Az elmúlt napok legfontosabb eseményének kétségkívül a kramatorszki vasútállomást ért rakétatámadás számított. Helyi jelentések szerint péntek délelőtt, épp az evakuációs műveletek kellős közepén érte csapás a helyi pályaudvart, amelyben e sorok írásáig 52-en haltak és száz felett sebesültek meg. Ukrán oldalról a terület kormányzója, Pavlo Kirilenko, illetve Olekszij Aresztovics elnöki tanácsadó egyből Oroszországot vádolta meg egy bucsaihoz hasonló civil lakosság elleni támadás végrehajtásával.
„Ám időközben több probléma is felmerült az ukrán állítások kapcsán”
Az első verzió szerint ugyanis egy Iszkander ballisztikus rakéta kazettás robbanófeje csapódott be az említett területre. Viszont, mint azt a lezuhant rakétafokozatról elsőként nyilvánosságra kerülő fényképek, és az azon szereplő jellegzetes kormány- és irányító szervek is megmutatták, a rakéta nem Iszkander, hanem Tocska-U típusú volt. A fényképes bizonyítékok hatására immár személyesen Volodimir Zelenszkij elnök változtatott a központi állásponton, amely továbbra is az orosz erőket vádolta a támadás végrehajtásával, csak éppen annak eszköze Tocska-U-ra módosult.
„Viszont a Tocska-U rakéta komplexum nem áll sem orosz, sem pedig szakadár hadrendben”
A The Military Balance adatai alapján Moszkva az Iszkander rendszer hadrendbe állításával egyidőben fokozatosan vonta ki a Tocska-U indítókat. Egyes becslések szerint már 2019-ben, de 2021-re már mindenképp felváltotta az összes Tocska-U rendszert annak modernebb utódja, amelyek száma és javadalmazása bőven elegendő a felmerülő feladatok szempontjából. Ráadásul az egykori szovjet eredetű taktikai rakéta komplexumokhoz tartozó fegyverzet jelentős hányadát Oroszország még a csecsen háborúk során felhasználta, pótlás nélkül.
„Moszkvával szemben viszont Kijev a Tocska legnagyobb jelenlegi üzemeltetője”
Még a konfliktus kezdete előtt közel 90 indító jármű állt ukrán hadrendben 800 feletti elérhető rakétával, amely érték mára a járművek esetében 30-40 közé csökkent. Annak ellenére, hogy az indítók mellett a muníció többsége is megsemmisült, az ukrán Tocskák nem leírandó szereplők a háborúban, és képesek érzékeny – akár orosz területen fekvő – célpontok ellen fájdalmas támadást indítani.
Habár jelentek meg olyan videók, amelyek szerint orosz Tocska-U indítók szállítása látható belarusz területen, azok hitelessége nem bizonyítható teljeskörűen, főleg, ha csupán egy vonat ablakából fotózta a készítő. Illetve ne feledjük, Belaruszban 2021-es adatok szerint 36 darab 9M79 Tocska-U indítójármű áll hadrendben, amelyek gyakorlatilag semmilyen eltérést nem mutatnak az egykori orosz technikához képest. Ráadásul miután az év eleji közös „Szövetségi Elhatározás-2022” hadgyakorlat aktív résztvevői is voltak a fehérorosz Tocskák, így a márciusra vagy áprilisra datált felvételek sem biztos, hogy ekkor készültek. Azt már nem is említve, hogy az 1L268 Kredo-1Sz rádióállomás ugyanazon BAZ-5121 alvázon osztozik, mint a 9M79.
„Másik oldalról az orosz támadás valószínűségét csökkenti, hogy a rakéta egyértelműen délnyugati irányból érkezett”
Az elérhető helyszíni információkat, illetve a becsapódási szögeket, helyszíneket elemezve a rakéta pályája délnyugat felől vezetett északkeletnek, amelyet helyi szemtanúk beszámolói is megerősítenek. Ezek szerint a rakéta Prokroszkovo irányából érkezhetett Kramatorszkba.
Utóbbival egybecseng az orosz védelmi minisztérium közleménye is, amely a Kramatorszktól 45 kilométerre található Dobropolje települést nevezi meg a kilövés helyszíneként. Illetve, ha Kramatorszkból a meglévő adatok alapján délnyugatra egy 120 kilométeres vonalat húzunk, úgy a legtávolabbi kiindulási pont továbbra is ukrán ellenőrzésű területen található.
