//Ki védi meg Európát?
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sajtónyilatkozatot tart a német védelmi miniszterrel, miután 2024. június 11-én az északkelet-németországi Mecklenburg-Vorpommern katonai gyakorlóterületén tett látogatást, ahol az ukrán katonákat a „Patriot” légvédelmi rakétarendszerre képezik ki #moszkvater

Ki védi meg Európát?

MEGOSZTÁS

Az európai elitek egyre inkább háborús lázban égnek. Európa úgy feszíti a húrt Ukrajna fegyverzésével, mintha adott esetben képes lenne megvédeni magát. Pedig erről szó sincs. A kérdés tehát lassan már nem úgy vetődik fel, hogy Európa meg tudja-e védeni Ukrajnát, hanem képes-e egyáltalán megvédeni önmagát. Európa ezt mintha nem értené, azonban még nincs késő változtatni ezen az érthetetlen és felelőtlen politikán. Erre a háborúra ugyanis nemcsak Ukrajna, de Európa is rámehet.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sajtónyilatkozatot tart a német védelmi miniszterrel, miután 2024. június 11-én az északkelet-németországi Mecklenburg-Vorpommern katonai gyakorlóterületén tett látogatást, ahol az ukrán katonákat a „Patriot” légvédelmi rakétarendszerre képezik ki #moszkvater
Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sajtónyilatkozatot tart a német védelmi miniszterrel, miután 2024. június 11-én az északkelet-németországi Mecklenburg-Vorpommern katonai gyakorlóterületén tett látogatást, ahol az ukrán katonákat a „Patriot” légvédelmi rakétarendszerre képezik ki
Fotó:EUROPRESS/Jens Büttner/POOL/AFP

Patriot és IRIS–T rakéták ukrajnai szállítását jelentette be a német kancellár. Olaf Scholz az Ukrajna újjáépítéséről szóló berlini konferencián arról beszélt, hogy olcsóbb lenne megelőzni a pusztítást az országban. A Németországba érkezett Zelenszkij és Scholz megvitatják az Ukrajnának nyújtandó katonai segítség mellett a légvédelmi kapacitás bővítését és a közös fegyvergyártást is. A német kancellár közölte, hogy Németország hamarosan már a harmadik Patriot légvédelmi rendszert, további IRIS–T légvédelmi rendszereket, Gepardokat, valamint rakétákat és lőszert biztosít Ukrajnának. A német kancellár egyben sürgette a konferencia résztvevőit, hogy tovább erősítsék Ukrajna légvédelmét az orosz támadásokkal szemben, és felszólította a szövetségeseket, hogy támogassák a megfelelő német kezdeményezést Ukrajna légvédelmének megerősítésére „minden lehetséges módon”. Zelenszkij németországi látogatására nem sokkal azután kerül sor, hogy Berlin jelentős politikai fordulatot hajtott végre, lehetővé téve Ukrajna számára, hogy német fegyvereket használjon orosz területen lévő célpontok elleni támadásokhoz.

„Ugye emlékeznek még arra, hogy a háború kirobbanása után még csak sisakokról volt szó, és onnan jutottak el a németek a Leopardokon és az IRIS–T rendszereken át a Patriotokig. S a trendet látva nem lepődhetnénk meg azon sem, ha Scholz végül rábólintana a nagy hatótávolságú TAURUS rakéták szállítására is”

S a mindig óvatos Németországról van szó, nem a ruszofóbiától fűtött lengyelekről vagy a szintén nagyon harcias britekről. De még csak nem is az elmúlt hónapokban taktikai okokból héjává vált Emmanuel Macronról. Tény, hogy a francia elnök februártól datálható vadul háborús retorikája újabb nyomást helyezett a morális elkötelezettségtől szabadulni nem tudó európai politikusokra. Ezzel párhuzamosan egyre inkább kirajzolódott az a modell is, hogy Washington szép lassan és fokozatosan áthelyezi Ukrajna fenntartásának és katonai támogatásának a költségeit Európára. Arra az Európára, amely közben kíméletlenül szembesült azzal, hogy védelmi képességei az elmúlt harminc évben veszélyesen leépültek, a világbéke és a történelem vége azonban nem jött el, így a biztonságát csak az Egyesült Államok képes garantálni. Ez persze a függőség növekedésével is jár, méghozzá olyannyira, hogy Európa mára végképp Amerika vazallusává vált.

„Ebben a helyzetben kellene Európának felfuttatni a jelentős mértékben leépült hadi iparát, feltölteni az ukrajnai háború kirobbanásával aztán teljesen kiürült raktárait, javítani védelmi képességeit, megőrizni a versenyképességét, és továbbra is segíteni Ukrajnát”

Ez így teljesíthetetlen kihívás, ezért meg kellene határozni a prioritásokat. Ehhez pedig előbb tisztában kell lenni Európa érdekeivel. S ha már ez is megvan, akkor már csak érvényesíteni kell ezeket az érdekeket, feltéve, ha van hozzá megfelelő mozgástér. Stratégiai autonómia, amelyről már az a Macron is megfeledkezett, aki a leginkább képviselte ennek a szükségességét.

