„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A Kremlt azért szaporodó gondjai ellenére sem idegesíti ez a helyzet. Putyin igyekszik megtartani Trump jóindulatát, amely nemcsak Ukrajna támogatása és az Oroszországgal szembeni esetleges szankciók, hanem a konszolidálódó orosz-amerikai viszonyból fakadó jövőbeli gazdasági és geopolitikai lehetőségek miatt is fontos a számára”
Fotó:EUROPRESS/ANDREW CABALLERO-REYNOLDS/AFP
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a háború 2025-ben sem fejeződik be. Sőt, örülhetünk annak, ha nem eszkalálódik. Oroszország immár napi 600-800 drónnal képes támadni az ukrán hátországot, és a háború egyre többször át-átbukik az ország határain. Így aztán nem csoda, hogy egyre feszültebb a helyzet Ukrajna szomszédságában, ahol ezt a helyzetet tudatosan a háborús hangulat turbózására, a fegyverkezés fokozására használják ki. Közben Ukrajna is mind intenzívebben támadja az orosz mélységi területeket, kiemelten az energetikai infrastruktúrát.
„Donald Trump már egyre ritkábban emlegeti, hogy két hét múlva komoly fordulatra lehet számítani. Mintha elvette volna a kedvét a sikertelenség. Az amerikai elnök kiábrándultságát megalapozta a kíméletlenül szembe jövő valóság”
Szó sincs már Zelenszkij és Putyin találkozójáról, Steve Witkoff is ritkábban megy Moszkvába, és az isztambuli orosz-ukrán egyeztetések is szünetelnek. Trump rájött arra, hogy még hosszú út áll előtte a háború leállításáig, és még hosszabb a stabil és fenntartható béke megteremtéséig. Ráadásul ezen az úton végig kell menni, nem fordulhat vissza, mert az Amerika és a saját vereségét jelentené. Ezt pedig nem engedheti meg magának, hiszen a rendezési erőfeszítések kifulladása eleve kudarc. Nem erősítette Amerika imázsát az sem, hogy még a szövetségeseit sem tudja felsorakoztatni maga mögé. Egyedül az vigasztalhatja, hogy nem a remélt mértékben, de a konfliktustól azért hátrébb lépett, és annak összes anyagi terhét ráterhelte Európára, amelynek vezetése paradox módon mintha fürdőzne ebben a helyzetben.
„A <tettrekészek> most igyekeznek minél tovább háborúban tartani Ukrajnát”
Úgy gondolják, hogy ez a számukra már egzisztenciális kérdés, amely meghatározza az Európai Unió jövőjét is. Még mindig hisznek abban, hogy megrogyaszthatják az orosz gazdaságot – ebben számítanak a forrófejű Trump türelmetlenségére -, és a saját, a jelenlegi állás szerint a realitásoktól elrugaszkodott feltételeik mellett kényszeríthetik majd a tárgyaló asztalhoz az immár saját jogon első számú ellenségként és biztonsági kihívásként kezelt Oroszországot.
Ez a Trump elképzeléseivel szembe menő politika felbátorította az ukrán hatalmi elitet is, amely így felhagyva az Amerika támogatásának megtartását célzó óvatossággal ismét harcias retorikára váltott, és lényegében elutasít minden kompromisszumot. Ebben a nagyon is érezhető háborús fáradtság ellenére Zelenszkij azért számíthat a társadalom kitartására is. Az ukrán lakosság 75 százaléka ugyanis egy friss felmérés szerint elutasítja az Oroszország és Amerika által felvázolt béketervet, míg az Európa által előkészített verziót 74 százaléka támogatja.
