Várkonyi Zsolt írása a #moszkvater.com számára
Egy orosz rakétatámadás által ütött lyukak láthatók az ukrajnai Odesában, egy falon 2023. május 18-án
Fotó:EUROPRESS/OLEKSANDR GIMANOV/AFP
Ha őszinte és objektív választ akarunk kapni, akkor mindenképpen el kell kerülnünk azt a három kérdést – Ki kezdte a háborút?, Kinek van igaza?, Jogos-e fegyverek erejével rendezni vitás kérdéseket? -, amellyel a nyugati mainstream média immár tizenöt hónapja kizárólag foglalkozik, és amelyek boncolgatása egyrészt meddő, másrészt felesleges, harmadrészt pedig semmilyen megoldáshoz nem vezet.
„Ez a három kérdés már önmagában is hol gyermeteg álmodozásnak, hol meg éppenséggel cinikus relativizálásnak tűnik, esetleg mély tudatlanságot árul el a hatalom és a hatalom szülte jog között feszülő ellentmondások történelmi tapasztalatai és jogfilozófiai tanulságai tekintetében. Továbbá, ha e kérdések megválaszolásától tesszük függővé az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos álláspontunkat, szándékainkkal ellentétesen könnyen vakvágányra tolathatunk”
Teljesen egyértelmű, hogy az öncélú elméletek gyártása, és az igazságkeresések megvitatása helyett az eredményközpontú gyakorlatiasságnak kell uralkodnia e tekintetben. Így egyetlen szempontot mérlegelhetünk e szövevényes ügyben:
„mi is a saját, jólfelfogott, nemzeti érdekünk?”
Más aspektusból ítélkezni e tárgyban csupán végnélküli szájkaratéhoz és önpusztító, irracionális intézkedés-sorozatokhoz vezet, mint ahogy azt Európa-szerte látjuk.
Magyarország ezt a háborút nem kezdeményezte, abban nem fél, így a konfliktus eszkalálásához semmilyen érdeke nem fűződik. Annak céljából azonban, hogy elháríthassuk a „háborús haszonleső” vádjának még a látszatát is, ésszerűnek tűnik kibővítenünk – saját nemzeti érdekeink mellett – az érintett felek körét ily módon:
– Mi az ukrán nép érdeke?
– Mi Magyarország érdeke?
– Mi Európa érdeke?
– Mi a világ országainak érdeke?
„Kezdjük azzal, hogy mi az ukrán nép érdeke?”
Politikusok előszeretettel szokták azt hangoztatni, hogy az ukrán nép érdekeit magának az ukrán népnek kell elsősorban meghatároznia. Teljesen nyilvánvalóan elsődleges és azonnali érdeke a béke, a további értelmetlen gyilkolászás megállítása. Ezt követően pedig ugyanaz az érdeke, mint minden más népé, tehát a nyugalmas élet, a vagyoni gyarapodás, az egyéni szabadság, a teljes önbeteljesülés, vagyis, ahogy az amerikai alkotmány fogalmaz, a (nagybetűs) Boldogság keresése. Ha jóhiszeműen azt feltételezzük, hogy a harcoló felek mindegyikének szeme előtt ez a magasztos cél lebeg, akkor nyilvánvalónak kell lennie, hogy az ehhez a boldogsághoz vezető ösvényt drámaian eltérő irányúnak látják.
A jóhiszeműséggel ellentétben azonban a világot a realitás jellemzi, így azonnal megállapíthatjuk, hogy ha a politika, a politikai tevékenység, a politikus, mint személy első számú feladata a gondjaira, a vezetésére bízott ország, állam, nemzet, vagy magának az egyénnek a megsegítése, támogatása és irányítása e törekvések megvalósításában, vagyis a boldogság elérésében, akkor az ukrán államot jelenleg a lehető legrosszabb kezek vezetik.
A XXI. század első két évtizedét megélt (európai) embere fásult cinizmusának és politikai kiábrándultságának alapvető oka pontosan az, hogy felismerte, a politikai tevékenység, így a politikai szereplők célja többnyire nem más, mint saját hatalmi pozícióiknak az örök időkig való fenntartatása, legtöbbször bármilyen eszközök igénybevételével.
