Kihez vezetnek a koszovói szerb politikus meggyilkolásának a szálai? Pristina és Belgrád mást gyanít az Oliver Ivanovics elleni merénylet mögött, bizonyítékkal azonban egyik sem szolgál.

Aligha számíthatott másra az, aki követi a szerb-koszovói konfliktust, hogy végül Pristina és Belgrád teljesen más történettel fog előállni, mi is történt azon a 2018. január 16-i napon, amikor Kosovska Mitrovicán reggel nyolc óra körül Oliver Ivanovic megjelent a pártjának épülete előtt, majd ismeretlen elkövetők tüzet nyitottak rá. A politikus a kórházba szállítása után azonnal meghalt, így azóta csak találgatások vannak arról, ki lehetett a gyilkos.

Csakhogy azután, hogy Pristina az EULEX-en, vagyis az Európai Unió koszovói rendőri és polgári misszióján keresztül nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Milan Radoicsics, a koszovói szerbek vezető pártja, a Szerb Lista (SL) politikusa ellen, hirtelen Alekszandar Vucsics szerb elnök is lépett. A szerb elnök – aki egyben az SL anyapártjának, a Szerb Haladó Pártnak (SNS) elnöke – egy régről ismert albán terrorista, Florim Ejupi nevével állt elő.

Ami Radoicsicsot illeti, ő már korábban is szerepelt a pristinai nyomozók gyanúsítottjainak listáján, múlt év novemberében a koszovói rendőrség razziát tartott a házánál. A politikusnak azonban sikerült megszöknie Szerbiába, ahol ki is hallgatta a rendőrség, ő azonban tagadta, hogy bármiféle köze lenne az ügyhöz. Hogy miért merült fel éppen az ő neve? Mivel Ivanovics pártja, a Szerbia, Demokrácia, Igazság a szerb ellenzéket gyarapítja, sokan arra gondoltak, hogy itt politikai gyilkosság történt, hogy megtörjék a pártot. Ez a verzió igen gyenge lábakon áll, hiszen múlt év elejére Ivanovics és pártja már nem volt tényező a koszovói szerb politikai életben.

„Egy másik verzió szerint Radoicsics – aki az egyik legtehetősebb szerb üzletember Koszovóban – a pénzügyei miatt került konfliktusba Ivanoviccsal, aki nem egyszer súlyos vádakat fogalmazott meg politikai riválisa ellen”

E verzió szerint tehát Ivanovics a szerb maffia áldozata lett (lényegében ezt a verziót képviselik a pristinai nyomozó hatóságok is). Gyengesége azonban ezeknek az elméleteknek, hogy egyik kapcsán sincsenek bizonyítékok – pedig ha lennének, a pristinai ügyészség aligha rejtegetné őket. Annál is inkább, mert ezzel alaposan borsot törne Belgrád orra alá, amellyel a Brüsszelben folytatott párbeszéd mostanra teljesen leállt, köszönhetően a megromlott viszonyoknak és a Pristina által a szerb termékekre kivetett 100 százalékos büntetővámnak.

Radoicsicsban azonban töretlen a szerb elnök bizalma, aki már a novemberi razzia után is hangsúlyozta, hogy az SL elnökhelyettese ártatlan, a koszovói rendőrség meg akarta ölni, hogy a szerb kormányra terelje a gyanút.

Más a helyzet Florim Ejupival, aki csak az egyik azon két személy közül, akiket Vucsics a múlt héten megnevezett (a másik Adzsmedin Zekaj, azonban Ejupi a fontosabb szereplő). A szerb elnök által ismertetett információkból egyelőre csak arra lehet következtetni, hogy a két nevezett ott volt a gyilkosság idején Kosovska Mitrovicában, majd sürgősen távoztak onnan – külföldre. Ez persze így önmagában még a gyanúhoz is kevés lenne, azonban Ejupi neve jól ismert a szerb hatóságok előtt. 2001. február 16-án bomba robbant a Nis Ekspress busza alatt Podujevo mellett, amely 12 halálos áldozatot követelt. Ez ügyben Ejupi ellen 2006-ban az EULEX-en keresztül vádat emeltek, majd 40 éves börtönbüntetésre ítélték gyilkosság, terrorizmus, valamint nemzeti, faji és vallási gyűlöletkeltés vádjával. Ejupit 2009-ben mégis szabadlábra bocsátották, bizonyítékok hiányában.

„A szerb kormánypárti bulvársajtó mostanra valóságos forgatókönyvként írja le Ejupi szerepét a gyilkosságban”

Az egyik legtöbbet hangoztatott verzió szerint Ejupit nem más, mint Kadri Veseli, a koszovói kormánykoalíció részét képező Koszovói Demokrata Párt elnöke bízta meg a gyilkossággal, amelyben a koszovói titkosszolgálat emberei is részt vettek.

Hogy mi az igazság Radoicsics és Ejupi szerepével kapcsolatban, azt valószínűleg már csak azért sem tudjuk meg, mert mind Belgrád, mind Pristina valós nyomozás helyett leginkább kommunikációs bunkósbotnak használja az Ivanovics-gyilkosságot a másik fél ellen. Erre pedig egyre nagyobb szükség van az eldurvuló szerb-albán vitában.