„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
A szír partok közelében hajózó Moszkva 2015. december 17-én
Fotó:EUROPRESS/ Max DELANY/AFP
Habár a nap folyamán még úgy tűnt, van remény a Moszkva rakétás cirkáló megmentésére, az a csütörtök esti órákban végleg feladta küzdelmét az elemekkel. A Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója vontatás közben viharba keveredve a tenger fenekére süllyedt. Bár köszönhetően a sikeres és gyors evakuációnak a hivatalos közlések szerint a személyzet egésze még időben el tudta hagyni a Moszkva fedélzetét, de az orosz flotta nem csak a képességeinek, de presztízsének egy részét is elveszítette.
„De hogyan történhetett mégis mindez?”
A kérdés bonyolult, és lehet a bizonyítékokat magában rejtő Moszkva elsüllyedésével soha nem kapjuk meg rá teljes választ. Amit jelen helyzetben biztosan tudni lehet az nagyjából az, hogy a szerda esti órákban az orosz védelmi minisztérium közleményt adott ki a Moszkva fedélzetén történt jelentős robbanásról. Mint azt aztán a későbbiekben az orosz fél pontosította, csupán a másodlagos lőszerkészlet – azaz a légvédelmi, tüzérségi és torpedó muníció – robbant be, a fő fegyverzetnek számító P-1000 „Vulkan” hajó elleni rakéták érintetlenek maradtak. Ám a hajótest így is súlyos sérüléseket szenvedett. Bár egyes források már aznap éjjel hullámsírba helyezték a Moszkvát, mint azt maga a Pentagon is később megerősítette, sikerült a fedélzeten keletkező tüzet lokalizálni és megkezdeni a visszahajózást a honi kikötőbe, Szevasztopolba.
„Mi okozhatta hát a robbanást?”
Lényegében három elmélet merült fel ennek kapcsán. A legnépszerűbb – és egyben legvalószínűbb – szerint az ukrán partvonalról indított hajó elleni rakéták – ASM – találták el a Moszkvát, amelynek számos belső rekesze ezt követően berobbant. Egy másik szerint az Odessza térségéből még korábban elszabadult egy vagy több akna csapódhatott neki a Moszkvának. A harmadik szerint pedig emberi mulasztás lehetett a robbanás okozója.
Az első változatot erősíti, hogy Makszim Marcsenko odesszai kormányzó szerint két R-360 Neptun típusú hajó elleni rakétát indított az ukrán haderő a Moszkvára, amellyel a későbbiekben bővebben foglalkozunk. A második és harmadik elmélet viszont hamar megcáfolható. Egyrészt a 11 ezer tonna vízkiszorítású cirkáló képes nem csak egy, de több tengeri akna robbanását is átvészelni, illetve mindez még nem magyarázná a lőszerraktárak berobbanását. Továbbá, ha emberi mulasztás lett volna a kiváltó ok, az egyértelműen jelentős számú halálos áldozattal járt volna. Bár vélhetően a rakéta becsapódása is járt halálos áldozatokkal, ám a két esemény nagyságrendje eltérő.
Neptun komplexum Odessza térségében
Az orosz védelmi minisztérium e sorok írásáig nem nevezte meg a robbanás pontos okát, és arra az elkövetkező időszakban nem is fog valószínűleg sor kerülni. Pontos adatokat a hajóroncs tanulmányozásával lehetne megtudni – megállapítva az esetleges becsapódások és a robbanás helyét –, ám ahogy az előző pont, úgy ez is legfeljebb csak a távolabbi jövőben történhet meg.
„A közvetett bizonyítékok viszont egyértelműen arra utalnak, hogy vélhetően előre eltervezett ukrán akcióról van szó, amely az orosz flotta figyelmetlensége, és a valós idejű nyugati adatközlés folytán válhatott sikeressé”
Ukrán források állítása szerint ugyanis a Moszkva az Odessza körüli blokádot fenntartó kötelék részeként hosszú ideje egy viszonylag kiszámítható útvonalon, a Kígyó-sziget közelében őrjáratozott. Bár tény, hogy a hadműveleti célok figyelembe vételével limitált az alap útitervtől való eltérés lehetősége, ám hatalmas hiba, hogy taktikai szinten egyes esetekben nem változtattak legalább minimálisan az útvonalakon. Az orosz hadvezetés lassan 50 nap után sem látta be teljesen, hogy háborús, nem pedig békeidős állapotok uralkodnak. Másrészt, ahogy azt a Planefinder nyilvános adatbázis adatai is mutatják, a Fekete-tenger térségében a támadást megelőző napokban Forte10/11 kódjelű Global Hawk drónok és RC-135 River Joint felderítő repülőgépek őrjáratoztak a román határ térségében.