„Sajnálatosan, a háború tizenötödik hónapjában az ukrán nép többsége számára már nyilvánvalónak kell lennie, hogy az országukat vezető politikusok Ukrajnát a teljes pusztulásba vezetik – pusztán saját hatalmi ambicióik érdekében”
De mégis milyen jelszavakkal?
Az ukrán népet sohasem kérdezték meg arról, hogy országuk melyik utat válassza. Erősen leegyszerűsítve, a „nyugati”, avagy a „keleti” integrációt – vagy éppenséggel egyiket sem. Nem célunk, hogy e két opciót tartalmilag kielemezzük a tekintetben, hogy melyik lenne előnyösebb az ukrajnai emberek számára, mivel már előzetesen megállapítottuk, hogy e kérdésben egyedül ők az illetékesek. Mindenesetre leszögezhetjük a következőket:
„A világ lakossága még belátható ideig szuverén, határokkal tagolt országokban fog élni. Az egyetlen igazságos és hosszú távon is tartós módja ezen országok határainak megrajzolására pedig a nemzeti önrendelkezés. Az ukrán-orosz háborúnak tehát olyan megoldással kell végződnie, amely lehetővé teszi az ukrajnai emberek számára a szabad önrendelkezés kinyilvánítását és megvalósítását valóban szabad választások kiírása és lebonyolítása révén”
Természetesen a választásokat kielégítő módon, elégséges ideig, szabad keretek között folytatott, sokoldalú, a kínálkozó választási opciókat tartalmilag teljesen kimerítő tájékoztatás és széleskörű társadalmi párbeszéd kell megelőzze, lebonyolításukat pedig nemzetközi szervezetek és az érintett felek által közösen felügyelt módon kell végrehajtani.
Másrészt pedig az érintett feleknek, így nem csak az ukrán és az orosz államnak, de minden közvetett és közvetetten érintett félnek, így az európai országoknak, az EU-nak, Oroszországnak és nem utolsósorban pedig az Egyesült Államoknak megelőlegezett garanciákat kell nyújtaniuk arra vonatkozólag, hogy tiszteletben tartják az ukrajnai emberek döntését, amelyet kötelező érvényűnek, egyúttal végrehajtandónak ismernek el, bármi is legyen annak kimenetele.
„Magyarország tekintetében teljesen egyértelmű a helyzet. A magyar érdek a nemzetközi, így elsősorban az európai-amerikai politikai-biztonsági kapcsolatok normalizálása, a gazdasági-pénzügyi-kereskedelmi integráció zökkenőmentes fenntartása és további bővítése minden téren, beleértve a magyar-orosz és – távolabb tekintve a konfliktus következményeit illetően – a magyar-kínai irányt is. A magyar gazdaság zavartalan hozzáférése az orosz energiahordozókhoz, nyersanyagokhoz és piachoz, valamint a magyar háztartások kedvezményes áru orosz gázzal való fűtése nemzetstratégiai érdek”
Tegyük egyértelművé, Magyarországot semmilyen állam vagy államszervezet, semmilyen kényszerítő eszközzel nem bírhatja arra, hogy – érdekeivel ellentétesen – megszakítsa a mindkét fél számára kölcsönösen gyümölcsöző, évszázados, gazdasági-pénzügyi-kereskedelmi-kulturális kapcsolatait Oroszországgal, illetve, a körből megint távolabbra tekintve, Kínával. Országunk számára tehát az orosz-ukrán konfliktust illetően csak olyan végkimenetel fogadható el, amely biztosítja a magyar-orosz, illetve, a magyar-kínai együttműködés további, zavartalan folyamatát és jövőbeni dinamikus fejlődését.
„A következő szint Európa és Oroszország kapcsolata”
E tekintetben is egyértelmű a helyzet. Európa csak és kizárólag akkor maradhat bármilyen téren számításba vehető szereplő a világ színpadán, ha gazdaságának akadálytalan, kedvezményezett, de legalább egyenjogú hozzáférése van egyrészt a legnagyobb piacokhoz, másrészt a számára legelőnyösebb feltételeket kínáló forrásokhoz az energiahordozókat és nyersanyagokat tekintve. Ezeket mind a történelemben, mind pedig a belátható jövőben egyedül Oroszország képes biztosítani. Orosz gáz és olaj nélkül Európa – így az EU – gazdasága nem versenyképes, ami pedig kétségtelenül politikai-gazdasági-katonai tekintélye és pozíciója megrendüléséhez vezet már rövid távon is, ez pedig az európai emberek életszínvonalának rohamos csökkenésében fog megnyilvánulni.
„Az európai örökség oszthatatlan, Oroszország pedig Európa történelmi része minden tekintetben: etnikailag, vallásilag és kulturálisan. A hidegháború során láthattuk, hogy minden erőszakos szétválasztás mindkét oldalnak csak a kárára volt. A jövőben ilyen kísérleteket minden erőnkkel meg kell akadályoznunk. Európa számára tehát csak olyan megoldás jöhet számításba, amely megakadályozza Oroszország mesterséges és erőszakolt kiszakítását és leválasztását a kontinens testéből”
Legvégére hagytuk azt a kérdést, hogy mi lenne a világ többi országának az érdeke? Röviden: legyen Rend! Nemzetközi Rend a történelemben eddig kétféle módon jött létre. Vagy a szereplők közötti hatalmi egyensúly nyomán, vagy pedig egy domináns – hegemón – hatalom diktátumaként.
1991-ben, a Szovjetunió felbomlásával az Egyesült Államok, mint hegemón, az emberiség írott történelmében először, példátlan felhatalmazást kapott arra, hogy ezt a Rendet a teljes Földön biztosítsa versenytárs nélküli gazdasági erejével, a nemzetközi szervezetek felett gyakorolt politikai tekintélyével, a pénz kibocsájtás monopóliumával, a minden rádióhullámon, filmkockán és tévéadón ömlő kulturális befolyásával, és, bár egyébként rendelkezésére állna, a katonai eszközök legminimálisabb igénybevételével.
Példátlan, egyszeri és történelmi lehetőség volt a teljes világ egy rendbe való terelésére – békés eszközökkel, a soft power erejével, az Egyesült Államok vezetése mellett és irányítása alatt, vagyis gyakorlatilag a világkormány megvalósítása.
„Harmincvalahány év elteltével egyértelműen megállapíthatjuk, hogy Amerika nem, hogy nem élt a rátestált lehetőséggel, hanem egyenesen visszaélt vele. Az Egyesült Államok az elmúlt három évtized alatt soha nem látott mennyiségű és hevességű, nyílt katonai beavatkozást indított a Föld minden kontinensén”
Ha valaha voltak is az „Egy Bolygó – Egy Rend: Világkormány” elképzelésnek támogatói világszerte, ma már egyértelműen megállapítható, hogy a világkormány egy hegemón diktálta létrehozásának történelmi determinizmussal való indoklása messze nem valós, kivitelezése irreális, működése valószínűtlen és – legfőképpen – a világ népeinek semmiképpen nem az érdeke.
Ugyanis az elmúlt években megtanulhattuk – az orrunk alá dörgölték -, hogy a demokrácia alapja a hatalom megosztása a különböző hatalmi ágak között, ahol a hatalom egyes szereplőit fékek és egyensúlyok intézményesített rendszere akadályozza meg a hatalmi túlkapásokban.
„És ha elfogadjuk, hogy egy országon, államon belül igaz ez a tétel, akkor el kell fogadjuk ennek érvényességét nemzetközi szinten és viszonyok között”
A világ népeinek, országainak, államainak az az egyértelmű érdeke, hogy végre létrejöjjön a hatalom nemzetközi megosztásának az intézményesített rendszere, ezen belül a fékek és egyensúlyok olyan rendszere, amely meggátolja az Amerikai Egyesült Államokat abban, hogy akadálytalanul folytathassa az elmúlt három évtizedben látott korlátlan hatalmi túlkapásait.
(Az írás nem okvetlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
M.I. says:
Európa és Magyarország érdeke is ugyanaz:
Oroszország hagyja abba Ukrajna támadását.
Az orosz katonák térjenek vissza a saját otthonukba.
Fizessenek jóvátételt az okozott károkért.
Vonják felelősségre a háborús bűnösöket.
Soha többé ne támadjanak más országokat, maradjanak a határukon belül.
Rác Gábor says:
“– Mi az ukrán nép érdeke?
– Mi Magyarország érdeke?
– Mi Európa érdeke?
– Mi a világ országainak érdeke?”…
1. Az ukrán népet soha senki nem kérdezte meg, hanem csak hivatkozott rá (ahogy a cikk is jelzi). Ezért az ukrán politikai alvilágot ketté kell választani az átlagembertől. Ha történelmi gyökereit nézzük, az nem a nyugati világhoz, hanem kategorikusan az oroszhoz köti. Hogy a Nyugat milyen módszerekkel mosta át egyesek agyát, az egy másik kérdés…
2. Magyarország érdeke az lenne, hogy a háborúból kimaradjon. Sajnos a helyzet azonban az, hogy mivel “belépett” két olyan politikai-katonai konstellációba, amely ezt konfliktust kiváltotta, és folyamatosan eszkalálja, máris háborús félnek számít. Azt is meg kell jegyeznem, hogy a “belépés”-re épp most példát kapunk a koszovói helyzet révén. A polgármester-választást a szerbek 97%-a bojkottálta (tartózkodott). Anno M.O.-on, az EU, és a NATO-csatlakozásra, 8 millió szavazóból kb. 2.7 millió “igennel”, 300 000 “nem”-el szavazott. 5 millió tartózkodott (lehet úgy is mondani: bojkottálta, a végeredmény ugyanaz). Ráadásul, a magyar politikai elit minden eddigi orosz-ellenes szankciót megszavazott…
3. Hogy mi volt, és lenne az érdeke Magyarországnak (amelyik Európa része (nem az EU-é)), az főleg Nyugat-Európát soha nem érdekelte a történelem során. Következésképp miért lenne érdeke Magyarország népének Nyugat-Európa érdekeivel törődni? Amit látunk, hogy ez a Nyugat-Európa, habozás nélkül áldozza fel Közép-és Kelet-Európa népeit saját aljas céljainak elérésére. Ha saját érdekeit nézte volna, nem lett volna részese előbb a náci, majd 1945 óta, az amerikai bűntetteknek. Amik most és a későbbiekben majd történnnek, azok a múlt bűneinek a következményei (ahogy egy keleti tartja: “Régi bűnöknek hosszú az árnyéka”)… ” Példátlan, egyszeri és történelmi lehetőség volt a teljes világ egy rendbe való terelésére – békés eszközökkel, a soft power erejével, az Egyesült Államok vezetése mellett és irányítása alatt, vagyis gyakorlatilag a világkormány megvalósítása.”… E megállapítást tévesnek tartom. Márcsak az “Ein Führer”-elv alapján is. Ha végignézzük az USA történelmét, azt a pusztítás, a gengszterizmus jellemzi… Ha Föld nevű bolygót nézem, akkor azt egy olyan organizmusnak tartom, amelyet a népek, mint egymással együttműködő sejtek tartanának életben. Mindegyik sejt másfajta karakterrel bír, amely a helyi ökoszisztémához alkalmazkodik. Ebből kilóg az USA, Ausztrália, Canada. Mindhárom esetben a helyhez nem való, idegen “sejtekből” jöttek létre gyarmatosítás útján ezek az államok. Hogy a békés harmónia lehetősége létrejöjjön, az idegen kisebbségeknek vissza kellene térniük az anyanemzetükhöz. Ez ráadásul segíthet a hátrányos lélekszám gondjain (pl. a balti államokból vissza kéne települniük Oroszországba az oroszoknak, és ezzel megoldódna az őket sértő megkülönböztetés is. Csak a vegyesházasságok egyedei, és leszármazottaik maradhatnak a befogadó országban saját döntésük alapján). Végül, megette a fene azt a “világkormányt”, amely az ún. “soft power” útján irányít szuverén államokat. 1945 után ez történt, és itt a példa, hogy ez hova vezetett…
csakafidesz says:
Az maradt ki, hogy mi az oroszok érdeke.. Mármint Ukrajnában mi az oroszok érdeke. Senki nem kérdezte, hogy mit szeretne Oroszország, hanem egymást licitálva kötelezően elítélték és azonnal fasiszta lett, vagy fasisztákkal cimboráló aki nem nevezte Putyint Hitler reinkarnációjának. Miért? Mert ugye a status quo, a nemzetközi rend, stb..
