//Kicselezi-e Európát a Gazprom?
Az Északi Áramlat 2 gázvezeték első csövén már az üzembe helyezés előkészítése folyik #moszkvater

Kicselezi-e Európát a Gazprom?

MEGOSZTÁS

Az Északi Áramlat 2 gázvezeték két csöve közül az egyik a nyár közepén elkészült, míg a másik lefektetése szeptemberben fejeződik be. Gondolhatnánk, hogy Európa nagy megkönnyebbülésére, hiszen a vezeték kiválthatja az átpolitizáltsága, és a csövek állapota miatt is bizonytalan ukrán tranzitot. De nem. A politikai próbálkozások után a projektben ellenérdekeltek jogi úton próbálják megakadályozni, hogy a vezeték teljes kapacitással működjön. A Gazprom azonban B-tervben is gondolkodik.

Az Északi Áramlat 2 gázvezeték első csövén már az üzembe helyezés előkészítése folyik #moszkvater
Az Északi Áramlat 2 gázvezeték első csövén már az üzembe helyezés előkészítése folyik
Fotó:EUROPRESS/Dmitrij Leltschuk/Sputnik/AFP

Célegyenesbe fordult a hányatott sorsú Északi Áramlat 2 gázvezeték építése. Az első csövön már az üzembe helyezés előkészítése folyik, míg a második lefektetése néhány héten belül fejeződik be. Ezen ezek után kezdődik a betáplálás előkészítése és a vezetéken a tervek szerint még az idén 5,6 milliárd köbméter gáz érkezik Európába. Nem az új vezeték, hanem a gazdaságok felpörgése miatt, de az idén egyébként összesen 6 milliárddal növekedve 183 milliárd köbméterre emelkedik az európai export. A megnövekedett igények feltornázták az árat is.

„Míg a Gazprom 2021-re 170 dolláros árral tervezett, a legújabb előrejelzése szerint Európának idén átlagosan csaknem 270 dollárt kell majd fizetnie ezer köbméter földgázért. De Európa legfontosabb gáztőzsdéjén, a holland TTF-en augusztusban már a 600 dollárhoz közelített az ár, és jellemző módon akkor esett vissza 480 dollárra, amikor a Gazprom bejelentette, hogy még az idén táplál molekulákat az Északi Áramlat 2 csöveibe. A projekt körüli huzavona árát tehát alapvetően az európai fogyasztó fizeti meg”

Az Északi Áramlat bővítésének befejezését már senki sem akadályozhatja meg, pedig az Egyesült Államok négyszer vetett ki a projektre szankciókat. Végül Washington is belátta, hogy a vezeték üzembe helyezését már nem akadályozhatja meg. A német ellenállás és a világpolitikai helyzet alakulása végül kompromisszumra késztette Joe Bident, aki a Kínával szembeni szövetség építése, ezen belül a transzatlanti kapcsolatok helyreállítása jegyében alkut kötött Berlinnel, ezzel zöld utat adott az Északi Áramlat 2 befejezésének. Ez nagyon nem tetszett a projektet leginkább ellenző Ukrajnának és Lengyelországnak, ám tudomásul kellett venniük, hogy az amerikai érdekek felülírják az övéiket.

„A Washington és Berlin közötti alku minden esetre további biztosítékokat tartalmaz az ukrán tranzit fenntartására vagy Kijev bevételkiesésének kárpótlására. Ráadásul a politikai akadályok elhárulása után sem szűnt meg a projektre nehezedő nyomás. Most jogi eszközökkel próbálják korlátozni a Gazprom teljes kapacitással használja a vezetéket”

