„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
„Miért jó üzlet ez Phenjan számára?Ahogy Ukrajna mellett is ott vannak a nyugati támogatók, Oroszország sincsen egyedül a konfliktusban”
Forrás:KCNA
Az első információk 2024 január 4-én jelentek meg akkor még meg nem nevezett típusú észak-koreai eredetű ballisztikus rakéták ukrajnai megjelenéséről. Ezt később az Egyesült Államok védelmi minisztériumának szóvivője, John Kirby hivatalosan is megerősítette, két alkalmat, december 30-át és január 2-át megemlítve az incidensek időpontjaként.
„Az első állítólagos észak-koreai ballisztikus rakéta a Zaporozsjei területen, míg a második – és január 6-án a harmadik – Harkovban csapódott be”
Bár amerikai oldalról csupán egy 550 mérföld – 880 kilométer – hatótávolságú típus került említésre, a helyszíneken talált maradványok alapján ukrán és nyugati szakértők, illetve számos elemző az alkalmazott típust a nyugati terminológiában KN-23-ként, eredeti észak-koreai elnevezés szerint Hvaszong-11Ga-ként azonosította.
A Pergőtűz legfrissebb adásában részletesen foglalkozunk az észak-koreai rakéták oroszországi megjelenésével
„A helyszínen készült felvételek és roncsok vizsgálatával könnyen azonosíthatóvá váltak a rendszeresített és Ukrajnában már bevetett orosz típusokkal szemben megmutatkozó különbségek”
Ezek számos ponton a rakétamotortól és annak összeszereléséről kezdve a kormányfelületek, illetve a rakétafúvóka kialakításán át megmutatkoznak. Egyúttal a roncsokon fellelt jelölések jelentős hányada sem feleltethető meg sem a latin, sem a cirill abc betűinek. Továbbá míg az Iszkander rendszer 9M723 típusú rakétája rendelkezik az ellenséges védelem kicselezésére szolgáló rakétacsalikkal közvetlenül az aktuátorok és a rakétamotor mellett beépítve, addig ez a helyszínen talált roncsok esetében teljesen hiányzik.
A harkovi roncsok vizsgálata
Forrás:Telegram
Összességében tehát a helyszíni felvételek és roncsok vizsgálatából egyértelműen elmondható, hogy nem egy esetleges új Iszkander változatról vagy egyéb orosz eszközről beszélhetünk a becsapódott rakéták kapcsán, hanem biztosan az észak-koreai fejlesztésű KN-23 típusról.
„Milyen típusú rakétákról beszélhetünk?”
Elsőként szükséges némi fogalommagyarázatba belemenjünk a rakétatechnológiát illetően, előre tisztázva a lehetséges félreértéseket. Avagy az ukrajnai háború esetében alkalmazott nagy hatótávolságú orosz fegyverzetet két részre lehet osztani: cirkáló és ballisztikus rakétákra, valamint az utóbbiból kifejlesztésre került hiperszonikus eszközökre. Az orosz Iszkanderhez hasonlóan az észak-koreai KN-23 is egy ballisztikus rakéta, amely azt jelenti, hogy a rakéta és annak visszatérő egysége röppályájának döntő hányadában egy ballisztikus íven érkezik meg a kijelölt célpontjához.
Szemben cirkáló társaikkal, a ballisztikus rakéták esetében csak minimális manőverezés áll rendelkezésre, illetve a ballisztikus pályaív következtében a pályacsúcs hatótávtól függően több 10 vagy esetleg 100 kilométeres magasságban lehet. A ballisztikus rakéták előnye, hogy a pályaív, illetve magas beérkezési sebesség következtében lényegében csak dedikált rakétaelhárító rendszerekkel lehet azokat eredményesen semlegesíteni. Bár bizonyos légvédelmi rendszerek is rendelkeznek a ballisztikus célok leküzdését lehetővé tevő képességekkel, ám utóbbiak erősen korlátozottak.
Ballisztikus rakéta, hiperszonikus siklóblokk, illetve hiperszonikus cirkáló rakéta pályája közti különbségek. Mint látható, a ballisztikus rakéták hatótávolságtól függően elérik és át is lépik az űr határát
Forrás:Mil.in.ua
„Másik oldalt a hivatalos magyar szakirodalomban manőverező robotrepülőgépként emlegetett cirkáló rakéták esetében egy irányított repülő-fegyverrendszerről beszélünk, amely viselkedését tekintve sokkalta inkább hasonlítható egy szárnyakkal ellátott robbanófejhez”
Nem véletlen, hogy oroszul ezeket az eszközöket крылатая ракета, azaz szárnyas rakéta névvel illetik. Mindezt abban az értelemben, hogy mint neve is mutatja, nagy manőverezőképességgel rendelkezik, meghajtását gázturbina biztosítja és kialakítástól függően vagy a légkör alsóbb rétegeiben vagy közvetlenül a radarhorizont alatt, talajkövető üzemmódban közelíti meg célpontját. Általában míg a cirkáló rakéták hangsebesség alatti – szubszonikus –, addig a ballisztikus társaik szuperszonikus, illetve hiperszonikus – Mach 5 felett – sebességtartományban üzemelnek. Viszont a hiperszonikus sebesség még nem teszi az adott eszközt tényleges hiperszonikus fegyverré, ám ez már egy külön elemzés témája.
A Storm Shadow cirkáló rakéták felépítése
Forrás:Twitter
„Mi is az a KN-23?”
Ismételten csak érdemes már az elején megjegyezzünk, hogy az észak-koreai rendszer renegát mivoltából adódóan viszonylag kevés, sokszor csupán közvetett becslésekre alapuló információval rendelkezünk az ország rakétatechnológiáját és annak fejlettségét illetően. Ami a videó apropóját adó KN-23 ballisztikus rakétát illeti, annak első megjelenésére 2018. február 8-án, a Koreai Néphadsereg felállításának 70. évfordulójára rendezett parádé keretein belül került sor Phenjanban.
6:30-tól tűnnek fel az első KN-23 ballisztikus rakéták
Ezt követően a rakétával végrehajtott első éleslövészetre 2019 májusában került sor, amelyet aztán több másik is követett az elkövetkező években. Ezek során koreai, japán és amerikai felderítési adatok szerint a rakéta 2019 júliusában 690 kilométeres maximális hatótávolságot ért el 50 kilométeres pályacsúcs mellett. 2021-től kezdődően jelent meg a KN-23 átdolgozott, nagyobb hatótávolságú, illetve vasúti indítású változata is a koreai hadrendben, amely esetében valószínűsíthető a Pentagon által említett közel 900 kilométeres hatótáv. Az egyszerűbb üzemeltetés miatt vélhetően Moszkva a kisebb, Iszkanderéhez hasonló hatótávolságú, kerekes indítóplatformmal rendelkező KN-23 változatot szerezhette be.
Vasúti indítású KN-23
Forrás:KCNA
„Nagy valószínűséggel a KN-23 típusú rakéta alapját Észak-Korea első tengeralattjáróról indított ballisztikus rakétája – SLBM – a Pukgukszong-1 adhatta”
Pontosabban annak is a módosított első fokozata és rakétamotorja adhatja. Utóbbi fokozat megnövelésével lehetővé vált az 500 kilogrammosra becsült konvencionális robbanófejek – repeszromboló, kazettás stb. – integrációja, illetve a megnövelt hatótáv elérése. Egyúttal az észak-koreai ballisztikus rakétákhoz hasonlóan, a KN-23 is képes nukleáris töltetek célba juttatására, amely esetben a szintén nagyjából 500 kilogrammos Hvaszan-23 robbanófej áll rendelkezésre.
Egyéb becslések szerint az orrkúp kialakítása akár 2500 kilogramm tömegű robbanófej hordozását is lehetővé teszi – értve itt az átdolgozott 2021-es változatot – ám mindezt a maximális hatótávolság csökkenésével, vélhetően kifejezetten bunkerromboló kivitelben.
A Hvaszan-31 nukleáris robbanófej
Forrás:Twitter
„A rakéta bemutatását követően több alkalommal is felmerült lehetséges opcióként, hogy a KN-23 kifejlesztését Phenjan esetlegesen külföldi segítségnyújtás mellett végezte el”
Utóbbit az Iszkander-M rendszer 9M723 típusú rakétájához való erős hasonlóság miatt vélték egyes szakértők felfedezni, ám ismét csak a rendelkezésre álló szűkös információ következtében nem lehet az elméletet érdemben megerősíteni. Sőt, ahogy arról pár pillanat múlva szó esik, több a különbség, mint a hasonlóság a KN-23 és az Iszkander-M között.
„Minden esetre nem lenne példa nélküli az esetleges külföldi elemek beépítése Phenjan rakétaprogramjába, mivel 2017-ben éppen az ukrajnai Juzsmas rakétaüzem kapcsán tört ki botrány annak vélt észak-koreai kapcsolatai miatt”
Ugyanis az Egyesült Államokat is elérő Hvaszong-14 interkontinentális ballisztikus rakéta rakétamotorja gyakorlatilag megegyezett a Juzsmas által gyártott RD-250 típussal. Bár az üzem tagadta, hogy bármilyen illegális kapcsolatot tartana fenn Phenjannal, a 2014-es krími és kelet-ukrajnai események következtében orosz piac nélkül maradt Juzsmas esetében nem kizárható, hogy termékei végül bár, ha kis számban is, de Észak-Koreában kötöttek ki.
A Juzsmas által gyártott RD-250 rakétamotor
Forrás:Wikipédia
„Milyen hasonlóságok mutatkoznak a KN-23 és a 9M723 Iszkander-M között?”
A külső megjelenés terén tapasztalható hasonlóságok miatt egyes internetes felületeken a KN-23 típusú rakétát egyenesen Kimszkanderként emlegetik, utalva Észak-Korea jelenlegi vezetőjére. Ám, mint az a későbbiekben részletesen kifejtésre kerül, a külső hasonlóság nem feltétlenül tükrözi azt, hogy a koreai típus orosz megfelelőjének másolata lenne. Másik oldalról mindkét eszköz esetében egy egyfokozatú, szilárd hajtóanyagú, ugyanazon kategóriába tartozó kis hatótávolságú rakétáról beszélhetünk.
Kijelölt célpontjukat mind a 9M723, mind a KN-23 rakéták egy úgynevezett kvázi-ballisztikus pályán, azaz a hagyományos ballisztikus ívhez képest laposabb röppályán közelítik meg. Ez lehetővé teszi a repülési idő lerövidítését, valamint megnehezíti maguknak a rakétáknak az elfogását. A kvázi-ballisztikus pálya további lehetséges jellegzetessége, hogy már az ereszkedés során a visszatérő egység egy rövid emelkedő manőverrel megszakítja a ballisztikus ívet, ismét csak megnehezítve a rakétavédelem munkáját.
A hagyományoshoz képest jóval laposabb kvázi ballisztikus pályaív
Forrás:Congressional Budget Office
„Egyúttal mind a KN-23, mind az Iszkander-M indítása mobil, teherautóalvázra épülő kerekes hordozóplatformról történik”
Míg az Iszkander esetében ismert, hogy a négytengelyes, 8×8 kerékképletű indítójárművet a minszki MZKT gyártja, addig a KN-23 esetében a hordozóeszköz eredete ismeretlen. Igaz az eredetihez képest újabb gyártású indítójárművek esetében ismét vizuális hasonlóság figyelhető meg az Iszkander 9P78-1 indítójárművével – mint vezetőfülke ablakkiosztása –, de ez még nem elegendő bizonyíték arra, hogy másolatról beszéljünk. Viszont a hasonlóságok ezzel véget is érnek.
A KN-23 és a 9M723 rakéták indítóplatformjainak összehasonlítása
Forrás:Norbert Brügge
„Milyen különbségek mutatkoznak a KN-23 és a 9M723 Iszkander-M között?”
A rakéták puszta fizikai méretei az első árulkodó különbségek a két típus között. A rendelkezésre álló adatok Észak-Korea bezártsága miatt ismét csak nem feltétlenül milliméterre pontosak, ám egyszerűen nem tudunk közelebbi információkat beszerezni. Míg a 9M723 rakéta esetében 0,91 méteres átmérőről és 7,28 méteres hosszról beszélhetünk, addig ezek az adatok a KN-23 sztenderd változata esetében 1,1, valamint 8,7 métert tesznek ki.
A 2021-ben bemutatott átdolgozott változat hossza 9,8 méterre növekedett. Utóbbihoz kapcsolódóan az előbb említett 9P78-1 indítójármű nem is tudná az észak-koreai rakétát befogadni, mivel annak raktere csupán 8,4 méter hosszú. Ezzel szemben becslések a KN-23 mobil indítóplatformjának teherterét 10,4 méter hosszúra teszik.
Az indítójárművek teherterei
Forrás:Norbert Brügge
„A nagyobb fizikai méret ellenére viszont a KN-23 indítótömege közel 400 kilogrammal kevesebb, mint az Iszkander 9M723-é – 3400 vs 3800 kg –, amely vélhetően az eltérő anyaghasználattal, belső felépítéssel, illetve a koreai típus esetében beépítésre került zavarótöltetek hiányával magyarázható”
További árulkodó jel a két rakéta megkülönböztetésére vonatkozóan a vezérlést a rakétamotorral összekötő kábelcsatorna elhelyezkedése. Míg a 9M723 esetében a kábelcsatorna rövidebb úton, nagyjából a rakéta teljes hosszának negyedén fut fel, addig a KN-23 esetében az egészen az eszköz közel 3/4-éig ér.
Az eltérő hosszúságú kábelcsatornák
Forrás:nonproliferation.org
A kábelcsatorna esetében mutatkozó eltérések egyben bizonyítékok a két rakéta különböző felépítésére is, mivel hagyományosan a vezérlés a rakétamotor tetején, közvetlenül a robbanófej alatt kerül elhelyezésre.
Azaz sem a belső elrendezés, sem a rakétamotor és annak mérete nem egyezik meg a KN-23 és a 9M723 közt. Végül a különbségek a kormányfelületek terén is megmutatkoznak, mivel a sugárterelő síkok és a hozzájuk tartozó aktuátorok az Iszkander esetében kerek, addig a KN-23-nál egy vastagabb, trapéz alakú házban foglalnak helyet.
Ahogy a roncsokon is látható a koreai típus esetén alkalmazott szögletes, vastagabb aktuátor ház, illetve a csalirakéták hiánya
Forrás: James Martin Center for Nonproliferation Studies
„Egyúttal ha magának a rakétának a külső kialakítását nézzük nem csupán az észak-koreai típus, de számos más ország fejlesztése is rendkívüli hasonlóságot mutat az Iszkanderével”
A Koreai-félszigeten maradva ilyen például a dél-koreai Hyunmoo-2, amelynek alapját az egykori amerikai MGM-31D Pershing II RR – Reduced Range – közepes hatótávolságú, az INF szerződés életbe lépése miatt végül hadrendbe sosem álló ballisztikus rakéta jelentette. Utóbbi lényegében a Pershing rakéták harmadik generációját képviselte volna a Pershing 1a verzióval megegyező hatótávolság, ám nagyobb pontosság és üzemeltetési flexibilitás mellett. Hasonlóan a vasúti telepítésű KN-23-hoz, a Hyunmoo-2 maximális hatótávolsága is 800 kilométer körül alakul.
Ugyanígy szinte az Iszkanderével teljes egészében megegyező kialakítást fedezhetünk fel az ukrán fejlesztésű Grom-2 vagy éppen a kínai DF-12 – másik nevén M20 – ballisztikus rakéták esetében. Egyszerűen a kívánt repülési jellemzők, hatótávolság és alkalmazásra kerülő robbanófej integrálása érdekében az Iszkanderhez hasonló kialakítás az, amely a leginkább kedvező lehetőségeket tudja nyújtani a tervezők számára. Függetlenül, hogy azok amerikaiak, oroszok, koreaiak vagy épp ukránok.
Az ukrán fejlesztésű Grom-2 ballisztikus rakéta makettje
Forrás:Wikipédia
„Hogyan kerülhettek az észak-koreai rakéták Oroszországba?”
Ahogyan arról már Szergej Sogju orosz védelmi miniszter 2023 júliusi észak-koreai látogatását követően több alkalommal is hírt adtak, az ukrajnai háború hatására megnövekedett a hadiipari-haditechnikai együttműködés és annak szintje Moszkva, valamint Phenjan között. Elsődlegesen ez az orosz haderő által alkalmazott tüzérségi kaliberek – 122 és 152 milliméteres csöves, illetve 122 milliméteres rakéta – esetében jelent meg, ahol az ukrán katonai hírszerzés – GUR – szóvivője, Vagyim Szkibickij szerint 2024 januárjáig Moszkva összesen 1 millió lőszert szerzett be Észak-Koreából. Mindez egyidejűleg lehetővé tette Moszkva számára a 2023 tavaszán-nyarán tapasztalható harctéri tüzérségi lőszerhiány felszámolását, illetve saját gyártási kapacitásainak további bővítését.
Iráni, észak-koreai és orosz gyártású 122 milliméteres tüzérségi gránátok egymás mellett
Forrás:Telegram
Sin Von Szik dél-koreai védelmi miniszter 2024 január 11-i nyilatkozata szerint 2023 decemberével bezárólag Oroszország nagyjából 5 ezer konténernyi hadianyagot szerezhetett be Észak-Koreából, amely 2,3 millió 152 milliméteres tüzérségi gránátnak feleltethető meg. Bár ismételten csak nincsen pontos rendelkezésre álló információ a ballisztikus rakéták számát és a szállítások összetételét illetően, vélhetően első körben Moszkva pár tucatnyi KN-23 komplexummal rendelkezhet. Utóbbi nem csupán magukat a rakétákat, de azok mobil indítóplatformját is magába foglalja.
„A decemberi és januári kísérleti jellegű bevetések elemzését követően dönthet az orosz védelmi tárca esetleges újabb koreai ballisztikus rakéták beszerzéséről”
Közvetlenül a logisztikai hátteret illetően nyugati hírszerzési információk, illetve műholdfelvételek alapján a hadianyag elsőként az észak-koreai Nadzsin/Raszonból orosz felségjelű hajók által tengeri úton jut át a Vlagyivosztok melletti Dunaj kikötőjébe, ahonnan aztán útját vasúton teszi meg kijelölt végállomásáig.
Az észak-koreai fegyverzet útja Nadzsinból az orosz Tengermellékre
Forrás:Twitter
„Mire szolgálhatnak az észak-koreai ballisztikus rakéták?”
Alapvetően a KN-23 rakéták esetében azok használata a koreai eredetű tüzérségi lőszerek tekintetében megjelenő sémába illeszthető be, ahol Phenjan eszközeit Moszkva egyfajta réskitöltő szerepkörben alkalmazza. Azaz miközben Moszkva saját belföldi hadiiparát fejleszti, egyidejűeg kihasználja a hallgatólagosan vagy nyíltan őt támogató országok – Irán, Észak-Korea – feles gyártókapacitásait. Mindez nem jelenti azt, hogy Oroszország kifogyott volna saját gyártású ballisztikus rakétákból, csak megint be kell azt lássuk, hogy az ukrajnai háború egy olyan kiterjedésű konfliktus, ahol egyszerűen ismeretlen a túl sok hadianyag fogalma.
Függetlenül ukrán, orosz – vagy amerikai – oldalról beszélünk, sosem lesz elég lőszer, rakéta, bomba vagy gránát, mint amennyit a front igényelne. Hiába rendelkezik Oroszország is a nagy hatótávolságú rakéták esetében az ukrán hírszerzés 2024 januári adatai szerint havi 115-130 darabos gyártási kapacitással, a potenciális célpontok teljes listáját felvázolva még ez sem elégséges. Minden egyes újabb forrás bevonása pozitívan hathat az orosz haderő harctéri eredményességére.
A napokban az orosz haderő a H-22-höz hasonlóan szintén eredetileg hajó elleni P-35B rakétákat is elkezdte alkalmazni szárazföldi célpontok ellen
Forrás:Telegram
„Egyben viszont szemben az iráni eredetű Shahed/Gerany dróncsaláddal, aligha fog orosz földön KN-23 rakéta készülni”
Ellentétben a kialakításukból adódóan viszonylag egyszerűbb, sokszor civil alkatrészekre alapuló iráni öngyilkos drónokkal, a ballisztikus rakéták gyártása egy jóval összetettebb és munkaigényesebb folyamat, ahol egyszerűbb a már meglévő és kiépített kapacitásokat bővíteni, mintsem újakat létesíteni. Avagy ez a KN-23 rakéták esetében azt jelenti, hogy azok gyártása vélhetően marad Észak-Koreában, bővített kapacitás mellett, míg az orosz üzemek folytatják a saját fejlesztésű típusok – Iszkander, Kinzsal – összeszerelését. Így összességében a rendelkezésre álló készletek nagyobb mértékben növekedhetnek, miközben a koreai közreműködés révén nem kell attól tartani, hogy esetlegesen hiány lépne fel.
KN-23 rakéták gyártása
Forrás:KCNA
„Miért jó üzlet ez Phenjan számára?Ahogy Ukrajna mellett is ott vannak a nyugati támogatók, Oroszország sincsen egyedül a konfliktusban”
Külön fricskája egyben az ukrajnai háborúnak, hogy ha áttételesen, de az időnkénti határincidensek mellett két Korea Ukrajnában is összecsap egymással. Avagy az ukrán oldalon előszeretettel használt lengyel Krab önjáró tüzérségi löveg alvázát a koreai K9 Thunder licensze adja és lényegében ezen eszközök átadása Szöul hallgatólagos jóváhagyásával történik. Arról nem is beszélve, hogy az Egyesült Államok az egyre fogyó saját tüzérségi lőszerkészleteit dél-koreai gyártású gránátokkal tölti fel, és nem elképzelhetetlen, hogy ezekből végül Kijev száméra is jut.
Mindez nem véletlen, mivel az 1953-as fegyverszünet óta eltelt évtizedekben mindkét Korea egy döntően tüzérséggel megvívott újabb háborúra készül, kiépítve az ehhez szükséges kapacitásokat. Míg Dél-Korea ezt a nyugati, addig Észak-Korea ezt a szovjet sztenderdek szerint tette meg, lényegében az adott kaliberekben a világ egyik legnagyobb gyártókapacitásával rendelkező országokká téve önmagukat.
AHS Krab önjáró tüzérségi lövegek ukrán szolgálatban
„Az észak-koreai rakéták éles konfliktusban történő tesztelése Phenjan számára is értékes információkkal szolgálhat a típusok működését, karakterisztikáját és esetleges hibáit illetően”
Ezeket felhasználva Észak-Korea mind a meglévő állományán módosításokat végezhet el, mind pedig felhasználhatja a jövőbeli típusok fejlesztése során. Továbbá a ballisztikus rakéták átadása orosz oldalról sem marad viszonzatlanul, ahol az üzlet értéke vélhetően barter módon kerül kiegyenlítésre. Azaz a nyersanyag – értve itt főképp a szénhidrogéneket – és agrártermékek szállítása mellett Moszkva saját hadiipari technológiáit is átadhatja Phenjannak, mint az állítólagosan történt már az észak-koreai űrprogram esetében. Persze kérdés, hogy az együttműködés milyen kiterjedésű lesz, de vélhetően elsősorban vadászgépeket, légvédelmi ütegeket, modern páncélosokat és a hozzájuk tartozó technológiát foglalhatja magába.
„Milyen további lehetséges észak-koreai fegyverszállítások várhatóak Oroszországba?”
Mint ahogy azt már említettük, Phenjan már 2023 ősze óta Moszkva egyik legfontosabb tüzérségi lőszerszállítójává vált kiegészítve a hazai orosz hazai gyártókapacitásokat. Sin Von Szik dél-koreai védelmi miniszter korábbi nyilatkozatai szerint nem kizárt, hogy Moszkva a KN-23 mellett a KN-24 típusú ballisztikus rakétákhoz, illetve a KN-25 típusú 600 milliméteres rakétatüzérséghez is hozzájutott. A KN-24 kialakítását tekintve erőteljes hasonlóságokat mutat az amerikai MGM-140 ATACMS ballisztikus rakétával, 300 helyett 410 kilométeres maximális hatótávolság mellett. A KN-25 esetében az eddigi tesztek során 380 kilométeres hatótávot sikerült elérni.
KN-25 nehéz rakétatüzérség
Forrás:KCNA
Alkalmazási területet tekintve igazán a KN-25 nehéz rakétatüzérség az, amelyik kifejezetten érdekes orosz szempontból, mivel egyfajta réskitöltő feladatkört tölthet be a 300 milliméteres Szmercs/Tornado-Sz rakéta-sorozatvetők és a ballisztikus rakéták között. A 600 milliméteres kaliberrel ugyanis a rendszerben álló rakétatüzérséghez képest nagyobb maximális hatótávolság – 380 km – és 300 kilogrammos robbanófej mellett lehet csapást mérni az egyes ukrán célpontokra. Eközben a KN-25 alkalmazása rugalmasabb, illetve olcsóbb, mint az ugyanolyan hatótávolsággal rendelkező ballisztikus rakétáké.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
