„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Péter Tamás írása a #moszkvater.com számára
„Összességében elmondható, bár a háború kitörése valamelyest növelte a puccs vagy a felkelés esélyét Oroszországban, e forgatókönyvek megvalósulása egyelőre nem tűnik valószínűnek”
Fotó:EUROPRESS/JULIEN DE ROSA/AFP
Csak támogatná, vagy határozottan támogatja a javaslatot? Beszéljen világosan, Szergej! Igen vagy nem?! – teremtette le Vlagyimir Putyin a feszélyezett Szergej Nariskint azon az ülésen, melynek videofelvétele az orosz-ukrán háború kitörése előtt járta be a nemzetközi médiát. Nariskin végül kimondta azt a mondatot, melyet Putyin elvárt tőle: támogatta a Donyecki és Luhanszki Népköztársaságok függetlenségének elismerését, mely lényegében az Ukrajna elleni katonai támadás felvezetése volt. A birodalmi díszletek között lefolytatott elnöki leckéztetés meghökkentő látvány volt, mindazonáltal jól bemutatatta a Kremlben uralkodó légkör természetét, és az erőviszonyokat a háború kitörése körüli napokban. Pedig Szergej Nariskin nem akárki Oroszországban. Egykori KGB-s, Putyin régi harcostársa, 2016 óta az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat (SVR RF) igazgatója, egyike az úgynevezett szilovikoknak.
.embed-container { position: relative; padding-bottom: 56.25%; height: 0; overflow: hidden; max-width: 100%; } .embed-container iframe, .embed-container object, .embed-container embed { position: absolute; top: 0; left: 0; width: 100%; height: 100%; }
Putyin az elmúlt bő két évtizedben többek között ezen elit segítségével fejlesztette tökélyre hatalmi gépezetét Oroszországban. A Kreml befolyása alatt álló média és sajtóorgánumok, illetve a különböző fegyveres és állambiztonsági szervezetek ma már szinte teljes kontrollt gyakorolnak az állam és polgárai felett. A betonbiztosnak tűnő struktúra ellenére azonban mind a Putyin elleni puccs, mind az esetleges népfelkelés visszatérő téma a világsajtóban a háború kitörése óta.
„Joggal merül fel a kérdés, egy ilyen professzionális hatalmi gépezet mellett van-e bármi esély a politikai berendezkedést megváltoztató események bekövetkeztére?”
Krízisek és hatalomátvételek
Tény, hogy az orosz történelemben nem volna példa nélküli az erőszakos hatalomátvétel, vagy az annak megvalósítására tett kísérlet. A cári rendszert a bolsevikok váltották le az 1917-es orosz forradalom során, mellyel megalapozták a később szuperhatalommá váló Szovjetunió létrejöttét. Aztán 1991-re a Szovjetunió végóráit élte, a reformokkal próbálkozó Mihail Gorbacsov pártfőtitkár ellen a szovjet keményvonalasok próbáltak puccsot végrehajtani. Bár a puccs formálisan elbukott, Gorbacsovot pedig visszahelyezték pozíciójába, addigra a politikai hatalom átcsúszott Borisz Jelcin kezébe, aki 1991 decemberében az ukrán és fehérorosz elnökkel közösen bejelentette a Szovjetunió megszűnését.
„A két történelmi esemény kapcsán közös pont, hogy azok zavaros, konfliktusokkal terhelt időszakban történtek”
Az 1917-es bolsevik forradalom idején javában dúlt az első világháború, az 1991-es puccskísérlet idején pedig a Szovjetunió súlyos gazdasági, politikai krízissel küzdött. Márpedig a hatalomátvételek és a krízisek között összefüggés van, melyre Naunihal Singh amerikai politikatudós, az államcsínyek és katonai puccsok szakértője is rámutat műveiben.