„Ám mindez még nem jelenti azt, hogy Kijev szándékosan lőtt volna Kramatorszkra”
Ahogy a Zágráb mellett lezuhant Tu-141-nél, úgy jelen esetben sem kizárt a műszaki meghibásodás lehetősége. Harcászati szempontból a 45 kilométer felettébb közeli célpontnak számít egy ballisztikus rakéta számára, amelyet a hadvezetés inkább távoli, értékes célpontok ellen szokott bevetni. Nem elképzelhetetlen, hogy a rakéta célpontja egy orosz vagy szakadár állás volt, csak valamilyen meghibásodás következtében a robbanófej túl hamar elműködött. Vagy a giroszkópos vezérlő rendszer egyik alkatrésze ragadt be. Dopropoljéból egy 120 kilométeres kört felrajzolva ugyanis mind harkovi Izjum, mind a luganszki Rubezsnoje elérhető, amelyek esetében egyaránt jelentős harcok folynak.
„Mindezek ellenére maga a támadás beleillik az orosz ellenőrzés alatt álló területek, vagy épp oroszországi célpontok elleni ukrán rakétatámadások sorozatába”
Elég csak Belgorodot, Millerovot, Rosztov na Donut, Bergyanszkot, Mariupolt, Melitopolt, Makajevkát vagy Donyeck központi, részben lakóövezetét felsorolni, mint a Tocska-U eddigi célpontjait. Ráadásul mindezeket során ugyanúgy a Kramatorszkban is használt kazettás robbanófejet alkalmazták. Az esetleges szakadár támadás valószínűségét pedig csökkenti, hogy helyi jelentések szerint a Dopropoljétól amúgy 120 kilométeres sávban fekvő szakadár Sahtyorszkot és Torezt ezidőben szintén Tocska-U támadás érte. Bár a légvédelem elfogó rakétáit egyes források Tocska-U-ként azonosították, égési idejük és röppályájuk egyértelműen elárulta, nem ballisztikus eszközről van szó.
A sahtyorszki légvédelem működés közben
Továbbá Moszkva érdeke épp az lenne, hogy a leendő donbasszi bekerítés egyik központjának számító Szlavjanszk-Kramatorszk régió evakuációja minél hamarabb befejeződjön. Ha már arra nem került sor a lassan másfél hónapja tartó háború részeként. Így viszont Mariupolhoz hasonlóan a terület lakossága könnyen a frontvonalban találhatja magát. Mindehhez pedig a jelenlegi fősodratú médiában tapasztalható politikai hangulat miatt már csak félve tesszük hozzá, hogy a kramatorszki – és általában véve donbasszi – oroszajkú lakosság nem szerepel éppen a kijevi hatóságok kedvencei közt.
„A harctéri események tekintetében a fókusz továbbra is az ukrajnai háborúban sorsdöntő jelentőségű donbasszi csatára helyeződik”
Mind Moszkva, mind Kijev igyekszik saját erejéhez mérten a legkedvezőbb pozíciókat elfoglalni. Utóbbi következtében viszont a többi frontszakaszon gyakorlatilag immár napok óta trendszerűen minimális változás figyelhető meg. A kijevi kivonulást követően a frontok állása Harkov és Nyikolajev-Herszon térségében lényegében változatlan, egyedül a tágabb Donbassz térségében észlelhetőek kisebb változások.
Habár az ukrán kommunikációban legutóbbi jelentésünkhöz hasonlóan terítéken van egy Herszon visszafoglalására irányuló ellenoffenzíva, ez aligha fog megvalósulni. Nemhogy az ukrán haderő képességei nincsenek meg ezekhez a műveletekhez, de a szórványos harcok során jelentős veszteségeket is elszenvedtek Kijev egységei. Egyes hírek szerint a veszteségek pótlására immár a helyi lakosság körében is megkezdődött a sorozás, viszonylag szerény eredményekkel. Herszon tekintetében érdemes megjegyezni, hogy az orosz erők a város körül ideiglenes ellenőrző pontokat állítottak fel, ugyanis Moszkva hírszerzési adatai szerint beszivárgó ukrán alakulatok provokációt terveznek a terület civil lakossága ellen végrehajtani.
„Bizonyos, meg nem erősített Herszon környéki információk alapján április 26-át követően indulhat meg a Nyikolajev – és bővebben Odessza – elleni orosz művelet”
A harcok mindenképp hevesnek – sőt akár a mariupoliakhoz hasonlóan pusztítóaknak – ígérkeznek, ám stratégiai szinten a térség a jövőbeli Ukrajna/leendő Novorosszija szempontjából kiemelt jelentőségű. A délnyugati front fontosságát jól jelzi, hogy egyes jelentések szerint kicsivel több, mint egy ezrednyi – 1400-1500 fő – szakadár erő is állomásozik Herszon térségében. Miután pedig mind Herszon, mind pedig Zaporozsje térségében a rubel elszámolás mellett immár az orosz nyelvű oktatás is megkezdődött, így aligha valószínű, hogy Moszkva feladni tervezné ezeket a déli területeket.
