„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Somkuti Bálint írása a #moszkvater.com számára
„A fenti felismerés már megfogalmazódott valahol az érdekcsoportok bugyraiban, és erre Donald Trump kétszeri elnökké választása a legfőbb bizonyíték”
Fotó:EUROPRESS/Charly TRIBALLEAU/AFP
A fenti, mostanra már két évtizedes idézet nyilván túlzás, de nagyon jól mutatja, hogy a hegemón, amelyet hagyományosan nemzetállamként fogunk fel, sokkal bonyolultabb és számtalan tényezős játszma eredményeképpen cselekszik úgy, ahogy cselekszik. Előbbieket egy nemzetközi konferencia magánbeszélgetései során megdöbbenten hallgattam egy amerikai konzervatív professzor szájából, akinek hozzáértését nem volt, és most sincs okom kétségbe vonni.
„Európai fejjel az Egyesült Államok és az amerikai gondolkodás több területen nehezen érthető. Nem kis mértékben azért, mert hasonló hatalmi pozícióba európai országok közül utoljára Nagy-Britannia és a náci Németország került. Igaz, utóbbi szerencsére csak rövid időre, míg előbbi nagyon régen elvesztette már ilyen jellegű pozícióját”
Amikor a professzor arról beszélt, hogy különböző érdekcsoportok váltakozó sikerrel érvényesítik akaratukat az amerikai külpolitikában, érteni értettem mit mondott, de nem tudtam mihez kötni. Talán a legegyszerűbb úgy megközelíteni, hogy Trump elnök hatalomra lépése óta az amerikai köztársaság és az amerikai birodalom csatázik, amely olyan bonyolult és nehezen átlátható érdekek mentén vívott küzdelem, amely a kívülálló számára éppoly nehezen feldolgozható, mint a titkolózó szovjet vezetésen belül lezajlott folyamatokat leíró, kremlinológia néven elhíresült hidegháborús tudományág.
Ez persze minden országra vagy éppen csoportra igaz. Ahol emberek csoportjai hatalom környékén gyűlnek össze, ott frakciók, érdekszövetségek, és alkalmi megállapodások születnek. Ami azonban mégis említésre méltóvá teszi ezt a helyzetet, hogy a két oldalnak – az Egyesült Államok történelme során először – nemcsak ellenséges, hanem egyenesen egymást kizáró ideológiája van.
„Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az amerikai köztársaság erőforrásait fel-, sőt kihasználó amerikai birodalom az elmúlt 30 évben már látható módon ártott a hatalma bázisát képező amerikai köztársaságnak”
A nyolcvanas években Reagan elnöksége alatt indult, globalizáció néven elhíresült folyamat során nemcsak az ipari kapacitás és a kisboltok, mondhatjuk úgy, a kék köpenyes, azaz kétkezi munkák vándoroltak ki az Egyesült Államokból, hanem ezzel együtt napjainkra gyakorlatilag eltűnt az amerikai társadalom alapját képező önálló, független és gondolkodó középosztály is. Ez a folyamat, amely óriási pénzt és befolyást koncentrált az elit kezébe, lényegében kiszolgáltatott és jövőkép nélkülivé tett tíz-, sőt százmilliókat eredményezett a valamikori lehetőségek hazájában.
„A legjobb példa erre Detroit és Chicago hanyatlása, amelyek valaha az amerikai ipar büszkeségei voltak”
Clint Eastwood Gran Torino című filmje kitűnően ragadja meg ezt a folyamatot, azzal a csavarral, hogy a főszereplő neve alapján még lengyel bevándorló is. A szolgáltatási szektorból érkező, és az ötvenes években a politikai és gazdasági szférából kiszorított baloldali gondolkodók által felnevelt elit szemlátomást nem érti, vagy szándékosan nem veszi figyelembe azt a kifinomult kapcsolatot, amely az amerikai köztársaságot és az amerikai birodalmat köti össze.
E folyamat számtalan, az alábbiakban felsorolandó eleme olyan egyensúlytalanságot okoz – a jelenleg továbbra is hegemón – Egyesült Államokban, amelynek további fokozódása nem csak a kapcsolat, hanem az egész alapját képező amerikai állam összeomlásával fenyeget napjainkra.