Jóllehet, egy Putyin elmozdítását célzó akciót a mai orosz viszonyok közepette rendkívül nehéz lenne megvalósítani. Ami az orosz hadsereget illeti, az állományában számtalan kémelhárító tiszt teljesít szolgálatot fedésben, így a potenciális puccsisták nem tudhatnák, hogy kiben bízzanak. 2016-ban létrehozták az Orosz Nemzeti Gárdát is, akik az orosz titkosszolgálatokkal együttműködve belső biztonsági feladatokat látnak el.
„Az orosz elnök védelméről speciális osztag gondoskodik, akik körkörös oltalmat biztosítanak számára”
A legbelső kör élő pajzsként védelmezi Putyint, melynek tagjai az óriási tűzerejű SR-1 Vektor pisztolyokkal vannak felszerelve – ezek a fegyverek harminc rétegnyi kevlárt is képesek átütni. Nyilvános szereplések alkalmával a testőrök második köre a tömegben vegyül el, a harmadik kör pedig távolabbról figyel, kooperatív módon megfigyelve és semlegesítve minden gyanús elemet. Az elnöki védelem negyedik körét a környező épületekben rejtőzködő mesterlövészek biztosítják. Az orosz elnököt védő osztag rendelkezik gránátvetőkkel, légvédelmi rakétákkal felszerelt egységgel is.
A nagyhatalmú szilovikok
Bár a kulcsfontosságú döntéseket Putyin egyedül hozza meg, az elnök jelentős mértékben támaszkodik a szilovikoknak nevezett belső körére, akik hatással vannak Putyin elgondolásaira és stratégiájára is.
„Az úgynevezett szilovikok irányítják a védelmi szerveket és az állambiztonsági szolgálatokat, az Ukrajna elleni katonai beavatkozás tervének kiötlésében és kidolgozásában is jelentős szerepet játszottak”
Az SzVR RF-et irányító Szergej Nariskin mellett a szilovikok közé sorolják Alekszandr Bortnyikovot, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSzB – egykori KGB) vezetőjét, Nyikolaj Patrusevet, a Szövetségi Biztonsági Tanács (FSzB RF) vezetőjét, valamint a Védelmi Minisztérium élén álló Szergej Sojgut is. Tágabb értelemben azonban sziloviknak számít minden olyan intézmény és szervezet felsővezetője, aki saját védelmi egységgel rendelkezik.
A szilovikok többnyire nacionalista és (ultra)konzervatív nézeteket vallanak, és összeköti őket a közös identitás és a hasonló világnézet. Identitásuk fontos eleme az orosz ortodox egyházzal való szoros kapcsolat is. Az ukrán ortodoxiát – csakúgy, mint a katolicizmust – alapvetően nyugati, az orosz ortodoxiával ellentétes irányzatnak tartják, ezért az ukrajnai konfliktusra egyfajta újkori vallási háborúként is tekintenek.
„A szilovikok a saját hatalmuk, a nemzetgazdasági érdekek, és a vélt vagy valós külső fenyegetések védelme miatt az erős és centralizált államot részesítik előnyben, melyet átszőnek a nagy és jól finanszírozott védelmi struktúrák”
Putyin iránti rendkívüli lojalitásuk erős küldetéstudattal vegyül, ÉS kizárólag saját magukat tartják alkalmasnak arra, hogy megértsék az Oroszország előtt álló kihívásokat és kidolgozzák az arra adandó válaszokat. Nagymesterei a háttér-manipulációknak és a megtévesztéseknek. Nézeteik szerint a hétköznapi emberek úgysem lennének képesek felfogni a valóságot a világgal kapcsolatban, ezért azt el kell előlük rejteni. A szilovikok tevékenysége tehát nem öncélú. A maguk módján minden eszközzel azon dolgoznak, hogy megakadályozzák a puccsokat, és minden egyéb potenciális támadást a politikai vezetés vagy az állam ellen.
