//Krisztus megszületett! – így ünnepel Szerbia
„A szenteste kezdetét a délután öt órai beharangozás jelzi. A harangkongatásoknak meghatározott rendben kell megtörténniük. Ekkor kerül sor a tölgyfaág elégetésére két eltérő helyszínen, a családi tűzhelynél és a templom udvarán vagy annak közelében felállított máglyánál, ahol a mise után közös imával, énekléssel múlatják az időt az egybegyűltek” #moszkvater

Krisztus megszületett! – így ünnepel Szerbia

MEGOSZTÁS

Noha a szerbek a szomszédunkban élnek, mégis csak keveset tudunk e nép karácsonyi szokásairól. Pedig a szerbek közül még azok is nagyon fontosnak tartják ezt a napot, akik nem vallásosak.

„A szenteste kezdetét a délután öt órai beharangozás jelzi. A harangkongatásoknak meghatározott rendben kell megtörténniük. Ekkor kerül sor a tölgyfaág elégetésére két eltérő helyszínen, a családi tűzhelynél és a templom udvarán vagy annak közelében felállított máglyánál, ahol a mise után közös imával, énekléssel múlatják az időt az egybegyűltek” #moszkvater
„A szenteste kezdetét a délután öt órai beharangozás jelzi. A harangkongatásoknak meghatározott rendben kell megtörténniük. Ekkor kerül sor a tölgyfaág elégetésére két eltérő helyszínen, a családi tűzhelynél és a templom udvarán vagy annak közelében felállított máglyánál, ahol a mise után közös imával, énekléssel múlatják az időt az egybegyűltek”
Fotó:EUROPRESS/OLIVER BUNIC/AFP

Aki ismeri a történelmet, az pontosan tudja, hogy míg a nyugati keresztények 1582-ben lecserélték a Juliánus-naptárt, és helyette bevezették a Gergely-naptárt, addig a keleti keresztények, vagyis a pravoszlávok jóval tovább maradtak a régi naptár használatánál. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy miután idővel a pravoszláv többségű országokban állami szinten áttértek a Gergely-naptárra, addig az önálló pravoszláv egyházak más-más úton jártak. Míg a bolgár pravoszlávok áttértek a Gergely-naptárra, addig Szerbiában maradtak az ónaptárnál. Ezért esik a karácsony a pravoszláv térség egyes államaiban – köztük Oroszországban is – január hetedikére.

„Szerbia azonban még a pravoszláv világon belül is számos különlegességgel szolgál, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a szerbség számos elemet megtartott az ősi szláv hitvilágból, amit később beépített a vallásába”

Ilyen a családi védőszent napja, a Slava (Szlává), ami a szerbség korábbi pogány háziisten kultuszából ered. A karácsony, azaz a Božić (Bozsity) azonban legalább ekkora jelentőségű, amelyen a család minden tagja részt vesz. Szerbiában a karácsonyi időszak november 28-án kezdődik és hat héten keresztül tart, mely során sokak továbbra is betartják a szigorú böjtöt. És mivel a karácsony teljes mértékben közösségi ünnep, azt megelőző három vasárnap mindegyikén a család egy-egy tagját ünneplik: az elsőn az édesapákat, a másodikon az édesanyákat, a harmadikon pedig a gyermekeket.

„Így érünk el január 6-ig, ami különösen fontos a szerb pravoszlávok életében. Ez a nap ugyanis a tölgyfanap, a Badnji dan (Bádnyi dán), amikor a családfő és a ház legfiatalabb fiúgyermeke elmegy az erdőbe tölgyfáért”

Hogy miért éppen a tölgyfa lett a szerbeknél az egyik legfontosabb karácsonyi kellék? Erre a kérdésre természetesen rengeteg magyarázat létezik, de a szerbek körében viszonylag egyetértés uralkodik abban, hogy mivel a tölgy egy kemény fa, sokáig ég a tűzben, ezért hosszan melegen tartja az otthonokat, ahol ilyenkor a család minden tagja összegyűlik.

Ám mivel a karácsony közösségi ünnep, a család minden tagjának ki kell belőle vennie a részét. A nők felelősek ilyenkor azért, hogy a házat előkészítsék a karácsonyhoz. Ennek része, hogy a ház egyik szobáját szalmával szórják tele – ez jelképezi azt, hogy Jézus egy istállóban született. Ám ennél is fontosabbak a karácsonyi ételek, amelyeket kifejezetten erre az ünnepre készítenek.

„A karácsony elengedhetetlen kelléke a kör alakú nagy kalács, amelynek közepébe a tésztából készített rózsa kerül, ami sütés közben szétnyílik. Ennek közepébe egy szétvágott diót helyeznek, melynek belsejébe piros szalaggal átszőtt bazsalikomot tesznek”

Ez a kalács rituális ételnek számít, amit karácsony első napján a házigazda vág fel, miután azt meglocsolta borral. A másik fontos karácsonyi étel a csesznica, ami egy igen finom diós sütemény. Ezt régen kerek tepsiben a kemencében sütötték és akkor szeletelték fel, amikor szentestén vagy karácsony napján megjött az első vendég. Az övé lett a második darab – mert az első bizony a házé volt – a harmadik a házigazdáé, a negyedik a háziasszonyé, őket követte a család többi tagja életkor szerint. És mi a főétel? A szerbeknél – legyen az adott vallásos vagy nem – ezen a napon babfőzeléket készítenek, amit a főzés után még be is tesznek a sütőbe.

De mielőtt a karácsonyi vacsoráig elérkezne a család, még sok teendő van. A legfontosabb program ilyenkor a mise, ami természetesen a templomban van, ahol a férfiak és a nők a számukra kijelölt helyen hallgatják az istentiszteletet. Habár régebben a misét csak ószláv nyelven tartották, mostanra ez már sokat változott, így ez egyszerre folyik szerb és ószláv nyelven.

„A szenteste kezdetét a délután öt órai beharangozás jelzi. A harangkongatásoknak meghatározott rendben kell megtörténniük. Ekkor kerül sor a tölgyfaág elégetésére két eltérő helyszínen, a családi tűzhelynél és a templom udvarán vagy annak közelében felállított máglyánál, ahol a mise után közös imával, énekléssel múlatják az időt az egybegyűltek”

A tölgyfaág elégetése itt különösen fontos, hiszen ennek rendkívül fontos szerepe van mind az egyén, mind pedig a közösség életében, hiszen annak elégetésével szerencse és boldogság száll a házra és annak népére.

A mise után aztán mindenki hazatér, ahol lassan kezdetét veszi a karácsonyi vacsora. Ilyenkor a családfő gyertyát gyújt, dióval keresztet hint a szobákban és tömjénnel járja végig azokat, végül kitölti a poharakba a mézes pálinkát. Mostanra már csak kevés helyen maradt meg egy régi szokás, ami megint csak ősi eredetű.

„ karácsonyi vacsora előtt a családfő kiáll a ház udvarába, majd hangosan az ünnepi asztalhoz hívja személyes ellenségeit és a kártékony állatokat, vagyis rókát, a farkast és a kártevő madarakat”

Ha az ellenség megjelenik, onnantól kezdve viaskodásnak helye nincs közöttük, ki kell békülniük. Ugyancsak régi, a pogány szokásokból maradt meg a vendégek tisztelete. Karácsonykor ha valaki érkezik egy családhoz, legyen az akár egy idegen, be kell őt fogadni és meg kell vendégelni. Persze az idők folyamán rengetegen visszaéltek ezzel a kedves szokással, amit számos irodalmi mű is megörökített az utókornak. De legyenek akármilyenek is a hívatlan vendégek, a szerb családoknál ilyenkor bizony, be kell fogadni és meg kell vendégelni az ismeretlen látogatót is. Jövevényt.

Habár a szerb karácsonyi szokások között egyáltalán nem szerepel a karácsonyfa állítás, mostanában – nyugati mintára – mégis sokan állítanak fát az otthonukban. Ez viszont semmiképpen nem az ajándékok helye, ez a szerbeknél a korábban említett szalma, amit a ház egyik pontján szórnak szét. Az ajándékok természetesen nagyon változatosak, erre vonatkozóan nincs semmiféle előírás vagy szokás – így van ez nálunk is.

„Majd jön január 7., ami pirkadatkor templomi haranggal és puskaropogtatással érkezik meg a szerb vidékekre”

Míg egyesek ilyenkor a reggeli liturgiára mennek, addig mások otthon maradnak és izgatottan várják az első vendég érkezését. A szokások itt is fontosak. A vendégnek jobb lábbal kell a küszöböt átlépnie, hiszen így érheti csak szerencse a házat a következő évre. A hétköznapi köszöntés helyett ilyenkor a szerbek következő szavakkal üdvözlik egymást: „Krisztus megszületett!” (Hrisztosz sze rodi!), amelyre a válasz a „Valóban megszületett!” (Vaisztinu sze rodi!). Az ünnep második napján látogatják meg a családok egymást, majd harmadnap viszik ki a korábban elhelyezett szalmát a házból.

„Ezzel viszont még nem ért a karácsonyi szokások sora, hiszen az emberek egészen január 18-ig a karácsonyi köszöntéssel üdvözlik egymást. De még ez előtt, január 14-én van kiskarácsony, azaz az újév napja”

A hagyomány szerint a kiskarácsonyt megelőző napon a nőtlen férfiak végigjárták a falu utcáit, fülsiketítő zajt csaptak csengőkkel vagy kötélre erősített patkókkal, hogy elűzzék onnan az ártó szellemeket. Ebből pedig megint csak visszaköszönnek az ószláv pogányság hiedelmei, ezekben úgy tartották, hogy a téli időszak átjáróként szolgált a gonosz erők számára. Így aki a ma kezdődő pravoszláv karácsonyt végignézi, nem csak a keleti kereszténység világába nyer betekintést, hanem abba a rendkívül különleges ősi hitvilágba is, ami hosszú évszázadokon át, a kereszténység felvétele előtt is meghatározta a szerbek életét.

MEGOSZTÁS

Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.