„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Közel a háború befagyasztása?

2025. jan. 20.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Bár az ukrán hatalmi elit ebben nem érdekelt, és az európai államok egy része is húzódozik, nagyjából fél év alatt Donald Trump és Vlagyimir Putyin megállapodhatnak a háború befagyasztásáról. Az Egyesült Államok akarata lehet a döntő, Trump körvonalazódó ajánlata pedig elfogadható lehet Moszkva számára. Így látja a 2025-ös év kilátásait a külföldön élő ukrán elemző, Konsztantyin Bondarenko.

Konsztantyin Bondarenko #moszkvater

Konsztantyin Bondarenko

– Sorsfordító év lehet Ukrajna számára a 2025-ös. A háború alakulása és Donald Trump győzelme a konfliktus befagyasztását vetíti előre. Tényleg így lesz? Mit vár 2025-től?

– Békét! Nagyon bízom abban, hogy lezárul a háború intenzív szakasza. Erre valóban esélyt ad, hogy az Egyesült Államok és több európai állam is ezt szeretné. Ez pedig Ukrajnát is a tárgyalásokra kényszerítheti. Mint ahogy az is, hogy minden értelemben kimerülőben vannak az ukrán tartalékok. Ukrajna ezt a háborút már nem bírja sokáig, így a tűzszünet esélye egyre nagyobb.

– A háború befagyasztása Ukrajna mind súlyosabb belső problémáira is ráirányítja a figyelmet, így koránt sem érdeke mindenkinek ez a béke. Milyen negatív következményei lehetnek a tűzszünetnek?

– Könnyen előállhat például egyfajta polgárháborús helyzet, hiszen lesznek, akik majd például a felelősöket keresik, és a gazdasági, szociális helyzet sem lesz szívderítő. Ehhez jön még a szélsőséges nézetek, a szembenállás, a türelmetlenség eluralkodása, nem beszélve arról, hogy az embereknél rengeteg a fegyver. Ezért aztán egyáltalán nem lehet kizárni a komoly társadalmi megrázkódtatásokat.

– Említette, hogy nem mindenki érdekelt a békében. Kezdjük az Ukrajna és a háború folytatása szempontjából fontos nyugati szereplőkkel…

– Donald Trumpról tudjuk, hogy elődjével ellentétben befagyasztaná ezt a háborút, az európaiak közül azonban nem mindenki. Így mindenek előtt Nagy-Britannia és Franciaország.

– De Ukrajnában sem mindenki lelkesedne a béke beköszöntének…

– Pontosan. Zelenszkij és köre számára ez semmi jóval nem kecsegtet. Nem lehetne tovább halasztani a választásokat, és elveszítenék a hatalmat. Zelenszkij és Jermak, ez a hatalmi kör a Trumphoz igazodó retorika ellenére egyértelműen háborúpárti. Féltik a hatalmukat. Ide tartoznak emellett mindazok, akik számára a háború jó biznisz.

– Az oligarchákra gondol? Őket állítólag éppenséggel meggyengítette a háború…

– Azért az oligarchák nem tűntek el. Ahmetovtól Firtason át Kolomojszkijig sokan meggyengültek, de itt van például Viktor Pincsuk vagy Tomás Fiala, akik éppenséggel megerősítették a befolyásukat. Összességében elmondható, hogy ezek a klasszikus oligarchák finoman szólva sem a háború nyertesei. Az ő bevételeik a gázra, a nagyrészt orosz kézen lévő vaskohászatra, bányászatra alapultak. Így Rinat Ahmetov például kohók, bányák sorát veszítette el. De az elmúlt években az ukrán hatalom sem bánt velük kesztyűs kézzel. Ukrajnában tehát elitváltás zajlott, zajlik. A 2014 előtt mindent a kezében tartó ukrán elit visszaszorul, és előtérbe kerülnek a transznacionális korporációk helyi kijárói, így az említett Pincsuk, és a háborún meggazdagodók.

