„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Ki iktatta ki Prigozsint?

2023. aug. 29.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

A Wagnert lefejezték. Prigozsinra lesújtott a sors keze. De ki irányította ezt a kezet? Tényleg Putyin vagy angolszász segédlettel ukránok? Egyáltalán nem magától értetődő e két leginkább elterjedt verzió. Egyes orosz érdekcsoportoknak talán még inkább az érdekében állhatott leszámolni a Wagner vezérével. Az igazságot nem tudhatjuk, legfeljebb különböző verziókat állíthatunk fel.

„Jelenleg tehát ott tartunk, hogy Jevgenyij Prigozsint sorsa beteljesedett. Úgy halt meg, ahogy élt. Kérdés, hogy ki irányította a sors kezét? Ezt nem tudjuk, és nem is fogjuk egyhamar megtudni. Csak abba kapaszkodhatunk, hogy kinek állt ez érdekében?” #moszkvater

„Jelenleg tehát ott tartunk, hogy Jevgenyij Prigozsint sorsa beteljesedett. Úgy halt meg, ahogy élt. Kérdés, hogy ki irányította a sors kezét? Ezt nem tudjuk, és nem is fogjuk egyhamar megtudni. Csak abba kapaszkodhatunk, hogy kinek állt ez érdekében?”
Fotó:EUROPRESS/Vladimir NIKOLAYEV/AFP

Pontosan két hónappal a sikertelen puccskísérlete után augusztus 23-án az esti órákban lezuhant az a magán repülőgép, amelyen az orosz légügyi hatóság szerint Jevgenyij Prigozsin, a Wagner magánhadsereg vezére is utazott. A becsapódást a gépen tartózkodó tíz emberből senki sem élte túl. A Moszkvából Szentpétervárra tartó Embraer Legacy 600-as típusú gépen az orosz hatóságok szerint Prigozsinon kívül ott volt a Wagner több magas rangú vezetője, köztük a zsoldossereg másik alapítója és névadója, katonai vezetője Dmitrij Utkin, valamint a szervezet logisztikáért felelős kulcsembere, Valerij Csekalov is. A gép eddig tisztázatlan körülmények között irányíthatatlanná vált, és lezuhant Tver régióban, Kuzsenkino falu közelében. Az eset körül még mindig sok a kérdőjel. Prigozsin és társai holttestét azonosították, ám nincs kézzel fogható bizonyíték arról, hogy Prigozsin tényleg életét vesztette. Ezért aztán sokan még bíznak abban, hogy a baleset megrendezett volt, és Prigozsin valahol Afrikában él. Nem. Minden jel szerint a történetnek vége.

„Jevgenyij Prigozsin és a Wagner vezérkara tehát jó eséllyel halott, a baleset a jelekből ítélve nem műszaki hiba miatt következett be. A gépen feltehetően robbanás történt. A Wagnert lefejezték. Kérdés, hogy kik?”

A vélemények megoszlanak. Az egyik oldal magától értetődőnek tartja, hogy Vlagyimir Putyin számolt le ily módon az árulóvá vált Prigozsinnal, míg a másik oldal szerint egészen biztos, hogy a Wagner vezérét az ukránok vagy az angolszászok iktatták ki.

A Kreml tagadja, hogy parancsot adott volna a zsoldosvezér meggyilkolására, és találgatásnak nevezte a vádakat. Nem tudja elképzelni Alekszandr Lukasenko, hogy szövetségese, Vlagyimir Putyin orosz elnök adott volna parancsot a Wagner magán zsoldoshadsereg főnöke, Jevgenyij Prigozsin megölésére.  „Ismerem Putyint. Megfontolt, nagyon nyugodt és óvatos ember. (…) Nem tudom sehogyan sem elképzelni, hogy ő tette volna” – idézte Lukasenkót a BelTA belarusz állami hírügynökség. A belarusz elnök szerint

„Prigozsin gépének lezuhanása <túlságosan durva, amatőr munka> volt”

Lukasenko elmondta azt is, figyelmeztette Jevgenyij Prigozsint és Dmitrij Utkint, a zsoldoscsoport parancsnokát, hogy figyeljenek oda az életüket fenyegető esetleges veszélyekre. Még az év elején egy készülő konkrét kísérletről is értesítette az orosz elnököt, aki ezután személyesen intette óvatosságra Prigozsint.

Mások ennek kapcsán furcsállják, hogy Prigozsin és a Wagner-csoport másik két kulcsembere ugyanazon a gépen ültek, holott két repülőjük is útnak indult. Ez túlzott magabiztosságra utalhat. Könnyen lehet – teszik hozzá -, hogy a mindig óvatos Prigozsin elhitte, hogy már túl van a nehezén. Aligha, hiszen visszahallgatva a korábbi interjúit, a Wagner vezére tisztában volt a rá leselkedő veszéllyel. Mintha készült is volna a halálra. Erre az eshetőségre külön rendelkezett, és mint egy helyütt fogalmazott, jobb hősként meghalni, mint alja emberként élni.

