. Avagy Harkov után a Kreml számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az eddigi „különleges katonai műveletként” aposztrofált módszerekkel nem tudja belátható időn belül elérni a háborús céljait. Persze, hadászati szempontból ez nem számít meglepetésnek – elég csak az Egyesült Államok által Irak vagy Jugoszlávia ellen folytatott háborúk jóval kiterjedtebb hadviselési módszereit nézni –, mégis az orosz viszonylatban a politika elszakadása a korábbi „Tesco gazdaságos” stratégiától komoly változásnak számít. Bár egyesek minderre már a különleges katonai művelet orosz rövidítése alapján SzVO 2.0-ként kezdenek hivatkozni, a valóságban nincs másról szó, mint a hadvezetés adaptációjáról a megváltozott körülményekhez.

„Mint a hőerőművek, illetve a Krivoj Rog környéki vízerőművek elleni támadások is mutatják, immár az eddig viszonylag épségben hagyott energetikai infrastruktúra is felkerült a célpontok listájára”

A hétfői napra virradóan ugyanis Oroszország átfogó támadást indított többek közt a harkovi, odesszai, dnyepropetrovszki és poltavai területeken fekvő hőerőművek, illetve transzformátor alállomások ellen. Utóbbiakat aztán a hét második felében a Krivoj Rog környéki vízerőművekre mért csapások egészítettek ki.

A szeptember 11-14 között találatot kapott ukrajnai hőerőművek térképe. E sorok írásakor immár a szlavjanszki hőerőmű, illetve a szomszédos transzformátorállomás is felkerült az orosz célpontok listájára #moszkvater
A szeptember 11-14 között találatot kapott ukrajnai hőerőművek térképe. E sorok írásakor immár a szlavjanszki hőerőmű, illetve a szomszédos transzformátorállomás is felkerült az orosz célpontok listájára
Forrás:Zasztavnij

„Vélhetően nem volt véletlen a zaporozsjei atomerőmű utolsó, még működő blokkjának a leválasztása sem az ukrán hálózatról. Közben az erőművet egy hét leállás után visszakapcsolták a hálózatra”

Ezzel ugyanis Moszkva egyrészt fokozni tudja az ukrán energiahálózatra mért csapásainak hatékonyságát – ne felejtsük a hat blokkal összesen áramtermelő kapacitás 20 százalékának kieséséről van szó –, egyben pedig magát az erőművet és annak infrastruktúráját védi a hálózat részleges összeomlásával járó áramszünetek következményeitől. A legnagyobb termelő leválasztásával esetleges további erőművek kiesése drasztikusan megnöveli a hálózat terhelését, amely, mint hétfőre virradóra láttuk, egyfajta dominóhatásként aztán egymást követő folytonos áramszünetekben mutatkozott meg Ukrajna nyugati és középső területeit eltekintve szinte mindenhol. A termelők kiesésével pedig megnő a feszültség ingadozás, amely a még épségben lévő erőműveket veszélyeztetné. Így nem csoda, hogy az orosz rakétatámadásokat épségben átvészelő Hmelnyickij és Juzsnoukrainszkij atomerőművek egyes blokkjait is ideiglenesen le kellett kapcsolnia a hálózatot felügyelő Ukrenergonak, mivel ellenkező esetben maguk az erőművek szenvedtek volna el károsodást.

Robbanás a Harkov melletti Zmijovszkaja hőerőműben. Vélhetően a támadást követően csak Zmijovszkaja esetében mintegy 2200 MW termelési kapacitás esett ki a rendszerből.

„De miért is fontosak az elmúlt napok támadásai?”

Utóbbiak hatását érdemes közvetlen és közvetett részre osztani. Közvetlen hadászati jelentőséggel egyértelműen a krivoj rogi Karacsun gátra, illetve a szomszédos Iszkra víztározókra mért csapások bírnak, mivel az onnan kiszabaduló jelentős mennyiségű víztömeg egyszerűen elmosta az Ingulec folyón felállított állandó, illetve ideiglenes átkelőket. Helyi jelentések alapján nagyjából átlagosan 2,5 méterrel emelkedett meg az Ingulec vízszintje, amely noha azóta 40-100 centiméterrel csökkent, ám még így is drasztikusan meghaladja a korábbi értékeket. Ukrán jelentések alapján az első csapást követően 100 m3/másodpercre ugrott meg a Karacsun gátból a kiáramló víz mennyisége. Összehasonlításképp ez nagyjából megegyezik a Sajó átlagos vízhozamával, illetve a szeptember 17-i hidrológiai adatok szerint kicsivel meg is haladja a Maros Nagylaknál mért vízhozamát.