Itt tartunk jelenleg, és úgy tűnik, hogy az Európai Unió fontosabbnak tartja azt, hogy hitelekből, de támogassa Ukrajnát, mint saját védelmi képességeinek megteremtését. Egyes országok azért gondolnak erre is – a leglátványosabb példa erre Lengyelország -, de Európa egyelőre messze van attól, hogy képes legyen megvédeni önmagát. A védelmi képességek erősítésének felismerése már megvan, a gyakorlatban azonban még messze vagyunk ettől.

„Éppen ezért nemcsak érthetetlen, de felelőtlen magatartás is, hogy Európa sokszor az óceánon túli <Nagy Testvér> elvárásait is túlteljesítve püföli a harci dobokat, és előbb az ötleteléseivel, majd az egyre veszélyesebb lépéseivel kockáztatja a háború eszkalálódását, a közvetlen ütközést Oroszországgal”

Felelőtlen ez a politika, mert egy nagy háború kirobbanását kockáztatja, és érthetetlen, mert egy kiterjedt háborúhoz nincsenek meg Európa képességei sem. S akkor arról még nem is beszéltünk, hogy nemcsak az az európai hadseregek, de a társadalmak sem készek a háború esetleges horizontális eszkalálódására. A társadalmak lassan ugyan, de már ébredeznek. Kezdik felismerni, hogy az életszínvonal romlásához nemcsak a túlhajtott „zöld forradalom”, a migráció elhibázott kezelése járultak hozzá, hanem ez mind érzékelhetőbben a háború következménye is.

„Ennek ellenére azért nem láthattuk, hogy az európai választásokon a szavazók igazán megbüntették volna az nemzeti és a brüsszeli eliteket. Az elégedetlenség jelei már érzékelhetők, ezt mutatják az eredmények is, ám a politikai vezetők ettől még nem rettennek meg”

Pedig a baj nagyobb, mint sokan gondolják. Hiszen nem csupán Európa versenyképessége, az európaiak életszínvonala, hanem a biztonság is látványosan csökken. Azzal, hogy morális vagy ravasz üzleti megfontolásból az európai államok többsége kisöpörte a raktárait, a meglévő fegyvereinek a jelentős részét átadta Ukrajnának, a NATO európai országainak védelmi képessége látványosan csökkent. Persze, elkezdődött a hadi ipar felfuttatása, ám a kapacitások növeléséhez, a fegyverkezéshez idő és pénz kell. Jelenleg pedig mindkettőből hiány van. Ráadásul, mint azt a kiinduló hír is mutatja, a maradék rakétavédelmi rendszerek átadásával Európa védelmi képességei csökkennek. Éppen akkor, amikor a francia elnök harcias kijelentéseivel a harci cselekmények Európára kiterjedését kockáztatja.

„Értjük persze, hogy Ukrajnának nincs sem légi ereje, sem pedig légvédelme, így a háború kilátásai egyre sötétebbek, ám azt se felejtsük el, hogy Kijev egyre látványosabb felfegyverzésével – F-16-osok, Patriot rendszerek, nagy hatótávolságú rakéták – maga Európa válik védtelenné. Ha így megy tovább, az orosz fél folyamatos provokálásával párhuzamosan Európa légtere, ezáltal lakossága egyre védtelenebbé válik”

Emlékezzünk csak arra, hogy Kijev nemrégiben még összesen 25 zászlóaljnyi légvédelmi rendszert követelt a Nyugattól, miközben a blokk az Egyesült Államokon kívül mintegy 12 zászlóaljjal és 200-220 indítóállással rendelkezik. A NATO vezetőinek el kellene már gondolkozni azon, hogy az egyre több rakétavédelmi rendszer átadása után mi lesz Európa biztonságával. Mert ne legyenek illúzióink, ahogy az Egyesült Államok geopolitikai célja Oroszország gyengítése, úgy Moszkva sem csupán Ukrajna kivéreztetésére, hanem ezen keresztül Európa meggyengítésére is játszik. S még ne szaladjunk annyira előre, hogy az Ukrajna újjáépítésére alaphangon szükséges 500 milliárd eurónak az unión belül is lenne helye, de a Patriotokat, rakétákat is folyamatosan pótolni kell, ami azért csak megterheli a költségvetést. Kétszer is át kellene gondolni mindezt, mielőtt az európai politikusok elkezdik ütni a harci dobokat, és nagyon beleélik magukat Oroszország legyőzésébe. Ehelyett a diplomáciának a jelenleginél nagyobb teret adva sokkal inkább a háború mielőbbi befejezésére, az európai biztonsági rendszer újjáépítésére kellene koncentrálni. S persze, a saját védelmi képességek erősítésére. A jelenlegi politika ugyanis gyengíti Európa biztonságát, miközben lelkesen asszisztál Ukrajna pusztulásához. Persze, Oroszország sem lesz ettől erősebb, de megéri mindezt Európa egyre látványosabb, és fájdalmasabb gyengülése árán?! Aligha. Arról már nem is beszélve, hogy a kérdés ma már nem az, hogy Európa meg tudja-e védeni Ukrajnát. Ha nem változtat a jelenlegi politikáján, akkor egyre inkább úgy vetődik fel, hogy adott esetben meg tudja-e védeni önmagát.

 

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.