Azonnal tagadta Ukrajna esetleges érintettségét Volodimir Zelenszkij. „Amikor Ukrajna a világ országaihoz fordult a repülőgépekkel kapcsolatban, nem erre gondoltunk” – fogalmazott talányosan az ukrán elnök.

„Aligha meglepő, hogy Joe Biden az orosz elnököt láttatta a történtek mögött. Mint fogalmazott, nem sok olyan dolog történik Oroszországban, ami mögött ne Vlagyimir Putyin állna”

Azon sem csodálkozhatunk, hogy az orosz ellenzéki vezető, Alekszej Navalnij szerint Putyin rendelte meg Prigozsin meggyilkolását. A Kremllel szemben szintén kritikus szakértő, Dmitrij Oreskin úgy látja, ez egy demonstratív akció volt. Mint fogalmaz, Prigozsint csendben meg is lehetett volna mérgezni, és meghalt volna szívrohamban, mint Putyin vagy tábornokainak sok korábbi ellenlábasa. Az elemző szerint azonban itt több tényező is szerepet játszott. Először is világos, hogy egy személy eltávolítása nem elég, a kulcsembereit is likvidálni kell, mert valószínűleg volt B-tervük főnökük elvesztése esetére, és ez a terv valószínűleg nem Vlagyimir Putyin érdekeit nézte. Ezért a Rigai Szabadegyetem professzora szerint az ideális megoldás az volt, hogy a Wagner vezérkarát együtt iktatják ki. Mások még keményebben fogalmaznak, kiemelve, hogy Oroszország nem is próbál jogállamnak látszani. Nem értik például, hogy miért nem tartóztatták le, és vonták felelősségre Prigozsint. Másképp látja a történteket az orosz fősodor média jónéhány vélemény formálója. Mint fogalmaznak, a Nyugatnak érdekében állt kiiktatni Prigozsint, és meg is tette.

„Ezzel a BRICS csúcstalálkozójáról elterelve a figyelmet megpróbálták lejáratni Vlagyimir Putyint, és káoszt előidézni az orosz belpolitikában. Ez a kísérlet azonban sikertelen”

Az orosz hatalmat ugyanis alulról megingatni általában nem igazán sikerült. Az álcárok és parasztfelkelők, legyenek azok Dmitrijek vagy Pugacsovok, nem döntik meg a birodalmat legyen az akármilyen gyenge is. Az orosz állam alulról nem, csak felülről irányított „forradalmakkal” változtatható meg. Ezen túl, a változáshoz kell az állami nomenklatúra támogatása, anélkül nem megy. Prigozsinék zendülése és ennek utórengései ugyan megmutatták az orosz berendezkedés gyengeségeit, káoszt azonban nem okoztak.

„Megszólalt Prigozsin halálával kapcsolatban Vlagyimir Putyin is, aki részvétét fejezte ki a családnak, és a tragédia alapos kivizsgálását ígérte”

Vlagyimir Putyin tehetséges üzletembernek nevezte a Wagner-zsoldoshadsereg vezetőjét, Jevgenyij Prigozsint, de hozzátette, hogy komoly hibákat követett el. „Régóta ismerem őt, az 1990-es évek eleje óta” – fogalmazott az elnök, amikor Moszkvában fogadta Gyenyisz Pusilint, a donyecki régió megbízott vezetőjét. Prigozsint nehéz sorsú embernek nevezte, aki súlyos hibákat követett el az életben, és aki elérte a szükséges eredményeket mind a maga, mind pedig a közös ügy számára, ahogy azt az utolsó hónapjaiban tette, amikor ő megkérte erre.

„Tehetséges ember volt, tehetséges üzletember, és nem csak hazánkban, hanem Afrikában is eredményesen dolgozott, ott olajjal, gázzal, drágakövekkel és nemesfémekkel foglalkozott”

– jelentette ki Putyin. „Tudomásom szerint tegnap tért vissza Afrikából, találkozott itt néhány tisztviselővel” – fogalmazott az elnök. Hangsúlyozta, hogy a Wagner fegyveresei jelentős mértékben hozzájárultak az ukrajnai „neonáci rezsim” elleni küzdelemhez, amit Oroszország nem fog elfelejteni. Putyin elmondta azt is, hogy Alekszandr Basztrikin, az orosz Nyomozó Bizottság (SZK) elnöke jelentést tett neki az előzetes vizsgálat elkezdéséről. „Meglátjuk, mit mondanak majd a nyomozók a közeljövőben, a műszaki és genetikai elemzés most zajlik, ez eltart egy ideig” – hangoztatta Putyin.

