Mindenki a hetek óta beharangozott ukrán ellentámadásra vár, amely jó eséllyel tovább őrli a feleket, a győzelemhez azonban egyik oldalt sem közelíti. A háborút övező hisztérikus hangulatban azonban meg kell jegyezni, hogy miképp az ősz végétől várt mindenki egy mindent eldöntő orosz offenzívát, úgy a most készülő ukrán ellencsapás sem okvetlenül hozhatja el a háború végét. Minden esetre az erőviszonyokról, és az esélyekről sokat elárulhat a két oldal első klasszikus értelemben vett nyílt összeütközése. De mire lehet elég egy ukrán ellencsapás? A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

Az orosz-ukrán front mintegy 900 kilométer hosszúságú szakaszán megélénkült a mozgás, és még ennél is nagyobb az aktivitás – ezt nyugodtan nevezhetjük hisztériának is – az információs háborúban. A harcmezőn és a kommunikációs térben tehát egyaránt teljes erővel folyik a beígért ukrán ellentámadás előkészítése. A mindent (is) tudók szerint a jelenlegi hadmozdulatokkal már meg is indult az ellentámadás, erre azonban csak annyit jegyeznénk meg, hogy az ukrán támadás megkezdését mindenki észre fogja venni. Ez megkezdődhet akár a napokban is, de egyáltalán nem lennénk meglepődve, ha a következő hetekben úgymond még csak a látszat támadások, a puhatolózás, az ellenfél gyenge pontjainak a keresése, és a pszichológiai előkészítés részeként a feszültség fenntartása és fokozása zajlana.

„Ebben az esetben a nagy támadás valamikor a nyár közepére esne”

Ez logikusnak tűnik már csak azért is, mert az időjárási feltételek addigra végleg ideálisak lesznek a nagyszabású hadmozdulatokhoz, és a beígért teljes nyugati fegyverzet is beérkezik. Mert ez utóbbi a hangzatos nyilatkozatokkal ellentétben még nem érkezett be teljes volumenében. Hogy mást ne említsünk, az oly sokat emlegetett Leopard 1-eseket is csak júniusra ígérik, míg az amerikai Abramseket legfeljebb az őszre. A tüzérség és a légierő terén egyértelmű az orosz fölény, és az ilyen akcióhoz elvártnál kisebb az ukrán légvédelem hatékonysága is.

„Az objektív tényezők tehát óvatosságra késztethetik az ukránokat, míg a szubjektív faktor, mindenek előtt a Kijev által mesterségesen felfokozott várakozás a támadás minél gyorsabb megindítása felé lökik Volodimir Zelenszkijt”

De igaza van az oroszpártisággal nem vádolható cseh államfőnek, aki Kijevi látogatásán óvta kollégáját a támadás elsietett megindításától. Petr Pavel –aki korábban a NATO legfőbb katonai tanácsadója volt – szerint egy elsietett ellentámadás katasztrofális következményekkel járhat. A nyugalmazott tábornok szerint Kijev már nem rendelkezik a meglepetés erejével, amely tavaly Harkivban és Herszonban katonai sikerekhez vezetett. A cseh elnök a The Guardian szerint négyszemközt arra hívta fel tárgyaló partnereinek a figyelmét, hogy ne erőltessék a gyorsabb tempót, mert az visszaüthet. Petr Pavel szerint rendkívül káros lenne Ukrajnára nézve, ha ez az ellentámadás kudarcot vallana, mert nem lesz még egy esélyük egy újabb akció megindítására. Az idén legalábbis biztosan nem.

„Kijevben azonban mintha felismerték volna, egyelőre nem  elegendőek a képességek az orosz erők elleni sikeres offenzívához”

Egyrészről ugyanis a retorikában rendkívüli magabiztosság tükröződik, másrészről ugyanakkor egyre másra óvnak mindenkit a túlzott várakozásoktól, amelyeket egyébként maguk gerjesztettek. A felfokozott információs zajban egyelőre nem teljesen világos, hogy Kijev hirtelen realista lett, csak elterelő információs művelet a támadás megindításának halasztása, avagy nyomasztja a hatalmas tét, hogy lényegében egyetlen esélye van. Kijev tart attól is, hogy egy sikertelen támadás gyengítené a Nyugat kiállását, és akarata ellenére tárgyalóasztalhoz kényszerítené Kijevet. A nyilatkozatokból e tényezők mindegyike kiolvasható.

Némi ravaszság mellett inkább a tétek nyomasztó súlyának csökkentése motiválta Olekszij Danyilovnak megszólalásait. Az Ukrán Nemzetbiztonsági Tanács főtitkára előre bocsájtotta, hogy akár néhány kilométeres előrenyomulás is sikerként könyvelhető el. De a magabiztossággal vegyes óvatosság mellett a Nyugat zsarolása, és a további fegyverszállítások sürgetése érződik Volodimir Zelenszkij megszólalásaiból is. Az ukrán elnök legutóbb azt feszegette, hogy az ukrán erők a jelenlegi felszereltség mellett képesek előre nyomulni, és sikeresek is lehetnek, de sok embert elveszítenének, ami elfogadhatatlan. Zelenszkij szerint ezért a támadással egy kicsit még várni kell.

„Kijev valóban nehéz helyzetben van, ugyanis a háborút egyre láthatóbban eldöntő anyagháborúban rosszul áll. Hosszú távon mindenképpen, de már most is súlyos nehézségei vannak. Egyszerre kell beosztania a lassan beérkező nyugati támogatás mellett is fogyó tartalékait, és eredményeket felmutatni. Ráadásul a harsány retorika a végtelenségig nem elegendő a harci morál fenntartásához sem”

Ehhez katonai sikerek kellenek. Mégpedig komolyak. Ha nem lesznek például képesek kijutni az Azovi-tengerig, ezáltal kettészakítani a frontot, és elvágni a Krím szárazföldi összeköttetését, akkor ez a tavaszi/nyári hadjárat nem fog túl sokat érni. Főképp úgy, hogy eleve komoly áldozatokkal kell számolni.

Nem véletlen tehát, hogy az ukrán tisztviselők az elmúlt hetekben mind nyilvánosan, mind a négyszemközti megbeszéléseken igyekeztek csökkenteni az áttöréssel kapcsolatos várakozásokat. Ukrajna vezetői mintha megértették volna, hogy sikerre van szükségük, de az ellentámadástól nem szabad csodát várni az immár lassan 15. hónapja tartó háborúban. Kijev számára minden olyan eredmény, amelyet Nyugaton csalódást keltőnek tekintenek, a katonai támogatás csökkenését és az Oroszországgal való tárgyalás kikényszerítését jelentheti. Nem véletlen tehát, hogy az információs háborúban az orosz fél éppen arra apellál, hogy a Nyugat egyáltalán nem törődve az áldozatokkal és az ukrán érdekekkel, belehajszolná Ukrajnát egy meggondolatlan ellentámadásba.

„Ebben az információs háborúban csak hab a tortán a Wagner-vezér Jevgenyij Prigozsin szókaratéja, amely feladott labda az ukrán és a nyugati oldalnak, és az természetes módon igyekszik is felnagyítani a Wagner és az orosz hadsereg közötti feszültséget”

A pszichológiai előkészítés részeként tehát mindkét oldal megpróbálja demoralizálni, összezavarni a másik felet. A frontokat a felderítés mai lehetőségei mellett igazán nagy meglepetés már nem érheti, annál inkább sikerül megtéveszteni ezzel a csúcsra járatott információs zajjal a közvéleményt. A többség mindhárom oldalon azt hiszi, amit a médiája sugall neki, azonban közeleg az igazság pillanata, amikor már sokkal nehezebb lesz letagadni a valóságot. De hogy meg fogják próbálni, abban biztosak lehetünk.

De nézzük, mi a helyzet a frontokon! A Herszontól Zaporizzsján át Kupjanszkig mintegy 900 kilométeres ütközési zónában egyre nagyobb a feszültség, érezhetően folynak az ellentámadás előkészületei. A különösen csapadékos tél és tavasz után ehhez a terepviszonyok lassan megteremtődnek, és a front két oldalán összesen mintegy 300-300 ezer katona néz egymással farkasszemet. Kifejezetten az ellentámadásra Ukrajna nagyjából két hadtestnyi, azaz összesen mintegy 80 ezer fős kiképzett és harcedzett kontingenst tartalékolt, amelyet a kisebb harcértékű területvédelmi erők is kiegészítenek, számuk azonban így sem nagyon haladja meg a 100 ezer főt. Nem feltétlenül az ellentámadáshoz kötődően, ám az orosz Rybar Telegram csatorna adatai szerint ukrán oldalról legalább 35 ezer főnyi ukrán katonai személyzet tartózkodik a Herszoni terület, míg 20 ezer Harkov térségében. A technikai állomány tekintetében nagyjából 300 harckocsi – a 28 brit Challenger 2 és a pár tucat Leopard 2 kivételével a páncélos állomány többségét még mindig a szovjet eredetű T-64 és T-72 típusok, valamint azok alváltozatai adják – és közel 900 csapatszállító, illetve gyalogsági harcjármű állhat most Ukrajna rendelkezésére.

