„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Kérjük, töltse ki kérdőívünket!

Két elnök, egy ország

2021. okt. 29.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Oroszországban Vlagyimir Putyinon kívül még egy vezetőt illet meg az elnöki titulus. Méghozzá Tatárföld első emberét, aki jelenleg Rusztam Minnyihanov. Moszkva egy, a föderáció alanyainak működését szabályozó törvénnyel ismét kísérletet tesz az elnevezések egységesítésére, Tatárföld azonban továbbra sem akar beállni a sorba.

Vlagyimir Putyin és Rusztam Minnyihanov találkozója 2019-ben Moszkvában #moszkvater

Vlagyimir Putyin és Rusztam Minnyihanov találkozója 2019-ben Moszkvában
Fotó:EUROPRESS/Mikhail Klimentyev/Sputnik/AFP

Az 1990-es évek elejének a Kreml mai vezetőinek emlékezetében rossz emlékű világát, a „szuverenitások felvonulását” idézi a föderális központ és Tatárföld között ezúttal a régiók vezetőinek titulusa kapcsán feltört szembenállás. A tatár parlament ugyanis egyhangúlag visszautasította azt a törvény javaslatot, amely egyebek mellett egységesen régióvezetőként nevezi meg a föderáció jogalanyainak élén álló politikusokat. Mint a helyi képviselők fogalmaznak, ez ellentmond az Oroszországot demokratikus, föderatív berendezkedésű jogállamként meghatározó alkotmánynak.

„Dmitrij Medvegyev még 2010-ben – ez talán nem véletlenül egybeesett Tatárföld erős emberének, a köztársaság elnöki posztját 1991-től betöltő Mintimer Sajmijevnek a lemondásával – megpróbálta rendezni ezt a kérdést. Elnöknek azóta már Ramzan Kadirov csecsen vezető sem nevezteti magát, s ekkor felhívta a többi kollégáját is arra, hogy kövessék a példáját. Baskortosztán még 2015-ig tartotta magát, ma a régiók első emberei közül azonban már csak Tatárföld első embere viseli az elnöki címe”

A tatárok nyakassága már három évtizeddel ezelőtt is megmutatkozott, amikor a Szovjetunió felbomlásának lázában ők is saját úton indultak el, végül 1994-ben írta alá az akkori vezető Mintimer Sajmijev Borisz Jelcinnel a hatáskörök megosztásáról szóló megállapodást. Ez a szerződés különleges jogokat biztosított Tatárföldnek. Ezt a föderáción belüli erős jogállást megalapozza, a régió politikai és gazdasági ereje. Egyrészről Kazany a világi iszlám központja, másrészt az olajipar és a gépgyártás által megalapozottan az egyik leggazdagabb köztársaságról van szó. Jelentőségét tekintve kiemelkedik a repülőgép- és helikoptergyártás – elsősorban a Tupoljev tervezőiroda gépeit gyártják itt, míg a Mi-8, Mi-14, Mi-17 helikopterek a világ 80 országában repülnek –, de itt gyártják a Kamazokat is. Nem véletlen, hogy a „tatár klán” Marat Husznullin és Irek Fajzullin személyében miniszterelnök-helyettesi és építőipari miniszteri poszton föderális szinten is képviselteti magát.

„Elnökké választása után Vlagyimir Putyin a helyi és a föderális törvények közötti ellentmondásokat <időzített aknáknak> nevezte, és mindent megtett ezek eltüntetésért. Tatárföld sem kapott különleges státust, Sajmijev örökségeként azonban a köztársaság vezetője az elnöki címet máig megőrizte”

Sőt, a nyelvi kérdésben is külön úton járt. Erre reagálva nevezte Putyin 2017-ben megengedhetetlennek az orosz nyelv oktatásának háttérbe szorítását, és a nem anyanyelv tanulásának kötelezővé tételét. Ezután követelte az ügyészség a tatár nyelv kötelező tanulásának eltörlését. Ezután 2018-ban törvényben is rögzítették a nemzeti nyelvek tanulásának önkéntességét.

„A régió vezetőjének megnevezése valójában másodlagos, ám mivel Tatárföld mindig adott a szuverenitására, elvi kérdésnek tekinti az elnöki cím megtartását. Az ugyanis kiemeli, hogy bár a föderáción belül, de igazi köztársaságról van szó. Kazany súlya miatt ezt eddig a Kreml is tiszteletben tartotta, ám időről időre kísérletet tesz e kivételesség eltüntetésére”

Ezúttal feltehetően azért, mert az egyébként tisztán szimbolikus és valóban másodrendű kérdés zavart okozhat a politikai átmenetben, amelynek során kiéleződhet a klánok, és adott esetben a központ és egyes helyi erőcsoportok között is a viszony. Ez a kérdés pedig ürügy lehet a klánok közötti harc kiélezésére.

„Mintimer Sajmijev még nem szólalt meg ebben a kérdésben, ám mint a helyi klánok feletti döntőbíróként, és a Kazany és a Moszkva közötti kapcsolatok lobbistájaként neki döntő szava lesz ebben”

A legnagyobb nyomás persze kétségkívül Minnyihanovra nehezedik, akinek a pozícióit a transzfer idején Kazanyban és Moszkvában a föderális központtal esetleg kiéleződő vita. Ez pedig bátorítást adhat a Metisin kazanyi polgármester által vezetett erőcsoportnak. S hogy még bonyolultabb legyen az (egyelőre) tatár elnök helyzete, ő Moszkvában az éppen a szilovikokkal harcban álló rendszeren belüli liberálisokhoz van bekötve. Így aztán adott esetben akár az elnöki címet is beáldozhatja a saját helyzetének megszilárdítása érdekében.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK