„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
“Oroszország esetében a taktikai és stratégiai atomarzenál egyszerűen szükségtelenné teszi az egyéb nukleáris opciókat, míg Kijev oldaláról mindez a szó szerinti öngyilkossággal érne fel”
Fotó:EUROPRESS/Andre Luis Alves/ANADOLU AGENCY/Anadolu Agency via AFP
Az elmúlt időszak egyik kiemelt kérdéseként merült egy esetleges „piszkos bomba” ukrajnai bevetésének lehetősége. Előbb Moszkva vádolta meg Kijevet egy nukleáris provokáció előkészítésével, miközben Ukrajna szerint Oroszország az, aki egy saját maga által végrehajtandó incidenst akar így az ukrán félre kenni. Moszkva szerint az ukrán fél egy, a csernobili lezárt zóna felett felrobbantott, orosz Iszkandert mintázó Tocska-U ballisztikus rakétával akarja egy nukleáris provokáció képét kelteni. Utóbbival Kijev akár nyugati államokat is nyíltan bevonhatna a konfliktusba. Moszkva szerint a gyakorlatilag lakatlan csernobili zóna felett történő elfogás lehetővé tenné, hogy viszonylag kis környezeti kihatással tudná Kijev a lehető legnagyobb politikai eredményt elérni.
„Elsőként érdemes tisztázzuk azt, hogy egyáltalán mit is értünk piszkos bomba alatt”
Lényegében a piszkos bomba nem más, mint némi radioaktív anyag és az annak lehetőleg minél nagyobb területen történő szétszóródását elősegítő hagyományos robbanóanyag kombinációja. Az optimális hatás érdekében érdemes mindezt valamiféle hordozóplatformra – értve itt mondjuk egy ballisztikus rakétát – helyezni, hogy tartalmát lehetőség szerint minél nagyobb területen tudja szétszórni. Példának okáért a felvezetőben említett Tocska-U rakétához tartozó kazettás robbanófej optimális esetben nagyjából két kilométer magasan válik le, amely során több hektárnyi területet képes radioaktív anyagokkal beszennyezni. Technikai szempontból nézve a megfelelő tudás megléte mellett egy felettébb egyszerűen – a megfelelő nyersanyagok rendelkezésre állása esetén akár harctéri körülmények közt is – elkészíthető, ám annál veszélyesebb, de eredményesebb fegyverről beszélhetünk.
„Ugyanis a hagyományosnak tekintett nukleáris fegyverekkel szemben a piszkos bombák lényege a radioaktív szennyezés”
Utóbbiak működésbe lépésekor nem megy végbe nukleáris láncreakció, mivel az alkalmazott radioaktív anyagok dúsítási szintje, illetve tömege egyszerűen nem is teszi lehetővé annak beindulását. Míg általánosságban véve a nukleáris fegyverek 90 százalék körüli dúsítású urán-235 vagy plutónium-239 izotópokkal operálnak, addig piszkos bombát már a pár százalékos dúsítású sugárzó anyagokból elő lehet állítani. A bomba „piszkos” része pedig lehet elhasznált fűtőelemtől kezdve a nukleáris kutatások hulladékán át egészen egyes egészségügyi – radiológiai – melléktermékekig bármilyen olyan anyag, ami jelentősebb radioaktív sugárzást bocsát ki.
Piszkos bomba lehetséges felépítése
Forrás:Twitter
Ahogy már említettük, esetükben a hagyományos atomfegyverekkel szemben nem szükséges a láncreakció beindulása, mivel a puszta robbanóerő helyett a radioaktív kiszóródás az, ami a fegyver veszélyességét adja. Mint azt az orosz Roszenergoatom vezérigazgatójának tanácsadója, Renat Karcsaa elmondta, egy piszkos bomba akár 30-50 évre is lakhatatlanná tehet egy települést. Bár a csernobili tapasztalatokat figyelembe véve lehetőség van az adott terület mentesítésére, annak üteme, ideje és léptéke egyszerűen nem lehetséges nagyvárosnyi méretekben. Ezek után gondoljunk csak bele milyen hatást tudna mindez véghez vinni akármelyik ukrán vagy orosz nagyváros felett felrobbanva.