„A Kremlt azért szaporodó gondjai ellenére sem idegesíti ez a helyzet. Putyin igyekszik megtartani Trump jóindulatát, amely nemcsak Ukrajna támogatása és az Oroszországgal szembeni esetleges szankciók, hanem a konszolidálódó orosz-amerikai viszonyból fakadó jövőbeli gazdasági és geopolitikai lehetőségek miatt is fontos a számára”
Tisztában van ugyanakkor Trump mozgásterével, és az európaiak ellenállását valamint a Fehér Ház tétovázását látva a frontra, a felőrlésre, Ukrajnának és rajta keresztül a támogatóinak a meggyengítésére koncentrál. Az ezzel járó áldozatokat is vállalva olyan helyzetet akar teremteni, amellyel megtöri az ukrán-európai ellenállást. Ebben a törekvésében élvezi a társadalom többségének a támogatását is.
S erre az élőerőben és a lőszerbe, harci technikában, ezen belül már a drónok tekintetében is egyértelműen jelentkező fölényt, valamint a jelentős mértékben a hadsereg kiszolgálására átállt gazdaság kapacitásait látva megvan minden esélye.
„Az orosz erők szilárdan a kezükben tartják a 2023 őszén megszerzett hadászati kezdeményezést”
Egyre intenzívebb a felőrlés, az ukrán hadászati mélység célpontjaira mért csapásokat folyamatosan fenntartja, sőt azok erejét és méretét fokozva mind nehezebben helyrehozható károkat okoz a frontokat kiszolgáló gazdasági háttérnek. Eközben a másik oldalon már most látszik, hogy hosszú távon nem fenntartható az ukrán állam és a hadsereg támogatása. A költségvetés mintegy kétharmadát ugyanis külső donorok biztosítják, míg a katonai kiadások szinte teljes mértékben külföldi finanszírozásból fedezhetők. Közben az Egyesült Államok fokozatos kivonul az ukrajnai projektből, az Európai Unió pedig az elkötelezettsége mellett sem bírja a végtelenségig Ukrajna fenntartását és támogatását. Annak ellenére sem, hogy Ukrajna európai proxyvá alakult át, és a „tettrekészek” szemében Európa első védvonalát jelenti.
„Mindebből egyenesen következik, hogy a háború ukrán/európai szempontból elhúzható, ám nem megnyerhető”
Az erőforrások, illetve azok hiánya ugyanis alapvetően befolyásolják a hadműveletek kimenetelét. Az elkövetkező fél évre ez nagyjából azt jelenti, hogy az ukrán pozíció tovább romlik, valószínűsíthető Kupjanszk és Szeverszk elvesztése, és jó eséllyel bekövetkezik Pokrovszk és Konsztantyinovka katlanba zárása. Putyin kijelentéseiből egyértelműen kivehető, hogy az orosz nyomás fokozódik, Moszkva további növeli az erőfölényt, ami stratégiai áttöréseket eredményezhet. Közben az orosz és az ukrán fél is fokozza – utóbbi jóval kisebb intenzitással – a hadászati mélységre irányuló csapásait, így pedig nőni fog a pusztítás mértéke.
„S hogy kinek jó a háború elhúzódása?”
Lényegében senkinek, hiszen mindenkit gyengít. Kiszállni azonban nehéz, mert a háború kimenetele komoly hatással lesz az érintetteknek az átalakuló világrendben elfoglalandó pozícióira. Trump és Putyin nem tud túllépni a háborún, és Amerika illetve Oroszország gazdasági megerősítésére, valamint a globális kihívásokra, a világ újrafelosztására koncentrálni. A rossz kiindulási pontként a konfrontációra építő Európa minden értelemben – gazdaság, társadalmi kohézió, biztonság – tovább gyengül azzal, hogy a jelenlegi helyzetben a nyakába veszi Ukrajnát. Azt az Ukrajnát, amely nem győzhet – ellenállása intenzív nyugati támogatás mellett is a legjobb esetben további komoly áldozatok árán egy patthelyzetet eredményezhet -, legfeljebb a vereség mértéke lehet kérdéses.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Peterdi Nagy László says:
Nem lévén háborús stratéga, az oroszok által “különlegesnek” nevezett hadművelet katonai részéhez nem akarok hozzászólni. Azt hiszem mégis, hogy a “felőrlésben” nincsen semmi különleges. A Kreml a villámháborús kísérlet kudarca után alaposan felmérve a helyzetet úgy döntött, hogy ez a stratégia a legalkalmasabb céljai elérésére és az oroszországi kollektív társadalom lévén is megvalósítható. A háború eddigi menete nem cáfolta meg ezt a döntést. Sikerült a gazdaság átállítása, és a kezdeti bizonytalanság után a hadvezetés stabilizálása.
