//KGBT+, avagy pelevini (jövő)kép a máról
„A pelevini művekben érintett kortárs kérdésfelvetések és utalások sorát hosszasan lehetne folytatni, Pelevin álláspontját ezekkel kapcsolatban azonban nehéz lenne kibogozni, ironikus megjegyzéseiből pedig mindenkinek jut” #moszkvater

KGBT+, avagy pelevini (jövő)kép a máról

MEGOSZTÁS

Viktor Pelevin, az egyik legismertebb kortárs orosz író minden évben új könyvvel jelentkezik immár két évtizede. 2022 sem volt kivétel, ezúttal a talányos KGBT+ címet adta új regényének, amely korábbi, a jövőben játszódó kötetei (iPhuck 10, Transhumanism Inc.) történetét folytatja. És egyben Pelevin életművét is, hiszen az új regény is az író által kedvelt régi témákat – látszat és valóság, keleti filozófia, háttérhatalom és tömegmanipuláció – dolgozza fel.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

„A pelevini művekben érintett kortárs kérdésfelvetések és utalások sorát hosszasan lehetne folytatni, Pelevin álláspontját ezekkel kapcsolatban azonban nehéz lenne kibogozni, ironikus megjegyzéseiből pedig mindenkinek jut” #moszkvater
„A pelevini művekben érintett kortárs kérdésfelvetések és utalások sorát hosszasan lehetne folytatni, Pelevin álláspontját ezekkel kapcsolatban azonban nehéz lenne kibogozni, ironikus megjegyzéseiből pedig mindenkinek jut”
Fotó:Wikipédia

Pelevin a 2022 szeptemberében megjelent legújabb, KGBT+ című regényében ismét a jövőbe kalauzol el minket, hogy aztán korunk legtöbb vitát kiváltó kérdéseivel foglalkozzon. A KGBT+ a 2021 augusztusában megjelent Transhumanism Inc. közvetlen folytatása. Mivel Pelevin korábbi műveivel ellentétben még utóbbi sem jelent meg magyar fordításban, érdemes pár szóban kitérni az ezekben a regényekben kirajzolódó világra.

„A Transhumanism Inc. a <Green Power 206. évében> játszódik, hozzávetőlegesen 3-400 év múlva, egy olyan korban, amely az agrárius, kisvárosi és természetesen nulla károsanyag kibocsátású gazdaságot elegyíti a digitális csúcstechnológiákkal – és a transzhumanizmussal, azaz az ember biológiai korlátainak átlépésével”

A transzhumanizmusnak a könyvben három ága van. A leggazdagabbak megengedhetik maguknak, hogy agyuk testüktől elválasztva üvegtartályokba költöztetve akár évszázadokon keresztül életben maradjon, miközben ezekből a tartályokból (oroszul banka, a bennük élők pedig bankirok, azaz „bankárok”) továbbra is intézhetik üzleti ügyeiket egymás közt, és a „nulladik szintnek” nevezett hagyományos emberi környezettel is. A második ág éppen a fizikai testben maradottakra vonatkozik – az emberek többségének agyába implantátumokat helyeztek, amely nem csak a virtuális tartalmak elérését, de a gondolatok állandó stimulálását vagy éppen elfojtását is lehetővé teszi. A harmadik ág a fizikai munkákban segítséget nyújtó, önálló személyiséggel nem rendelkező humanoid biorobotokat jelenti.

„A címben is szereplő Transhumanism Inc. pedig egy globális óriásvállalat, amely ezeket a folyamatokat – és tulajdonképpen minden mást is – ellenőriz”

Míg a Transhumanism Inc. rövid történetek füzéreként mutatja be ezt a jövőbeli világot, addig a KGBT+ egy két részre bontott folyamatos történet, amely a címmel megegyező nevű művész életéről szól. KGBT+ az ún. B2B, azaz brain-to-brain streaming területén tevékenykedő alkotó (vbojscsik, a vbity [beütni, beverni] szó után), aki a fent említett implantátumok segítségével közvetlenül adja át gondolati és érzelmi tapasztalatait közönségének.

