„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Réfi Benedek írása a #moszkvater.com-on
„A békéhez Ukrajnának és Grúziának is győznie kell”
Fotó:EUROPRESS/Vano SHLAMOV/AFP
A beszélgetés kezdetén magára a névválasztásra tért ki Klympush-Tsintsadze Ivanna, az ukrán parlament európai integrációért felelős bizottságának az elnöke. Szerinte a konferencia, a panelbeszélgetések reálpolitikai nézőpontot képviselnek az ideálpolitikával szemben. Ez számára annyit jelent, hogy sokan a reálpolitika szép kifejezése mögé bújnak, a Keleti Partnerségről is így beszélgetnek.
„Azonban szerinte a Keleti Partnerségi Program se nem reálpolitika, se nem ideálpolitika, hiszen egyáltalán nem létezik. Ha valami halott, ki kell jelentenünk, hogy az halott. A Keleti Partnerség pedig kimondottan halott”
A jövőről, az EU és Ukrajna kapcsolatáról szerinte lehet beszélni, Ukrajna hálás is azért, amit az Európai Unió érte tesz, amennyi figyelmet szentel az országra, a háborúra, azt viszont sajnálattal látja, hogy amíg Ukrajna és Moldova megkapta azt a lehetőséget, hogy uniós tagjelölti státuszt kapjon, Grúzia nem. Ami pedig Ukrajna uniós csatlakozását illeti, meg kell érteni, hogy Ukrajnán is múlik, hogy milyen gyorsan tudja teljesíteni a kötelezettségeit. Ugyanakkor az EU intézmények nyitottságán és gyorsaságán is múlik, hogy bizonyos esetekben mennyire készségesen tudnak segíteni az integrációban.
„Ukrajna még nem tart ott, hogy hamarosan csatlakozzon. Klympush-Tsintsadze nem gondolja, hogy 2023-ra el tudják érni az uniós tagságot, de reméli, hogy ezt rosszul látja. Ukrajna a feladat rá eső részét lelkiismeretesen teljesíti, bármiféle további kérést, észrevételt át fog tekinteni, és adekvát választ fog rá adni”
Dr. Iulian Groza, a moldovai Európai Politikai és Reform Intézet igazgatója azt gondolja, hogy nem a különbségekre kell figyelni a három ország kapcsán. Ukrajna, Moldova és Grúzia sok mindenben hasonlítanak. A Keleti Partnerség új célokat adott a térségnek. Társulási megállapodásokat, gazdasági integrációt. Ez tette a három országot az Együttműködés Triójává. Tavaly több próbálkozás volt arra, hogy nagyobb szabású politikai együttműködés jöjjön létre a Trió keretein belül. Groza szerint a Trió igenis létezik. Mindazonáltal Ukrajna Moldova és Grúzia előtt áll, de ami fontos, hogy az EU felé vezető úton a sebesség talán más a három országon belül, de az irány ugyanaz.
„A Keleti Partnerség eddig minden célját elérte, mára azonban már elavultnak tekinthetjük. Aminek a három ország jövője tekintetében számít, az az uniós tagság. Kellenek ezek az országok az EU-nak, Ukrajna éppen egész Európát védi, különösképpen Moldovát”
Az Együttműködési Trió létezésének kérdését feszegeti Igor Zsovka, az Ukrán Elnöki Hivatal helyettes vezetője is. „A Trió él-e, vagy sem? Ez fontos az oroszok elleni háborúban?. Egy éve békésen ültem Ukrajnában, tárgyaltam a Trió jövőjéről. Aztán kitört február 24-én a háború. A kérdés most nem az, hogy jelenleg hol van a trió, hanem hogy az első napokban hol voltak ezek a barátok, szövetségesek.” Ukrajna három fő kéréssel fordul minden szövetségeséhez: fegyverek, szankciók, gazdasági segítségnyújtás. Az EU-tól továbbá tagságot is kértek. „Hol volt Grúzia és Moldova az első napokban? Hol voltak a fegyverek, a szankciók, a gazdasági segítség?” Zsovka leszögezi, hogy Ukrajna nem csak önmagáért harcol, hanem mindenkiért.
„Grúziáért, Moldováért, Franciaországért, Európáért. Ezért kéri, hogy akinek érdekében áll a béke, a felsorolt három segítségnyújtási eszköz legalább egyikében járuljon hozzá az ukrán győzelemhez”
Irán ellen is bevezettek szankciókat, hiszen drónokat adnak el Oroszországnak. Jók a szankciók, de nem elegek, az EU országok pedig elkezdtek kidolgozni további szankciókat. „Grúzia, Moldova milyen szankciókat tűzött ki? Egy-két dolgot megtettek, az állítólagos turisták nehezebben jutnak majd be az országokba. Ma Grúziában bujkálnak oroszok, ingóságaikat ott rejtegetik. Az, hogy Ukrajnában mi történik, az egész világ tudja. A segítségek ellenére is fáznak, éheznek, Oroszország felől pedig az energiaellátás megakasztása és a nukleáris katasztrófa is fenyeget.” Továbbra is minden állam minden segítségére szükség van, a legkisebb segítség is segítség.
„Egy ilyen megszólalás után nem könnyű feladat átvenni a szót, különösen, ha ez a grúz állam képviseletében történik. Teimuraz Janjalia, Grúzia külügyminiszter-helyettes is inkább a közös sikerekre fókuszált”
Számára a Keleti Partnerség megmutatta, hogy sok mindenre képesek, van az országoknak európai perspektívája. Grúzia is teszi a saját dolgát, hogy tagjelölti státuszt kaphasson. A Partnerség viszont nem csak a Trióról szól, hanem a Trió és Európa kölcsönös kapcsolatáról. Fő célja az energia, a szállítás, a kapcsolatok kiépítése. Kifejtette továbbá, hogy Grúzia teljes mértékben támogatja Ukrajnát. Mint hozzáfűzte, Grúzia is járt ugyanebben a cipőben, ők voltak az első állam, amelyet Oroszország nyíltan, teljes körűen megtámadott 2008-ban, előtte gazdasági támadásokat mért az országra, mégis 2008 és 2014 között alig volt erre nemzetközi reakció. Még 2014-ben sem figyelt fel a nemzetközi közösség. Ami most folyik Grúziában és Ukrajnában, az emiatt is van. A grúz háború nem ért véget, 5-6 ezer orosz katona állomásozik az országban.
„A békéhez Ukrajnának és Grúziának is győznie kell”
Zsovka szavaihoz visszatérve, fegyvert nem tudnak adni, az Grúziának is kell, az országnak egészen 2015-ig a Krím-félsziget annektálásáig nem adott fegyvert a nemzetközi közösség. A szankciók tekintetében azt látja Janjalia, hogy már az első napokban szabtak ki az oroszok ellen szankciókat, a nemzetközi megtorlásokkal párhuzamosan hoztak meg döntéseket. Szerinte minden tőlük telhetőt maximális módon megtesznek az ukránokért.
A beszélgetés végén Dr. Iulian Grozát arról kérdezik, hogyan lehetséges, hogy Moldova sem csatlakozott az EU-s szankciókhoz, mégis kevesebb kritika éri ukrán részről, mint Grúziát. Groza szerint Moldova nagyobb védelmi segítségre szorul, mint a régió más országai. Semlegessége fontos, de ez talán nem kibúvó az alól, hogy nem ad segítséget Ukrajnának.
„Moldova lassabban kapcsolt a háborúval kapcsolatban, de magára vette a kritikákat, a politikusok észrevették, hogy a biztonságuk partnereik biztonságán is múlik”
Amennyit meg tud tenni, azt megteszi például infrastruktúra, szállítás tekintetében. Moldova az egyik fő transzfer ország Ukrajna felé, ez nagy felelősség, nagy nyomás, próbál fejlődni e téren. Moldova politikailag hezitált az EU-hoz igazítani a szankcióit, de több lépést tettek az orosz cselekedetek ellen. Moldova rendelkezik az egyik legmagasabb inflációs rátával, 35 százalékkal, mindez ellenére 85 ezer ukrán menekültet lát el. Beszédét úgy zárta, hogy „olyan utakat kell keresni, amelyek az együttműködésünket erősíteni tudják, hogy együtt tudjunk fellépni Oroszország ellen. Ez Chisinau és Kijev barátságának titka. Mint fogalmazott, mind a ketten bátrak vagyunk felismerni, hogy együtt tudunk csak győzni. Oroszország támad, zsarol minket a gázzal, 30-40 százalékkal kevesebb szállítmány jut hozzánk, sok kihívás áll előttünk, közeledik a tél, épp emiatt erősnek kell maradnunk.”
(Az írás eredetileg a hypeandhyper.com portálon jelent meg.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2024 - #moszkvater
