„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Makronóm Intézet
„Ukrajna az északi partvidék elég nagy részét ellenőrzi ahhoz, hogy tengeri kijárata legyen a globális piacokhoz. Oroszország célja, hogy ellenőrzése alá vonja Odesszát és a román határig terjedő teljes partvidéket, továbbra is távoli álom marad”
Fotó:EUROPRESS/Roman PILIPEY/AFP
A Fekete-tenger geopolitikai és geoökonómiai jelentősége elhelyezkedésénél fogva kiemelkedő. Európa és Ázsia kereszteződésében a régió jövője attól függ, hogyan végződik az orosz-ukrán háború. A költségek növekedésével és a diplomáciai erőfeszítések fokozódásával a fegyverszünet egyre valószínűbbnek tűnik még akkor is, ha a két fél követelései továbbra is távol állnak egymástól.
Oroszország több mint 20 éve terjeszkedik a Fekete-tenger régiójában, mind területi, mind politikai értelemben kitartóan építve vissza a Szovjetunió összeomlása után elvesztett befolyását.
„A térségben – köszönhetően az évtizedekig tartó hibrid háborúnak, amelynek a célja az volt, hogy további területeket vonjon a befolyása alá – Moszkva jelenlegi stratégiai pozíciója erősebb, mint 1991 óra bármikor”
Ukrajna a legszembetűnőbb eset, hiszen Moszkva jelenleg az ország mintegy 20 százalékát tartja ellenőrzése alatt. A Krím-félsziget, annak erőforrásokban gazdag felségvizei, kizárólagos gazdasági övezete (EEZ), valamint a Donbassz feletti ellenőrzése potenciálisan több ezermilliárd dollárral növeli az ásványkincseinek értékét. Oroszország továbbra is mélyen beágyazódott Moldova Dnyeszteren túli régiójában, illetve fenntartja a befolyását az országban, valamint Georgiában, Törökországban, Bulgáriában és Romániában.
„A háború vége örvendetes lenne, de a tények mást mutatnak. Oroszország stratégiai értékű sikereket könyvelhet el, és ez tovább gyarapodhat, ha Putyin a saját feltételei szerint tud véget vetni a háborúnak”
Ha nem erősödik tovább a rájuk nehezedő nyomás, az ukrán erők nem jutnak el nagyobb győzelmekig vagy nem lesznek – egyelőre elég valószínűtlen – változások az orosz államvezetésben, a háború geopolitikai és geoökonómiai sikereket hoz Moszkvának. Ezek közé tartozik nemcsak a terület és a kedvező pozíció a Fekete-tenger régiójában, hanem az Egyesült Államok elismerése is, miszerint Oroszország egyenrangú partnere. A háború jelenlegi állása máris megváltoztatta a régió erőviszonyait, amelynek a hatása mélyülhet, ha Putyin eléri a végső céljait.
„Annak ellenére, hogy az ukrán erők közel négy éven át jelentős sikereket értek el az orosz hadsereg visszaszorításában, a közeljövőben valószínűleg nem tudják visszaszerezni az elfoglalt területeket, így a legvalószínűbb Moszkva stratégiai nyeresége és Kijev vesztesége”
Az első forgatókönyv egy tűzszünet vagy fegyverszünet, amely a konfliktust befagyasztja. Ez rögzítené azokat a vonalat, amelyek Oroszországnak hosszú távú ellenőrzést biztosítanának Ukrajna területének jelentős részén, esetleg egy testület felügyelete alatt, mint Gázában, vagy egy demilitarizált övezetben. Egy másik lehetőség egy olyan fegyverszünet, amelynek eredményeként Oroszország ellenőrzése alá kerülne az egész donbasszi régió. Ezt azonban Ukrajna elfogadhatatlannak tartja, hiszen magában foglalja az oroszok által még meg nem hódított területeket, ahogy nem tartalmazza a NATO-tagságot vagy a biztonsági garanciákat sem. A harmadik opció egy olyan fegyverszünet, amely mindkét fél számára „döntetlent” eredményezne, ezt azonban egyik fél sem akarja.