Semlegesített megmozdulások
A hatalmat felülről megváltoztatni szándékozó államcsíny mellett lehetséges forgatókönyv a rezsim elleni felkelés is. A háború kirobbanását követő egy-két hétben előfordultak néhány ezres tüntetések Oroszországban, a rezsim azonban még e kis létszámú tüntetéseket is veszélyként értékelte, ezért elfojtotta azokat. Több ezer embert tartóztattak le, a még működő, relatíve független média és sajtóorgánumokat ellehetetlenítették, a közösségi platformok elérhetőségét pedig erősen korlátozták.
„A parlament alsóháza új törvényjavaslatot is elfogadott, melynek értelmében akár 15 év börtönnel is szankcionálhatják majd azokat, akik <hamis> információkat terjesztenek az orosz haderő tevékenységével kapcsolatban. Mindebből kifolyólag nemcsak puccsot, de kollektív megmozdulásokat és tartós tüntetéshullámokat is módfelett nehéz ma megvalósítani Oroszországban”
A témával foglalkozó kutatások alapján a lakosság 3-4 százalékának kellene egységesen megmozdulnia ahhoz, hogy az felkeléssé alakulhasson, vagy legalább komoly nyomást gyakorolhasson a hatalomra – ez orosz viszonylatban 4-5 millió embert jelent. A háborúellenes tiltakozások még csak meg sem közelítették ezt a mértéket, nem beszélve arról, hogy a forradalmak és felkelések valamifajta új, potenciális elit fellépése nélkül nem szoktak sikeresek lenni. Márpedig azokat a személyeket vagy csoportokat, akik lehetséges fenyegetést jelentettek a rezsimre, az elmúlt években vagy semlegesítették, vagy partvonalra szorították. Elég, ha csak Alekszej Navalnij orosz ellenzéki vezetőre gondolunk, akit két és fél év börtönbüntetése közepette márciusban újabb kilenc év börtönre ítéltek.
„Összességében elmondható, bár a háború kitörése valamelyest növelte a puccs vagy a felkelés esélyét Oroszországban, e forgatókönyvek megvalósulása egyelőre nem tűnik valószínűnek”
Az esélyek természetesen változhatnak annak függvényében, hogy miként alakul a háború az elkövetkező időszakban. Amennyiben a harcoló egységek teljesítménye hosszabb távon is elmarad a politikai elvárásoktól, illetve a háború kapcsán nem sikerül kieszközölni egy Oroszország számára kedvező megállapodást, az elvezethet oda, hogy a politikai vezetés feszültebbé válik, Putyin pedig elkezd bűnbakokat keresni a környezetében, büntetéseket kilátásba helyezve. A büntetéstől való félelem miatt az eddig lojálisnak mutatkozó elit egyes tagjai stratégiát válthatnak. Az engedelmességgel és kockázat kerüléssel szemben inkább önvédelmüket helyezhetik előtérbe, mely akár egy Putyin elleni puccskísérlet formájában is testet ölthet.
Amennyiben azonban az oroszoknak belátható időn belül jelentős és sikeres katonai hadműveleteket sikerül megvalósítaniuk Ukrajnában, illetve realizálni tudnak egy győzelemként eladható kompromisszumot Ukrajna és a NATO relációjában, úgy még jó darabig Vlagyimir Putyinnak fogják hívni az orosz elnököt.
(A szerző politikai tanácsadó)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
alf szerint:
A rendszer 2. – 10. szintjén álló ember számára a személyisége dönti el, hogy “kényelmesen megelégszik-e a pozíciójával, vagy nem. Ha veszít akkor meghal – ez a kockázat benne van. Nem szakértőként egy szilovik számára a változásnak kevés haszna lehet.
A jelen háborúban valamiféle “megoldást” leginkább az amerikai félidős választások jelentenek. Második helyen áll Tél tábornok “harciassága”
Távolabbról nézve MINDENKÉPPEN felgyorsul a világ polarizáltsága, és Európa, ha nem változtat gyökeresen nagyon súlyos árat fog fizetni egy embereket elevenen elégető “leendő tagállam? / jogállam?” támogatásáért!