„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Merz mozgástere ebben a helyzetben meglehetősen szűk”
Fotó:EUROPRESS/John MACDOUGALL/AFP
A kitartó, Angela Merkel által sokáig háttérbe szorított, ezért aztán az üzleti életben, egy amerikai multinál vigasztalódó, a párt élére is csak harmadik nekifutásra megválasztott Friedrich Merz végül felért a csúcsra, ám kancellárként nehezebb helyzetből indul, mint talán bárki az elődei közül. Eleve a CDU történetének második legrosszabb eredményével győzött, ráadásul a kampányban olyan helyzetbe manőverezte magát, hogy lényegében csak a hatalmasat bukó szociáldemokratákkal léphet koalícióra. Ráadásul mire befejeződtek a koalíciós tárgyalások, a kereszténydemokratákat példátlan módon beelőzte népszerűségben a politikai karanténba zárt AfD. De ha ez még nem terhelte volna meg eléggé Merz belépőjét, a CDU elnöke történelmi pofont kapott a kancellárrá választásakor. Az első fordulóban nem kapta meg a többséget. A Bundestagban 1949 óta nem volt ilyen.
„Ezek után már az első külföldi útján meggyengült kancellárként látogatott el Párizsba”
Németország gazdasági és stratégiai modelljének a migráció kérdésével erősen terhelt mély válságához ugyanis a kancellár belépője körüli politikai bizonytalanság is hozzáadódott. Ez nem jó hír a dezorientált németeknek, de az európaiaknak sem. Mert akárhogy is nézzük, Németország ugyan lassan egy éve a belső bajaival küszködve magára hagyta Európát, ám annak mégis csak vezető hatalma, és mozgatórugója. A mostani válsága pedig egyben a közös európai projekt visszalépését is jelenti.
„Merz mozgástere ebben a helyzetben meglehetősen szűk”
Eleve a közelmúlt történetének legnépszerűtlenebb kancellárja, a CDU/CSU nyakában ott liheg az AfD, így aztán az új német kormány kegyelmi idő nélkül kezdhette meg hivatali idejét. Nemcsak a geopolitikai és gazdasági fejlemények helyezik nyomás alá, hanem a német társadalom is, amely érezhetően szkeptikus, és kevéssé bízik a régi-új politikai erő sikerében. S mint a szavazáskor is kiderült, a párt soraiban szintén akadnak kétkedők. A stabilitás tehát nem adott, azt az új kancellárnak kell megteremtenie.
„Az új berlini vezetés ráadásul olyan időszakban lépett hivatalba, amikor az Európai Unió a hidegháború 35 évvel ezelőtti befejezése óta a legnagyobb stratégiai és geopolitikai bizonytalansággal néz szembe”
Európa peremén háború dúl, amely nemcsak a kontinens biztonságát, de a hibás politika miatt a gazdasági versenyképességét is látványosan gyengíti, ráadásul drámaian megromlott a transzatlanti viszony is. Ezen a mély és sokrétű válságon Merz úgy próbál átlendülni, közben a hatalmi vákuumban Európa kormányrúdját magukhoz ragadó britektől és franciáktól visszaszerezni a vezetést, hogy az Oroszországhoz és az ukrajnai háborúhoz viszonyulás kérdésében igyekszik mindenkit túlharsogni. Ultimátumokat ad, határidőket szab Moszkvának, Taurus rakéták szállításával, szankciókkal fenyeget. Ezzel a kissé gyerekes vagy inkább a magabiztosság látszata ellenére kétségbeesett viselkedéssel a kancellár megpróbálja magára, Németországra és a perifériára szorított Európára felhívni a figyelmet. Egyben elterelni mindarról, a kíváncsi és bizalmatlan tekinteteket, ami rontja az erős európai vezető imázsát.
„S a posztbirodalmi álmoktól hajtott britekkel és az európai hatalmi ambíciókat kergető franciákhoz hasonlóan úgy gondolja, hogy az ukrajnai konfliktus kiváló lehetőség a keménykedésre, a globális kezdeményezés visszavételére”
Mindez persze a megváltozott globális helyzetben nem több, mint illúziók kergetése, a mára elavult narratívákba beleragadt európai fősodor azonban nem veszi észre, nem akarja észrevenni, hogy elszállt efölött a politikai gondolkodás fölött az idő. Miközben az új adminisztráció már észrevette, hogy az ukrajnai konfliktusból többet nem lehet kihozni, innen már csak nyeli a pénzt, és hátrébb lép, az európai „tettrekészek” cinikus módon még háborúban tartanák Ukrajnát, és ezzel időt nyerve saját védelmi képességeik erősítésére ezzel a konfliktussal gyengítenék és kötnék le Oroszországot. De az orosz veszély táplálása, fenntartása kell ahhoz is, hogy a nyugati társadalmak elviseljék az elmúlt három évtizedben bűnös módon lerombolt védelmi képességek újraépítésének, a fegyverkezésnek terheit is. A militarizáció, Ukrajna kitartó és önmagában morális megfontolásokon kívül értelmetlen támogatása, ehhez kapcsolódóan a hatalmas közös adósság terhek vállalása pedig jól átgondoltan és visszafordíthatatlanul löki az Európai Uniót a föderalizáció felé.
„Ennek a rosszul felfogott érdekből kiinduló európai politikának az élére próbál most állni Merz, és visszavenni a kormányrudat”
Merz számára az ukrajnai válság paradox módon egyfajta kitörési pont is. De a BlackRock által „delegált” új német kancellár vehemens háborúpárti hozzáállása abból a fent jelzett gondolkodásból is fakad, hogy muszáj nagyon eladósítani az EU-t ahhoz, hogy végre teljes pénzügyi egységet lehessen teremteni, központi adóztatással.
„Mindezt a szabályokon alapuló világ, a liberális demokrácia védelmezéséből táplálkozó, mára elavult gondolkodást jól illusztrálta Friedrich Merznek a Bundestagban tartott programbeszéde, melynek során részletesen beszélt az ukrajnai háborúról és az Európát érő biztonsági kihívásokról. Mint fogalmazott, 80 évvel a második világháború vége után és Németország újraegyesítésének 35. évében a szabadság és a liberális demokrácia ellenségei minden eddiginél jobban támadják.
„A hibásan egzisztenciális kérdéssé tett ukrajnai konfliktus kapcsán Merz kijelentette, a háború kimenetele nemcsak Ukrajna sorsát dönti el, hanem azt is, hogy a jog és a rend uralkodik-e Európában és a világon, avagy a katonai erő, a zsarnokság és az erősebb törvénye érvényesül”
Merz szerint a háborúval az egész kontinens békéje forog kockán. A háború kapcsán Merz kijelentette, Németország nem háborús fél, de nem is semleges. A helyzetértékelésből végül arra a következtetésre jutott, hogy meg kell tudnunk védeni magunkat, hogy ne kelljen megvédeni magunkat.
„Mindezekből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a CDU győzelmével sem változik a német érdekeket rosszul értelmező, vagy éppen figyelmen kívül hagyó politika”
Berlin az európai fősodorba belesimulva nem akarja látni, hogy az ideológiai ellentétek miatt szinte ellenségként kezelt Trump és csapata látja jól a világ változásait, míg Európa valahol a múltban ragadva az érdekek helyett ideológiai alapon közelít a kihívásokhoz, és saját problémáinak kezelése helyett a progresszív liberális berendezkedés védelmezőjének és vezetőjének a szerepét akarja átvenni a másfelé fordult Amerikától. Ennek a világnak azonban már vége.
„De Merz figyelmen kívül hagyja azt is, hogy a német társadalom jelentős része azért szavazott az AfD-re, mert a hagyományos pártokban már nem bízik”
S megalapozottan, mert a német dezindusztralizáció, a versenyképesség drámai gyengülése, a forradalmi zöld átállás és a migráció következményeinek a kezelése, az eddigi elcsúszott politika kiigazítása helyett megint csak kozmetikázásokra kész. Ezzel pedig a német gazdaság válsága nem oldódik meg. A szerkezeti problémákra a védelmi ipar felturbózása, ehhez az adósságfék feloldása sem jelent önmagában megoldást. Ráadásul ezzel összefüggésben az ukrán faktor hibás kezelése oda vezethet, hogy Németország egyre inkább a globális szembenállás további éleződésének veszélyét rejtő konfliktus közvetlen részesévé válik.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Kovács István says:
Németország újabbik próbálkozása Európát és ha kellene, az egész világot romba dönteni. Ahogy már megszoktuk.
Joe says:
Nem a zöld átállást kellene rugdosni. Éppen annak az alapjait – az olcsó orosz gázt, ami kiváltotta volna a szenet, és a szerves gazdasági kapcsolatokat verte szét a háború esztelen eszkalációja és bojkottpolitikája.