A találat után a Karacsun gátnál készült felvétel 

Ez főképp az Andrejevka környéki frontszakaszon gyakorlatilag lehetetlenné tette az átkelést a korábban majdnem száraz lábbal átszelhető folyón. Az elmosott pontonhidak következtében például a sebesültek evakuációját is helikopterekkel kell Ukrajnának megoldania. Ráadásul a zatokai vasúti hídhoz hasonlóan még ha sikerül is Kijevnek a gátak sérüléseit valamilyen módon orvosolni, elég csak pár cirkáló rakéta, és ismét kontrollálatlanul áramolhat ki a víz a tározókból. Vagy másik oldalt az Ingulec felsőbb folyásánál fekvő tározók részleges kiiktatásával lehetőség nyílik a már megsérült infrastruktúrát túlterhelni, mint történt az az Iszkra gátat ért támadás során.

Az Andrejevka környéki harcok állása 2022.szeptember 16-án #moszkvater
Az Andrejevka környéki harcok állása 2022.szeptember 16-án
Forrás:Rybar

„Mellesleg a folyók, gátak vagy egyéb vízügyi infrastruktúrák kiiktatását vagy katonai célra való felhasználását Ukrajna már a Kijev környéki harcok során megkezdte”

Március folyamán az Irpeny folyó folyását megváltoztatva az ukrán hadvezetés elárasztotta az Irpeny-Bucsa vonal mentén fekvő területeket. De hasonló történt Szvjatogorszk térségében is a Donyec folyónál, valamint szinte biztos, hogy az Ingulec alacsony vízállása sem természetes okok miatt következett be. Avagy a herszoni offenzíva előkészítésének részeként Kijev mesterségesen visszafogta az Ingulec vízhozamát. Mindez természetesen nem menti fel az orosz felet sem a potenciálisan civil területekre is veszélyt jelentő akciók alól, de be kell látnunk, hogy ez még mindig egy háború, ahol egymás után dőlnek le a morális gátak. A civilizáció kezdete óta a háborúk sosem a finom megoldásaikról voltak híresek, és nincs ez most sincs máshogy. Arról nem is beszélve, hogy épp Kijev az, aki folyamatosan tűz alatt tartja az orosz kézen lévő kahovkai vízerőművet, valamint az energodari atomerőművet, amelyek esetében egy potenciálisan bekövetkező katasztrófa jóval súlyosabb károkkal járna világszinten nézve.

Ukrán lövészárkokat áraszt el a megáradt Ingulec

„Közvetett téren az erőművek elleni támadások hosszú távon lesznek fájdalmasak Ukrajnának”

Ugyanis bár tény, hogy az országos áramszünetet végül sikerült elkerülni, valamint az áramszolgáltatás is helyreállt az említett régiókban, de a kiesett erőműveket Ukrajna nem tudja pótolni. Akárcsak számtalan esetben, úgy az erőművek terén is igaz, hogy a függetlenné válás óta képtelen volt Kijev saját maga új erőműveket építeni. Ironikus módon az országban található 15 hőerőmű mindegyike még a jelenlegi kormányzat által dekommunizációra ítélt szovjet örökség részeként épült az 1950-80-as évek közt. Az atomerőművek esetében szintén hasonló tapasztalható, avagy az 1991 után átadott blokkok építését is még a szovjet hatalom kezdte meg, csak befejezésük gazdasági vagy egyéb okoknál fogva elhúzódott. Végül a vízerőművek, valamint a hozzájuk tartozó gátak tekintetében sem másabb a helyzet, mindegyik még a szovjet időszakban, 1991 előtt épült.