„Az ukránok számára a legrosszabb szcenárió egy orosz áttörés az ukránok kimerítésével, esetleg az ukrán vezetés válsága, amely Kijevet békekötésre kényszeríti. Végül fennáll annak a lehetősége is, hogy Oroszország akkora győzelmet arat, amely magában foglalja az ukrán kapitulációt, valamint a Kreml egyéb régóta fennálló követeléseit”
Az Ukrajnának kedvező forgatókönyvek olyan változóktól függenek, amelyek jelenleg kevésbé valószínűek, mint például a nyugati katonai támogatás és gazdasági nyomás jelentős növekedése, Oroszország súlyos hibái vagy veszteségei, gazdasági vagy politikai instabilitása, esetleg egy puccs. Ukrajna 2022 novembere óta csak körülbelül 1 százalékát vesztette el a területének, ugyanakkor hatalmas gazdasági károkat okozott és okoz az oroszoknak, ami arra utal, hogy valamelyest kontrollálni tudja a további veszteségeit.
„A fent vázolt elképzelések egyikében sem szerepel Oroszország hagyományos értelemben vett <győzelme> vagy Ukrajna <veresége>, ám mindegyik kedvezőbb helyzetet biztosít Moszkvának a régióban mind területi, mind stratégiai szempontból, mint 20 évvel ezelőtt”
Méghozzá a következő lépéseknek köszönhetően:
– elfoglalta Ukrajna 20 százalékát, olyan területeket is, amelyek 2014 előtt nem tartoztak Oroszországhoz, a Krím-félszigetet, a Donbassz hatalmas kincseit és a megszállt kizárólagos gazdasági övezetet,
– olyan kormány van Georgiában, amely kedvez az orosz érdekeknek, illetve jelentős befolyást, ha nem is teljes ellenőrzést gyakorol az egész keleti partvidék felett,
– „legyőzte” a NATO-t, „Európát” és az Egyesült Államokat, még ha egyikük sem volt közvetlen résztvevője a háborúnak,
– az ukrajnai konfliktus fokozta a megosztottságot az Egyesült Államok és Európa között, valamint a NATO-n belül, hiszen az utóbbi egyes tagállamai nem támogatják az 5 százalékos védelmi kiadási kötelezettségvállalást és a Moszkva elleni maximális nyomásgyakorlást, és amelyek több kemény valutát küldenek Oroszországnak, mint amennyit Ukrajnának támogatásként,
– ellentéteket és megosztottságot szított a NATO tagállamaiban az erősebb oroszbarát politikai pártok formájában,
– gazdasági kapcsolatok révén befolyásolta Törökországot, annak Krím-barát politikája ellenére.
„A Fekete-tenger északi partvidékén Oroszország krími jelenléte katonailag és geopolitikailag is jelentős lépés, hiszen innen könnyebben ki tudja terjeszteni a hatalmát a Fekete-tengeren és azon túl még akkor is, ha fekete-tengeri flottájának az egyharmada megsemmisült, meggyengült vagy Novorosszijszkban rekedt, a tuapszei kikötő olajtermináljait eltalálták, a Fekete-tengeren pedig az eddig viszonylag szabadon közlekedő olajszállító tartályhajókat elsüllyesztették. Oroszország főbb katonai eszközeit a Krímből nehéz lesz kiszorítani, míg a Fekete-tengeri Flotta erősítései a fegyverek elhallgatását követően valószínűleg visszatérnek a Krímbe”
A Kreml továbbra is teljes erővel nyomást gyakorol Moldovára még akkor is, ha a választók szeptemberben a Nyugat mellett döntöttek. Oroszországnak továbbra is jelentős a befolyása az országban a Moszkva-barát politikusok és választók révén (nem csak az orosz nyelvű Gagauzia régióban), sőt várhatóan továbbra is számos hibrid eszközt fog bevetni a kormány politikájának gyengítésére. Románia számára a legrosszabb verzió – Oroszország ellenőrzése az ukrajnai területek felett Transznisztriáig és Moldováig, ami lényegében Oroszországot szomszédos államává tenné – jelenleg nem valószínű, de továbbra is Moszkva egyik célja.
„Ukrajna az északi partvidék elég nagy részét ellenőrzi ahhoz, hogy tengeri kijárata legyen a globális piacokhoz. Oroszország célja, hogy ellenőrzése alá vonja Odesszát és a román határig terjedő teljes partvidéket, továbbra is távoli álom marad”
December 2-án azonban Putyin ismételten kijelentette, érdekelt abban, hogy Ukrajnát elvágja a tengertől, illetve elfoglalja Odesszát, amelyet „orosz városnak” nevez. Jelenleg Moszkva ellenőrzése alatt áll Odessza keleti partjának nagy része, az egész Azovi-tenger és a Kercsi-szoros. Ezek a korábban szabadon hajózható vizek jelenleg nem nyitottak, annak ellenére, hogy Moszkva aláírta a 2003-as, az Azovi-tenger és a Kercsi-szoros jogi státuszáról szóló szerződést.
Oroszország fokozatos térnyerése Georgiában jelentős siker Putyin számára még akkor is, ha több millió grúz vitatja a kormánypárt, a Grúz Álom dominanciáját. Korai lenne azt mondani, hogy az ország „elveszett”, de a fejlemények évek óta ebbe az irányba haladnak.
„Oroszország abháziai dominanciája és az ocsamcsirai haditengerészeti bázis erőteljesebb ráhatást biztosít Moszkvának, ha nem is ellenőrzést az egész partvidékre a török határig”
Kína is bővíti befolyását, bár az anakliai mélytengeri kikötő építésére irányuló tervei megakadtak. Moszkva talán nem szeretne egy olyan kikötőt, amelyben Kína ilyen jelentős szerepet játszik, bármennyire is partneri a kapcsolata Pekinggel.
A Kreml továbbra is felhasználja az eszközeit Bulgáriában, beleértve a Moszkva-barát politikai pártokat és embereket, a bolgár ortodox egyházat, a történelmi gazdasági kapcsolatokat, az oroszbarát hangulatot, valamint a hibrid háború eszköztárát, hogy maga mellé állítsa az országot. A legutóbbi kormányok azonban továbbra is határozottan NATO- és EU-pártiak, a választók pedig egyértelműen a Nyugatot részesítik előnyben. A kormány novemberi lépései a Lukoil-finomító lefoglalására és az amerikai kormány Lukoil elleni szankciói fontos intézkedések voltak az orosz befolyás csökkentése érdekében, azonban Bulgária közel sem fordít annyi figyelmet a Fekete-tenger biztonságára, mint Ukrajna vagy Románia.
„Szófia a térséget inkább turisztikai célpontnak tekinti, mint problémák forrásának. Még akkor is, ha Oroszország a bolgár kizárólagos gazdasági övezet egyes részeit hadgyakorlatok céljára lezárta, sőt kereskedelmi hajókat állított meg”
Oroszország egyre inkább megsérti Románia szuverenitását is. A román Védelmi Minisztérium megjegyezte, hogy 2022 óta orosz drónok mintegy 50 támadást hajtottak végre az ukrán-román határnál, ezek közül 30 esetben drónok maradványait találták meg román területen. Az idén augusztus 28-án egy orosz tengeri drón 30 kilométerre a Fekete-tenger partjától, a román határon, a Dunán támadott meg egy ukrán hajót. Ezek az incidensek sokkal kevesebb figyelmet kapnak, mint az orosz provokációk a lengyel, balti és skandináv szuverenitás ellen, ám ugyanannyira aggasztók.
A Kreml nem támadta meg közvetlenül Törökország alapvető érdekeit a Fekete-tenger régiójában, ahogy a jövedelmező gazdasági kapcsolatok továbbra is fennállnak a két ország között. Ankara általában pozitív diplomáciai szerepet játszott a háborúban, azonban óvatosnak kell lennie, mivel Moszkva jelentősen kiterjesztette a befolyási övezetét a Fekete-tenger régiójában, különösen, miután nemrég három török hajót is találat ért ukrán kikötőkben. Törökország valószínűleg helyben hagyja Ukrajna és Georgia területi integritásának diplomáciai elismerését.
„Mindazonáltal, amíg Oroszország tiszteletben tartja Törökország szerepét a Fekete-tenger déli régiójában és a <szorosok őrzőjeként>, ezenkívül kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat kínál, Ankara pragmatikus hozzáállása Moszkvához továbbra is fennmaradhat”
Törökország valószínűleg mindaddig szigorúan értelmezi a montreux-i egyezményt, amíg a háború folytatódik. Javíthatja a Fekete-tenger régió biztonságát az aknamentesítés, illetve a Bulgáriával és Romániával közös erőfeszítések fokozásával, valamint hajók eladásával a román haditengerészetnek. Viszont nem sokat tehet azért, hogy megakadályozza Oroszországot abban, hogy az a Krímet felhasználva kiterjessze a hatalmát a régióra, ugyanakkor csökkentheti Oroszország fekete-tengeri militarizációját azáltal, hogy az egyezményt felhasználva megakadályozza az orosz flotta háború előtti méretének visszaállítását.
„A Fekete-tenger jelenleg nem szabad és nyitott, még akkor sem, ha kereskedelmi hajók közlekednek a vizein”
Az Ukrajnába vagy onnan gabonát és egyéb árukat szállító hajók kénytelenek a román és bolgár partok mentén haladni, hogy csökkentsék az orosz zaklatás és az aknák kockázatát. Ukrajna nemrég három hajót süllyesztett el az orosz árnyékflottából. Bár a fekete-tengeri flotta továbbra is Novorosszijszkban van bezárva, még mindig fenyegetést jelent és támadja a hajókat, azaz a háború befejezése után Moszkva jó helyzetben lesz ahhoz, hogy kontrollálja a tengeri forgalmat, vagy beavatkozzon más tengerparti államok tevékenységébe.
A Fekete-tengeren található nagy földgázkészleteket – amelyek román, bolgár és török felségvizeken vagy kizárólagos gazdasági övezetekben találhatók – ki kell aknázni, mert ezek szükségesek a gazdaságok növekedéséhez, az orosz üzemanyag forrásoktól való függőség csökkentéséhez, valamint az európai energiaellátás biztonságának erősítéséhez.
„Csakhogy a régióban, ahol Oroszországnak ilyen jelentős a befolyása, a középső folyosó is kevésbé lehet sikeres kereskedelmi útvonal Közép-Ázsia, a Kaukázus és Európa összekötőjeként”
Románia 2027-ben az Európai Unió legnagyobb gáztermelőjévé válik, amikor megkezdi a 7500 négyzetkilométer kiterjedésű Neptun Deep mező kitermelését, amely becslések szerint 100 milliárd köbméter gázt tartalmaz és évi 7-8 milliárd köbméteres termelésre képes. Amerikai befektetéssel már több éve termel gázt a Midea projektből. Amikor Bulgária megkezdi a Khan Tervel és Khan Asparuh mező 60 milliárd köbméteresre becsült gázának kitermelését, az ország képes lesz fedezni a teljes hazai igényét és exportálni a régióba.
A törökországi Sakarya mező becslések szerint 540 milliárd köbméter gázt tartalmaz, ami a Fekete-tenger legnagyobb készlete. Törökország az orosz gáz és olaj egyik fő tranzit útvonala, és az utóbbit több helyen finomítják. Nyílt titok, hogy ezek az üzemanyagok orosz eredetűek, de továbbra is nyíltan kereskednek velük, ami jól mutatja a piaci erők és az orosz forrásoktól leválni kívánó Európa elutasítását.
„Oroszország ellenőrzi Ukrajna hatalmas tengeri gázkészleteinek nagy részét, a lefoglalt fúróplatformokat pedig katonai és energetikai célokra használja”
A románok és a bolgárok arra számítanak, hogy a Kreml hibrid intézkedéseket alkalmaz majd, hogy megakadályozza a készleteik kitermelését, amelyek közül sok az EEZ-ben található, nem tartozik a NATO 5. cikkének hatálya alá, így könnyebben megzavarható. Oroszország már korábban is behatolt fúrási zónákba, ám egyik ország sincs akkora haditengerészeti háttere, amely megakadályozhatná ezeknek az erőforrásoknak a kitermelését, amely nagyon drága, az infrastruktúrája pedig sebezhető. Kevésbé valószínű, hogy Moszkva beavatkozik a török fekete-tengeri energiaforrások kitermelésébe, mivel a két ország pragmatikus kapcsolatot ápol.
„A békés és stabil fekete-tengeri régió az Azerbajdzsán, Georgia, Magyarország és Románia részvételével lefektetendő tenger alatti elektromos kábel révén is támogathatja az európai energiaellátás biztonságát”
Két Török Áramlat gázvezeték és több adatkábel keresztezi a Fekete-tengert, erősítve a kapcsolatot a középső folyosóval. Bulgária legutóbbi döntése, hogy 2026. január 1-jével véget vet az orosz gázszállítási szerződéseknek, 2028-ig teljesen kilép az orosz gázpiacról, majd áttér a cseppfolyósított földgáz importjára, jelentős előrelépés Moszkva szófiai zsarolási képességének csökkentése felé.
Az írást jegyezte: Mihálovics Zoltán
(Az írás eredetileg a makronom.eu blogon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
csakafidesz says:
Ne feledjük, hogy a törökországi Trabzon kikötője tele van a NATO hadihajóival. A Fekete tenger nem lesz teljesen orosz felügyelet alatt,