Komoly esély van a háború lezárására

Amerika kitartása, Európa zavarodottsága, Oroszország erősödő nyomása, és az ukrán társadalom elfáradása drámai változáshoz vezetett. Az invázió megindulása óta először van igazán komoly esély a háború lezárására. A front összeomlásáról nem beszélhetünk, az ukrán elnöknek azonban lassan nem lesz más választása, mint hogy elfogadja az amerikai rendezési tervet. Közben egyre mélyebb a belpolitikai válság, ám egyáltalán nem biztos, hogy javítana a helyzeten Zelenszkij elnök bukása. Denisz Rafalszkij ukrán politikai elemzővel, a Strana.ua portál újságírójával az ukrajnai helyzetről, a háború lezárásának esélyéről és magyar-ukrán viszony lehetséges alakulásáról beszélgettünk.

Denisz Rafalszkij

– Ukránok milliói köszöntik távol a hazájuktól az új évet. De egyre nyomasztóbb hangulatban, talán az elmúlt éveknél is nehezebb körülmények között ünneplik Ukrajnában is. Lehet egyáltalán ebben a helyzetben ünnepről, boldog karácsonyról beszélni?

– Az újév és a karácsony továbbra is Ukrajna legkedveltebb ünnepei közé tartozik. És természetesen az ukránok – bárhol is éljenek – igyekeznek ezeket az ünnepeket bőséges asztallal, családdal és szeretteikkel megünnepelni. Még a háború sem rendítette meg ezt a hagyományt. Biztos vagyok benne, hogy a többség legfőbb vágya önmaga, családja és hazája számára a béke. Az emberek belefáradtak a háborúba, és egy tartós és stabil békében reménykednek.

– Nem egyszerű az otthon maradtak, de az emigrációban élők élete sem. Otthonról sokan felróják nekik, hogy cserben hagyták a hazát, míg Európában is kezdenek belefáradni ebbe a háborúba, és ez a menekültek támogatásán is lecsapódik.

– Természetesen előfordul néha, hogy bírálják a háború elől elmenekülteket. Ez gyakran igazságtalan, hiszen a legtöbb ember, aki külföldre került, önhibáján kívül hagyta el a hazáját. Nemcsak átvitt értelemben, hanem szó szerint is elvesztette az otthonát. Falvaikat és városaikat a háború a földdel tette egyenlővé. Kénytelenek voltak idegen földön új életet kezdeni, és hála Istennek, sokan sikeresen beilleszkedtek. Van munkájuk, gyermekeik iskolába és egyetemre járnak. Néhányan már saját otthonra tettek szert. Ezek az emberek önellátóak, és nem várnak segítséget a befogadó országaik kormányaitól. Feltehetően ez mindkét fél számára előnyös. A letelepedett ukránok nyugodt körülmények között élnek, és új országaik rengeteg munkaerőt kaptak.

– Ön is úgy érzi, hogy a kezdeti nyugati lelkesedés az utóbbi időben alábbhagyott?

– Ez kétségtelenül így van. Egyértelműen bizonyítják ezt az Ukrajna támogatása körül kialakult helyzet. Úgy tűnik, az európai országok éppen a választóknak az ukrán kérdéshez megváltozott hozzáállása miatt már nem hajlandók erre a saját költségvetésükből áldozni.

– Különböző felmérések szerint a menekültek fele a háború befejeztével sem akar már visszatérni Ukrajnába. Mi vár egy ilyen demográfiai katasztrófa után Ukrajnára?

– Ukrajna megtanul majd az új adottságok között, kisebb népességgel boldogulni, és munkaerő-tartalékokat fog keresni máshol, például Ázsiában és Afrikában. Egy olyan ország, amely – saját akarata ellenére – a monoetnikus identitásra törekedett, kénytelen lesz közös nevezőt találni a sajátjától teljesen eltérő emberekkel.

– Hogy érti azt, hogy saját akarata ellenére? Hát nem az ukrán hatalom erősítette az ukránosítást?

– Igen, ez így van, de ezt a politikát a „nagy” háború előtt egyáltalán nem támogatta az ukrán társadalom. Mutatta ezt előbb Porosenko elsöprő választási veresége, majd – részben Porosenko politikájának folytatása miatt – Zelenszkij népszerűségi mutatóinak jelentős csökkenése.

– Nem egyszerű manapság az újságírók helyzete sem. Milyen ellenzéki újságírónak lenni manapság nem jó lenni Ukrajnában?

– Az ellenzékiségnek is különböző formái vannak. Néha a magukat ellenzéki médiának nevezők is csak szelektíven kritizálják a kormányt. Ennek sok oka lehet. Például bizonyos kérdésben osztják a kormány álláspontját, vagy a média tulajdonosai kérik a visszafogottságot. A kedvencem, hogy a bírálat „káros az országra nézve”. Ezt a magatartást világosan mutatja az úgynevezett „buszifikáció”, az erőszakos mozgósítás példája. A férfiak egyenesen az utcáról való viszik el, és ez a szégyenletes jelenség annyira fájdalmas, hogy lehetetlen nem írni róla. Egyes médiumok azonban vagy csupán közlik a tényeket, mert azért kényelmetlen lenne azokat elhallgatni, amikor a Telegramon keringenek a kirívó eseményekről készült videók. Máskor úgy állítják be őket, hogy az esetek ugyan megtörténtek, a hatóságok azonban megígérték, harcolni fognak a jelenség ellen, de egyébként sincs más út, mert a hadseregnek erősítésre van szüksége.

