Washington és Kijev már megint háborút „kiált”. Csapatösszevonásokat és készülő offenzívát vizionál. Mintha csak azt szeretné elérni, hogy Oroszország végre megtámadja Ukrajnát. De fogy a türelme Moszkvának is. Vlagyimir Putyin már teljesen leírta Volodimir Zelenszkijt, mint tárgyalópartnert, a Nyugatot pedig a „vörös vonal” esetleges átlépésének végzetes következményeire figyelmezteti. Bár a Donbassz körül egyre növekvő feszültség ellenére sem tűnik valószínűnek, hogy Oroszország megtámadná Ukrajnát, az a bizonyos puska már ott van a színpadon.

Pillanatok alatt körbefutott a világsajtón a hír, hogy Oroszország több mint 92 ezer katonát vont össze az ukrán határ közelében, és támadást készít elő Ukrajna ellen. Kijev – érdekes módon – a hónap elején még konkrétan cáfolta az orosz csapatösszevonásokról akkor felröppent híreket, míg most már egyenesen támadást vizionál. Bár a nyugati fősodor megint ördögi orosz fondorlatot láttat, egyáltalán nem egyértelmű, hogy most ki kit provokál.

„Az ukrán katonai hírszerzés vezetője szerint Oroszország támadást készít elő a jövő év elejére, a védelmi miniszter kicsit homályosabban, de szintén orosz offenzíváról beszél”

Ehhez a hisztériához az amerikai sajtó asszisztál. Kirilo Budanov, a védelmi minisztérium hírszerzési főigazgatóságának vezetője a Military Times című kiadványnak adott interjújában állította, hogy Oroszország  január végére, február elejére készít elő támadást Ukrajna ellen. Budanov szokatlan módon részletezte is a feltételezett offenzíva lefolyását. Mint fogalmazott, a támadásban valószínűleg légi csapások, tüzérségi és páncélos támadások is szerepelnek, majd deszantosokat vetnek be az ország keleti részében, valamint Dél-Ukrajnában Odessza és Mariupol ellen, továbbá egy kisebb invázió Belarusz felől is éri majd Ukrajnát.

„A Kreml Kijev szerint olyan támadást tervez, amely jóval nagyobb lesz, mint bármely orosz katonai akció 2014 óta”

Budanov felhívta a figyelmet arra is, hogy Oroszország növeli a katonák számát, és egyre több fegyverzetet összpontosít a Krím-félszigeten, a és a határhoz még Iszkander típusú ballisztikus rakéta rendszereket is telepített. A felderítés főnöke ugyancsak elengedte a fantáziáját, hiszen szerinte a katonai támadást pszichológiai műveletek sorozata előzi meg, amelyeknek az a céljuk, hogy destabilizálják Ukrajnán belül a helyzetet. Mint megjegyezte, a lengyel-belarusz határon kialakult migráns válság is része Moszkva tervének, és a figyelem elterelését szolgálja. De ha ez még nem lenne elég indoknak, Budanov szerint Moszkvát támadásra késztetheti a „Wagnergate” megbosszulásának vágya is. Hát persze!

 Olekszij Reznyikov védelmi miniszter a Washington Postnak mindezen annyit finomított,

„még nem tudni pontosan, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök meghozta-e a végső döntést az Ukrajna elleni offenzíváról”

Valójában így látja a The New York Times is, ám mint fogalmaz, Washingtonban minden eshetőségre komolyan viszonyul a helyzethez, és nem gondolja, hogy Moszkva blöffölne. A hírszerzés főnöke minden esetre Brüsszelben járt, és Ukrajna ellen készülő orosz offenzíváról tájékoztatta a NATO országok nagyköveteit. Washington már arra is felszólította a szövetségeseit, hogy készüljenek az orosz támadás feltartóztatására. Hogy miért is támadna Moszkva, az valójában homályban marad. Egyszer azt mondják, hogy nagy területeket akar elfoglalni, majd az ukrán hatalom destabilizálását, egy oroszbarát fordulatot jelölnek meg célként. De ismét elhangzik az is, hogy így megteremtenék a szárazföldi összeköttetést a Krímmel.

A Kreml erre reagálva felszólította a NATO-t, hogy ne biztassa őrült akciókra az ukrán vezetést. Emellett arra figyelmeztetett, hogy súlyos következményekkel járhat, ha Ukrajna erővel akarja megoldani a válságot. A Kreml szóvivője Dmitrij Peszkov mesterségesen keltett hisztériáról beszélt. Mint mondta, nem teljesen logikus, hogy az Egyesült Államok a tengerentúlról szállít haditechnikát és egységeket Európába, majd Oroszországot vádolja azzal, hogy a saját területén „szokatlan” katonai aktivitást mutat.

„A helyzet egyáltalán nem megnyugtató. Csak növeli a konfliktus kiéleződésének a veszélyét, hogy Ukrajnában nő a belpolitikai feszültség”

Egyáltalán nem az orosz fellazítás, hanem a hatalom kapkodása miatt. A télen áramkimaradások várhatók, Volodimir Zelenszkij pedig összerúgta a port a legerősebb oligarchával, Rinat Ahmetovval. Az elnök népszerűsége is esik, és kétségbeesetten menekül előre. Ebben a helyzetben akár jól is jöhetne neki egy kis csetepaté a Donbasszban.

