„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Phenjan arzenálját végigmérve Észak-Korea leginkább a tüzérség, illetve a ballisztikus rakéták területén tudna további támogatást biztosítani Oroszország számára”
Fotó:EUROPRESS/Handout/24th Mechanized Brigade of Ukrainian Armed Forces/AFP
Felettébb érdekes felvételek kezdtek kiszivárogni a krasznojarszki pályaudvarról 2024. november 14-ének délutánján. Noha az avatatlan szemek elsőre nem tulajdonítanának nagy jelentőséget a pályaudvaron áthaladó, önjáró tüzérségi lövegeket szállító katonai tehervonatnak, jobban megnézve egészen különleges látvány tárul a szemünk elé.
„Ugyanis egy, az orosz hadrendben nem rendszeresített típus, az észak-koreai M1989 Kokszan példányait figyelhetjük meg a képeken”
Na de miért is? Az avatatlan szemek ismételten csak mondhatnák azt, hogy valójában szó sincs koreai tüzérségről, hanem csak pár 203 milliméteres szovjet-orosz 2Sz7 Pion önjáró löveget láthatunk a képeken. Hisz azokon egy felépítmény nélküli, láthatóan nagy kaliberű, a Pionéhoz hasonló zárt kabinnal ellátott tüzérségi löveg tűnik fel. Viszont, ha jobban megvizsgáljuk a példányokat akkor számos különbséget fedezhetünk fel köztük és a 2Sz7 család között, amelyek egyértelműen az M1989-re utalnak. Az első árulkodó részlet a – letakart – csőszájfék megléte, amely a 2Sz7 család esetében teljesen hiányzik.
Az M1989 Kokszan és a 2Sz7 család összevetése
Forrás:Globalsecurity
Másik oldalról míg a T-80 harckocsira épülő 2Sz7 család alváza 7 futógörgős kialakítású, addig a képeken oldalanként mindössze ötöt számolhatunk össze. Egyben a futógörgők kialakítása is egyedi, amelyek egyértelműen nem a T-72/80, hanem a régebbi T-54/55/62 családhoz tartoznak.
„Továbbá a futógörgők kiosztása és a többihez képest az első két futógörgő közti nagyobb távolság megint csak egyedül a T-54/55 családra épülő járműveken, illetve a szintén részben arra építkező ATSz-59 tüzérségi vontatókon figyelhető meg”
Utóbbihoz kapcsolódóan azt is szükséges megjegyezzük, hogy Moszkva esetében nem áll hadrendben sem a T-54/55, sem a T-62, sem az ATSz-59 alvázára épülő önjáró tüzérségi löveg. Mindezen tényekből és a lövegcső kialakításából egyértelműen következik, hogy a 170 milliméteres észak-koreai M1989 Kokszan önjáró tüzérségi löveg példányait láthatjuk a képeken.
Az említett példányok a krasznojarszki pályaudvaron 2024. november 14-én
Forrrás:Telegram
Egyben miután a futógörgők karimája a szovjet hagyományokból átvett észak-koreai minta szerint fehér színre van kifestve, mint ahogyan azokat a különböző parádékon és felvonulásokon láthatjuk, így valószínűleg az azokon rendszeresen résztvevő elit egységekhez tartozhatnak a Kokszanok. Utóbbi viszont azt jelenti, hogy Phenjan nem csupán az „egyszerű” reguláris, hanem az elit – szovjet viszonylatban gárdahadosztállyal egyenértékű – alakulatok eszközeit bocsátotta Moszkva rendelkezésére.
M1989 Kokszan lövegek egy phenjani parádé során
Forrás:Nknews
Kérdés persze, hogy személyzettel vagy anélkül, ám azzal majd a későbbiekben részletesen fogunk foglalkozni. Minden esetre nem elképzelhetetlen a 13 ezer főre taksált kurszki szárazföldi kontingenshez hasonló szcenárió, ahol Észak-Korea a saját viszonylatban legjobban képzett alakulatait küldi át önkéntes címszó alatt Moszkva segítségére.
„Mit is tud pontosan az M1989 Kokszan?”
