Drámaian fogy az ukrán népesség. Ukrajnát már a háború kirobbanása előtt is súlyos demográfiai válság sújtotta. A rohamosan csökkenő születésszám és az elvándorlás eleve meghatározta a trendet, ehhez jött a lassan már három éve tartó háború, amelyben az áldozatok száma százezres nagyságrendű, az országot pedig legalább 10 millióan hagyták el. Az ENSZ előrejelzése szerint a függetlenség kikiáltásakor még 50 milliós ország lakossága 2100-ra 15 millió körülire csökken. Ez a helyzet a háború egyéb következményei nélkül önmagában is nemzeti katasztrófaként értékelhető, és alapvetően meghatározza Ukrajna jövőjét. A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg.

A demográfiai szakadék szélén áll Ukrajna. A helyzet drámaiságát a hatalom is elismerte, és a lakosság rekord méretű kiáramlásának a kezelésére új minisztériumot hozott létre. „Ukránok milliói élnek más országokban. Soha nem volt még ilyen mértékű az elvándorlás. Az Ukrajnához fűződő kapcsolataik ápolása, nemzetünk érdekeinek védelme lesz az új intézmény feladata” – mondta Volodimir Zelenszkij.

„A kivándorlás nagy hullámain Ukrajna már túl van, de a hivatalos adatok alapján jelenleg is naponta mintegy kétszáz hadköteles korú férfi próbálja elhagyni Ukrajnát. A 2024-es év első nyolc hónapjában a csökkenő európai kedvezmények ellenére mintegy 400 ezren hagyták el Ukrajnát”

Az Ukrán Nemzeti Bank adatai szerint ezzel a külföldön lévő ukrán migránsok száma 6,7 millióra nőtt. Az Ukrajnát azonban ennél jóval többen hagyták el még a háború alatt is. A fenti statisztikai adatok alapján Németországban 1,1 millió, Lengyelországban majdnem egymillió, Csehországban 360 ezer, Magyarországon mintegy 60 ezer ukrán menekült él. S akkor még nem beszéltünk az Oroszországba menekültekről, akiknek a számát az ENSZ 3, míg az orosz hatóságok 5 millióra teszik.

„Mindez úgy, hogy a hadiállapot idejére a 18 és 60 év közötti férfiaknak egyébként tilos elhagyniuk Ukrajnát. A katonai szolgálat alól való kibújás pedig a mozgósítás ideje alatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető”

A kihívás valóban óriási, ám az új minisztérium aligha tud megbirkózni a feladattal, ha nem a probléma gyökereit igyekszik megtalálni, és lehetőség szerint orvosolni. Az elnök azonban itt is a Kreml kezét látja. Mint a külügyminisztérium állomány ülésén fogalmazott, a külföldre távozott állampolgárok az orosz propaganda hatása alatt állnak, és így Moszkva igyekszik megfosztani őket a hazájukhoz fűződő kulturális kötelékektől. A minisztérium fő feladata tehát az elnöki iránymutatás alapján az országot elhagyó ukrán állampolgárokra gyakorolt orosz befolyás ellensúlyozása lesz, ami téves megközelítése a problémának.

„A hatalom azzal számol, hogy az országot elhagyók felét képes lesz hazavinni, így Ukrajna lakossága 2033-ra elérheti a 35 millió főt. Meglehetősen optimista célkitűzés ez annak fényében, hogy az ENSZ egyik előrejelzése 2100-ra 15,3 millió lakossal számol Ukrajnában”

A problémák nem a háborúval kezdődtek, az csak felgyorsította az enélkül is drámaian romló demográfia trendet. Az ENSZ adatai szerint Ukrajna már a háború előtt is egyike volt annak a 23 országnak, ahol 20 százalékos népességcsökkenést jósoltak 2050-re, és 50 százalékosat az évszázad végére.

A függetlenné váláskor még évente több mint félmillió gyermek született Ukrajnában, ez a szám 2017-ben már csak 364 ezer volt, a 2020-as évek elejére pedig 187 ezerre esett vissza, s úgy tűnik, ez a trend megállíthatatlan. Az Opendatabot adatai szerint Ukrajnában 2024 első felében 87 655 gyermek született, ami 9 százalékos csökkenés az előző év hasonló időszakához képest.

„Jelenleg a rendelkezésre álló adatok szerint minden születésre három haláleset jut Ukrajnában, de már 2018 és 2020 között is egy születésre két halálozás jutott. Az ukrán egészségügyi minisztérium statisztikái szerint pedig a születések száma 2013 óta évente mintegy hét százalékkal csökken az országban. A demográfiai válságot tovább mélyítik a háború emberveszteségei, amelyeket 150 ezer és félmillió közé teszik”

A halottak száma a megítélésünk szerint úgy 200 ezer körüli lehet. Ehhez jön még, hogy a háború eddigi közel három éve alatt az ENSZ adatai alapján mintegy 10 millió ukrán hagyta el otthonát, és a többségük el is hagyta az országot. Az ENSZ menekültügyi biztosa szerint semmi sem mutat arra, hogy a külföldre menekültek tömegesen a visszatérésen gondolkodnának. Még súlyosabbak az elvándorlás következményei, ha figyelembe vesszük, hogy a világszervezet adatai szerint az Ukrajnát elhagyó személyek 47 százaléka nő, 33 százalékuk pedig gyermek.

lla Libanova, az Ukrán Nemzeti Tudományos Akadémia demográfiai és szociális ügyekkel foglalkozó kutatóintézetének igazgatója szerint amennyiben Ukrajnába nem térnek vissza a külföldre menekült nők, akkor az országban a népesedési ráta – vagyis az egy nőre eső születések száma – már most 0,71-re esik vissza, ami a legalacsonyabb adat a világ országai közül. A demográfiai károk hosszú távú hatással lesznek az ukrán társadalomra azért is, mert az korfán a 35–50 év közötti réteg dominál, de ahhoz, hogy a demográfiai helyzet javuljon, a 25–35 éves rétegnek kellene megerősödnie, hiszen ők azok akik az aktív reprodukciós fázisban vannak. Ez a torzulás nagyon erősen rá fogja nyomni a bélyegét az ukrán demográfiai mutatókra, a háború elhúzódása pedig tartóssá teszi ezeket a trendeket. Ukrajnára így az elnéptelenedés vár.

„A drámaian romló demográfiai mutatók közvetlen hatással vannak már a háború alakulására is, az ország mobilizációs potenciálja ugyanis a háború harmadik évében folyamatosan csökken”

Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elemzése szerint Ukrajna 18–59 év közötti férfi lakossága 2021-es adatok alapján – a Krím-félsziget és a donbasszi régiók kivételével – mintegy 10,4 millió ember. Azonban ha levesszük a különböző, nem behívható kategóriába eső férfiakat – elmenekültek, kritikus szektorokban dolgozók, tanárok, 18–24 év közöttiek, sokgyermekes családok, megszállt területeken maradtak, jelenleg a hadseregben szolgálók stb. -, akkor mintegy 5,1 millió még mobilizálható férfit kapunk. Jelenleg Ukrajnában a behívási korhatár idén márciustól 25 és 60 év között van, az alsó határ korábban 27 év volt. Közel 660 ezer férfi ebből a korosztályból elhagyta Ukrajnát, ami nagyon magas szám. Ukrajna ugyan az eddigi trendek alapján százezres nagyságrendben mobilizálhat évente, ami formálisan akár 10 évig is biztosíthatná a hadsereg utánpótlását, ám a társadalom hangulatát és egyéb tényezőket figyelembe véve az ország a jelenlegi trendek mellett nyugati elemzők szerint legfeljebb két évig képes vívni ezt a háborút, míg Oroszország legalább háromszor ennyi ideig.

„Hiszen ne felejtsük el azt sem, hogy közben az államot, a gazdaságot is működtetni kell. A kérdést leegyszerűsítve, az ukrán hatalomnak a gyárak működtetése és a frontvonal tartása között is választania, pontosabban egyensúlyoznia kell”

A Financial Times egy közép-ukrajnai vasipari cég példájával illusztrálja a helyzetet. Itt egykor négy férfi működtetett egy bonyolultabb gépet. Azóta egyiküket besorozták a hadseregbe, ahol meghalt, a második eltűnt, a harmadik nyugdíjba vonul. A gyár tulajdonosa kétségbeesetten próbálja megtartani a negyediket, egy fiatal, katonakorú szakembert, akit bármelyik pillanatban besorozhatnak. Stratégiai vállalatnak minősül cégről van szó, ami azt jelenti, hogy a dolgozók fele mentesülhet a katonai szolgálat alól. Ennek ellenére mintegy ezer embert továbbra is fenyeget a mozgósítás veszélye. De jól mutatja a helyzetet, hogy a bányákban is egyre több nő dolgozik, ráadásul már a földalatti munkákon is. Miután ugyanis a férfiakat beszippantotta a háború, a munkaerőhiány pedig akkora méreteket öltött, hogy az ukrán bányákban feloldották a tilalmat a nők alkalmazásával kapcsolatban.

„Egyre nyíltabb vita folyik arról, hogy a jelenlegi helyzetben a front vagy a gazdaság a fontosabb, és hogyan lehet igazságosan működtetni a mobilizációt”

Az emberek többsége érthető módon inkább maradna a munkahelyén, a cégek pedig szintén védik a saját érdekeiket. A legnagyobb ukrán vállalatok benyújtottak egy törvényjavaslatot, ami lehetővé tenné, hogy a cégek havonta munkavállalónként 20 ezer hrivnya (487 dollár) katonai díjat fizessenek, amivel mentesítenék őket a sorkatonai szolgálat alól. Egy további törvényjavaslat azt szeretné elérni, hogy mentesítsenek minden ukrán férfit, aki 36 500 hrivnya feletti fizetést kap. Közben biztosítani kell a hadsereg utánpótlását is, hiszen háború van.

Érvek szólnak mind az üzleti szféra, mind pedig a hadsereg érdekei mellett. Működtetni kell az államot, ráadásul amennyiben a gazdaság összeomlik, akkor Ukrajna végképp csak külföldi támogatásból képes finanszírozni a fegyveres erőit. A hadsereg tehetetlen marad, ha a gazdaság nem működik.

„A háború kirobbanása óta a behívás, vagy a kivándorlás miatt a vállalatok átlagosan az alkalmazottjaik 10-20 százalékát már elveszítették. A másik oldalról az említett törvényjavaslat elfogadásával közel egymillióan mentesülnének a sorozás alól, és hiába hozna ez nagyjából 200 milliárd hrivnyát a hadseregnek, ha nincs, aki megfogja a fegyvert”

Ráadásul a becslések szerint az ukránok évente 700 millió és 2 milliárd hrivnya közötti összeget költenek mentesítési okmányok vásárlására. Lakcímet változtatva, feketemunkát vállalva mintegy 800-900 ezren „bújtak a föld alá”, hogy elkerüljék a sorozást. Igazságos megoldás ebben a helyzetben nincs. A háború idején a méltányosság és a racionalitás mindig háttérbe szorul. A háború leállítása ezt a dilemmát feloldaná, a gazdaságra nehezedő nyomás is enyhülne valamelyest, az egyre drámaibb demográfiai helyzeten azonban ez sem segítene. Ezt a trendet nagyon nehéz megfordítani, így aztán Ukrajna problémáinak jelentős része a háború után is megmarad. Ezért mondjuk, hogy Ukrajna a háború végkimenetelétől függetlenül már vesztett.

(A cikk eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, itt olvasható.)