„A Donbassz esetében a felek igyekeznek a legjobb pozíciókat felvenni a támadás kezdetére”
A Pentagon adatai szerint immár 40 orosz zászlóalj-harccsoport – BTG – állomásozhat a Donbasszban, amely maximális létszám mellett 36 ezer katonát jelent. Mindezt még a szakadár haderők 40-50 ezres kontingense is kiegészíti, amellyel együtt a támadó erők létszáma majdnem eléri a 90 ezer főt. Noha még ez nem éri el a klasszikus hadászatban a sikeres támadáshoz szükséges háromszoros támadóerőt felvázoló ökölszabályát, vélhetően a napokban további orosz egységek fognak a térségbe érkezni tízezres nagyságrendben. Az ukrán főerők létszámát a becslések változóan 50 és 70 ezer közé teszik, amelyet kiegészíthetnek a jövőben a Kijev alól felszabaduló egységek.
„A harcok elmélyülésével a nyugati fegyverszállítások üteme is nő, Amerika immár a világháborús Land-Lease programot éleszti újjá”
A Szenátusban ellenszavazat nélkül elfogadott javaslat alapján Ukrajna későbbi visszafizetés mellett – azaz hitelre vagy egyéb koncesszió fejében – kaphatja meg az amerikai fegyverszállításokat. Noha lehetséges a kapott fegyverzet esetleges visszaszolgáltatása a konfliktus végeztével, az az egyszer használatos eszközök túlsúlya miatt aligha opció Kijev számára. A Fehér Ház által közzétett adatlap szerint február 24. óta mintegy 1,7 milliárd dollár értékben kapott Ukrajna amerikai fegyverzetet, amely a jövőben csak növekedni fog.
„Bár elsőre jó ötletnek tűnhet a Land-Lease újraindítása, ezzel Ukrajna – vagy ha netalán úgy alakulna, annak későbbi jogutódja – egy évszázadra előre eladósította magát”
Szlovákia közben annak 45 rakétájával és három indítójával együtt átadta Ukrajnának az egykoron még Csehszlovákia által rendelt egy osztálynyi Sz-300PMU légvédelmi rendszert. Noha az orosz légi fölényt egy ütegnyi Sz-300 nem fenyegeti, de mindenképp szimbolikus lépés Prága után a nehéztechnika újabb szállítása. Vélhetően ezt követően a szlovák légtér védelmét egyik oldalról az országba telepített német Patriot ütegek, illetve szükség esetén vadászgépek fogják biztosítani.
Az üteg bevagonírozása
„Szemben a szlovák és amerikai szállításokkal, Németország továbbra is hezitál a nehéztechnika Ukrajnába szállítására vonatkozóan”
Habár a német hadiipari vállalatok már a konfliktus kezdetén összeállították saját listájukat az esetlegesen Ukrajna számára biztosítható eszközökből, Berlin mind a gyalogsági harcjárművek – Marder –, mind a harckocsik – Leopard 1 – esetében blokkolta szállításukat. Az egykori Bundeswehr részét képező technika átadása Berlin számára sem egyértelműen pozitív kicsengésű. Ráadásul az ukrán személyzet több hetes-hónapos kiképzését is meg kell valamilyen módon oldani, amelyre leginkább csak NATO/német területen kerülhet sor. Arról nem is beszélve, hogy nagy valószínűséggel mire az adott személyzet ténylegesen el tudná sajátítani ezeknek az eszközök kezelését, addigra a háború véget ér.
Úgy tűnik, a Nyugat az ukrajnai konfliktus kapcsán egyfajta felőrlő anyag háborúra kezd berendezkedni, ahol az azt megszenvedő ukrán nép érdekei másodrendűek lesznek a nagyhatalmi éedekek mellett. Hatalmas kérdés, hogy Moszkva vajon engedi-e majd a konfliktus „szíriaizálódását”, illetve ki bírja-e majd mindezt tovább. A globális gazdaság problémáiról nem is beszélve.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Gondolatébresztő az írás, nekem egyből a Kennedy-gyilkosság és persze az ikertornyok összeomlása jutott eszembe.
A legdemokratikusabb ország egyből letitkosította a feltárt eredményeket, úgy 90 évre. Több jelentés igazolta, hogy úgy nem történhetett meg a tragédia, ahogy hivatalosan kommunikálták, erre cáfolat helyett megfenyegettek minden másképp gondolkodót.
Egy srófra jár a gondolkodásuk, legyenek a világ különböző pontján, mentálisan ugyanazok.
Köszönöm, hogy meghallgattak.