„Jelenleg tehát ott tartunk, hogy Jevgenyij Prigozsin sorsa beteljesedett. Úgy halt meg, ahogy élt. Kérdés, hogy ki irányította a sors kezét? Ezt nem tudjuk, és nem is fogjuk egyhamar megtudni. Csak abba kapaszkodhatunk, hogy kinek állt ez érdekében?”

A történteken az orosz történelem ismeretében nem lehet igazán meglepődni. Ami Prigozsinnal történt, felemelkedésétől a megnövekedett ambícióin át a zendülés lefolyásáig és kezeléséig beleillik a bizánci típusú berendezkedés mindennapjaiba, politikai stílusába. A hazaárulókra és a hatalom ellen törőkre nagyon sokszor nem a törvény keze sújtott le. Prigozsint utolérte a sorsa, azt azonban egyelőre legfeljebb valószínűsíthetjük, ám nem tudjuk, hogy ki irányította a sors kezét. Ha azt nézzük, hogy kinek állhatott a leginkább érdekében ilyen gyorsan kiiktatni Prigozsint, akkor én a külföldi szálat ez esetben kevésbé tartom valószínűnek. Persze, egy ilyen akcióval tovább lehet dehumanizálni Putyint, az oroszokat, a rendszert megingatni ezzel azonban nem lehet. A rendszerrel szemben kritikus Prigozsin élve talán több hasznot hathatott volna az ukránoknak, mint hősi halottként. Egyszóval, ezt a verziót sem zárom ki, ám a valószínűségét kicsinek látom. Felmerülhet persze az is, hogy a Wagner francia érdekeket is sértett Afrikában. Ám azzal Párizs is tisztában lehetett, hogy afrikai orosz befolyás növekedésének fontos, de kiváltható eszköze a Wagner. Ennek a feladatnak az elvégzésére lesz jelentkező. Prigozsin levadászása tehát nem oldja meg Párizs problémáit.

„Prigozsin kiiktatása leginkább az orosz hatalmi köröknek, ezen belül is mindenek előtt a hadsereg vezetésének, esetleg a nemcsak geopolitikai érdekeket szolgáló, hanem óriási üzletet is jelentő afrikai projekteket megkaparintó akaró valamelyik Kreml körüli erőcsoportnak állt a leginkább érdekében”

Prigozsin halála – függetlenül attól, hogy mi történt valójában -, de már előtte a zendülés elbukása különösen az elit köreiben megerősítette Vlagyimir Putyin, és nem utolsó sorban Szergej Sojgu hatalmi pozícióját. Ebben a tekintetben szinte mindegy is, hogy ki ölte meg a Wagner vezérét. A zendülés után ugyanis az eliten belül sokak, kiemelten a katonai vezetés szemében a gyengeség jele volt Prigozsin szabadon engedése. Ez a kérdés ezzel megoldódott, hiszen mint az ismert orosz újságíró, Alekszej Venyegyiktov fogalmaz, állhatnak a történtek mögött akár a marslakók is, mindenki Putyinra gondol, az ő kezét látja a dologban.

„Egyáltalán nem tartom ugyanakkor magától értetődőnek azt a leegyszerűsítő magyarázatot, hogy Putyin parancsára iktatták ki a Wagner vezérét”

Igen, a bizánci típusú politikai berendezkedésbe és politikába sok minden belefér, így a bosszú, az erődemonstráció, de azért Oroszországban sem ilyen egyszerűen működnek a dolgok. A Kreml szemszögéből nézve Prigozsin már inkább potenciális, semmint közvetlen veszélyt jelentett. Fokozatosan szorították ki a zendülés után az orosz belpolitikából, így a végső kiiktatása nem volt ilyen sürgős. Sőt, a Wagner kemény magjának lehetséges reakciója miatt még kockázatosnak is mondható. S ha ilyen türelmetlenül le akart volna számolni Prigozsinnal Putyin, akkor miért engedte például tárgyalni a szentpétervári Afrika-csúcson? S miért engedte folytatni az afrikai projekteket? De egyetértve Lukasenkóval, a történtek nem is illenek Putyin stílusához.

„Sürgethette viszont az idő az említett érdekcsoportokat, ráadásul biztosak lehettek benne, hogy csendben, különösebb felelősség nélkül elvégezhetik a dolgukat, hiszen a média a Kremlt, és egyenesen Vlagyimir Putyint láttatja majd a merénylet mögött”

Amennyiben a Kreml áll a történtek mögött – mert ezt a lehetőséget sem zárjuk ki -, az hatalomtechnikai szempontból értelmezhető szükségszerű és elkerülhetetlen erődemonstrációként. Ugyanakkor, ha a második vonal, valamelyik erőcsoport számolt le Prigozsinnal, az a rendszer ingatagságát bizonyítaná. Azt, hogy a „Kreml bástyái” között/felett már nem olyan egyszerű egyensúlyozni, mivel a háború és az elkerülhetetlen hatalmi átmenet közeledése miatt megindult a helyezkedés. Ugyanígy nem a rendszer szilárdságát demonstrálná, ha a sors kezét adott esetben Amerika vagy az ukrán titkosszolgálat fogta volna.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

  1. Mint mindíg, most is mennek a találgatások, cui prodest tennénk fel a kérdést.

    Ahogy olvastam egy másik írásban, ahol sorra veszik a múltbeli erőszakos események hátterét, és közvetve, vagy közvetlenül, felsejlik az USA befolyása.
    Egy nyomozónak ez nagyon egyszerű lenne, éppen ezért kiadták “bérmunkába” a feladatot, majd a végrehajtót likvidálták mint a Kennedy-gyilkosságnál.

    Ráadásul Prigozsin nem egy feddhetetlen ember, a múltja ezt sugallja.
    Nekem az a véleményem, hogy egy Agatha Christie regénynek alapját képezheti ez az eset, fel fogják dolgozni.

  2. “Ki iktatta ki Prigozsint?” Aki erre pontos válasz tud adni, az biztosan arra is tudja a választ ami már félévszázada kérdés: Ki ölte meg Kennedyt?

  3. Megvallom, nemigen tudom eldönteni a kérdést, azonban megjegyeznék egy-két dolgot. Épp ma hallgattam meg az “Ultrahang” adását, amelyben a kérdezett elemző elmondta, hogy amikor Putyin volt biztonságpolitikai tanácsadója azzal cáfolta az orosz érintettséget, hogy az oroszok egy célszemély miatt nem öltek volna meg még több ártatlan embert, két lépéssel arébb kellett állnia, nehogy rászakadjon a plafon, akkora baromságot mondott a nyilatkozó… Majd mindezt kiegészítette azzal, hogy Putyin tudta nélkül a merénylet aligha történhetett volna meg. Eltöprengtem azon, hogy most vagy a plafon rendelkezik nála alacsonyabb IQ-val, vagy annyi “csacsiságot” hallott már tőle, hogy ezt a “bucsaságot” már fel sem veszi a lakójától… Mindenesetre arról a tényről elfelejtkezett az elemző, hogy ma már Moszkva légtere sem érinthetetlen, főleg műholdas segítséggel.. Mindegy… Az írásban közölt elemzés két fő lehetőséget említ, és bármelyik lehet igaz. Ami tény, hogy egy ilyen akciót azért nagyon gondosan kellett kidolgozni, és ehhez elég idő is kellett, meg információ. Még az is feltételezhető, hogy a tervezés időszaka azt követően kezdődött, amikor az ukrán hírszerzés vezetőségének helikopterét az oroszok lelőtték… A zendülés oldalvizére csak rá kellett ülni, és végrehajtani. Ha az említett lehetőség valós, akkor Prigozsinék ugyanazt a hibát követték el, mint a likvidált hírszerzés. Egy gépre szálltak. Ugyane lehetőségre alapozva feltételezhető, hogy egy ilyen precíz akciót külföldi segítség nélkül aligha lehetett volna végrehajtani. Másrészt, amennyiben Lukasenko már előre figyelmeztette a Kremlt, illetve magát Prigozsint, akkor a hírszerzés megint bakizott, és nem is kicsit…

  4. Prigozsin megrendzte saját halálát.

  5. Elnézést kell kérnem a publikumtól, én egy jelentéktelen, késői és eldugott halálát jósoltam a vezérnek.
    Mindenesetre elkövetett(?) egy óriási bakit: egy időben, egy helyen, pláne ha az veszélyes környezet mint
    pl. egy repülőgép nem tartózkodhat egy szervezet sok befolyásos döntéshordozója. Ez egy alapvetés a
    biztonsági szolgálatok filozófiájában már egy jó ideje. Halottjárat volt a gép? ;-)

    Elnézést, de aki akarja érti. Nem kegyeletsértés volt a célom.

  6. Igen, az is kérdés, hogy ki iktatta ki Prigozsint és alvezér-társait.
    De az is kérdés, sőt talán az idővel egyre nagyobbá váló kapcsolódó kérdés az, hogy kik utaztak a másik Wagner-es Embraer-gépen?
    Amelyik azóta is gond nélkül repked?

    Aztán ott van Szurovikin: őt teszik-e meg egy machiavellisztikus fordulattal az ex-Wagner leendő fejének? Szurovikin katonai tehetségét sem pazarolnák így el, meg az ex-Wagner-esek valószínűleg jobban elfogadnák, mint akárki mást! És még a zetnyikek is örülhetnének…

KAPCSOLODÓ CIKKEK

LEGUTÓBBI CIKKEK

CÍMKÉK