Egy düsseldorfi bíróság azonban a napokban elutasított a Nord Stream 2 AG arra irányuló keresetét, hogy a projekt kikerüljön az európai gázdirektíva szabályozása alól. Eszerint ugyanis a termelő, a szállító és a szolgáltató nem lehet egy kézben. S mivel az Északi Áramlat modellje erre alapul, a tulajdonosok vélelmezik, hogy a monopolhelyzet kialakulásának megakadályozása jegyében született direktíva célja lényegében a projekt ellehetetlenítése volt. A gázvezeték működtetésére már be is jelentkeztek „független” harmadik félként a lengyelek és az ukránok, az azonban kizárt, hogy a Gazprom és a németek bármelyiküknek hozzáférést engednének a csövekhez. A Nord Stream 2 AG azzal érvelt, hogy a befejezést nem csupán építési-technikai értelemben, hanem szélesebben kell értelmezni, és az előző jogi helyzethez alkalmazkodva már 2019 előtt kész volt a projekt – az addig elkészült vezetékek nem esnek a gázdirektíva szabályozása alá –, ugyanis már kifizették a tízmilliárd eurós költséget. A bíróság azonban ezt az érvelést elutasította, és a projektet nem minősítette késznek.

„E döntés alapján a Gazprom csak a kapacitás felét használhatná, így 27,5 milliárd köbmétert táplálhatna be évente”

A Nord Stream 2 AG most azt sérelmezi, hogy törvénysértő módon diszkriminálják, a döntés azonban megszületett. Legfeljebb az energia charta befektetőket védő direktíváira hivatkozva kérhet egy másik bíróságnál a bevételkiesésre hivatkozva kompenzációt, mint ahogy azt más energetikai cégek is eurómilliárdos nagyságrendben hasonló esetekben már meg is kapták.

Meg kell jegyezni azt is, hogy a Nord Stream 2 AG nem alaptalanul állítja, hogy a gázdirektívát valójában rájuk írták. Annak ellenére, hogy a monopolellenes szabályozás az adott projektnél a lényeg, a betáplálás tekintetében nehezen tartható be. Oroszországban ugyanis csak a Gazpromnak van joga a vezetékes gáz exportálására, az Északi Áramlat 2 földrajzi adottságai miatt pedig technikailag arra nincs lehetőség, hogy útközben mások is molekulát tápláljanak a csövekbe.

„Így adott esetben ez a szabályozás szankcióként is értelmezhető, hiszen az itt nem segíti a piac liberalizálását, és a versenyhelyzet növelését. Az EU legfeljebb annyit érhet el, hogy a Gazprom csak a kapacitás felét használhatja, míg a többi az objektív adottságok következtében kihasználatlan marad”

A Gazprom a bíróság ítéletének megváltozására nem számíthat már csak azért sem, mert az említett német-amerikai megállapodásban szigorúan kikötötték, hogy a felek meg fogják akadályozni az Északi Áramlat kivételes elbírálását. Úgy tűnik, a paktum részeként Washington elállt a szankcióktól, ennek fejében Berlin megakadályozza, hogy a vezetéket a Gazprom 100 százalékban használja. Arról nem is beszélve, hogy szankciók várnak rá, ha politikai fegyverként használja a vezetéket. S hogy mi számít politikai fegyvernek, az mindig értelmezés kérdése, eszköz a Nyugat kezében. Jelen pillanatban például semmi köze nincs a szabad piachoz annak, és egyértelműen politikai döntés, hogy az ukrán tranzitot az erről szóló szerződés lejárta után is használnia kéne Oroszországnak.

„Abszurd, hogy a majd’ 10 milliárd eurós befektetéssel készült vezetéket a Gazprom és partnerei csak úgy használhatják teljes kapacitáson, ha kicselezik az EU-t. S még ebben az esetben sem biztos, hogy ezt nem minősítik politikai fegyvernek, ha a geopolitikai körülmények úgy alakulnak, vagy az amerikai üzleti érdekek ezt így kívánják”

A Gazprom azonban minden bizonnyal folytatja a harcot, és előveszi a B-tervet, hogy formálisan eleget tegyen az európai gázdirektíva kívánalmainak. A legvalószínűbb megoldásnak szakági elemzők azt tartják, hogy a gáz átadási pontját áthelyezik. Jelenleg a szerződésekben ez az ausztriai Baumgarten, ám ha ezt átteszik a Balti-tengerre, 12 mérföldre a német partoktól, ameddig az európai szabályozás hatásköre földrajzi értelemben terjed. Ekkor a direktívának formálisan eleget tenne a csövek teljes töltése esetén is, hiszen a Gazprom csak  kapacitás 50 százalékát használná, míg a másik felében az európai területen már más cégek jelennének meg. Technikailag is kivitelezhető, hiszen virtuális pontról van szó. E megoldás szerint a Gazprom 27,5 milliárd köbméter gázt itt adna át az európai fogyasztóknak, míg a kapacitás maradék másik felét továbbra is Baumgartennél. A problémát ez esetben az okozná, hogy a szerződéseket át kellene írni, és a gáz vásárlói cserébe árkedvezményt kérhetnének.

„Politikai kockázata azonban ennek a megoldásnak nem lenne, hiszen a gáz az átvételtől európai területen menne. Ellentétben az ukrán kérésekkel, amikor Kijev az átadási pontot Baumgartenből az orosz-ukrán határra akarta áttenni. Az európaiak azonban ebbe nem mentek bele, mert onnantól az ukrán tranzit problémái a nyakukba szakadtak volna”

Elméletileg lenne még egy verzió az európai szabályozás kikerülésére, ha a vezetékbe más orosz cégek is táplálhatnának be gázt. A Novatek vagy a Rosznyefty két kézzel kapnának az alkalmon, ám a Gazprom jobban félti ennél az export monopóliumát. De az államnak sem érdeke a jelenlegi helyzet bolygatása. Jelenleg a Gazprom exportvámként a piaci ár 30 százalékát fizeti be a költségvetésbe, ám ha az orosz cégek külföldön versenyeznének, az csak leverné az árat, és csökkentené a bevételeket.

„Egy szó, mint száz, a Gazpromnak van lehetősége arra, hogy a gáz forrása formálisan ne egy cég legyen, és ebben az esetben már nincs jelentősége annak, hogy kinek a kezében van a vezeték. A vezeték operátora azonban nem lehet ugyanaz, mint a gáz exportálója”

A most bejelentkezett lengyel és ukrán energetikai cégeket sem Moszkva, sem pedig az európai fél nem fogadja el. Ezt a kérdést az érintettek úgy oldanák meg, hogy a Nord Stream 2 AG-t független, a Gazpromhoz formálisan nem kötődő cégként jegyeznék be, így az rendelkezhetne a vezeték felett.

Minderre a Gazpromnak még három éve van, hiszen 2024 végéig él a tranzit szerződése Ukrajnával, ez alapján akkor is fizetni kell, ha egy molekulát sem táplálnak a csőbe. Emellett ott van a Lengyelországon át futó Jamal-Európa vezeték, és a már működő déli folyosó is. Jelenleg tehát az európai exportra elméletileg bőven van tranzit kapacitás.

Az Északi Áramlat tengeri szakaszának kiindulópontja az oroszországi Viborgnál lévő kompresszorállomás, és innen a Balti-tenger alatt egészen a németországi Greifswaldig vezet, és 1222 kilométeres hosszával a világ leghosszabb tengeralatti csővezetéke. Az első csövet 2011 végén üzemelték be, a második lefektetése 2011–2012-ben történt meg. A Gazprommal szemben bevezetett korlátozások miatt a vezeték eleinte csak fele kapacitással működött, a korlátozásokat azonban 2017-ben feloldották és ezzel párhuzamosan megkezdődtek a projekt bővítéséről szóló tárgyalások. Az Északi Áramlat II. csöveinek lefektetését 2019-re tűzték ki, ám elsősorban éppen a politikai akadályok miatt az első cső lefektetése 2021 nyarának közepén fejeződött be, a másodiké pedig szeptemberben esedékes. A kibővített vezeték kapacitása 110 milliárd köbméter. A tengeralatti csővezetéket egy erre a célra létrehozott társaság a svájci Zug városában még 2005 végén bejegyzett Nord Stream AG üzemelteti. A részvények 51 százalékát az orosz Gazprom energetikai vállalaté, míg a fennmaradó részen a Uniper, a Wintershell, az Engie, a Shell és az OMV osztozik, így a 10 milliárd eurós beruházás jelentős német, francia, brit, holland és osztrák hátszéllel rendelkezik.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.