„A haditechnika hiánya tehát az ukrán támadó műveletek legnagyobb korlátja. Modern harcászatot ugyanis nem lehet vívni megfelelő eszközpark nélkül”

Orosz oldalon – különösen a zaporizzsjai régióban – a bahmuti ütközet árnyékában már jó fél éve folyik az egymásra épülő mélységi védelem kiépítése. Ez Zaporizzsja-Tokmak-Melitopol irányában legalább három szintű, míg Begyanszk–Mariupol irányában eddig két védelmi vonalat építettek ki. Ugyanígy a dnyeper fedezékében mélységi vonalakat alakítottak ki Herszonnál is. A többszörös mélységi vonalak olyan szintű akadályt jelentenek, amelyeket az ukrán haderő aligha lesz képes áttörni. A jelen erőviszonyok mellett inkább csak a front egyes szakaszainak behorpasztására lehet számítani. Különösen úgy, hogy egyértelmű az orosz tüzérségi és légi fölény, és még mindig gyenge az ukrán légvédelem. Emellett ahogy azt a közvetlenül a front közelében végrehajtott rakéta és légi csapásokból láthatjuk, Moszkva igyekszik egyfajta preventív aktív védelemre támaszkodni, és még az ellentámadás felvonulási fázisában mér a képességek előzetes meggyengítése érdekében folyamatosan csapásokat az ukrán haderőre és a logisztikai hálózatra.

„Ami az ellentámadás lehetséges irányait illeti, azt a legtöbben Zaporizzsja felől a Krím irányába várják”

Igazából ennek – megszerezni az ellenőrzést a Zaporizzsjai atomerőmű felett, elvágni a félsziget szárazföldi összeköttetését, lőtávolságra kerülni magától a Krímtől, és kettévágni a Herszoni területen és a Melitopoltól keletre lévő orosz egységeket – lenne a legnagyobb értelme. Ez esetben léehet egy melitopoli vagy egy bergyanszki irányú támadás. De nem kizárt – inkább kisegítő vagy elterelő akcióként – egy átkelési kísérlet a Dnyeperen Herszon irányából. Szóba jöhet egy donbasszi – ez az egész Szeverszk-Szoledar-Artyomoszk/Bahmut, illetve északra a Szvatovo-Kremennaja vonalat is magába foglalná a liszicsanszki agglomerációval együtt – ellentámadás is, hiszen ebben a térségben eleve mintegy 80 ezer ukrán katona tartózkodik. Amennyiben a bahmuti front mentén indulna meg az ukrán ellentámadás, azzal mind az észak-donyecki, mind a luhanszki orosz területek veszélybe kerülnének. Ezt alátámasztaná, hogy Luhanszk szerepe nem csupán a határ ellenőrzése, de az orosz logisztikai útvonalak szempontjából is kiemelt, mivel azok elvesztésével a donbasszi orosz kontingens képességei drasztikusan megcsappannának. Nem kizárt a város megnövekedett politikai jelentősége miatt egy bahmuti ellentámadás sem, miközben a város környéki harcok elhúzódása lehetőséget adott mindkét oldalnak a felkészülésre, a másik oldal felőrlésére, és egy ütőképes támadóerő felépítésére.

„Azért a felfokozott várakozások mellett is jegyezzük meg, hogy akár egy sikeresebb ukrán ellentámadás sem döntené el a háborút”

Bár tovább rombolná a presztízsét, Oroszország stratégiai értelemben akár még ezt is megengedhetné magának, amennyiben az ukrán taktikai siker kellően meggyengítené Kijev széles értelemben vett hátországát. Ha az ellentámadás besül, és elhúzódó patthelyzet alakul ki, az mindkét felet annyira kimerítené, hogy az év vége felé akár tűzszüneti tárgyalások is kezdődhetnének. Ugyanakkor egy elhibázott ukrán offenzíva könnyen orosz ellentámadásba fordulhatna át. Érdekes nyár előtt állunk tehát, amely nem okvetlenül, de akár közelítheti is a háború végét.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)