„Ezekkel pedig az ukrán haditengerészet valós idejű információkat kaphatott az orosz flotta egységeinek aktuális helyzetéről”
Miután pedig a Neptun elődjéhez képest immár nyugati elektronika felhasználásával készült, így nem lehetetlen, hogy nemcsak az indítás, de a célkorrekció során is felhasználta a nyugati felderítés küldte adatokat. Egyes elméletek szerint viszont nem a szovjet H-35 továbbfejlesztésének számító Neptun, hanem egy nyugati hajó elleni rakéta, az AGM-84 Harpoon vagy az AGM-119 Penguin vett részt a támadásban. Ám sem ezek szállítására, sem használatára érdemi bizonyíték nem található. Sőt, az R-360 Neptunnal ellentétben a Penguin hatótávolsága egyszerűen nem tenné lehetővé, hogy Kijev ukrán területről a Kígyó-sziget térségét tűz alá tudja venni.
„Ráadásul az ukrán oldal szempontjából könnyebbséget okozott a Moszkva általános állapota, miután a Projekt 1164 Szláva-osztály egykori névadója 1982-es rendszerbe állítása óta nem esett át érdemi modernizáción”
A Szovjetunió széthullásakor a radikális költségcsökkentés jegében a viszonylag fiatalnak számító akkori Szlávát – az átnevezés 1996-ban történt – modernizáció helyett kivonták a hadrendből, és csak hosszú egyeztetéseket követően kerülhetett vissza az orosz flotta állományába. Bár részese volt mind a grúz, mind a szír háborúknak, a 2010-es évek második felében komolyan felmerült a cirkáló elbontásának gondolata. Habár több éves dokkban és kikötőben állást követően végül a legszükségesebb állagmegóvási és nagyjavítási munkálatokat megkaphatta a cirkáló – hisz mégis egy zászlóshajóról beszélünk –, azok csak a normál működés fenntartásához voltak elegendőek.
Projekt 1164 osztályú Moszkva a szevasztopoli PD-30 úszó szárazdokkban
Fotó:Livejournal/modgahead-sev
Ne feledjük, a Moszkva építése még 1976-ban kezdődött – épp a jelenleg frontvonalba eső Nyikolajevben –, ezért a hajótest is élettartamának végén jár a maga 45 évével. Érthető, hogy gazdasági szempontból miért nem döntött az orosz hadvezetés a Moszkva modernizációja mellett, ám az orosz hajógyártás az általunk korábban vizsgált saját korlátai miatt nem volt képes megfelelő utódot megépíteni helyette.
„Forráshiány következtében még a testvérhajónak számító Marsal Usztinov modernizált automatikus tűzvédelmi rendszerét sem kapta meg a Moszkva”
Utóbbi döntés meg is bosszulta magát jelen helyzetben, mivel a fedélzeten fellépő lángok eloltása jóval nagyobb problémába ütközött, mint mondjuk egy modernizált hajóosztály esetében. Természetesen nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy az Usztyinov tűzvédelmével vajon átvészelhette volna a Moszkva a támadást, ám annak túlélési esélyei mindenképpen magasabbak.
A Moszkva elsüllyesztése mindenképpen szimbolikus esemény, miután nemcsak a Fekete-tengeri Flotta zászlóshajóját, de átvitt értelemben magát az ellenfelet is megtestesíti.
„Avagy saját interpretációjában Kijev legyőzte az ukrán kommunikációban ázsiai hordaként bemutatott Moszkvát”
További gondolkodásra ad okot az is, hogy Zelenszkij épp a támadás napján népszerűsítette Instagram oldalán a Kígyó-szigetről készült bélyegsorozatot. Bár magáról a történetről már hetekkel ezelőtt bebizonyosodott, hogy hamis, mégis az aktuális ukrán propaganda alapkövévé vált. A bélyegen pedig az ukrán katona nem másnak, mint a Moszkva cirkálónak mutat be.
Az említett bélyeg rajta a 121-es oldalszám alapján könnyen azonosítható Moszkvával
Forrás:Wikipédia
A Bergyanszk kikötőjében elsüllyedt Szaratov deszanthajóval, és a szintén az Azovi-tengeren találatot kapott Raptor őrhajóval együtt a Moszkva a Fekete-tengeri Flotta harmadik háborús vesztesége. Habár az ukrán oldal több orosz hajó elvesztését is jelentette – így az Admiral Esszen fregattét, és a Vaszilij Bikov partvédelmi hajóét –, azok későbbi videófelvételek alapján mind hamisnak bizonyultak. Természetesen kérdés, hogy mi lesz a Moszkva roncsaival, ám vélhetően a legfontosabb titkosított kommunikációs rendszereket még az evakuáció folyamán eltávolították a hajóról.
„Viszont hiba lenne azt hinni, hogy az esetnek nem lennének negatív következményei Kijev számára”
Egyik oldalról a Kremlnek saját érdekében is mindenképp válaszolnia kell a számára kínos atrocitásra, másrészt a határmenti falvak elleni folyamatos támadásokkal együtt a Moszkva elvesztése csak feltüzeli az orosz társadalmat. A kezdetben felbukkanó háborúellenes retorika nemhogy eltűnt, hanem épp ellenkezőleg, egyre inkább az ukrán állammal – de nem a civil lakossággal! – szembeni revans vágyba csapott át. Immár nemcsak a háború alapvető retorikája, de a társadalom nyomása is adekvát válaszlépésre kényszeríti a Kremlt.
„Moszkva válasza pedig nem is váratott sokat magára”
Csütörtök éjjel gyakorlatilag egész Ukrajna területére légi riadót hirdetett az ukrán légvédelem, amely a pénteki napon tovább folytatódott. Ismét aktívvá váltak az orosz stratégiai bombázók kommunikációs frekvenciái, és megnövekedett a rakétacsapások intenzitása. E sorok írásának időpontjáig a legfontosabbakat említve találat érte Kijevet, Ivano-Frankovszkot, Csernyigovot, Krivoj Rogot, valamint Hmelnyickijt.
Ivano-Frankovszk esetében megsemmisült az utolsó, még működő ukrán olajfinomító, és immár ténylegesen feldolgozó kapacitás nélkül maradt Ukrajna. Utóbbi kezdi erőteljesen éreztetni hatását, mivel a benzinkutakon már gyakorlatilag nem lehet gázolajat kapni és a legnépszerűbbnek számító 92-es oktánszámú benzin árusítását is felfüggesztették egyes helyeken. Továbbá a Kijev melletti „Vizar” gépgyárra mért csapással az újabb Neptun és Sz-300 rendszerhez tartozó rakéták gyártásának lehetőségét zárta rövidre Moszkva. Miután a frontvonalak esetében a hírek továbbra is főképp az orosz és ukrán csapatösszevonásokról, illetve átcsoportosításokról szólnak, így jelen elemzésünkben ezekkel az eseményekkel nem részletesebben foglalkozni.
Az ukrajnai frontok állása 2022. április 14-én a francia védelmi minisztérium térképe szerint
Forrás:Ministère des Armées
„Végezetül érdemes egy rövid kitérőt tenni az újabb fegyverszállításokra”
A Pentagon újabb 800 millió dolláros segélycsomag részeként páncéltörő, valamint légvédelmi rakétákat, tüzérségi lövegeket és radarokat, drónokat, illetve az eredetileg Afganisztánnak szánt fegyverzet egy részét szállítja le Kijev számára. Ez magába foglal többek közt 200 darab M113 páncélozott csapatszállító járművet, 500 Humveet és 11 Mi-17 szállító helikoptert. Bár maga az M113 platform már a vietnámi háború során is bebizonyította, hogy nem számít a legjobb páncélvédettségű járműnek, Kijev hatalmas veszteségei következtében minden lehetséges felajánlást elfogad. Az igazi segítséget mégis a szállító helikopterek jelentik, amelyek kezelését szinte azonnal el tudják sajátítani a Mi-8 családhoz kiképzett pilóták.
„Washington mellett pedig Varsó, Pozsony és Prága sem tétlenkedik”
Előbbi egyes jelentések szerint 100 darab T-72M1R harckocsit és BWP-1 gyalogsági harcjárművet kíván Kijev rendelkezésére bocsátani, addig utóbbi kettő RM-70 rakéta-sorozatvetőket és Zuzana önjáró lövegeket küld. A T-72M1R Lengyelország által is gyártott T-72M minimális szintű helyi modernizációjaként írható le, míg a BWP-1 szimplán a lengyel haderő BMP-1 gyalogsági harcjárműve. Hasonló módon a RM-70 a BM-21 Grad csehszlovák gyártású változata Tatra alvázon.
T-72M1R harckocsik szállítása a lengyel-ukrán határ térségében
Forrás:Telegram
Ezek a felajánlások nemcsak Ukrajna számára biztosítják veszteségeinek legalább részleges pótlását, de egyben az azokat biztosító országok is kisöpörhetik az alapvetően megsemmisítésre váró inkurrencia készleteiket. Viszont a fentebb is taglalt üzemanyag-hiány és az eddig elszenvedett veszteségek fényében a szállítások nem lesznek képesek a háború állásának megfordítására, csak a harcok további elnyújtására.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
Bestof says:
A Moszkva cirkáló kapcsán az alábbi gyanú merült fel bennem.
Ez a hajó éveken át a világ számtalan pontján megfordult, többek között Szíriában is. Elképzelhető, hogy ilyenkor a hajó rádióelektronikai rendszereit különleges egységek fel tudták térképezni, kiismerték a radarok működési frekvenciáit a különféle működési módokon. Ezek birtokában Ukrajnában már olyan elektronikai ellentevékenységet tudtak végrehajtani, amely fedezetében a hajó védelmi rendszerei nem látták a közeledő rakétát.
Hiszen a rakéta indítását, majd annak célra vezetését érzékelni kellett volna.
Ha teljesen passzív módon, radarjel kisugárzása nélkül (infravörös önirányításban) történik a rakéta irányítása, akkor viszont a hajtómű által kibocsájtott hőnek kellett volna riasztania a hajó védelmi rendszereit. A radarok blokkolása ellentevékenységgel még csak érthető, de az infra érzékelők hallgatását nem értem.