„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„A Szentpéterváron a közelmúltban megtartott második Oroszország-Afrika csúcstalálkozó – Kína már túl van a nyolcadikon, és rendszeresen tart ilyen fórumot az Egyesült Államok és az Európai Unió is – kapcsán sokat olvashattunk Oroszország növekvő súlyáról a , azonban hiba lenne túlértékelni az orosz-afrikai kapcsolatok jelentőségét”
Fotó:EUROPRESS/AFP/TASS Host Photo Agency/Sergei Bobylyov
Egyre zavarosabb a helyzet a nyugat-afrikai Nigerben, miután július 26-án testőrsége puccsal megbuktatta a 2021-ben hatalomra került elnököt. Mohamed Bazoum volt egyébként Niger első demokratikusan megválasztott államfője a függetlenség 1960-as kivívása óta. A fordulat külpolitikai irányváltást is jelent, hiszen míg az eltávolított elnök irányításával Niger a Nyugat erős gazdasági partnere és szilárd szövetségese volt a militáns iszlamisták elleni harcban, addig utódja,
„Abdourahamane Tchiani tábornok azonnal leállította az urán és az arany exportját az egykori gyarmatosító Franciaországba. A lépést azzal indokolta, hogy Párizs katonai erővel tervezi kiszabadítani a megbuktatott Mohamed Bazoumot”
Könnyen lehet azonban, hogy Párizst megelőzik, régióbeli szövetségesei. A nyugat-afrikai országokat tömörítő ECOWAS nevű gazdasági és katonai szervezet ugyanis megelégelte a Nigerben uralkodó káoszt, és Nigéria vezetésével saját beavatkozást készít elő, mert úgy látja, hogy a nyugati szankciók és fenyegetések hatástalanok. A nyugat-afrikaiak azonban egyelőre csak beszélnek a beavatkozásról, hiszen ebben a kérdésben nincs egyetértés. A nyugatiak – mindenek előtt Franciaország és az Egyesült Államok – szeretnék az ECOWAS országai révén visszahelyezni hivatalába a megbuktatott elnököt, ám aligha maradnak ki a beavatkozásból, amelyhez még a döntés megszületése esetén is idő kell. Addig is megpróbálkozhatnak azzal, hogy a színfalak mögött megegyeznek a juntával, így megőrizhetik gazdasági érdekeltségeiket. Ezzel persze politikai értelemben még nem kerülnék el az arcvesztést.
„A trend egyértelműen nyugatellenes, így messze nemcsak Niger geopolitikai adottságai, ásványkincsei miatt, hanem a régióbeli befolyás visszaszorulásának megállítása érdekében is elkerülhetetlennek tűnik a beavatkozás”
A térség 15 országát tömörítő blokk hozta eddig egyébként a legkeményebb intézkedéseket a puccsista vezetés alá került szomszéd ellen. Beszüntettek minden támogatás, befagyasztották a nigeri államkötvényeket és hiteleket, utazási tilalmakat vezettek be, és korlátozták az energiaellátást. A szomszédok joggal tartanak a nigeri puccsnak a régióra kiterjedő gazdasági és politikai hatásaitól. Három éven belül ez már a hetedik katonai hatalomátvétel a térségben, ráadásul Niger eleste fölerősítené a térségben működő terror hálózatokat, mint a Boko Haram vagy az al-Kaida.
„Az iszlamisták növekvő nyomása az elmúlt években a Száhel-övezet két másik egykori francia gyarmatán, Maliban és Burkina Fasoban is a hadsereget juttatta hatalomra, de franciaellenes tüntetések voltak Csádban is”
Nigerhez hasonlóan ebben a két országba is tekintélyes francia katonai erők támogatták az előző kormányt. Az iszlamisták előrenyomulásától azonban nem tudták megvédeni sem a hatalmat, sem a lakosságot. Egyre erősebb lett a franciaellenes hangulat, a puccsisták megmentőként üdvözölték az orosz Wagner csoport megjelenő zsoldosait, akik aztán kiszorították a franciákat, akiket éppen Bazoum fogadott be, majd az ENSZ békefenntartóit is. A lakosság jelentős része Nigerben is támogatja a szakítást a Nyugattal, elsősorban Franciaországgal, és orosz zászlókat lobogtatva üdvözölték a hatalomátvételt. A nigeri puccs tehát Franciaország további visszaszorulását jelentheti egykori befolyási övezetében, a Száhel-térségben. Egyben pedig azt is, hogy a neokolonializmussal szembeni egyre növekvő elégedetlenség hullámán a frankofón térség újabb országában veti meg Oroszország a lábát.
„De a geopolitikain túl egyéb komoly tétje is van a nigeri eseményeknek. Az ország ugyanis a világ 7. legnagyobb urán készletével rendelkezik”
Niger a világ ötödik legnagyobb természetes urántermelője, és az értéket tekintve az urán az arany után a nyugat-afrikai ország második legfontosabb exportterméke. Tavaly az Európai Unió második legnagyobb természetes uránszállítója volt, 25,38 százalékos részesedéssel, ezzel 13 uniós tagállam 103 reaktorának működéséhez járult hozzá. Ezek fele Franciaországban található, amely Nigerből importálja urán szükségletének 15-17 százalékát. A kitermelésben is jelen vannak a franciák, a bányászat egyik legnagyobb szereplője ugyanis az Orano, amely majdnem ötven éve jelent meg Nigerben. Három uránbányája van, de közülük csak egy üzemel. Az uniós uránkészlet 74,19 százalékát egyébként Kazahsztán, Niger és Kanada adta 2022-ben, ami egyben azt is jelentheti, hogy a puccs veszélybe sodorhatja Európa energiaellátását, hosszabb távon pedig megnehezítheti a leválást az orosz függőségtől az uránellátás terén is. Rövid távon pedig az események még inkább eltántoríthatják az Európai Uniót attól, hogy a szankciókat kiterjessze az orosz nukleáris szektorra. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy Nigeren át egy gázvezeték is épülne Európába, és errefelé vezet az egyik leginkább bejáratott migrációs útvonal is.
A nigeri történetből is kirajzolódik, hogy egyre élesebb a harc a drágakövekben és ásványi anyagokban, például kobaltban és lítiumban gazdag Afrikáért, és amelynek egyre több országa fordít hátat a nyugati kereskedelmi szerződéseknek. Az Egyesült Államok és a korábbi gyarmatosító hatalmak, Nagy-Britannia és Franciaország az elmúlt években veszítettek befolyásukból Afrikában. A növekvő orosz befolyás is rávilágít a világ leggyorsabban növekvő kontinensének változó kapcsolataira.
„A Szentpéterváron a közelmúltban megtartott második Oroszország-Afrika csúcstalálkozó – Kína már túl van a nyolcadikon, és rendszeresen tart ilyen fórumot az Egyesült Államok és az Európai Unió is – kapcsán sokat olvashattunk Oroszország növekvő súlyáról a <fekete kontinensen>, azonban hiba lenne túlértékelni az orosz-afrikai kapcsolatok jelentőségét”
Nézzük a számokat! Oroszország és Afrika kereskedelmi forgalma tavaly 18 milliárd dollár volt. Ehhez képest 2022-ben az orosz-EU kereskedelmi forgalom meghaladta a 250 milliárd dollárt, az orosz-kínai pedig a 190 milliárd dollárt, tehát Afrika súlya az orosz külkereskedelemben egyelőre csekélynek tekinthető. De Oroszország sem tekinthető dominánsnak Afrika gazdaságában. A „fekete kontinens” kereskedelmi forgalma Kínával tavaly 282 milliárd dollár volt, de az egyébként folyamatosan csökkenő afrikai-amerikai forgalom is meghaladta a 70 milliárd dollárt. India, Japán, Franciaország vagy Törökország gazdasági kapcsolatai is nagyobb volumenűek, az Európai Unió összesített adatairól nem is beszélve. Oroszországnak Maliban, Szudánban, a Közép-afrikai Köztársaságban, Zimbabwében, Eritreában, Szomáliában, Líbiában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban van a legjelentősebb befolyása.
„Az elmúlt években a volt gyarmattartó országok ugyan teret vesztettek Kínával, Indiával, Oroszországgal, és olyan kisebb szereplőkkel szemben is, mint például Törökország, és az Öböl-államok, összességében azonban 312 milliárd dolláros forgalmával még mindig az Európai Unió Afrika legnagyobb kereskedelmi partnere”
A trendeket nézve azonban már nem sokáig, hiszen elemzők szerint 4-6 éven belül megelőzi Kína. Európa ugyanis kissé elbóbiskolt, pedig Afrika közel is van és befolyása is lenne a fekete kontinensre, hogy az unió iparához, hadiiparához szükséges alapanyagokat innen szerezze be. Ám mintha Brüsszel is ébredezne. Az Európai Unió soha nem látott, 150 milliárd euró értékű gazdasági kezdeményezéseket indít Afrikában, amelyek középpontjában az infrastruktúra fejlesztése, az energiaellátás biztosítása, valamint a digitális és a közlekedési összekapcsoltság szerepel. Erről az EU-tagországok állam-, illetve kormányfőinek az Afrikai Unió (AU) tagállamainak vezetőivel tartott legutóbbi, 2022 elején tartott csúcstalálkozóját követően beszélt Ursula von der Leyen. Mint ehhez hozzátette, ahogy Afrika elindul a jövő felé vezető úton, az Európai Unió annál inkább Afrika partnerévé kíván válni.
„Tavaly rekord magasra nőtt a kínai-afrikai kereskedelmi forgalom mértéke, és elérte a 282 milliárd dollárt. Ez 11 százalékos növekedés 2021-hez képest”
A távol-keleti ország Afrikába irányuló exportja 164,5 milliárd dollár volt, míg az import 117,5 milliárd dollárt tett ki. Kína elsősorban nyersanyagokat, energiahordozókat és mezőgazdasági cikkeket (nyersolaj, réz, kobalt, vasérc) vásárolt a fekete kontinens országaitól, amiért cserébe késztermékeket, például gépeket, elektronikai termékeket és ruházati cikkeket szállított Afrikába. Kína fontos szerepet szán Afrikának az új selyemutakban is, így két és félszer annyit fektetett be az infrastruktúra fejlesztésébe, mint az Egyesült Államok és Európa együttvéve. Peking durván kétszer annyi közvetlen külföldi beruházást (FDI) hajt végre Afrikában, mint Washington. Továbbá Kína az afrikai államok legnagyobb hitelezője is. A hiteleken keresztül Kína eladósítja, és ezáltal politikai befolyása alá tudja vonni a kontinenst. Peking 2000 és 2020 között 159 milliárd dollárnyi hitelt folyósítottak a kínaiak Afrikának, ebből 47 milliárd dollár ment közlekedésre, 41 milliárd dollár energiaiparra, valamint 18 milliárd dollár bányászatra. Az pedig már csak hab a tortán, hogy szakértői becslések szerint napjainkban már milliós nagyságrendben élnek kínai bevándorló él Afrikában, s a kínai cégek száma is rohamosan növekszik. Peking célja, hogy 2025-re 300 milliárd dollárra növelje a kontinensről származó behozatalt.
„Az afrikai államokkal folytatott amerikai kereskedelem éves értéke jelenleg 70 milliárd dollár. Az Egyesült Államok különböző kezdeményezéseken keresztül próbálja újból elkötelezni Afrikát, melyek elsősorban a klímaváltozással, oktatással, egészségüggyel és biztonsággal foglalkoznak”
Ezek azonban nem érik el azt a hatást, mint a fizikailag megvalósuló arab, török, orosz, valamint kínai beruházások, amelyekért cserébe gazdasági és ezzel együtt politikai előnyhöz is jutnak a nyugati hatalmakkal szemben a kontinensen. Amerika azonban nem adja fel. A tavaly év végi Egyesült Államok-Afrika csúcstalálkozón jelentette be Joe Biden elnök, hogy az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztésfinanszírozási Szervezete 500 millió dollár támogatást nyújt afrikai gazdasági fejlesztések megvalósításához. Joe Biden elmondta, hogy az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztésfinanszírozási Szervezete (US International Development Corporation) révén 370 millió dollárt fordít új projektek megvalósítására, emellett 100 milliót tiszta energiaforrásokhoz kapcsolódó fejlesztésekre a szubszaharai Afrikában. Húszmillió dollárból mezőgazdasági kisvállalkozások műtrágyaellátását segítik, tízmillió dollár pedig víziparban tevékenykedő kis- és közepes vállalkozásoknak jut.
„Afrikáért azonban nem csak gazdasági eszközökkel folyik a harc. A <fekete kontinensen> is ott vannak a legnagyobb szereplők fegyveres erői is”
Washington kissé elaludt, de látva e téren a kínai és orosz térnyerést, az elmúlt években átszervezte az afrikai haderőit, amelyek egyes afrikai országokban kiképző, tanácsadó és segítő feladatokat látnak el. A Pentagon elsősorban helyi európai szövetségesei bevonásával próbálja meg visszaszorítani az orosz befolyást. Emellett erőteljesen nyomul a fegyverszállítások terén is. Jelenleg mintegy hatezer amerikai katonai állomásozik Afrikában, mintegy nyolcszázan a kontinens nyugati vidékein segítik a franciákat a dzsihadisták elleni hadműveleteikben és körülbelül ötszáz katona tartózkodik Szomáliában, Afrika keleti vidékén. A legnagyobb amerikai katonai támaszpont Dzsibutiban van. Ugyanitt van kínai támaszpont, míg Oroszország néhány éve, a szíriai beavatkozás idején komoly erőfeszítéseket kezdett, hogy Port Szudán mellett a Vörös-tengeren nyisson haditengerészeti bázist. De az Amerika, Oroszország és Kína közötti versengésben ott vannak a magánhadseregek is. Védik az afrikai vezetőket, az ott működő vállalatokat, és bizony a kormányaik megbízásait is teljesítik. A legismertebb közülük az orosz Wagner csoport, de aktív Afrikában az amerikai Academi, és a brit G4S is. Egyelőre kevesebbet hallunk róluk, de 10 ezres nagyságrendben a kínai érdekeltségeknél jelen vannak a Pekinghez köthető biztonsági cégek.
„A verseny tehát igazából most kezdődik, hiszen Ázsia mellett Afrika a 21. század több szempontból is figyelemre méltó kontinense”
A régi gyarmatosító módszerek egyre kevésbé működnek. Afrika ugyanis már egyre jobban kiáll az érdekeiért, és nem kér a demokráciát számon kérő, kioktató, közben a földrészt lerabló stílusból. Így azok számíthatnak sikerre, akik nem akarnak mindent hazavinni Afrikából, hanem saját érdekeiket is követve segítenek a szubrégió felzárkózásában, és minél inkább partnerként igyekeznek kezelni az afrikaiakat.
(A cikk eredetileg a Demokrata című lapban jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
“A Pentagon elsősorban helyi európai szövetségesei bevonásával próbálja meg visszaszorítani az orosz befolyást. Emellett erőteljesen nyomul a fegyverszállítások terén is. Jelenleg mintegy hatezer amerikai katonai állomásozik Afrikában”
—————————————————————————————————————————————————————–
Egyebesen felháborító, hogy olyan földrészre szállítanak modern fegyvert ahol két generációval korábban még dárdával és nyíllal háborúztak. Sőt Ruandában nem is olyan régen szintén kihegyezett karókkal ölték halomra egymást a hutuk és a tuszik. Ráadásul a fejletépés nemes hagyományát is alkalmazták. Arról nincsen hír, hogy elfogyasztották volna a leöldösött embereket, de ez sem kizárt. Nos Afrika országai nem természetes képződmények. Mielőtt a fehér ember nem jelent meg nem volt klasszikus értelemben vett államszervezet a kontinensen, és az írásbeliség hiánya miatt feljegyzéseink sincsenek a Fekete Afrika múltjáról. (Azért hangsúlyoztam ki a Fekete Afrikát, mert az iszlám által megszállt északi részén az arab nyelvvel az arab írás is elterjedt.)
Ez a kontinens a jelenlegi formájában hatalmas feszültségeket hordoz. Nigériában tucatnyi törzsben különböző nyelvű emberek élnek. A törzsi szemlélet itt is, máshol is domináns. Ezek az államok belülről megosztottak. Az írásbeli kultúra hiányzott, Afrika mikor olyan nem éppen jóindulatú emberek gyarmatosították, mint Cecil Rhodes teljesen megosztott lett. Az elmaradottságra nyugodtan ki lehet mondani, hogy a kulturális evolúció hiánya miatt ez a hatalmas tömeg még ma is mélységesen tudatlan és sötét babonák élnek. Az igazából nem segítség Afrikának, hogy odalökik a pénzt. Abból csak egy újabb Rolls Roycet fognak vásárolni a törzsfőnökök maguknak
Matyi Ákos says:
Kifejezetten jó írás!
Először is nem vagyok Afrika szakértő ezért csak azt tudom csak amit France24 csatornán és más szakértők már elmondtak. Kiegészítésként, hogy míg Nigéria az ECOWAS meghatározó regionális hatalma és az új elnök Bola Tinubu fogalmazott kifejezetten harciasan. 2023 februárjában nyert meg egy kifejezetten szoros választást.
Míg a szavazópolgárok 26.7% vett részt a szavazáson, így Bola Tinubu kapta a szavazatok 36% míg mögötte 2 kihívója 29% és 25% kaptak.
Érdekesség, hogy választási csalásokról harsogott a vesztes Peter Obi szavazótábora. Az ottani választások elvoltak csalva vagy nem gőzöm sincs, de azért nem a legstabilabb a Nigériai belpolitika sem.
https://www.aljazeera.com/features/2023/4/13/obi-voters-in-nigeria-cry-fraud-struggle-to-keep-hope-alive
Így azért egy potenciális regionális háború elindítása Nigéria számára sem tétmentes.
Nigéria és Niger mesterséges határai 2 etnikumot szakítanak ketté. Nigériában és Nigerben egyaránt a legnagyobb létszámú etnikai csoportját a Hausát. Hausa etnikumból 57 millió él Nigériában és 13 millió Nigerben.
https://en.wikipedia.org/wiki/Hausa_people
A másik etnikum a Fulani közel 14 millió él Nigériában és 3,6 millió Nigerben. (ez jóval kisebb törzs , de ők élnek még a Nigériai és Nigeri határ két oldalán)
https://en.wikipedia.org/wiki/Fula_people
Elsősorban ezek az etnikumok szenvednének legjobbana határ mindkettő oldalán egy potenciális katonai konfliktus esetén. Nem véletlen, hogy ezeknek a törszi vezetői tiltakoznak a legjobban egy katonai beavatkozástól.
Mindkét törzs muszlim, ezért fontos, hogy elindul a törzsi és a muszlim vallási vezetőkön keresztül egyfajta tárgyalás.
Nem vagyok Afrika szakértő ezért nem tudom, hogy ezek az etnikumok és a bennük lévő törzsek éppen mennyire kedvelik egymást vagy nem, de szerintem jól mutatja mennyire veszéjes lehet még Nigériára nézve is ez a helyzet főleg ha úgy járnak mint Oroszország és akaratuk ellenére belecsúsznak egy eszkalálódó katonai konfliktusba.
Fel kell tenni a kérdét, hogy mi történik ha nem sikerül katonailag sem megbuktatni Nigeri huntát, illetve, ha sikerül de egy teljes káoszt hagynak maguk után az milyen következményekkel járna a régióra és Nigériaára nézve is. Nigéria destabilizálódása lenne a hab a tortán a Nyugat számára.
hufi says:
Nem rossz a cikk, mint mindig most is mérlegel, figyeli a trendet, egyfajta iránymutató.
Viszont, amit nehezményezek, azok a nyelvtani bakik, amik a névelők használatában kissé idegenek.
Már régebben is észrevettem, hogy mintegy tükörfordításban, nem a magyar nyelvjárásban használatos formulákat követve cikkeznek.
Ez sok mindennek tudható be nem egy komoly dolog, még színezheti is a témát, bocsánatos mellékhatás.
Gyerekkoromban volt két ismerősöm, az egyiket úgy hívtuk, hogy Oroszné, mivel az első világháborúban feleségül ment egy magyar katonához, és Oroszországból ide költözött. Nos, az is kissé törte a magyart, érdekes színfolt volt a környezetemben.
A másikat Liszka néninek hívták, német származású révén ő is törte a magyart, és mivel németül gondolkodott, megmosolyogtató kifejezéseket használt.
Egyébként, mint az évszázadok során, alakítják, gazdagítják a magyar nyelvet, a magyarság sokat átvett a szóhasználatukból, meghonosodott.
Kissé elkalandoztam, Afrikát nézve most kezd ébredezni, tekintélyt szerezni.
Stier Gábor says:
Köszönjük az észrevételt, de néhány konkrét példa segítene igazán abban a kérdésben, hogy mit nem tart helyesnek a névelők használatában.
hufi says:
Ez a legújabb: „Tavaly rekord magasra nőtt az kínai-afrikai kereskedelmi forgalom mértéke, és elérte a 282 milliárd dollárt. Ez 11 százalékos növekedés 2021-hez képest”
Helyesen: Tavaly rekord magasra nőtt a kínai-afrikai…
Az helyett a-t lenne helyes írni.
csakafidesz says:
hufi pajtás!
Velem is előfordul, hogy a – az névelőt véletlenül elcserélem. Legtöbbször amikor egy mondatban cserélem a szavakat, de a névelőt elfelejtem cserélni előtte. Egyébként régen általános volt ‘az’ használata. Vagyis kétszáz évvel ezelőtt valahogy így festett egy szöveg: “Az fának és az madaraknak természetérűl”
Egyébként hufi pajtás ide nem azért látogatnak az emberek, hogy a kákán is csomót keresve belekössenek, hogy miért került oda pont ahová vesszőt kellett volna tenni, stb. Ha más mondanivalója nincsen akkor keressen magának értelmes elfoglaltságot.
hufi says:
Tudja kedves Csekafidesz, én már 78 éves vagyok, sokat láttam, olvastam, tapasztaltam. Ahogy olvasom, magának csak a Bólogató Jánosok a pajtásai.
Mellesleg ami cikket megfogalmazok, többször átolvasom, ha van hiba kijavítom, logikusan átrendezem, ha kell hivatkozok mások véleményére, úgymond lektorálom.
Ha a befejező mondatát figyelembe vennék a kommentálok, akkor Horn Gyula szavai jutnak az eszembe: Magunkra maradtunk Tibor…
Stier Gábor says:
Köszönöm az észrevételt, javítottam. Az viszont nem esett jól, hogy azt feltételezi, nem vagyok tisztában az a és az az névelő használatával.Ez elütés volt, korrektorunk pedig nincs. Majd lesz, és az ilyen elütések, betűhibák és az esetleges nyelvtani hibák is eltűnnek, ha az internetes média is fizetőssé válik. Addig is köszönjük a jóindulatú észrevételeket.