A „Dzsucse Ágyúként” is hivatkozott Kokszan koncepciójának eredetéig egészen az 1970-es évekig, valamint a koreai háború utóhatásaiig kell visszamenjünk. Az 1953-as panmindzsoni fegyverszünet eredményeképp ugyanis a dél-koreai főváros és a kiemelt kikötőváros, Incshon is kevesebb, mint 40 kilométerre fekszik a két országot elválasztó demilitarizált övezettől.
Szöul és Incshon elhelyezkedése a DMZ-hez képest
Forrás:Wikipédia
Szöul és Incshon ilyen mértékű kitettsége így elméletben lehetővé teszi az észak-koreai haderő számára, hogy a határ saját oldaláról, csöves tüzérséggel közvetlen tudja támadni egy esetleges újraéledő konfliktus esetén ezeket a városokat.
„Viszont az 1970-es években nem állt Phenjan rendelkezésére olyan csöves tüzérség – a rakéta-sorozatvetők és ballisztikus rakéták külön történet –, amely képes lett volna lefedni az említett 40-60 kilométeres lőtávot”
Egyben az akkori technológiai színvonal mellett sem a szovjet 152, sem a nyugati 155 milliméteres sztenderd tüzérségi kaliberhez nem tartozott olyan löveg vagy gránát, ami be tudta volna lőni az említett távolságot. Nem véletlen, hogy a már korábban említett, alapvetően nukleáris tüzérségi gránátok célbajuttatására szolgáló szovjet 2Sz7 Pion is 203 milliméteres űrmérettel rendelkezik a 47 kilométeres maximális lőtávolság elérése érdekében.
2Sz7 működés közben
Az ország zárt jellegénél fogva a mai napig nem ismert pontosan vajon mi adhatta az inspirációt az észak-koreai mérnökök számára a 170 milliméteres kaliber kiválasztásához, ám a leginkább elfogadott elmélet szerint a 149 milliméteres japán Type 96 partvédelmi/ostromlöveg – nem összetévesztendő az ugyanezen nevet viselő tarackágyúval – szolgáltathatta a fejlesztési alapot, amelyből 1945 után számos példány maradt koreai fennhatóság alatt.
Type 96 ostromlöveg
Forrás:Wikipédia
Más elméletek szerint kiszuperált szovjet partvédelmi lövegek, vagy esetlegesen második világháborús hadizsákmányként átadott 173 milliméteres német Kanone 18 in Mörserlafette nehézlövegek szolgálhattak alapul, ám utóbbiak nem nyertek semmilyen módon megerősítést.
Kanone 18 in Mörserlafette az 1941-es tunéziai harcok során
Forrás:Twitter
Főleg miután nem lelhető fel semmilyen olyan szovjet levéltári dokumentum vagy kézzelfogható bizonyíték, ami a német hadizsákmányok Phenjannak történő átadását igazolnák.
„Egyúttal természetesen nem zárhatjuk ki annak a lehetőségét sem, hogy az észak-koreai mérnökök saját kútfőből jutottak el a 170 milliméteres kaliber kiválasztásához”
Technikai paramétereit tekintve Kokszan esetében a 170 milliméteres kaliberhez egy L/50 csőhosszúságú – az űrmérethez képest 50-szeres hosszúságú –, azaz 8 méternél is hosszabb, csőszájfékkel ellátott lövegcső társul, amely a hagyományos repeszromboló gránátokat 43, a rakéta póthajtással ellátottakat 54-60 kilométerre képes ellőni.
4:13-tól a Kokszanok vonulása egy 2018-as phenjani parádén
Összehasonlításként ezt a lőtávolságot a NATO-sztenderd 155 milliméteres gránátokkal csak a 2010-es évek második felében sikerült megugorni, jórészt a Rheinmetall tulajdonában álló dél-afrikai Denel Defense legújabb fejlesztéseinek hála.
Videó a dél-afrikai tesztről
Noha a gránát pontos tömege nem ismert, megint csak kiindulva az orosz megfelelőként tekintett 2Sz7 Pionból, amely esetében a rendszeresített muníció tömege 102-110 kilogramm, úgy valószínűleg a Kokszannál egy az érték 80-90 kilogramm között változhat.