– S kik nyernek a legtöbbet a háborún?

– Mindenek előtt azok, akik megkapják az állami megrendeléseket. Ez mindenek előtt az Elnöki Irodához és a védelmi minisztériumhoz köthető kör. Nem olyan ismert nevekről van szó, mint az előbb említett klasszikus oligarchák. Ők a médiába is inkább csak egy-egy korrupciós ügy kapcsán kerülnek be. Azonban ezekből a hírekből is kiderül, hogy milliárdos vagyonokat halmoztak fel, ingatlanjaik vannak külföldön. De a háborún nyerészkedők közé kell sorolni a hadkiegészítő parancsnokságokon dolgozókat, a sorozó bizottságokban ülőket, vagy a határőröket.

– S milyen a közhangulat. Friss közvélemény-kutatások szerint a társadalom mintegy fele még most sem kész a háború kapitulációval felérő befagyasztására. Ez tényleg igaz lehet?

– Nézze, hiteles közvélemény-kutatások ilyen időkben nincsenek. Már csak azért sem, mert a megkérdezettek 70-75 százaléka nem válaszol. Tehát a nyilvánosságra kerülő számok nem korrektek. Sokkal inkább a személyes benyomásokra lehet alapozni, és akikkel én tartom a kapcsolatot, azok a háború befejezése mellett vannak. A társadalom ma már kész területek feladására. Mindenki láthatja, hogy jó egy éve Ukrajna visszaszorulóban van, és minél tovább tart a háború, annál több területet veszít. Abban kevesen hisznek, hogy az orosz ellenőrzés alatt lévő területeket belátható időn belül vissza lehet szerezni. Számukra racionálisan a jelenlegi Ukrajna megőrzése, és ami a legfontosabb, a vérontás leállítása a prioritás.

– S a háború folytatásában érdekelt hatalmi elit adott esetben mennyire képes ellenállni Trump akaratának?

– A hatalom egyelőre képes büntetni, félelemben tartani a társadalmat, elhallgattatni a másképp gondolkodókat, ám Trump akaratának képtelen lesz ellenállni. Nincs ehhez ereje, hiszen Ukrajna alapvetően függ az Egyesült Államoktól, a háború folytatása mellett kiálló európaiak pedig szintén nem olyan önállók és befolyásosak, hogy ellensúlyozni tudnák a Fehér Ház törekvéseit.

– De a háború leállításához Oroszország is kell, amit azonban eddig Trumptól hallottunk, az elfogadhatatlan Moszkva számára. Mennyire kész a kompromisszumra a Kreml?

– Miért ne fogadhatná el Oroszország Trump ajánlatát? A háborút a frontvonalak mentén fagyasztanák be, így megtarthatná az eddig megszerzett területeket.

– Szerintem nem ez a legfontosabb Moszkva számára. A semlegesség és a demilitarizáció kérdésében azonban Trump ajánlata gyenge…

– Nem gondolom, hiszen Ukrajna felvételét a NATO-ba Trump sem támogatja. Így ez lehet egy kompromisszumos javaslat.

– Ukrajnát azonban tovább fegyvereznék…

– Pontosan, ez lenne egyfajta biztonsági garancia. Tehát Ukrajna területeket veszítene, a NATO-ba belátható időn belül nem kapna meghívást, viszont megerősítenék, hogy képes legyen megvédeni magát.

– S egy ilyen megállapodást mennyi idő alatt lehet Ön szerint nyélbe ütni?

– Fél év elég lehet erre. Ehhez azonban az kell, hogy Moszkva és Washington megértsék egymást, figyelembe vegyék a másik érdekeit. Szóval, a megállapodás elsősorban nem Ukrajnától függ.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your Ide írhatja a hozzászólását, amennyiben elolvasta és elfogadja az adatkezelési tájékoztatónkat... data is processed.

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK