„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Haiman Benedek-Kovács Marcell írása a #moszkvater.com számára
A szerzők felvételei
Budapestről a Transzkárpátia expresszel indultunk el, amely közvetlen járatként köti össze a két fővárost. Már a jegyszerzés sem volt egyszerű, de végül sikerrel jártunk. A több mint 20 órás vonatút során az ukrán határellenőrzés különösen alaposnak bizonyult. Minden csomagot tüzetesen átvizsgáltak, és utazásunk céljáról részletesen kikérdeztek bennünket. A határon különös figyelmet fordítottak az elektronikai eszközökre és a gyógyszerekre, de végül gond nélkül tovább engedtek minket.
„A vonaton a kabinok meglepően tiszták és rendezettek voltak, a személyzet és az utastársak barátságosan viszonyultak hozzánk”
Az ukrán kalauz felajánlotta, hogy 50 euró ellenében külön kabint biztosít számunkra néhány extra szolgáltatással, köztük kényelmi kiegészítőkkel és dohányzási lehetőséggel a vonat egyes szakaszain. A kommunikáció nagy része mesterséges intelligencia-alapú fordítóprogramok segítségével zajlott, mivel kevesen beszéltek angolul.
Végre megérkeztünk a kijevi főpályaudvarra. Már a városba vezető úton szembesültünk a háború nyomaival, megrongálódott épületekkel, sötétségbe burkolózó utcákkal, katonai ellenőrző pontokkal. Még az esti kijárási tilalom előtti utolsó órákban ellátogattunk egy helyi étterembe, ahol a helyi fiatalok szórakoztak.
„A városban továbbra is működik az Uber, amely kényelmes és elérhető alternatíva a közlekedéshez”
A taxizás költségei a magyarországi árakhoz viszonyítva kedvezőbbek, például egy, a budapesti Széll Kálmán tér és Keleti pályaudvar közötti távnak megfelelő út Kijevben körülbelül 1800–2000 forintba kerül.
„A boltok kínálata alapján nem gondolnánk, hogy az országban háború dúl”
Az üzletek polcai tele vannak, és a nálunk vagy nyugatabbra elérhető áruk mellett számos helyi különlegesség is fellelhető. Nem tapasztaltunk komolyabb ellátási problémákat, az árak pedig – különösen az éttermekben és a ruházati boltokban – a magyarországi szinthez képest meglepően alacsonyak.
„A szórakozóhelyek, éttermek és múzeumok ugyanúgy nyitva vannak, mintha Párizst, Madridot vagy Rómát látogatná meg az ember. Az életnek ezeket a tereit nem érintette a háború”
A drón- és bombatámadások szinte mindennaposak, legtöbbször a hajnali órákban történnek. Ennek ellenére a városban az óvóhelyek viszonylag sűrűn elérhetőek, így a lakosság és a látogatók számára mindig biztosított a menedék lehetősége.
Bár egy-egy támadás – mint amilyet mi is átéltünk – kétségtelenül nyomot hagy az emberek lelki világában, a mindennapok mégis gyorsan visszatérnek a megszokott kerékvágásba. A helyiek mentalitása eltér attól, amit Magyarországon tapasztalhatunk. Segítőkészek, nyitottak, jókedvűek, és pozitív kíváncsiság jellemzi őket, amely sok szempontból a balkáni mentalitásra emlékeztetett bennünket.
„Ez is azt mutatja, hogy ez a város nem hajlandó meghajolni”
Bár a városban este kijárási tilalom van, a fiatalok még mindig próbálnak kiszakadni a valóság borzalmaiból. Egyik este ellátogattunk a SkyBarba, ahol eltávon lévő katonákkal is beszélgettünk. A háborúról nem árultak el részleteket, de egyértelművé tették, hogy a frontvonalon folyamatosan kritikus a helyzet.
Éjszakai sétánk során katonai jármű állított meg bennünket. Három katona kérte az útleveleinket, kikérdezett minket tartózkodásunk okáról, majd megvárták, hogy taxit hívjunk, amely a hotelbe vitt minket.
„Ez az incidens különösen feszült pillanat volt, amely élesen emlékeztetett rá, hogy Kijev továbbra is háború sújtotta város”
Utazásunk utolsó napján már rutinosan kezeltük a légi riadókat. A szirénák zúgása ellenére az emberek többsége folytatta a napi teendőit, mintha semmi sem történt volna. Már a vonaton ülve visszagondoltunk az elmúlt napokra. Olyan várost ismertünk meg, amely a mindennapokban is viseli a háború terhét, mégis élni akar.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
Mi lehet az oka, hogy az ukrán kalauzzal csak a mesterséges intelligencia által tudtak kommunikálni?
Stier úr jól beszél oroszul, az ukrán is szláv nyelv, gondolom érti az oroszt, mégis segédeszközt kellett igénybe venni.
Mert még ha Ceausescu Romániájában történik ez, ahol hiába tudott magyarul, csak románul szólalhatott meg, érthető.
Amikor katona voltam, egy barátsági esten, a Szovjetunióba besorozott Kárpát-aljai magyarok is magyarul beszéltek.
csakafidesz says:
Budapesten 1944-ig semmit sem vett észre az utca népe a háborúból. Talán némileg több aggódó ember járkált, de a boltok nyitva voltak, az éttermek működtek, a hatos megállt a Nemzetinél és szemben az EMKE cigánya zenélt..
Kijevben akkor lesz majd változás, ha a front eléri a várost.