„Mindegyik esetben aligha valószínű, hogy a kiesett létesítményeket Kijev saját erőből pótolni, vagy egyáltalán helyreállítani tudná”

Még egy traszformátor állomás pótlása is hónapokat, ha nem éveket igénybe vevő folyamat, így elképzelhető, hogy még esetleges nyugati segítség mellett is mennyi időbe telne a napokban megsérült létesítmények helyreállítása. Amennyiben a csapások folytatódnak, úgy válnak egyre súlyosabbá a jelenleg még kezelhetőnek tűnő problémák. A tél közeledtével pedig a fogyasztás minden takarékoskodási intézkedés ellenére is önkéntelenül emelkedésnek fog indulni, még nagyobb terhet róva a hálózatra. Moszkvának pedig nem is feltétlen magukat az erőműveket kell semlegesítenie, mivel a 330/750kV-os gerinchálózat autotranszformátor állomásoknál történő megszakításával ugyanazt a hatást érheti el. Hiába termel egy erőmű, ha az áramot nem tudja hova – értve itt a fogyasztókat – eljuttatni, amely ismét csak regionális vagy akár országos áramkimaradáshoz vezethet. Ebben az esetben pedig a legfontosabb az ukrán logisztika gerincét adó villamosított vasútvonalak leállása, amelynek immár közvetlenül a haderő ellátására lesznek kihatással. De nem elhanyagolható az internetszolgáltatás szünetelése sem, amely viszont a kommunikációt blokkolhatja részlegesen.

Ukrajna áramhálózatának térképe. Mint látszik az erőművi termelés többsége az ország keleti és déli területein helyezkedik el #moszkvater
Ukrajna áramhálózatának térképe. Mint látszik az erőművi termelés többsége az ország keleti és déli területein helyezkedik el
Forrás:Wikipédia

„Ugyancsak szignifikáns szempont a nyugatra – így hazánkba – áramló ukrán áramexport esetleges leállása, mivel az már a szeptember 11-12 éjjelén végrehajtott orosz támadások során is ideiglenesen szünetelt”

A hidegebb időszak és a fűtési szezon közeledtével nem elképzelhetetlen, hogy Moszkva további infrastrukturális elemekre, így egyes, nem az orosz exportot kiszolgáló gázvezetékekre, kompresszorállomásokra, gázmezőkre/kutakra, valamint magukra a gáztározókra is kiterjeszti a rakétacsapások körét. Ne feledjük, az ukrán gáztározói infrastruktúra egésze pár kisebb kapacitású kivételtől eltekintve szintén szovjet örökség, míg a belföldi gázkitermelés már eddig is jelentősebb károkat szenvedett a harcok során. Ukrajna pedig az alapvetően nyersanyag hiányban szenvedő Európától aligha fog érdemi segítséghez jutni.

Ukrajna gáztározóinak térképe és kapacitásuk #moszkvater
Ukrajna gáztározóinak térképe és kapacitásuk
Forrás:Ukrtraszngaz

„Európánál maradva a Krivoj Rog térségét ért rakétacsapások egy nem várt kihatással is járnak.”

Ugyanis az európai termelését ezekben a hetekben közel 80 százalékkal csökkentő luxemburgi ArcelorMittal még 2005-ben vásárolta fel a helyi Krivorizssztal üzemét, valamint a hozzá tartozó bányákat, amely azóta az egyik legnagyobb termelő üzemmé lépett elő a társaság portfoliójában. Viszont a háború kezdete óta a Krivorizssztal csak csökkentett üzemmódban tud üzemelni, amely kombinálva az Európában elszabaduló energiaárakkal, gyakorlatilag még nagyobb piacot teremt az import – így jelentős részben orosz – fémtermékek számára. Ez pedig csak romolhat a jövőben. Amennyiben a Karacsun gát mellett fekvő Krivoj Rog-i hőerőművet nagy eséllyel orosz rakétatámadás éri, úgy a Krivorizssztalnak is le kell állítania a még megmaradó termelését, mivel egyszerűen nem fog tudni sehonnan a szükséges mennyiségű villamosenergiához hozzájutni. Vélhetően nem véletlenül sürgette az ArcelorMittal főigazgatója, Geert Van Poelvoorde Európai Bizottsághoz írt levelében a szankciók kiterjesztését a lemezelt és bugaacél termékekre.

Az említett levél #moszkvater
Az említett levél
Forrás:Rybar

„Nem elképzelhetetlen az az eshetőség sem, hogy a régóta esedékes stratégiai célpontok elleni támadások nem csak hadászati jelentőséggel bírnak”

Hanem egyben egyfajta felkészítésül is szolgálnak az orosz hátország, valamint társadalom részére. Avagy a harkovi fiaskó után immár a parancsnokság és a politikai vezetés szemében is nyilvánvalóvá vált az eredményes műveletek végrehajtásához elégtelen létszám problémája orosz oldalról, így fokozatosan zajlik a csapaterősítések előkészítése. Illetve ahogy a járvány alatt, most is mintha részben a kérdést kormányzói szintre delegálta volna részben Moszkva. Elég csak Ramzan Kadirovnak a napokban tett „önkéntes mozgósításról” szóló kijelentését vegyük. Avagy a csecsen vezető javaslata szerint mind a 85 föderatív szubjektumnak egyenként össze kéne állítania egy nagyjából 1000 főből álló önkéntes alakulatot, amely aztán megjelenhetne majd Ukrajnában. Bár pár patriotábbnak számító orosz régió – így például a Krím – csatlakozott az elképzeléshez, még korai lenne alsóbb szintekre delegált átfogó mozgósítást emlegetni.