Amit még ehhez hozzá tehetnék az, hogy ez nem csak taktika, hanem minőség, kultúra is, amelyhez igazodott a többi hadviselő fél is. Így a “különleges” háború a világ új erőviszonyai kialakításának eszköze és mércéje is lett. Mivel ez az utóbbi fájdalmasnak és időt követelőnek mutatkozik, Egy közönséges proxy háború különleges, új típusú, összetett, társadalmi-történelmi folyamattá vált.
Ezen a ponton én megállok. Azt szeretném csak mondani még, hogy büszke vagyok a vitázók szakmai és kultúrális színvonalára. És bízom a folytatásban. – Megérné!
Tuco says:
“Egyre intenzívebb a felőrlés, az ukrán hadászati mélység célpontjaira mért csapásokat folyamatosan fenntartja, sőt azok erejét és méretét fokozva mind nehezebben helyrehozható károkat okoz a frontokat kiszolgáló gazdasági háttérnek.”
Igen, pontosan így néz ki Putyin békepártisága. Hajlandó akár az utolsó bombát is ledobni Ukrajnára a béke érdekében.
brüsszelita says:
Miért, ha nem dobná le Ukrajna békét kötne? Zelenszkij azt mondta, hogy az utolsó ukrán szegletet is visszafoglalja. Az oroszok épp azt tesztelik komolyan gondolta-e, vagy pedig megváltozik a véleménye, és hajlik a békére.
Tuco says:
Egy méltányos, kompromisszumos békébe szerintem belemenne. Ilyet azonban az oroszok nem kínálnak, kapitulációt követelnek tőle. Erre viszont csak egy válasz lehet: ellenállás a végsőkig. Egyébként nem csak Zelenszkij gondolkodik így, hanem az ukrán nép többsége is.
HandaBandy says:
Mi gátolja Z. elvtársat, hogy kirakja a fehér zászlót az asztalkára? Volt 3 éve és a fél világ pénze ELLENÉRE is csak egy kiürült országot tudott megvalósítani. ” Szomszéd! De bátor a maga lova!”
Tuco says:
Védi a hazáját egy külső fegyveres agresszióval szemben.
Amúgy hogy mitől lett “elvtárs”, az nem világos számomra, Putyin volt KGB-s, nem ő.
HandaBandy says:
Pont nem védi, elherdálja és kiárusítja. Tényszerűen. Ezen meddő vitatkoznunk. Valóban meddő.
Tuco says:
Valóban, ezt másként látjuk.
De hogy mitől lett elvtárs Zelenszkij önnél, még még mindig nem tudom.
brüsszelita says:
Az ukrán háború eredetileg nem úgy indult, – bár az okosabbja előre látta, természetesen nem magamra utalva, – hogy az amerikai hegemónia, és a nyugati politika, gazdaság és ideológia gyorsuló ütemű hanyatlásához vezet, és rövidesen annak a kérdésévé válik, hogy ki tud a másik fölébe kerekedni: Az orosz medve a kínai sárkánnyal és a többi mihaszna drukkerrel és léhűtővel, vagy a nyugatnak lesz ereje és lehetősége a megújulásra, és a válságából való kilábalásra, mert megváltozik a politikája és a gazdasága, amiben az is benne van, hogy háborús termelésre áll át az ipara jelentős része.