„Bár az elérhető források az M1989 Kokszan esetében viszonylag lassú tűzgyorsaságról számolnak be – maximum 2 lövés 5 percenként –, a szovjet Pion és Malka példáit nézve nem kizárt, hogy a valós érték ennél magasabb”
Ugyanis a Kokszannál nagyobb kaliberű és nehezebb gránáttal operáló lövegek esetében a tűzgyorsaság kialakítástól függően elérheti a percenkénti 1,5-2,5 lövést. Igaz, hogy a 2Sz7-el szemben a Kokszan család újratöltése nem automatizált, ám megfelelően kiképzett személyzettel és utánpótlással vélhetően a hivatalosnak tekintettnél magasabb tűzgyorsasági érték is elérhető.
Maga a lövegcső egy egyedi megoldással nem közvetlenül az páncéltestre, hanem egy hármas sínrendszerre van rögzítve, amely mialatt lehetővé teszi a lövéskor felszabaduló energiák jobb elosztását egyben az eszköz szállítását és tárolását is megkönnyíti.
Az alábbi képen jól megfigyelhető a hármas sínrendszer
Forrás:Tank Encyclopedia
Ugyanis utóbbi esetekben a löveget előre csúsztatva „szállítási pozícióba” helyezik, hogy a borulás elkerülése érdekében a jármű tömegközéppontja egy harckocsi lövegtornyához hasonlóan relatíve középen helyezkedhessen el.
„A nyugati nomenklatúrában Kokszanként emlegetett tüzérségi lövegek esetében két alváltozatot különböztetünk meg, az elsőként 1973-ban rendszeresített M1978-at, és annak modernizált változatát az M1989-et”
Ezen jelzések esetében fontos megjegyezzük, hogy az azokban szereplő dátumok nem a gyártás kezdetét, hanem az első nyugati észlelés idejét jelzik. Avagy Észak-Korea zárt jellegénél fogva könnyen előfordulhatott – a korlátozott múltbéli műholdas felderítés esetében még inkább –, hogy az adott eszköz már évek óta gyártásban/szolgálatban volt, mire feltűnt a nyugati/dél-koreai megfigyelőknek. Részben hasonló trend bontakozott ki bizonyos szovjet tüzérségi lövegek esetében is, ahol például a 2Sz3 Akacija M1973, míg a 2Sz7 Pion M1975 jelzés alatt futott.
„A két alváltozat közti fő különbséget a páncéltest, valamint ahhoz kapcsolódóan az alváz kialakítása jelenti”
Míg az eredeti M1978 esetében vélhetően a páncéltest alapjául a szovjet T-54 harckocsik kínai licenszgyártású – és aztán lemásolt – változata, a Type 59 szolgált, addig ez az M1989 esetében már nem annyira biztos. Ugyanis az eredeti M1978-as verzió páncélteste túl kicsinek mutatkozott, amely más típusokhoz képest nem volt képes semmilyen lőszer tárolására. Azaz gyakorlatilag a vontatott tüzérséghez hasonlóan dedikált lőszerszállító teherautók kifejlesztése vált szükségessé a Kokszan löveghez a GAZ-51 és 63 teherautókra alapozva. Utóbbi viszont rendkívül sérülékennyé tette a löveget, mivel az minden esetben ki volt szolgáltatva ezeknek a járműveknek.
Az M1978 és M1989 verziók páncéltestei közti különbségek
Forrás:Tanks Encyclopedia
A modernizált M1989-es verzió viszont már hosszabb, a 2Sz7 Pionhoz hasonló frontális túlnyúlással ellátott páncéltestet kapott, amely az elődhöz képes nem csupán 12 gránát, de immár a 8-ból 4 főnyi személyzet, illetve a Igla és Sztrela hordozható légvédelmi rakéták befogadására is képessé vált.
Csonma-hó
Forrás:Wikipédia
Nem ismert, hogy a koreai mérnökök a Kokszan páncéltestjének meghosszabbítása során megmaradtak-e az eredeti Type 59 harckocsi alvázán, vagy esetleg áthelyezték azt a T-62 helyi változatának számító Csonma-hó alapjaira. Utóbbi magyarázatul szolgálhatna az első három futógörgő közti megnövelt távolságra.
„A típus a tűzkeresztségen az 1980-88 közti irak-iráni háború idején esett át, amikor Észak-Korea 1987-ben Irán egyik legnagyobb fegyverszállítójaként ismeretlen számban adott át Kokszan lövegeket a perzsa állam számára”
Utóbbihoz érdemes megjegyezzük, hogy Phenjan nem csupán közvetítő szerepet töltött be Irán és Kína, valamint a Szovjetunió között, hanem saját fejlesztéseiből is jelentős mennyiséget szállított le Teheránnak. Többek közt a jelenlegi iráni ballisztikus rakétaprogram is az Észak-Koreától kapott Scud rakétamásolatok révén tudott útjára indulni.
Bászra ostroma
Forrás:Wikipédia
Teherán a koreai lövegeket nagy hatótávolságuk miatt főképp a délkelet-iraki városok elleni csapásokban vetette be, ahol egyes források szerint a későbbi Kászim Szulejmáni által vezetett alakulatok Bászra ostromakor is használták azokat.
„Igaz az alkalmazás kiterjedtségéről és eredményeiről nincsenek részletes információink”
A háború végére Iraknak sikerült nagyjából 30 darabnyi Kokszant zsákmányolnia, amelyet bár a későbbiekben megpróbált lemásolni egy 180 milliméteres szovjet Sz-23 nehézlöveg és egy keletnémet BLG-60 hídvető felhasználásával, ám a projekt végül a prototípus stádiumban megragadt, majd 2003-ban amerikai kézre került.
Az iraki haderő kísérlete a Kokszan lemásolására
Forrás:Wikipédia
Becslések szerint a Kokszan M1987-as és M1989-es változatainak kombinált gyártási darabszáma meghaladja az 500 darabot, de az nem ismert, hogy ezekből Phenjan mennyit tart jelenleg is hadrendben. Viszont ahogyan az már korábban említésre került, a krasznojarszki képek alapján Moszkva a modernebb, M1989 változatból kap, az eddigi jelentések szerint 50 darabot.
„Milyen szerepet tölthet be a koreai nehéztüzérség az ukrajnai háborúban?”
Vélhetően a Kokszan hasonló feladatkörben fog szolgálni, mint a már többször említett 2Sz7 és 2Sz7M társai, részben tehermentesítve őket. A Financial Times értesülései szerint Moszkva első körben 50 darab M1989 Kokszant kaphat Észak-Koreától, ami nagyjából a teljes gyártási darabszám 10 százalékát képviseli.
Kokszan löveg az irak-iráni háború idején
Forrás.Tank Encyclopedia
Kombinálva ezt a szintén a brit lap által említett 20 darabos 240 milliméteres rakétatüzérséggel – az M1985 vagy M1991 típusok kerülhetnek ilyen téren szóba – az orosz hadvezetés számára lehetővé tenné 3 tüzérségi nehézdandár felállítását 2+1 csöves-rakétás felosztásban.
„Másképp fogalmazva csak a nehéz önjáró tüzérségi lövegek esetében, az 50 M1989 Kokszan beérkezése 40 százalékos képességnövekedést jelentene a The Military Balance 2024-es adatai szerint”
Utóbbi alapján ugyanis 2024 elején Oroszország összesen 125 darab 203 milliméteres nehéz önjáró tüzérségi löveggel rendelkezett, amelyből 50 darabot tett ki a modernizált 2Sz7M Malka és 75-öt az alapkivitelű 2Sz7 Pion. Persze joggal feltételezhetjük, hogy az év elejéhez képest vélhetően növekedett az orosz nehéztüzérségi állomány a reaktiválások következtében.
2Sz7 Pion működés közben
Ám nem sokkal, miután szinten a The Military Balance 2024 számai szerint a tartalékállomány 160 darabot tett ki. Rakétatüzérség tekintetében a The Military Balance 2024 év eleji adataival összevetve a 20 darab 240 milliméteres rakéta-sorozatvető beérkezése 10 százalékos képességnövekedést lenne képes biztosítani.
„A 2Sz7 család a 220 milliméteres BM-27 Uragan rakétatüzérséggel együtt főképp tüzérségi ellentevékenység és a tüzérségi párbajok során jut kiemelt szerephez, aminél a Kokszanok beérkezése csökkentené ezen típusok leterheltségét”
Persze fontos megjegyezzük, hogy ezeket a feladatköröket jelentős részben már a Lancet kamikaze és a különböző FPV típusú drónok vették át kényszerből, miután az orosz haderő a fentebb említett típusokon túl nem rendelkezik olyan adekvát 152 milliméteres tüzérségi löveggel, amely képes lenne a NATO JBMoU sztenderdje szerinti 155 milliméteres csöves tüzérséggel egyenértékű hatótávolságot biztosítani.
Utóbbi memorandum a hagyományos gránátok esetében 30, míg a rakéta póthajtással ellátottaknál legalább 40 kilométeres maximális lőtávot írt elő.
„Földrajzi tekintetben vélhetően Oroszország a Kokszan lövegeket saját, az Ukrajnával határos területein vetheti be a határon átnyúló tüzérségi párbajok esetében a szumi, csernyigovi és harkovi régiókban található ukrán állások ellen”
Példának okáért a 60 kilométeres lőtávnak köszönhetően a Kokszan képes közvetlen Belgorodból a Harkovtól északra található ukrán állásokat támadni. Figyelembe véve a típus tulajdonságait, elméleti szinten – gyakorlatról majd később – a Kokszan alkalmas lehetne akár az M142 Himars vagy az M270 MLRS rakétatüzérségek levadászására is.
M142 HIMARS rakétatüzérség kilövése a kurszki front mentén Szumiban
Szintén nem kizárt, hogy a típus akár a donyecki, akár a zaporozsjei, akár a herszoni frontokon is megforduljon, mivel mindhárom esetben effektív lőtávjánál fogva ki tudja egészíteni a hátország elleni UMPK siklóbomba indításokat. Vagy ugyanezt megtenni az egyre nehezebb helyzetbe kerülő Kupjanszk ellen.
„Nem kizárt, hogy Moszkva a Kokszanokat átmeneti megoldásként kívánja alkalmazni”
Vélhetően addig, amíg értelmezhető mennyiségben fel nem fut az orosz fél szerint 70-80 kilométeres maximális lőtávval bíró 152 milliméteres 2Sz35 Koalicija-SzV önjáró tüzérség gyártása. Utóbbit portálunkon már részletesen bemutattuk.
2Sz35 Koalicija-SzV
Fotó:EUROPRESS/YURI KADOBNOV /AFP
Vagy éppen a T-80 beharangozott gyártásának felújításával párhuzamosan nem gondolkodnak az orosz mérnökök egy új, a 2Sz7 családdal megegyező 203 milliméteres kaliberű nehézlöveg kifejlesztésén és hadrendbe állításán.
„Milyen problémák adódhatnak a Kokszanok bevetésével?”
Mondanunk sem kell Moszkva számára egy teljesen új, a szovjet eredetű tüzérségi struktúrába nem beilleszthető, unortodox kaliberrel felszerelt tüzérségi löveg rendszeresítése mindenféleképpen nagyobb nyomást helyez a harctéri és hátországbeli logisztikára. Miután Észak-Koreán és Iránon kívül eddig egy ország sem rendszeresítette a 170 milliméteres kalibert, úgy Oroszország sem rendelkezik a szükséges lőszerkészlettel vagy gyártási kapacitással.
Kim Dzsong Un egy M1978 Kokszan löveggel
Forrás:KCNA
Ennek következtében gyakorlatilag mind a lőszerutánpótlást, mind a karbantartáshoz/üzemben tartáshoz szükséges pótalkatrészek beszerzését közvetlenül Észak-Koreából kell intéznie. Utóbbi negatívan befolyásolhatja a lövegek rendelkezésre állását, mivel az oroszhoz képest többszörös hosszúságú utánpótlási útvonalon a megfelelő alkatrészek/lőszer beérkezése is hosszabb időt vesz igénybe.
„Példának okáért dél-koreai becslések szerint a november 14-i krasznojarszki megjelenést követően legkorábban 2-3 héten belül jelenhetnek meg a Kokszanok első példányai a harctéren”
Szintúgy kérdéses egyáltalán ki fogja ezeket a lövegeket üzemeltetni. Logikusnak tűnhet, hogy miután észak-koreai csapatok már jelen vannak Oroszország területén, így a számukra ismerős technikát ők kezeljék. Így viszont vélhetően az észak-koreai gyalogsághoz hasonlóan a tüzérséget sem lehet közvetlenül integrálni az orosz haderő kötelékébe, hanem külön alakulatokat kell belőlük létrehozni.
Kim Dzsong Un egy M1978 Kokszan löveggel
Forrás:KCNA
Kommunikációs téren kérdéses, hogy az orosz és észak-koreai tüzérek közti műveletek összehangolását milyen mértékben nehezítenék meg a nyelvi akadályok, valamint ezzel párhuzamosan a harctéri tapasztalatok megléte/hiánya.
„Amennyiben Moszkva tartósan számol a Kokszanok üzemeltetésével, úgy logikus lenne azokhoz akár eleinte vegyes majd tisztán orosz személyzetet kiképeznie”
Ez viszont hosszabb időt venne igénybe és lelassítaná a Kokszanok hadrendbe állítását. Még a képzett tüzérek számára is több hónapos átképzés szükséges ahhoz, hogy elsajátítsák a jármű, valamint az egyedi ballisztikájú 170 milliméteres löveg kezelését.
Egyben a beígért 50 darabos mennyiség folyamatos használatot, illetve az ezzel járó karbantartás idejére kieső példányokat feltételezve nem fedezné egyszerre a harctéri és kiképzési szükségleteket.
„Technikai szempontból azt mindenképp érdemes megjegyezzük, hogy maximális lőtáv esetében ekkora távolságnál szükséges lenne akár az orosz Krasznopolhoz, akár az amerikai Excaliburhoz vagy Copperheadhez hasonló precíziós gránát alkalmazása”
A hagyományos, nem irányított repeszromboló gránátok esetében ugyanis a 40-60 kilométer mellett már a puszta távolságból adódó szórás következtében is elengedhetetlen a menet közbeni pályakorrekció a pontcélok eredményes kiiktatása érdekében.
Krasznopol használata Ukrajnában
Nem ismert egyelőre, hogy Phenjan rendelkezik-e 170 milliméteres kaliberben ilyen eszközökkel, ám amennyiben nem, úgy akár saját hasonló fejlesztéseiből, akár az orosz Krasznopolból könnyen átemelhető és adaptálható lenne azok rávezetése.
„Milyen egyéb eszközök csatlakozhatnak még <Phenjan pörölyéhez>?”
Az Oroszország és Észak-Korea közt kibontakozó egyre szorosabb együttműködés, valamint a nemrégiben elfogadott stratégiai partnerségi szerződés fényében valószínűsíthető, hogy Phenjan katonai segítségnyújtása a Kokszan lövegeken túl egyéb eszközökre is kiterjed majd.
Bulsae-4 bevetése
Főleg ha az eddig példákat tekintjük, ahol a lőszerszállításon és a még mindig nem azonosított szárazföldi csapatokon túl például a Bulsae-4 néven ismert, az izraeli Spike típushoz hasonló páncéltörő rakétarendszer idén nyáron már szintén feltűnt orosz használatban. Az általunk szintén már részletesen bemutatott KN-23 típusú ballisztikus rakétáról nem is beszélve, amelynek első példányait Moszkva először 2023-24 fordulóján vetette be.
„Phenjan arzenálját végigmérve Észak-Korea leginkább a tüzérség, illetve a ballisztikus rakéták területén tudna további támogatást biztosítani Oroszország számára”
Csöves tüzérség tekintetében logikus választás lehetne Phenjan egyik legújabb fejlesztése, a Dzsucse 107 jelöléssel illetett – nem hivatalos nyugati elnevezése M2018 – 155 milliméteres önjáró tüzérségi löveg. Utóbbi az automatizált tűzvezető rendszerével és integrált fedélzeti ballisztikai radarjával, valamint 30-40 kilométeresre becsült lőtávolságával eredményesen tudná kiegészíteni Moszkva meglévő flottáját.