„Mindez nagyon távolinak tűnhet, a futurisztikus környezetben azonban a konfliktushelyzetek mögött napjaink törésvonalai, ideológiái és <összeesküvés-elméletei> tűnnek fel”

Az Oroszországot (hivatalos nevén Dobroje Goszudarsztvo [Jó Állam], rövidítve Dobroszud) vezető szerdobol-bolsevikok (kb. érzőszívű bolsevikok) ideológiailag és politikailag szemben állnak a Transhumanism Inc.-vel – miközben az ő agyuk is annak londoni földalatti tartályaiban lebeg. Ezt akár a jelenlegi orosz politikai és gazdasági elit külföldön tartott vagyonára, és ebből fakadó „függő” helyzetére tett utalásként is érthetjük, de Pelevin az ellenzékiekre is kitér.

A moszkvai belvárosi bohém kulturális közeg kétharmadrészt a rendszer hivatalnokaiból és azok leszármazottaiból áll, amelynek köszönhetően kevés problémájuk akad a hatóságokkal. Akár a vakcina drónokra is lőhetnek – hiszen a kötelezővé tett oltásokkal kapcsolatos szkepticizmus is előkerül a könyvekben, ahogy természetesen fontos szerepet kapnak a nemek közti kapcsolatok is. A pelevini jövőképben formálisan a nők vannak hátrányos helyzetű nemként számontartva, ugyanakkor éppen emiatt a gyakorlatban minden – beleértve az agyi implantátumok elfojtó mechanizmusait is – nekik kedvez, mintegy kompenzációként.

„A tavalyi regény címe is – KGBT+ – elsősorban nekünk lehet ismerős, hiszen azonnal felismerhetően a KGB és az LGBT+ betűszavak összeolvadásáról van szó”

A regény idején azonban a rövidítés már elvesztette jelentését, pusztán egy marketingfogás, amelyet egy algoritmus alkotott a távoli múltból vett alapanyagokból, amelyeknek más algoritmusok kedvezni fognak, és így nagyobb elérést generálhatnak.

A főhős eredeti neve, a Szalavat is a korunkra utal, hiszen, ahogy az ki is van fejtve, olyan, mintha a szalo (szalonna) és vata (vatta) szavakból lenne összegyúrva. Márpedig Ukrajna és Oroszország nacionalistáinak és radikálisainak körében ez a két szó a másik kapcsán alkalmazott gúnynév: a szalo Ukrajnával kapcsolatban merül fel, a szalonna ukrajnai anekdotikus népszerűsége miatt, míg a vata szót Oroszországon belül a szovjet nosztalgikusokkal, azon kívül pedig az oroszbarátokkal szemben alkalmazzák pejoratív értelemben, a vatnyik, azaz a vattakabát (pufajka) miatt.

Ez a név pedig még a KGBT+ korában is a maihoz hasonló kettősséget fejez ki, a címszereplő ugyanis neveltetése és az implantátumok által is közvetített benyomások alapján is meghasonlottságot érez. Egyrészt elkötelezett az ellenségek által körülölelt hazája és annak történelme iránt, a körülményektől függetlenül kiállva annak igaza mellett, másrészt viszont olyan érzések járják át, miszerint országában a hatalmat bitorló gazemberek kegyetlen és igazságtalan diktatúrája uralkodik, miközben a világ többi része humánus szabályokat követ, ahonnan az igazság és a jó fénye beszűrődik Oroszországba is.

„A pelevini művekben érintett kortárs kérdésfelvetések és utalások sorát hosszasan lehetne folytatni, Pelevin álláspontját ezekkel kapcsolatban azonban nehéz lenne kibogozni, ironikus megjegyzéseiből pedig mindenkinek jut”

Regényei szereplőin keresztül a mai orosz rendszer híveitől annak nyugatos-liberális kritikusain át a nyugati woke ideológia képviselőiig és a globális vállalati elitig mindenki magára ismerhet, nem túl kedvező, de inkább komikus, mint elítélő fényben.

Persze, bizonyos szempontból Pelevin mindezekhez való viszonya egyszerű: a végletekig menően szkeptikus, aki nem csak a politikát és az ideológiákat, de tulajdonképpen az egész világot látszatnak tekinti. Mindez már korai műveiben is megjelent, azonban azokban – A Sárga Nyíl, Remete és Hatujjú, Omon Ré – még volt lehetőség a leleplezésre, a látszatvilágból való kilépésre, a KGBT+ azonban már nem kínál fel ilyen utat, sőt, a buddhizmus nyomdokain haladva az Én fogalmát is megkérdőjelezi. A címszereplő két „produkciójának”, a közvetlenül a „hallgatók” agyába streamelt Katasztrófa és a Let it be nevű „vbojkáknak” a leirata tulajdonképpen Pelevin világképének összefoglalásaként is értelmezhető, amelyeknek lényege utóbbi címével adható meg.

„A dolgokat Pelevin, illetve KGBT+ szerint hagyni kell megtörténni, minél kevésbé vagyunk azokban jelen, annál kevésbé okozhatnak szenvedést.  Persze ez a korábbiaknál talán jobban tetten érhető kiábrándultság könnyen lehet, hogy a háború következménye, mint ahogy művének rövid csúszását is azzal indokolták”

Talán hibának tűnhet egy karaktere álláspontját a szerzőjével azonosítani, azonban a világ, mint látszat Pelevin esetében állandóan visszatérő és fokozatosan erősödő téma. Az aktivitás feladása pedig tulajdonképpen rá is jellemző, hiszen, míg az orosz írói társadalom egyik vagy másik politikai tábor mellett mélyen elkötelezett és akár a napi politikai csatározásokban is részt vesz, addig Pelevin olyannyira visszavonult életmódot folytat, hogy egy mondhatni pelevini jellegű pletyka még az író létezését is megkérdőjelezte, irodalmárok csapatát feltételezve regényei mögött.

„Pelevin nem köteleződik el politikai oldalak mellett, hiszen, ahogy regényeiből is kiderül, nem igazán hisz a felszínen zajló küzdelmek valóságában. A háttérhatalom létezésének témája teljes életművén végigfut, ahogy az a gondolat is, hogy az arról szóló eszmefuttatások maguk is a háttérhatalom által ellenőrzött mederben folynak”

Transhumanism Inc. a történet szempontjából egyértelmű, és Pelevin egy korábbi regényéhez kapcsolódó választ ad a kérdésre, hogy kié is a valódi hatalom (ezt itt most nem szeretnénk lelőni), a KGBT+ viszont – talán szintén napjaink eseményei miatt – a közvetlenül a tömegek számára is látható felszín mögötti események szintjén foglalkozik a politikai intrikák kérdésével. Például azzal, hogy él-e még Dobroszud államfője, vagy azzal, hogy ki is ellenőrzi valójában a nemzetközi valutát. Pelevin a háttérhatalommal kapcsolatos leírásait, vagy a szereplői erről folytatott beszélgetéseit szinte mindig a mai közbeszédben felbukkanó népszerű és elterjedt, vagy éppen szélsőségesen fantáziadús „összeesküvés-elméleteinek” és találgatásainak elemeivel színesíti.

„Ugyanakkor mégse lehet komolytalannak tekinteni a kortárs – posztmodern? – politikára is illő meglátásokat, amelyek gyakran találóan mutatnak rá a politikai kommunikáció és a hétköznapi kulturális hiedelmek mögötti mozgatórugókra, legyenek azok akár üzleti érdekek, akár az emberi természetből fakadó pszichológiai szükségszerűségek”

Remélhetőleg a Transhumanism Inc.-vel együtt a közeljövőben a magyar olvasók számára is elérhetővé válik az egyik legismertebb orosz író új regénye – bár az orosz és nemzetközi szlenget számtalan szójátékkal elegyítő pelevini nyelvezet nem állítja egyszerű feladat elé a fordítókat. Bár, akik több mindent olvastak Pelevintől, túl sok új gondolatot nem fognak találni a műben, a megrajzolt világ olykor abszurd távolságának kontrasztja az érintett témák közelségével, és persze a mindig fordulatos történetvezetés miatt mégis nehezen letehető könyvről van szó.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)

MEGOSZTÁS