Ugyanakkor a nyugat válságát és hanyatlását nem a háború váltotta ki, hanem a távol-keleti és más, harmadik világbeli országok gazdaságának megerősödése, így az amerikai pénzszivattyú lehetőségeinek beszűkülése, a globális kapitalista projekt és az eladósításon alapuló bankrendszer dugába dőlése, a középosztályon alapuló nyugati társadalmak lezüllesztése és ezzel a liberális ideológia letűnése, a vagyonosodási olló szélesre tárása, a tőke abszurd, végletes koncentrációja, a monopóliumok uralma, a piacgazdaság és a verseny vége. Persze csak dióhéjban összefoglalva.
Viszont amit mondani akartam, hogy ami az orosz hadsereg számára először kényszer volt, abból mostanra az orosz nagypolitika erényt kovácsolt, nevezetesen a hadserege tötyörgésének és a húsdaráló tekerésének megváltozott a célja és lényege, mert az már inkább az EU kifárasztására, és a nyugat válságának elmélyítésére irányul, semmint az Ukrajna legyőzésére, ugyanis azzal inkább elérhető a stratégiai célja, nevezetesen a nagyhatalmi státuszának visszaszerzése, és az amerikai hegemónia megtörése.
Szerinte ez csak idő, és kitartás kérdése, amiben kezére játszik, hogy a nyugat ugyanezt gondolja róla, mármint hogy összeomlik a gazdasága és a belső struktúrája, ezért az EU se törekszik békére, inkább (szavakban) a háborút eszkalálja, ami azt bizonyítja, hogy fogytán az ideje, van hova sietnie.
Az orosz hadsereg ugyanis már van abban a helyzetben, hogy az ukrán fronton komoly áttörést érjen el, mégse törekszik erre, inkább szisztematikusan gyengíti az országot, további pénzek és erőforrások küldésére ösztökélve a nyugatot. Különösen az EU-t, aminek térdre kényszerítése és felbomlasztása számára nagy eredmény lenne, amiben partnerre talált az Egyesült Államokban és Trumpban.
Már neves orosz katonai szakértők is pedzegetik, hogy Putyin és politikája visszafogja az orosz hadsereget, nem engedni úgy cselekedni, ahogy azt a katonai logika megköveteli, amivel kockázatot vállalnak a karrierjüket tekintve, mégis sokan szóvá teszik azzal nem törődve. Az orosz hadsereg felőrlő taktikájának és lassú araszolásának több oka lehet, amit korábban már kifejtettem, úgyhogy nem ismétlem magam, pedig sok szakértőnek nem ártana elgondolkozni rajta, de ők inkább a gittet rágják és a semmit ragozzák, mert abból baj nem lehet, hajrá gyerekek!
Mindenesetre így vagy úgy, de az oroszok időhúzásra törekednek, nekik az a jó, ha a háború alapjáraton ketyeg, ami egyelőre az EU-nak is megfelel, mert egy katonai összecsapásra még nem készült fel, de ami lehet, hogy az egyik főszereplő hiánya miatt elmarad, ezért a történet érdektelenségbe fullad.
Tuco says:
“Az orosz hadsereg ugyanis már van abban a helyzetben, hogy az ukrán fronton komoly áttörést érjen el, mégse törekszik erre”
Nehéz elhinnem, hogy ezt komolyan gondolja. Nincs, és nem is volt olyan hadsereg a világon, amely egy háborúban ne a lehető leggyorsabb győzelemre törekedne. Az orosz hadsereg is egy látványos villámháborút tervezett Ukrajna ellen, az egy más kérdés, hogy balul sült el az egész és egy vég nélküli küszködés lett belőle.
A valóság az, hogy az orosz hadsereg szárazföldi csapatainak 80%-a, a légideszant csapatok és tengészgyalogság csaknem teljes egésze, továbbá a légierő tekintélyes része Ukrajnában harcol, vagy a közös határ közelében települ.
A háború egyáltalán nem “alapjáraton ketyeg”, ahogy ön írta. Intenzív harcok zajlanak, magas veszteségekkel mindkét oldalon. Az oroszok folyamatosan támadnak, a saját veszteségekre tekintet nélkül, lassan rágják magukat előre. Nem azért, mert nem akarnak gyorsabban haladni, hanem mert az orosz hadsereg jelenleg ennyire képes.
brüsszelita says:
De igen, komolyan azt gondolom, hogy Ukrajnában az orosz hadsereg nem tesz meg mindent a hadműveleti siker mielőbbi elérése érdekében, ezért nem törekszik jelentős áttörése és nagyobb átkaroló műveletre, nehogy abból pürhoszi győzelem legyen. Ugyanis el akarja kerülni, hogy azt követően a NATO csapatai ellene vonuljanak a kijevi rezsim megmentése és egy ellentámadás kierőszakolása céljából miközben megszállják Nyugat-Ukrajnát, mert annak következménye atomcsapás is lehet, ami eszkalálná és kiterjesztené a háborút a nyugati globalista erők szándékainak megfelelően.
Viszont ez esetben más térségekben is sor kerülhetne NATO provokációkra, fegyveres csoportok behatolására, terrortámadásokra és egyebekre, a proxi műveleteket is beleértve, ezért az orosz hadseregnek körülbelül a fele most sem Ukrajnában harcol, hanem Belaruszban, a balti és finn határnál, valamint a hátországban készül fel egy esetleges NATO agresszió ellen, illetve védi a többi határát a Kaukázusban és a Távol-Keleten.
Ettől függetlenül Ukrajnában haladhatnának akár gyorsabban is, hisz ott élőerőben átlagban másfél-kétszeres fölénnyel rendelkeznek a front teljes hosszában a harcoló alakulatok vonatkozásában, azonban légierőben, légvédelmi eszközökben, drónokban, rakétákban, tüzérségi eszközökben, lőszerben és páncélozott harcjárművekben ez az arány elérheti a négy-ötszöröst is, úgyhogy nincsenek rászorulva, hogy a hátországban és máshol állomásozó erőiket egy áttörés érdekében bevessék. Arra elegendő lenne a már ott lévő csoportosítás is, arra viszont már nem, hogy a sikert kifejlessze és az így elfoglalt területeket megtartsa az Ukrajnába betörő NATO erők ellen, ezért az óhatatlanul is eszkalálná a helyzetet, és atomeszközök bevetéséhez vezethet, ami az orosz politika és stratégia céljaival szembe menne.
Ezzel együtt nem ez az egyedüli oka annak, hogy az orosz hadsereg és politika lépésről lépésre halad, szerepet játszhat benne Kína, amelyik egy átfogó offenzívát nem nézne jó szemmel, vagy az orosz belpolitikai és gazdasági helyzet, ami nagyobb veszteségeket már csak jelentős megszorításokkal viselne el.
Viszont én inkább egy olyan látásmódra gyanakszom, ami a hosszú távú politikai célok elérését előrébb valónak tartja az azonnali katonai sikereknél, amibe beletartozhat az is, hogyha Európa a háborúval még sokat görcsöl, előbb-utóbb az USA, Oroszország és a britek ölébe hull anélkül, hogy Oroszország az agresszív hódító szerepében ragadna, ami jelentősen megkönnyítené Ukrajna elfoglalt területeinek integrálását a számára. Ugyanakkor a BRICS országok között is erősítené Oroszország pozícióját, mert ők se tapsikolnak a katonai erőnek, elegük van az amerikai arroganciából, fenyegetőzésből és erőszakból, más világot képzelnek el maguknak.
Tuco says:
Ha az orosz haderő vezetése nem tenne meg mindent a mielőbbi teljes győzelem érdekében, Putyin páros lábbal rúgná ki őket, és ez még a legenyhébb következmény lenne azok közül, amivel szembe nézhetnének.
A NATO nem akarja megtámadni Oroszországot. Már csak azért sem, mert egy védelmi szövetség, a szerepe csak és kizálólag a tagállamok területének védelmére korlátozódik. Ha nem hiszi, olvassa el a Washingtoni Szerződés szövegét. Egyébként is, ki a fene akarna megtámadni egy közel 6000 atomfegyverrel rendelkező országot…? Mi előnye származna ebből (a totális atomháborúból) a NATO-nak, vagy bárki másnak? Csak erre az egy kérdésre válaszoljon.
HandaBandy says:
Tessék mondani! Akkor most lerohanják az oroszok Nyugat-Európát vagy sem? Ideje lenne már eldönteni! Amúgy meg az USA, az EU/NATO együttesen az ugránokkal SEM képes érdemben ellenállni és folyamatosan hátrálni kényszerül. Ez fel sem tűnt eddig? A “márpedig az én bátyám biztos nagyobb pofont tud adni” italbolti elmélkedés itt már nem segít. Régen nem. “ne a lehető leggyorsabb győzelemre törekedne” megállapítás ennek fényében kissé megmosolyogtató. Erkölcsi kötelesség lenne egy hazardírozó országot etetni maga csinálta pácból kisegítendő? Nos, ez tényleg új mozzanat a háborúk történetében. Az EU meg közben szépen kiszárad, ami jó Trump-nak és Putyinnak is. Csak nekünk nem. Persze, aki ostoba az múljon ki!
Az adatokat illetően pedig jó lenne forrásokat is megjelölni. Úgy szokták.
Tuco says:
Hát akkor csak sorjában:
Adatok. Forrásokat nem mondok, egyrészt mert úgysem hinné el, másrészt vegye a fáradtságot ahogy én is tettem, és olvasson utána. De azért az alapszintű matematika sokat segít. Legutóbb Putyin mondta be személyesen, hogy 700 ezer orosz katona vesz részt a “különleges katonai műveletben”. Ez a haderő teljes létszámának durván fele. A haditengerészet létszáma ebből a Fekete-tengeri Flotta kivételével lejön. A sorkatonák (~300 ezer fő) szintén, őket (egyelőre) nem küldi Putyin a darálóba. A hadászati rakéta csapatok állománya sincs érintve a háborúban. Otthon maradt még a kiképző állomány, az adminisztratív beosztásban lévők, a hadkiegészítők/toborzók, a logisztika jó része, a honi légvédelem, a hadra nem fogható, minimális feltöltöttségű harmadvonalbeli alakulatok, meg persze a vezetői vízfej. Na, ha ez mind megvan, számoljon utána, mennyi harcképes szarazföldi alakulat maradt Oroszországban. Én megtettem. Ha önnek több jön ki, mint a szárazföldi csapatok haderőnem harcképes alakulatainak 20%-a, kérem okvetlenül szóljon.
Nyugat-Európa orosz lerohanása most. Nem állítottam ilyet, sőt felelős nyugati politikai/katonai vezetők sem. Ők azt állítják, hogy MIUTÁN Oroszország bejezi az Ukrajna ellen indított háborúját ÉS (néhány év alatt) újjáépíti a katonai képességeit, korlátozott célú katonai műveletet indítHAT a NATO ellen, a legvalószínűbb forgatókönyv szerint a Balti térségben. Nyugat -Európa lerohanásáról senki sem beszél, ehhez az oroszoknak nyilvánvalóan nincs és nem is lesz erejük.
USA/NATO/EU hátrálása Ukrajnában. Kérem mondjon EGYETLEN nyugati reguláris alakulatot, amely Ukrajnában harcol. Ha véletlenül nem jutna eszébe egy sem, az azért van, mert nincs is ilyen. Márpedig ha nincs, akkor hátrálni sem tudnak (meg mást sem). A nyugatiak másként támogatják Ukrajnát: fegyverrel, lőszerrel, hírszerzési információkkal, a Starlinkkel, pénzzel. De a fronton (pár ezer önkéntes leszámítva) csak az ukránok harcolnak. Persze, Putyin azt mondja, hogy az egész NATO-val harcolnak, mert valamivel meg kell indokolni az orosz közvélemény előtt a kínosan lassú haladást a hadszíntéren, de ez erős csúsztatás, hogy finoman fejezzem ki magam.