„Úgy vélem, a globalizáció kiteljesedéséig mindkét oldal számára hasznos volt az együttélés, de a woke ideológia előretörése az elmúlt 20-25 évben alapjaiban változtatta meg ezt a kapcsolatot”
Példának okáért az amerikai közoktatás sosem a minőségéről volt híres, de képes volt az ország működéséhez elengedhetetlenül szükséges képességeket átadni az ott tanulóknak. A különböző vadhajtások, a kulturális rasszizmusról kezdve a gender ideológiáig azonban ezt a rendszert is tönkretették. Mivel az elit egyetemek már a középosztály jelentős többsége számára is megfizethetetlenek, egyre több amerikait aggaszt gyermekeinek oktatási és jövőbeni helyzete.
Ide kapcsolódik az a felmérés, amely szerint folyamatosan nő az első ingatlanjukat vásárlók életkora. Ez a tény is azt mutatja, hogy az amerikai köztársaság alapját képező középosztály jövőbeli kilátásai egyre romlanak. A fentiek miatt a gyerekvállalás is egyre inkább kitolódik, és egyre kevesebb gyerek születik, amelynek az eredményképpen az ellenőrizetlen migrációval a 2020-as évek elejére már a lakosság 21 százaléka volt latino, 12 százaléka afroamerikai, és 60 körüli százalékban kaukázusi, azaz fehér.
„Ez a tény elméletileg nem befolyásolhatná a <nagy olvasztótégely> működését, azonban az illegálisan érkezett bevándorlók jelentős része nem tud, de ami a köztársaság szempontjából nagyobb gond, nem is akar asszimilálódni”
A kimondott törekvés a multikulturális társadalomra aláássa az amerikai életformát és az amerikai álmot, amely azonban magával hozza azon értékek lassú megszűnését, amelyekért amerikai fiatalok százezreit lehetett korábban háborúba küldeni. Az Egyesült Államok lakosságának növekedését és a demográfiai válság elkendőzését kizárólag az országba évente beáramló 1-3 millió illegális migránssal lehet fönntartani.
„A fentiekben már röviden érintettem az új amerikai vezetés számára legégetőbb problémát, az ipari bázis drasztikus összezsugorodását”
A nagy amerikai gyárak külföldre vándorlása nyomán létrejött rozsdaövezetek nemcsak a kiszámítható jövőt vették el az amerikai társadalmi jelentős részétől, hanem a katonai erő fenntartásához szükséges háttér jelentős részétől is megfosztották az Egyesült Államokat. Jelenleg ott tartunk, hogy hajóépítésben százszoros, hadihajó építésben kétszázszoros a kínai fölény. Ezt a helyzetet azonban nem olyan könnyű visszafordítani. Sokszor elmondom, és itt is muszáj megjegyezni, hogy a nyolcvanas évek egyik sikeres filmje, a Flashdance főszereplője egy olyan táncos karrierről álmodó hölgy volt, aki civilben hegesztőként dolgozott. A mai filmek főszereplői hogyan állnak ezzel?
Eközben pedig a megállíthatatlanul gazdagodó elit jelentős része olyan ideológiát tette magáévá, amelyben a társadalom többsége által vallott konzervatív értékek (angolul family values – családi értékek, magyarul Isten, haza, család!), nemcsak hogy nem követendőnek, hanem egyenesen megvetendőek, elutasítandóak. A mindenféle hagyományos tisztelet, és hatalom ellen lázadó, de a saját előjogait foggal-körömmel védelmező gondolkodás olyan túlkapásokban testesül meg, mint az agresszív bűnöző George Floyd elleni intézkedés nyomán kirobbant Black Lives Matter tüntetéssorozat, amelyet a média fújt fel országos jelentőségűvé. Az eleinte rendőri túlkapásnak tűnő eset részleteinek nyilvánosságra kerülésével a fosztogatás, zavargás oka nemcsak, hogy megkérdőjelezhetővé, hanem egyenesen felháborítóvá vált. A tényről, amely szerint a lázadók jelentős része nem is afroamerikai, hanem fehér vagy latinó volt, már alig esik szó.
„Az úgynevezett <fly over country>, azaz a nyugati és a keleti part liberális nagyvárosai között elterülő kisvárosi és konzervatív Amerika lakosainak többsége számára <az amerikai évszázad> lezárultával fenyegető helyzet egy harmadik világbeli környezet kialakulásának kézzelfogható rémével fenyeget”
A nagyvárosok jól őrzött, és falakkal körbevett területein élő világpolgár elitje számára pedig sem értékeik, sem gondolataik, sem korábbi, és a jövőben – „Amerikáért” elvárt – áldozataik nem jelentenek semmit. Emiatt pedig az amerikai birodalmat lehetővé tévő amerikai köztársaság más irányba akar indulni, mint azt a vezetőinek a többsége szeretné.