– A Strana.ua finoman szólva sem a hatalom kedvence. Ez miben nyilvánul meg?

– Weboldalunk továbbra sem elérhető, és kísérleteket tesznek a tüköroldalainak a blokkolására is. A főszerkesztő és a volt főszerkesztő-helyettes az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács szankciói alatt áll. Így aztán mintha nem is léteznénk. Pedig létezünk, és az olvasótáborunk hatalmas. Maguk a hatóságok is olvasnak minket, ahogy azt számos alkalommal elismerték. Ezt félig betiltásnak is nevezhetnénk, bár valójában teljes körű tiltásról van szó. Csakhogy a modern információs rendszerek lehetővé teszik a blokkolás megkerülését és az olvasótábor kiépítését.

– Mennyire szabad ma a sajtó Ukrajnában?

– Én félig szabadnak nevezném. Bizonyos témákról szabadon lehet írni, és ahogy mondtam, akár keményen is lehet bírálni a kormányt. Más témákhoz kifejezetten veszélyes hozzányúlni, mert ha a kormány nem is tesz lépéseket, a lakosság körében sok védője akad, akik azonnal üldözni kezdenek. Ezért a belső cenzúra sajnos sok újságíró számára normává vált.

– Ukrajnában még mindig közel 100 ezres magyar kisebbség él. Mi vár rájuk egy feltehetően területveszteséggel megkötött békemegállapodás utáni frusztrált hangulatú Ukrajnában?

– Biztos vagyok benne, hogy az ukrajnai magyar közösség az ország többi részével együtt üdvözölni fogja a békét, és bízik annak a tartósságában, de ugyanúgy fel fog háborodni, ha a békemegállapodás feltételei előnytelenek lesznek Ukrajna számára. A béke reményt ad arra, hogy legalább részben visszatérhetünk a háború előtti élethez. A párbeszéd a központi hatalommal azonban továbbra is nehéz lesz, mivel Kijevnek közvetlenül a háború után erre nem nagyon lesz ideje.

– Súlyosbítja a kárpátaljai magyarok helyzetét a két ország között már jóval a háború kirobbanása előtt éppen a kisebbségi jogok elvétele miatt megromlott viszony. Magyarországot a jelenlegi ukrán hatalom Oroszország után Ukrajna második legnagyobb ellenségének tartja? Miért? Javulhatnak a kapcsolatok a háború lezárása után?

– Erős túlzásnak tartom Magyarországot Ukrajna ellenségének tekinteni, és fordítva. A béke beköszöntével és a magyar választási kampány lezárulásával pedig úgy vélem, hogy lehetőség nyílik majd az államközi kapcsolatok normalizálására.

– A magyarországi kampány tényleg nem segíti a kapcsolatok konszolidálását, ám a probléma ennél azért jóval mélyebb. Nem gondolja?

– Úgy tűnik, különböző szemszögekből nézzük a helyzetet. Úgy vélem, hogy a háború mellett minden más probléma eltörpül. A hatalom ráadásul ezután a háború következményeinek a kezelésére fog összpontosítani, ami – hacsak nem halaszthatatlan ügyről van szó – valószínűleg nem ad nekik időt a regionális problémák megoldására. A feszültség szítása azonban véleményem szerint csak súlyosbítja a helyzetet.

– Az európai fősodorral ellentétben Magyarország nem támogatja Ukrajna gyorsított unió csatlakozását sem. Ön szerint Ukrajna vagy akár maga az egyre mélyebb válságban lévő Európai Unió készen állhat 10-15 évnél hamarabb a csatlakozásra?

– Az uniós tagság kilátásai a háború befejezése vagy akár csak egy tűzszünet után ismét tisztábbak lesznek, és alapvetően attól függnek, hogy tartós lesz-e a béke. Egyetlen háborúban álló országot sem fognak felvenni a blokkba. Bár erről nem nagyon beszélnek, azt hiszem, Ukrajnában is van hajlandóság ennek a megértésére.

– S Ön szerint Ukrajna vagy akár maga az egyre mélyebb válságban lévő Európai Unió készen állhat 10-15 évnél hamarabb a csatlakozásra?

– Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy egy háborúban álló vagy egyértelműen a háború újrakezdésére készülő országot semmilyen körülmények között nem fogad be az EU. Más esetekben a gyors csatlakozás lehetősége legalább elméletileg fennáll.

– A háború befejeződéséről, a jövőről beszélünk, ám egyelőre még dörögnek a fegyverek, sivítanak a drónok. Lát esélyt a közeli békére?

