Kezdőlap » x-demokrata » Kik lőtték le az MH17-est?
A Donyeck felett lelőtt MH-17-es roncsának egy darabja 2014. július 25-én #moszkvater

Kik lőtték le az MH17-est?

Az ítélet már rég megszületett, ám máig bizonyításra vár

A Donyeck felett lelőtt MH-17-es roncsának egy darabja 2014. július 25-én #moszkvater
A Donyeck felett lelőtt MH-17-es roncsának egy darabja 2014. július 25-én
Fotó:EUROPRESS/Soner Kilinc / Anadolu Agency

Öt éve már annak, hogy 2014. július 17-én Kelet-Ukrajna felett Donyeck térségében rakétatalálat érte a Malaysia Airlines Boeing-777-es típusú utasszállító gépét. A gép a levegőben darabokra tört, majd ezt követően lezuhant. A repülőgép 298 halálos áldozata közül 38 ausztrál állampolgár volt, 196 pedig holland állampolgár. Az Oroszország ellen máig érvényben lévő szankciók nagy részét ezután vezették be. A holland vezetésű közös nyomozócsoport (JIT) nemrégiben bejelentette, hogy a rakétát szerintük a szeparatisták lőtték ki tévedésből, mivel katonai gépnek hitték a maláj utasszállítót. Négy férfit, három oroszt és egy ukránt vádolnak, akik felelősek voltak azért az orosz gyártmányú Buk rendszer szállításáért, melybőlaz Amszterdamból Kuala Lumpurba tartó MH17-es járatra lőttek ki végül rakétát Kelet-Ukrajnában.

„A nyugati világ kezdettől Oroszországot vádolja az esetért, a maláj miniszterelnök azonban sokakkal egyetemben ezt máig nem látja bizonyítottnak”

A kérdés máig több mint a válasz. Idézzünk fel néhányat ezek közül. Miért nem bocsájtja például a nyomozás rendelkezésére az űrfelvételeket az Egyesült Államok? Az ukrán légiforgalmi irányítás miért változtatta meg a gép repülési útvonalát úgy, hogy az közelebb legyen a harci övezethez? S miért tűnt el ezután nyom nélkül az akkor ügyeletben lévő légi irányító? S egyáltalán, miért repültek gépek a harci övezet felett? Mit keresett az MH17-es közelében ukrán vadászgép, amelynek pilótája nem sokkal később öngyilkos lett? Így akarták megtéveszteni a szeparatistákat, vagy az egész csak véletlen? Miért hagyja a vizsgálat teljesen figyelmen kívül, hogy az ukrán félnek is volt Buk rakétája? De az is feltűnő, hogy míg a szakadárok a katasztrófa után azonnal három napos tűzszünetet hirdettek, az ukrán erők lőtték a roncsokkal teleszórt területet. Közben a nemzetbiztonsági hivatal munkatársai a civilek közé vegyülve hozzáfértek a roncsokhoz. Kijev idegesen reagált arra is, hogy a szakadárok átadták a maláj hatóságoknak a megtalált fekete dobozokat. Közben az ukrán kormány éppen a szélsőséges nacionalisták hatalomátvételi kísérletével volt elfoglalva, amelynek végkimenetele az lett, hogy a Kelet-Ukrajnában tisztogatásra készülő Parubij lemondott a nemzetbiztonsági tanács vezetéséről. Többek közt a NATO nyomására, mivel az ukrán radikálisok lépései veszélyeztették, hogy a szeptemberi csúcson Ororszországot nyilvánítsák a szervezet első számú kihívásának. Úgy tűnik, az alku része volt az is, hogy Ukrajnát bevonták a közös nyomozócsoportba, ezzel lényegében immunitást élvezett.

„Ahogy a témában tavaly megjelent könyvében Kees van der Pijl a sussexi egyetem professzora fogalmaz, az ukrán hatalom végig úgy viselkedett, mint akinek takargatnivalója van”

Szóval, kérdés akad bőven, az ítélet azonban már rég megszületett.

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.