Ezzel az egésszel több probléma is van. Főképp az, hogy amennyiben Moszkva tényleg előkészítene egy ilyen offenzívát, azt aligha kötné Kijev orrára. Meg ott van a határ közelében lévő orosz csapatok létszáma, amely alapján egyáltalán nem beszélhetünk különleges csapat összevonásról. Ha így lenne, már tele lenne a vonuló tankok képeivel a közösségi média. A már említett Military Times a kijevi felderítés adataira hivatkozva 30 taktikai egységről (batallion tactical group – BTG), és a hozzátartozó eszközparkról beszél. Ha pedig Valerij Geraszimov vezérkari főnök korábbi nyilatkozatait nézzük, egy ilyen egység megerősítve is csak 900 katonát számlálhat, így sehogy nem jön ki az említett 92 ezres csapatösszevonás. De az is lehet, hogy az ukránok a határ mentét meglehetősen szabadon kezelik. Megfelel viszont az amerikai lap és az felfelé kerekítő ukrán hírszerzés adatai alapján végzett számítás a 2014 óta normál időben ebben a körzetben tartózkodó mintegy 30 ezres létszámnak.

„De ha ennek háromszorosa is lenne az ukrán határnál, az is kevés lenne egy Ukrajna ellen indítandó nagyszabású támadáshoz. Még 2014-2015-ben számolta ki a Stratfor, hogy Ukrajna lerohanásához legalább 450 ezer katona kell. Azóta pedig a 255 ezres ukrán hadsereg sokat erősödött, nem beszélve arról, hogy milliós nagyságrendben fegyvert fognának civilek is”

Oroszország tehát aligha akarna beleragadni egy elhúzódó ukrajnai háborúba. Mert ez olyan lenne, amely mellett a csecsen háborúk elbújhatnak. Nem tűnik tehát logikusnak, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. Annál inkább érthető, hogy a Kreml a katonai erejének megvillantásával is üzenni akar a NATO-nak, hogy hol húzódik az a bizonyos vörös vonal, és ha még egy lépést tesz kelet felé, akkor annak komoly következményei lehetnek. De erről beszélt a legutóbbi Valdajon, majd most a Külügyminisztérium vezető tisztségviselői előtt Vlagyimir Putyin is. Az orosz elnök egyrészről egyértelműsítette, hogy a Nyugat által folyamatosan fegyverrel tömött Ukrajna biztonságpolitikai szempontból ma már anélkül is veszélyt jelent Oroszországra, hogy a NATO tagja lenne. Ahogy egy cikkében Dmitrij Trenyin biztonságpolitikai elemző fogalmaz,

„Ukrajna mára az orosz határ mentén, Moszkvától néhány száz kilométerre lehorgonyzott, amerikai irányítású elsüllyeszthetetlen repülőgép anyahajóvá változott”

Másrészről Putyin azt is értésre adta, hogy ezt Moszkva nem nézi karba tett kézzel, és elégedetten látja, hogy a tavaszi csapatösszevonás utáni nyugati ijedtség hatott. Sokkal inkább erről van szó, a határvonalak meghúzásáról, és ebben paradox módon éppen Moszkvának segíthet az Ukrajna készülő megtámadását feltételező hisztériakeltés. Ugyanakkor azt sem felejthetjük el, hogy Ukrajna olyan „befejezetlen ügy”, amelyet országlása vége előtt Putyin esetleg lezárna. Ha így is lenne, ezt azért nem fogja elsietni. Putyin a figyelmeztető csapatmozgásokkal inkább csak blöfföl. Még akkor is, ha egyre inkább elege van már az ukrán vezetésből, és arról már lemondott, hogy leüljön tárgyalni Zelenszkijjel. Erre legfeljebb az úgynevezett normandiai formátum keretében kerülhet sor.

„De azért arról se feledkezzünk meg, hogy a feszültség növelése legalább annyira érdeke Washingtonnak és Kijevnek, mint Moszkvának. Sőt, jelen pillanatban az sem elvetendő forgatókönyv, hogy nem az orosz, hanem az ukrán csapatok támadnának inkább. S Putyin már csak ezért is erőt mutat”

Azt sem zárhatjuk ki, hogy az ismét közelgő orosz-amerikai csúcs előtt emelik a felek a téteket. No, meg a rohamosan csökkenő népszerűsége miatt Bidennek nagyon is szüksége van az ilyen, a belpolitikai problémákról a figyelmet elterelő hírekre. S ha már Tajvan körül éppen csillapul a feszültség, akkor mindig elő lehet venni a Donbasszt.

Az a bizonyos puska azonban már ott van a színpadon, és a mind jobban feszülő nemzetközi helyzetben bizony könnyen elsülhet. Éppen ezért megnyugtató a növekvő feszültség közepette is, hogy Washington és Moszkva egyre inkább egymásnak feszül, de azért a két vezérkari főnök ismét telefonon tárgyalt egymással.