– Úgy tűnik számomra, hogy az invázió megindulása óta először van igazán komoly esély a háború lezárására. Egyszerre jelentkezik Amerika kitartása, Európa nyilvánvaló zavarodottsága és széttöredezettsége, Oroszország erősödő nyomása, és az oroszországinál érzékelhetően nagyobb elfáradás az ukrán társadalomban. Mindez drámai változáshoz vezetett.

– Hogy látja, az amerikai rendezési terv elfogadható tárgyalási alap?

– Ezt a tervet Ukrajnában sokan, köztük Volodimir Zelenszkij elnök is, ellenségesen fogadják. Úgy tűnik azonban, hogy amennyiben a dolgok így folytatódnak, akkor neki és más, az amerikai elképzeléseket fenntartással fogadóknak sem lesz más választásuk, mint azt elfogadni.

– Az ukrán hatalom szerint ez elfogadhatatlan ultimátum. Ezt csak Zelenszkij és csapata látja így, avagy ezt egyetlen ukrán hatalom sem fogadhatja el?

– Zelenszkij számára az amerikai terv jelenlegi formájában történő elfogadása nagyon súlyos csapás lenne, amelyből valószínűleg nem fog felállni, és nem lesz képes megtartani az elnöki posztot. Az amerikaiak nagy nyomást gyakorolnak rá. Ennek ellenére Zelenszkij talán még lát lehetőséget arra, hogy a maga előnyére változtasson a terven, szerintem azonban ez most túlságosan kemény dió a számára.

– S mit gondol erről a társadalom?

– Az emberek többsége az amerikai feltételekkel elfogadná a békét, meg kell azonban jegyezni, hogy ez a tömeg politikai értelemben passzív. Így e kérdésben mérvadóbb, hogy mit gondol, és ami még fontosabb, mit fog tenni a társadalom aktív része. Lesznek-e a tüntetések, ha igen, akkor milyenek, hogyan fog reagálni ezekre Zelenszkij és a Nyugat, és így tovább. Sok olyan kérdés van, amelyre most nem lehet válaszolni, enélkül pedig lehetetlen pontosan megjósolni a jövőbeli fejleményeket.

– A történelemben ritka az igazságos béke, és ezt a háborút is az erőviszonyokat tükröző feltételekkel fogják lezárni. Nem egyszerűbb lenne feladni a Donbassz még ukrán kézen lévő mintegy 20 százalékát, és elengedni a NATO-tagságot?

– Szeretném emlékeztetni Önöket, hogy Magyarország továbbra is fájdalmasan reagál az úgynevezett Trianon következményeire. A helyzet természetesen nem ugyanaz, de jól mutatja, hogy a területvesztés milyen mély sebeket ejt egy társadalmon, milyen sokáig motoszkálhat a köztudatban. Különösen akkor, ha vannak, akik folyamatosan újra és újra fel akarják tépni ezeket a sebeket. Valószínűleg könnyebb a helyzet NATO-val, mivel Amerika eleve azt javasolja, hogy hivatalosan is kinyilvánítsák Ukrajna NATO-n kívüliségét. Így aztán ebbe beleszólás nem nagyon lesz.

– Meddig bírhatja Zelenszkij és Ukrajna a fronton és Trump felől is rá nehezedő nyomást?

– Trump nyomása magára Zelenszkijre irányul, de ne felejtsük el, egész Ukrajna harcol, és nem látjuk a front összeomlását.

– S akkor még nem beszéltünk az egyre mélyülő belpolitikai válságról. Megbukhat Zelenszkij? Ki buktathatja meg? Trump vagy az ukrán ellenzék?

– Miért gondolja, hogy ez javítana a helyzeten? Mi van akkor, ha a kiéleződő hatalmi harcban felbukkan egy olyan harctéri parancsnok, aki nyíltan kijelenti, hogy nem írja alá a „kapitulációt”, hanem folytatja a harcot amerikai segítség nélkül is? Ott van persze a közelmúltbeli szíriai példa, ahol finoman szólva is azonnal elismerte mindenki a katonai vezetőt, de hogy mi fog történni Ukrajnában, senki sem tudja. És mi van, ha kitör egy háború mindenki ellen, akkor mi lesz? Azt hiszem, ezeket és más forgatókönyveket is figyelembe veszik, és ennek megfelelően viszonyulnak Zelenszkijhez.

– Az európai „hajlandók” koalíciója mintegy a saját proxyjaként még háborúban tartaná Ukrajnát. Nem gondolja cinikusnak ezt a politikát?

– Soha nincs ez másképp. De most komolyan, Zelenszkijnek legalább néhány szövetségesre szüksége van most ebben a Trumppal kialakult patthelyzetében. Azt hiszem, van remény arra, hogy Európa a béke eljövetele után sem hagyja magára Ukrajnát. Ez a barátság egyszerre szükségből és számításból, kényelemből is fakad, de bizonyos nyugati vezetők, így például Macron esetében úgy látom, szívből jön.

– Hogy látja, 2027-es évet már békében köszöntheti Ukrajna?

– Remélem, hogy a béke ennél azért korábban eljön.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com