Tuco says:
@HandaBandy
Pár hete (szeptember 18-án) Putyin maga jelentette be, hogy több mint 700 ezer orosz katona tartózkodik a “különleges katonai művelet” övezetében, mikor a parlamenti pártok frakcióvezetőivel találkozott a Parlament alsóházának (Állami Duma) épületében. Tehát nem titok. Könnyen ellenőrizheti egy sima Google-kereséssel. Neki hisz…?
A haderő létszáma utoljára a szovjet időkben volt 2,5 millió fő. 2021 végén, közvetlenül az ukrajnai invázió előtt az orosz haderő létszáma 900 ezer fő volt (papíron, a valóságban ~10%-kal kevesebb). A létszám előirányzatot a háború folyamán fokozatosan emelték 1,5 millió főre, jelenleg is ez érvényes. A valóságban a jelenlegi tényleges létszám valamivel több mint 1,3 millió fő (ez sem mind katona, egy kisebb részük polgári alkalmazott). Ez az aktív állomány, amit ~2 millió fős tartalékos állomány egészít ki. Utóbbiak azonban nem vesznek részt a harcokban, mivel nincs mozgósítás.
Ha utánaszámol, a 80% (ismétlem, ez csak a szárazföldi csapatokra vonatkozik) még egy igen óvatos becslés. A valósághoz valószínűleg közelebb áll az, hogy szinte valamennyi hadrafogható szárazföldi alakulat vagy Ukrajnában harcol/határt biztosít, vagy felkészül erre, vagy ideiglenesen kivonták a harcból és újjászervezés alatt áll.
A másik dologhoz. Ön ezt írta: “Amúgy meg az USA, az EU/NATO együttesen az ugránokkal SEM képes érdemben ellenállni és folyamatosan hátrálni kényszerül.” Ez helyesen így hangzana: Ukrajna az USA és az EU/NATO együttes támogatásával sem képes érdemben ellenállni és folyamatosan hátrálni kényszerül. De ez se lenne így igaz. Bármelyik orosz frontszolgálatos katona megmondaná önnek, mennyire képesek az ukránok “érdemben” ellenállni már több mint 3,5 éve.
HandaBandy says:
Nos, én teljes orosz létszámban 2,5millót tudok s ebből Putyin szerint ~600e van Ukrajnában (ez ugyebár titok). Tehát ezen adatok birtokában kissé “billegős” ama 80%.
NATO csapatok. Nagy kontingens nincs, persze, majd bolondok lennének amikor egyszerűbb más tagjával a gazt ritkítani. Tiszteket párat már fogtak meg, de ez más lap. Tehát “csak” hírszerzéssel támogatnak. Az miért nem részvétel? Akkor Ászak-Korea részt vett a háborúban? NATO szabványú fegyvereket szállítanak NATO országok… akiknek hókusz-pókus-fideszbusz, varázsütésre hirtelen semmi közük a NATO-hoz. Ez a vicc még a boldogtalan emlékű Heti-Hetesben is gyenge lett volna. Nos, ez a csiki-csuki max. a háborús hiénaproaganda számára elfogadhatóan nem részvétel. Így nézve az orosz drónok sem katonai akciókat hajtanak végre, hiszen nincs bennük pilóta. Meg a rakéták, mert egy jó részüket orosz területről indítják. Ugye mennyire más?
Nem kérem, a NATO országok igencsak az oroszok vesztére törnek és ez valami megmagyarázhatatlan okból az orosz embereknek nem jön be.
Stier Gábor says:
Itt a pont.