„Jelen helyzetben a legfontosabb kérdést az jelenti, vajon tényleg van-e Ukrajnának piszkos bombája?”
Nos, a kérdés megválaszolása mindenképp nehézségekbe ütközik, ám a jelenleg rendelkezésünkre álló információk alapján nem látjuk úgy, hogy akármelyik fél is bármilyen nukleáris jellegű eszköz bevetését fontolgatná. Főképp egy nem hagyományos atomfegyverét. Oroszország esetében a taktikai és stratégiai atomarzenál egyszerűen szükségtelenné teszi az egyéb nukleáris opciókat, míg Kijev oldaláról mindez a szó szerinti öngyilkossággal érne fel.
„Egyúttal viszont Kijev képességei és lehetőségei megvannak egy piszkos bomba elkészítéséhez”
A szükséges radioaktív anyagok a még ukrán ellenőrzésű atomerőművek esetében gyakorlatilag tonnaszámra állnak rendelkezésre, miközben a hordozóeszközökre történő integrációt a dnyepropetrovszki Juzsnoje tervezőiroda, valamint a hozzá tartozó Juzsmas gépgyár könnyen el tudná végezni házon belül. Azt pedig ne felejtsük, hogy a harkovi és kijevi nukleáris kutatóintézetek egykoron még a Szovjetunió atomprogramjának fejlesztésében is jelentős részt vállaltak, így oldalukról szintén kéznél van a szükséges szellemi tudás. Az elmúlt kilenc hónapban beérkező ballisztikus rakéták roncsai közül pedig könnyen össze lehetne gyűjteni annyi elektronikát vagy burkolóelemet, amelyekkel a felvezetőben leírt minta alapján az óvatlan szem számára akár Iszkanderként is eladhatná Kijev az egykori szovjet Tocska-U-kat. Elég csak az általunk részletesen vizsgált kramatorszki pályaudvar elleni támadás esetét venni, ahol végül egy olasz újságíró csoport véletlen élő bejelentkezése adta meg a kegyelemdöfést az ukrán narratívának.
Az Iszkander-M rendszerhez tartozó 9M723 és és Tocska-U részét képező 9M79-1 rakéták összehasonlítása
Forrás:Telegram
„Miért merült akkor egyáltalán fel a piszkos bomba kérdése a konfliktus során?”
A választ ismét az információs hadviselésben kell keressük. Avagy nemcsak azok az események fontosak, amelyek megtörténtek, hanem azok is, amelyek potenciálisan megtörténhetnek, függetlenül bekövetkezési valószínűségüktől. Elég csak az elmúlt hónapok nyugati médiájának erősen vezérelt diskurzusait nézni, ahol folyamatosan a levegőben lóg az orosz tömegpusztító fegyverek bevetésének lehetősége, illetve annak hatása a konfliktus potenciális eszkalációjára. Ám a lehetséges ukrán piszkos bomba köztudatba való bedobásával Kijevvel szemben most Moszkva képes formálni az Ukrajnával kapcsolatos globális diskurzust.
„Gyakorlatilag Moszkva az angolszász oldalról Szíriától kezdve előszeretettel használt tömegpusztító fegyverek toposzát használta fel Ukrajna – és részben annak támogatóival – szemben”
Ukrajna és nyugati partnerei hirtelen lépéskényszerbe kerültek, mivel a megszokott narratíva helyett most a másik oldalnak kellene magyarázkodni. Persze akárcsak az energodari atomerőmű elleni ukrán tüzérségi belövések esetében, úgy már az állítólagos piszkos bomba kapcsán is nemzetközi vizsgálóbizottság alakult az ENSZ égisze alatt, ám a szervezet oly sok missziójához hasonlóan aligha fog az bárminemű eredménnyel lezárulni. Plusz mire a jelentés nyilvánosságra kerül, az ukrajnai háború aktualitásait már rég más témák fogják uralni.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
HandaBandy says:
Szerintem a vazallus-lakáj-bulvár sajtó a legpiszkosabb bomba mert a lelkeket és az értelmet támadja.
Ennek már régen semmi köze a sajtószabadsághoz. Az valami más természetesen. Hogy is mondja a
tényállás? Közveszéllyel való fenyegetés?