„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Vlagyimir Putyin és Rusztam Minnyihanov találkozója 2019-ben Moszkvában
Fotó:EUROPRESS/Mikhail Klimentyev/Sputnik/AFP
Az 1990-es évek elejének a Kreml mai vezetőinek emlékezetében rossz emlékű világát, a „szuverenitások felvonulását” idézi a föderális központ és Tatárföld között ezúttal a régiók vezetőinek titulusa kapcsán feltört szembenállás. A tatár parlament ugyanis egyhangúlag visszautasította azt a törvény javaslatot, amely egyebek mellett egységesen régióvezetőként nevezi meg a föderáció jogalanyainak élén álló politikusokat. Mint a helyi képviselők fogalmaznak, ez ellentmond az Oroszországot demokratikus, föderatív berendezkedésű jogállamként meghatározó alkotmánynak.
„Dmitrij Medvegyev még 2010-ben – ez talán nem véletlenül egybeesett Tatárföld erős emberének, a köztársaság elnöki posztját 1991-től betöltő Mintimer Sajmijevnek a lemondásával – megpróbálta rendezni ezt a kérdést. Elnöknek azóta már Ramzan Kadirov csecsen vezető sem nevezteti magát, s ekkor felhívta a többi kollégáját is arra, hogy kövessék a példáját. Baskortosztán még 2015-ig tartotta magát, ma a régiók első emberei közül azonban már csak Tatárföld első embere viseli az elnöki címe”
A tatárok nyakassága már három évtizeddel ezelőtt is megmutatkozott, amikor a Szovjetunió felbomlásának lázában ők is saját úton indultak el, végül 1994-ben írta alá az akkori vezető Mintimer Sajmijev Borisz Jelcinnel a hatáskörök megosztásáról szóló megállapodást. Ez a szerződés különleges jogokat biztosított Tatárföldnek. Ezt a föderáción belüli erős jogállást megalapozza, a régió politikai és gazdasági ereje. Egyrészről Kazany a világi iszlám központja, másrészt az olajipar és a gépgyártás által megalapozottan az egyik leggazdagabb köztársaságról van szó. Jelentőségét tekintve kiemelkedik a repülőgép- és helikoptergyártás – elsősorban a Tupoljev tervezőiroda gépeit gyártják itt, míg a Mi-8, Mi-14, Mi-17 helikopterek a világ 80 országában repülnek –, de itt gyártják a Kamazokat is. Nem véletlen, hogy a „tatár klán” Marat Husznullin és Irek Fajzullin személyében miniszterelnök-helyettesi és építőipari miniszteri poszton föderális szinten is képviselteti magát.
„Elnökké választása után Vlagyimir Putyin a helyi és a föderális törvények közötti ellentmondásokat <időzített aknáknak> nevezte, és mindent megtett ezek eltüntetésért. Tatárföld sem kapott különleges státust, Sajmijev örökségeként azonban a köztársaság vezetője az elnöki címet máig megőrizte”
Sőt, a nyelvi kérdésben is külön úton járt. Erre reagálva nevezte Putyin 2017-ben megengedhetetlennek az orosz nyelv oktatásának háttérbe szorítását, és a nem anyanyelv tanulásának kötelezővé tételét. Ezután követelte az ügyészség a tatár nyelv kötelező tanulásának eltörlését. Ezután 2018-ban törvényben is rögzítették a nemzeti nyelvek tanulásának önkéntességét.
„A régió vezetőjének megnevezése valójában másodlagos, ám mivel Tatárföld mindig adott a szuverenitására, elvi kérdésnek tekinti az elnöki cím megtartását. Az ugyanis kiemeli, hogy bár a föderáción belül, de igazi köztársaságról van szó. Kazany súlya miatt ezt eddig a Kreml is tiszteletben tartotta, ám időről időre kísérletet tesz e kivételesség eltüntetésére”
Ezúttal feltehetően azért, mert az egyébként tisztán szimbolikus és valóban másodrendű kérdés zavart okozhat a politikai átmenetben, amelynek során kiéleződhet a klánok, és adott esetben a központ és egyes helyi erőcsoportok között is a viszony. Ez a kérdés pedig ürügy lehet a klánok közötti harc kiélezésére.
„Mintimer Sajmijev még nem szólalt meg ebben a kérdésben, ám mint a helyi klánok feletti döntőbíróként, és a Kazany és a Moszkva közötti kapcsolatok lobbistájaként neki döntő szava lesz ebben”
A legnagyobb nyomás persze kétségkívül Minnyihanovra nehezedik, akinek a pozícióit a transzfer idején Kazanyban és Moszkvában a föderális központtal esetleg kiéleződő vita. Ez pedig bátorítást adhat a Metisin kazanyi polgármester által vezetett erőcsoportnak. S hogy még bonyolultabb legyen az (egyelőre) tatár elnök helyzete, ő Moszkvában az éppen a szilovikokkal harcban álló rendszeren belüli liberálisokhoz van bekötve. Így aztán adott esetben akár az elnöki címet is beáldozhatja a saját helyzetének megszilárdítása érdekében.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
