Kezdőlap » x-demokrata » Kinyílnak a szelepek Kazahsztánban
Kaszim-Zsomart Tokajev nyerte meg az előrehozott elnökválasztást Kazahsztánban 2019. június 9-én #moszkvater

Kinyílnak a szelepek Kazahsztánban

Az elnökválasztás eredménye jelzi, hogy megtört a majdnem 100 százalékos győzelmeket hozó „nazarbajevi” varázs, és új színek jelennek meg politikai palettán

Kaszim-Zsomart Tokajev nyerte meg az előrehozott elnökválasztást Kazahsztánban 2019. június 9-én #moszkvater
Kaszim-Zsomart Tokajev nyerte meg az előrehozott elnökválasztást Kazahsztánban 2019. június 9-én
Fotó:EUROPRESS/ VYACHESLAV OSELEDKO/AFP

A várakozásoknak megfelelően a márciusban lemondott Nurszultan Nazarbajev által kialakított politikai elit képviselője, Kaszim-Zsomart Tokajev nyerte meg az előrehozott elnökválasztást Kazahsztánban. Az eredmény azonban már változást jelez az elmúlt közel harminc évhez képest, hiszen a 17 milliós közép-ázsiai országot a tavaszig vezető első elnök, Nazarbajev 97-98 százalékos győzelmeihez képest az exit pollok alapján 70,13 százalékot szerzett. A részvételi arány 77,4 százalékos volt.

Újdonság az is, hogy a nemzeti patrióta mozgalom, az Ult Tardiri (a nemzet sorsa) színeiben induló közismert, ellenzéki nézeteket valló újságíró Amirzsan Koszanov 15,3 százalékkal végzett a második helyen, s a kazah választások során első női jelöltként a liberális Ak Zsolt képviselve ringbe szállt Danyija Eszpajeva 5,3 százalékkal lett a harmadik. A kommunista Zsambil Ahmetbekov közel négy, az Auil párt jelöltje Toleutaj Rahimbekov 3, a szakszervezeteket képviselő Amangeldi Taszpihov 1,4 százalékos eredményt ért el, míg a sort az író Szadibek Tugel zárja 0,9 százalékkal.

Eddig nem volt megszokott az sem, hogy a választásokat csendes tiltakozások kísérték, és a jelentések szerint a fővárosban Nur-Szultanban és Almatiban legalább ötszáz engedély nélkül tiltakozót le is tartóztattak. Nazarbajev lemondása egyébként is lendületet adott a tiltakozások új formáinak, amelyeket elsősorban az első elnök országlása alatt született, és új arcokra vágyó fiatalok szerveztek. Ilyen volt az almati maratonhoz kötve kitalált akció, amikor két aktivista „Az igazság elől nem futhatsz el!” felirattal feszített ki molinókat, amelyek alatt futottak el a versenyzők. A kreatív akciók kezdeményezőinek elítélésére válaszul néhány napja bontott zászlót az Ojan, Kazahsztán! (Ébredj, Kazahsztán!) mozgalom. Ez formálisan nem számít politikai pártnak, programjukban azonban konkrét politikai reformokat követelnek.

„A mostani eredmény, és az indulók összetétele is jelzi, hogy a hatalom érzékeli a társadalomban megnövekedő feszültséget, és a politikai paletta színesítésével, a rendszeren belüli ellenzéknek nagyobb teret adva igyekszik kinyitni a szelepeket”

A magát centristaként, az ország első elnökének Nurszultan Nazarbajevnek az utódjaként pozícionáló Tokajev győzelmének az aránya is arról árulkodik, hogy a hatalom igyekszik új lendületet adni a a stabilitást mindennél fontosabbnak tartó, így kissé túlbiztosított rendszernek. A várhatóan jövőre tartandó előrehozott parlamenti választások a politikai átmenet következő lépéseként minden bizonnyal ezt a törekvést erősítik meg. Mint ahogy a kampányban tudatosan visszahúzódó Tokajevnek az igazságosságot, a haladást és a korrupció elleni harcot meghirdető választási programja is a zökkenőmentes tranzitot szolgálja.

Bár Kazahsztán a lassuló növekedés ellenére is a térség és az Eurázsiai Gazdasági Unió egyik legstabilabb, és legerősebb gazdasággal bíró országa, belső problémák azért akadnak. A felmérések alapján a társadalom döntő többsége támogatja a Nazarbajev által kijelölt utat, ám nagyobb szociális érzékenységet vár a hatalomtól. A jelöltek most erre válaszul ígértek nagyobb fizetéseket és a korrupció visszaszorítását. Például Koszanov és még két jelölt programjában és retorikájában megjelent az erőteljesebb „kazahosítás” igénye is, amelyet egyebek mellett megjelenített már az áttérés a latin írásra. Ez a törekvés egyrészről egyesíti a társadalmat, ám mint az ukrán példa is mutatja, a húr túlfeszítése nemcsak a szomszédos Oroszországban kelthet elégedetlenséget, de megbillentheti a belső társadalmi stabilitást is. A kihívások között Afganisztán és Szíria közelsége miatt meg kell említeni az iszlám radikalizmus elleni harcot, de az egészségbiztosítási rendszer reformját is, amely átmenetet jelent a fizetős ellátás felé.

„Tokajev legfontosabb feladata a politikai átmenet zökkenőmentes biztosítása. Éppen ezért az új államfő a következő években várhatóan igyekszik megtartani az elit egységét, és igyekszik nem tenni hirtelen mozdulatokat a szociális szférában. A puha tranzitot és a politikai folytonosságot hivatott szolgálni az is, hogy a háttérben azért ott marad Nazarbajev is”

Az új elnöknek emellett meg kell tartania Kazahsztán Eurázsia fontos játékosának, ami nemcsak stabilitást, de a gazdaság átalakítását, élénkítését is feltételezi. Tapasztalt diplomataként és a rendszer egyik formálójaként Tokajevnek aligha jelent majd megoldhatatlan feladatot, hogy megerősítse a kazah külpolitika alapvető irányait, és megtartsa az egyensúlyt az eurásziai térség legnagyobb játékosai, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok között.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.