„A fenti felismerés már megfogalmazódott valahol az érdekcsoportok bugyraiban, és erre Donald Trump kétszeri elnökké választása a legfőbb bizonyíték”
Kérdés az, hogy ez mire elég? Az Irán elleni amerikai csapásokat kísérő társadalmi-ideológiai összecsapások, illetve a különböző lobbicsoportok tevékenysége mennyire tudja olyan irányba terelni az Egyesült Államok nehezen mozduló hajóját, amely a megváltozott világ viharos tengerén a korábbi stabilitással tud tovább haladni. Ha ez nem így történik, az ideológiailag mélyen megosztott érdekcsoportok belső harca az iparától, korábbi hitétől és meggyőződésétől, nagyjából egységes társadalmától és külső hitelességétől nagyrészt saját maga által megfosztott Egyesült Államok akár ugyanúgy is járhat, mint a korábbi idők letűnt nagy birodalmai.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
brüsszelita says:
Szokatlanul jó cikk, tovább lát az orránál, egészen a stampedli aljáig. Úgy látszik Bálint már kiürítette, mert olyankor jutnak magvas gondolatok az ember eszébe. További pálinkát igényelne, hogyan váltott az ellenkezőjére az amerikai pénzszivattyú iránya, és vált a globalizáció tehertétellé az Egyesült Államok számára. A többibe most nem mennék bele, pedig érdemes lenne, azonban bin Ládin említése szöget ütött a fejebe:
Ugyanis az túlnyomórészt részt inside job volt, hisz maga Uszáma is amerikai fióka, akinek a neve a két évtizedes terrorellenes hisztériát és ideológiát megalapozta, hogy az amerikai birodalom háborúkkal lendüljön túl a közelgő válságon a hatalmát fenntartva, kiterjesztve. Most hasonló a helyzet azzal a különbséggel, hogy az elodázott válságkezelés, valamint a rendszer belső ellentmondásai a globalizmust halálos veszélybe sodorta. Vele együtt megy a lecsóba az azt fenntartók és haszonélvezők siserehada, akik a hatalmuk és vagyonuk megőrzése érdekében mindenre képesek. Akár inside jobra, pénzügyi összeomlásra, vagy UFO csapatok behívására – persze csak azután, hogy pálinkával leitatták őket.
csakafidesz says:
A stampedlit és a pálinkát el lehet hagyni! Több tiszteletet az ittlévőknek!
brüsszelita says:
Bálint szokott reggelente pálinkázni, én csak a jókívánságomat fejeztem ki neki. Nem nézed az Ultrahangot? Mindig így köszön be, de aztán exkuzálja magát. Viszont úgy látom, te tényleg szégyellős vagy, – több tiszteletet a zugívóknak, vállald fel önmagad, egy coming out sokat segíthetne rajtad!
csakafidesz says:
“A nagy amerikai gyárak külföldre vándorlása nyomán létrejött rozsdaövezetek nemcsak a kiszámítható jövőt vették el az amerikai társadalmi jelentős részétől, hanem a katonai erő fenntartásához szükséges háttér jelentős részétől is megfosztották az Egyesült Államokat.”
” külföldre vándorlása” ..
Ne sumákoljunk! Ezek a gyártók nagyonis tudatosan tették át külföldre, elsősorban Mexikóba a termelésüket. Egyébként a tendencia nagyon jellemzi az összes ‘fejlett’ országot. Nézzük meg az autóiparra szintén büszke németeket! A három leghíresebb autógyáruk: Audi, Mercedes és most már a BMW is nálunk, Magyarországon van. A világhíres Braun villanyborotvám Kínában készült, és alig van már olyan német termék amelyik tényleg Németországban készült. Nekünk ez inkább szerencse, mert a bérmunka jobban fizet, mint a bizonytalan piacra termelés, nem ismert nevű magyar árukkal házalás. Jobb megértés kedvéért: Azt a hírnevet amelyet amerikai, német, stb. cégek egykor felhalmoztak még sokáig el lehet adni. Megveszik az árut akkor is, ha Albániában készült, de az ismert logó rajta van.
Amerika még ebben sem menne tönkre (nem is megy) csak a belső fogyasztás fog csökkenni. A munkanélküli nem fizetőképes vásárló.
Álmos Andor says:
Volt már hasonlóra példa a történelem során: 1918-ban Budapest város(állam) is másfelé szeretett volna elindulni, mint amerre az országgal való sorsközösségvállalás esetén kellett volna. Aztán szebejöttek a románok 1919-ben.