„A frontok tekintetében jelen helyzetben úgy tűnik Kijev az Oszkol folyóhoz, illetve az orosz határhoz érve kifogyott a harkovi offenzíva lendületéből, így egyéb szakaszokon igyekszik újabb áttöréseket elérni, a felszabadított területeken pedig az információs  háború és a pszichikai hadviselés részeként azonnal a háborús bűnök <feltárásába> kezdett, így nagyon érik egy <második Bucsa>”

Régóta emlegetett tény mind ukrán, mind orosz oldalról egy zaporozsjei ellentámadás lehetősége, amelyet csak megerősít a napokban a térségbe vezérelt nagyobb számú ukrán haderő. Orehov környezetében az ukrán parancsnokság a 65. gépesített gyalogsági, 102. területvédelmi és a 44. tüzérségi dandár alakulatait vonta össze, továbbá a térségben drónelhárítási céllal három Bukovel elektronikai zavarórendszer is üzemel. Végül páncélos támogatás mellett a szeptember 14-i és 16-i napokon Kijev Orehovból kiindulva megpróbálkozott az orosz vonalak áttörésével, ám az a kiépített orosz mélységi védelem, valamint a telepített aknamezők következtében sikertelenül zárult. Az ukrán fél több haditechnikai eszközt is vesztett a támadások során, köztük például a Hollandiától kapott YPR-765 gyalogsági harcjárművek, valamint lengyel T-72M1R harckocsik egyes példányait. Ennek ellenére a kudarc koránt sem jelenti a támadási kísérletek végét. Az ukrán elképzelés ugyanis egyszerre a front több szakaszán végrehajtott elterelő műveletekkel számol, amelynek következtében az orosz védelem felaprózódik, majd erre válaszul Kijev a harkovi offenzíva mintájára kifejezetten egy ponton törné át a frontot.

A Zaporozsje környéki frontok állása 2022. szeptember 14-én #moszkvater
A Zaporozsje környéki frontok állása 2022. szeptember 14-én
Forrás:Rybar

Egyúttal szinte borítékolható egy, az energodari atomerőmű elleni újabb partraszállási kísérlet ukrán oldalról, mivel egyszerűen maga az objektum olyan stratégiai jelentőséggel bír Kijev energiahálózata számára, hogy azt a tél közeledtével Zelenszkij úgymond nem tudja veszni hagyni. Utóbbi esetleg egy Tokmak-Vasziljovka elleni szárazföldi offenzívával is párosulhat.

„Bár az ukrán parancsnokság szerint csapataik egyes frontszakaszokon mindössze 10 kilométerre vannak a Luganszki Népköztársaság határától, ennek vajmi köze van a sikeres harkovi offenzívához”

Ugyanis Liszicsanszk, illetve a környező agglomeráció elfoglalását követően gyakorlatilag Szeverszk térségében júliustól kezdődve a front vonala befagyott, sem az ukrán, sem az orosz fél nem tudott jelentősebb területei sikereket elérni. Az orosz oldal erőfeszítéseit inkább Szoledar-Artyomovszk/Bahmut térségébe koncentrálja, míg mindeddig az ukrán fél nem rendelkezett akkora erőforrásokkal, amelyekkel sikeresen offenzív műveletekbe kezdhetne Liszicsanszk irányába. Természetesen a harkovi területek elvesztésével és a Liman térségére gyakorolt erőteljes nyomással az említett Szeverszk környéki front jelentősége is megnőtt, újfent kiújultak a harcok többek közt Belogorovka településért. Ám e sorok írásáig az ukrán haderő nem volt képes az orosz vonalakat áttörni, Moszkva a térségben Balaklejával ellentétben tartós védekezésre rendezkedett be, megfelelően kiépített védelmi infrastruktúrával.

A szoledari front állása 2022 szeptember 13-án #moszkvater
A szoledari front állása 2022 szeptember 13-án
Forrás:Rybar

A front déli szakaszán viszont épp az orosz fél ért el harctéri sikereket, miután a Wagner katonai magánvállalat rohamcsapatai fokozatosan terjesztik ki az általuk ellenőrzött zóna határait Artyomovszktól délre. Az ukrán védelem szempontjából kulcsfontosságú Kogyema elfoglalását követően sikerült a Nyikolajevka és Nyikolajevka-2 települések feletti ellenőrzést megszerezni, amivel egyben a Wagner sikeres átkelést is hajtott végre a Bahmutka folyón. Egyelőre sem Szoledar, sem Artyomovszk ellen nem várható frontális támadás, mivel az elsődleges cél a települések körüli megerősített állások, valamint magaslatok elfoglalása. Ezzel kvázi a Wagner a saját szájíze szerint tudja a harcteret formálni, hogy végül a településeket átkarolva egy gyors és átfogó támadással tudja bevenni azokat.

„Egyben a szeverszkihez hasonló helyzet figyelhető meg Liman térségében is”

A Donyec folyót elérve az ukrán parancsnokság folyamatosan újabb pontonhidak létesítésével, valamint diverzánscsoportok bejuttatásával próbálkozik a védelem hátába, az orosz-szakadár erők eddig az összes próbálkozásukat visszaverték. Bár tény, hogy Kijevnek sikerült több helyen, Andrejevka mintájára átkelni a Donyecen, egyszerűen nem tud az ukrán fél kitörni a túlparton felállított hídfőállásaiból. A harkovi tapasztalatokat levonva jelentősen megerősítésre került Liman térsége, amely Szlavjanszk közelségénél fogva alapvetően is a fokozottan védett területek közé tartozik.

A Liman térségében folyó harcok állása 2022. szeptember 17-e délelőttjén. A kék az ukrán, a piros az orosz vonalakat jelöli, a kettő közti terület gyakorlatilag az egyik fél által sem ellenőrzött szürke zóna #moszkvater
A Liman térségében folyó harcok állása 2022. szeptember 17-e délelőttjén. A kék az ukrán, a piros az orosz vonalakat jelöli, a kettő közti terület gyakorlatilag az egyik fél által sem ellenőrzött szürke zóna
Forrás:Telegram

„Részben a limani harcokhoz kapcsolódóan felettébb fura, hogy Zelenszkij izjumi látogatása orosz válasz nélkül maradt”

Miközben az államfő gyakorlatilag teljes biztonságban látogathatta meg az elfoglalt várost – igaz ott csak katonákkal találkozhatott –, az orosz elnöki adminisztráció helyettes vezetőjének, Szergej Kirijenkonak ugyanebben a térségben tett útja során az ukrán rakétatüzérség folyamatosan tűz alatt tartotta a frontvonal szinte egészét. Pedig Izjum mind az orosz rakétatüzérség, mind a légierő hatókörében található, az Iszkander ballisztikus rakétákról nem is beszélve.

„Bár az erőművek, illetve egyéb stratégiai infrastruktúra elleni erőteljesebb támadásokkal Oroszország mindenképp szintet lépett korábbi önmagához képest, még mindig vannak hiányosságok a hadvezetés részéről”

Főképp úgy, hogy a háború elejéhez képest immár Moszkva kimondott célja a jelenlegi ukrán vezetés eltávolítása. Arról nem is beszélve, hogy az esetleges nagyobb veszteségek vagy vereségek esetén sok orosz politikus még mindig a mára már kontraproduktívvá vált döntéshoztali központok elleni támadások szükségességét hozza fel. Avagy Moszkva szavai egyszerűen elinflálódtak, mivel a hangzatos nyilatkozatokat sokáig nem követte konkrét akció. Igaz ez a napokban úgy tűnik változni látszik.

MEGOSZTÁS

1997-ben született, jelenleg is tanulmányait folytató nemzetközi kapcsolatok szakértő. Érdeklődési körének középpontjában Oroszország, az orosz fegyveres erők, az orosz és globális geopolitika, biztonságpolitika, valamint alapvetően a haditechnikával összefüggésben felmerülő témák állnak. Mindezeken túl aktívan figyelemmel kíséri a globális világrend fokozatos átalakulását. Diplomáját nemzetközi tanulmányok szakon szerezte, angolul, oroszul és németül beszél.