Dzsucse 107 felvonulása az egyik phenjani parádén
Forrás:Reddit
Igaz a NATO sztenderd 155 milliméteres kaliber ismét csak problémát okozhat a logisztika számára, ám miután a világon leginkább elterjedt tüzérségi űrméretről beszélünk, úgy Irántól Észak-Koreán át Kínáig sok forrásból tudna hozzá Moszkva muníciót beszerezni. Arról nem is beszélve, hogy a múltban Oroszország az exportpiacokra már fejlesztett ki ilyen kaliberű lövegeket és gránátokat.
„Szintén logikus lenne a 600 milliméteres KN-25 szupernehéz rakétatüzérség átadása, amely a tüzérség és a ballisztikus rakéták közt szolgálhatna réskitöltő szerepkörben”
A 600 milliméteres kaliberrel ugyanis a rendszerben álló rakétatüzérséghez képest nagyobb maximális hatótávolság – 380 km – és 300 kilogrammos robbanófej mellett lehet csapást mérni az egyes ukrán célpontokra. Eközben a KN-25 alkalmazása rugalmasabb, illetve olcsóbb, mint az ugyanolyan hatótávolsággal rendelkező ballisztikus rakétáké.
KN-25 nehéz rakétatüzérség
Forrás:KCNA
Rakétatechnológiát illetően nem kizárt, hogy a KN-23 „Kimszkander” mellett esetlegesen a szovjet Tocska család koreai megfelelőjének tekintett Hvaszong-11Ra – nyugati terminológiában Hvaszong-11D/KN-02 – és annak továbbfejlesztett verziója, a KN-10 is megjelenhet orosz használatban.
KN-02
Forrás:Twitter
Igaz, hogy ezen eszközöknek verziótól függően csak 160-220 kilométer a maximális hatótávolsága, ám eredményesen ki tudnák egészíteni az Iszkander indításokat, főképp a fronthoz közeli, illetve határmenti területeken.
„Ezen eszközök tömeges beérkezése egyben választ is adna a felvezetőben említett kérdésre, hogy milyen közös reakciót adhat Moszkva és Phenjan a nyugati nagy hatótávolságú rakéták nemzetközileg elismert orosz területek elleni bevetésére”
Persze szükséges megjegyezzük, hogy a Kreml oldaláról vélhetően ennél szélesebb spektrumú, többkomponensű válaszlépés várható, amelynek nemzetközi szinten akár olyan aszimmetrikus intézkedések is részei lehetnek, mint például bizonyos fegyverek átadása Irán és a húszik részére.
Ukrajnáról nem is beszélve, ahol az Oresnyik ballisztikus rakéta bevetése egy teljesen új realitással állítja szembe Kijevet és nyugati partnereit. De azzal majd a következő elemzésünkben fogunk foglalkozni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
csakafidesz says:
Előre bocsájtom, hogy nem leszek udvarias és semmiképp sem leszek diplomatikus.
Engem zsigeri utálat fog el, ha az örökletes családi-kommunista észak koreai diktatúráról van szó. Adott egy Kim nevű – hadd ne minősítsem –
“Kedves Vezető” aki nemes egyszerűséggel kvázi császárságot kreált magának és családjának a kiürült marxista-leninista eszme rendszerre támaszkodva. Soha nem tudtam elfogadni, hogy egy egész országot éhezni kényszerítenek a diktátor álmai eléréséhez. Ezeknek az álmoknak egyike volt az atombomba saját kivitelezésben. Rakéta, bomba már van, de remélhetően csak két tucat példányban. Ettől pedig Észak Korea máris nagyhatalom akar lenni a “Kedves Vezetővel” és az éhségtől, tapstól elcsigázott népével. A koreai nép egyébként nagyon fogékony. Dél Korea hovatovább Japán babérjaira tör az iparával, elektronikai eszközeivel és gépkocsijaival.
Észak Koreát jobb lenne mellőzni, mert ettől még jobban erősödni fog katonailag. Már most is esélyes az, hogy valamikor nekiugrik az ország déli felének újraegyesítés céljából.