Amikor Amerika lerohanta Irakot, hogy elfogják és felakasszák Szaddám Huszeint akkor tapsoltak. Akkor nem számított a status quo? Az kicsit durva lett volna, ha ők ítélik el és akasztják fel, nos ezért kreáltak az iraki barátaikból egy “különleges bíróságnak” nevezett galerit, és a kötelet is egy amerikaik által fizetett hóhér tekerte Szaddám Huszein nyakára. Nem is kell mondani, mert köztudott, hogy Szaddám jó fiú volt az amerikaiak szemében az iraki-iráni háború idején, mert az irakiak Khomeini rezsimje ellen harcoltak. Amerika többnyire elintézi a saját neveltjeit amikor azok a helyi szokásoknak megfelelően “diktátorok” merészelnek lenni. Sőt mi több, még szembe is fordulnak Amerikával, ha a hazájuk érdeke úgy kívánja. Az a helyzet ugyanis, hogy az iszlám világban, és ebben a térségben nem a demokrácia a tradíció, hanem az Uralkodó. (legyen az Sejk, Szultán, Padisah, stb.)
Ha most valaki azzal jön elő, hogy “Világkormány” azonnal felvetődik annak demokratikus megválasztottsága, mert képtelenség, hogy ugyanazokat az embereket akarják a kínaiak a világ élén látni, mint a norvégok, a pakisztániak, vagy pl. a magyarok. Ezzel együtt azonnal semmivé válik a legitimációja is.
Szerény személyem az Európai Unió vezetőit sem tartja legitim és valóban felhatalmazott embereknek. Legkevésbé azt tartanám legitimnek, ha amerikai pénzeszsákok lennének a “Világkormány” tagjai. Senkinek sem tetszik, hogy az amerikaiak akarják vezetni az egész világot.
Török János says:
Egyet értek.
Matyko-X says:
“1991-ben, a Szovjetunió felbomlásával az Egyesült Államok, mint hegemón, az emberiség írott történelmében először, példátlan felhatalmazást kapott arra, hogy ezt a Rendet a teljes Földön biztosítsa versenytárs nélküli gazdasági erejével, a nemzetközi szervezetek felett gyakorolt politikai tekintélyével, a pénz kibocsájtás monopóliumával, a minden rádióhullámon, filmkockán és tévéadón ömlő kulturális befolyásával, és, bár egyébként rendelkezésére állna, a katonai eszközök legminimálisabb igénybevételével.
Példátlan, egyszeri és történelmi lehetőség volt a teljes világ egy rendbe való terelésére – békés eszközökkel, a soft power erejével, az Egyesült Államok vezetése mellett és irányítása alatt, vagyis gyakorlatilag a világkormány megvalósítása.”
Az írásban ez a két bekezdés egy teljesen hamis és egészen bizonyosan működésképtelen utópiát ír le. Hasonló ahhoz a gyakran hangoztatott téves zagyvasághoz, hogy az “Európai Únió békét hozott” Európában. Előbbi állításokat hosszan lehetne cáfolni – ehelyett csak egy szabályozástechnikai minimára utalnék: a pozitív visszacsatolás csak katatsztrófához vezet.
Rimely Andras says:
A BBC viselkedese csak a tajekozatlanokat lepi meg..