Ahogy egyre többet kerül szóba a nemzetközi sajtóban egy tűzszünet vagy béke lehetősége, az ukrán belpolitika háborús állóvize is felpezsdülni látszik. A hatalompártot és a kormányt egymás után sújtják az újabb és újabb botrányok, az ellenzékből is egyre többen a kormányzatban találják meg a beígért, de elmaradt sikerek felelősét, a jövőben pedig a frontharcosok is szerepet játszhatnak a politikában. Ha holnap véget érne a háború, a kormányzat töretlen támogatása sem biztos, hogy sokáig tartana. Az alábbiakban annak járunk utána, hogy jelen állás szerint milyen irányban haladhat tovább az ukrán belpolitika a harcok végeztével, mi történik ma és mi az, amire figyelni kell majd a jövőben.

Kosztur András írása a #moszkvater.com számára

Szinte nem telik el úgy nap, hogy ukrán parlamenti képviselők ne keveredtek volna botrányba, a legtöbbször pedig ráadásul a kormányzó Nép Szolgája tagjairól van szó. Tíz kicsi néger, illetve, újabb címén Mert többen nincsenek – egy ukrán kiadóvállalat vezetőjének Agatha Christie krimijét juttatta eszébe az ukrán parlamentben az elmúlt időszakban lezajló képviselőhullás. Most éppen Bohdan Torohtyij kormánypárti honatya van soron, akiről már egy ideje emlegetik a sajtóban, hogy a háború ellenére gyakran utazik külföldre, és vagyona gyarapodását sem igyekszik rejtegetni. A minap David Arahamija frakcióvezető közölte, hogy mivel kollégája továbbra is felveszi a képviselőknek járó lakhatási támogatást, annak ellenére, hogy családja nemrég egy luxusingatlant vásárolt, lemondásra szólítja fel a képviselőt, és kezdeményezi kizárását a frakcióból.

„Egy másik képviselőt, Anatolij Hunykót pedig a NABU, azaz a Nemzeti Korrupcióellenes Iroda munkatársai tartóztattak le, miután tetten érték, hogy 85 ezer dollár kenőpénzt kapott azért, hogy a Nemzeti Mezőgazdasági Akadémia földjeinek egy részét egy üzletember kezére játssza át”

Torohtyij és Hunyko ellenállnak, és nem hajlandóak megválni képviselői helyükről, mások azonban önként beadják derekukat. Múlt héten lemondott mandátumáról egy kormánypárti képviselő, Andrij Holodov. Ennek előzményeként oknyomozó újságírók kiderítették, hogy Holodov január 21-e óta külföldön tartózkodik, nem vesz részt a parlament ülésein és a szavazásokon, és jelenleg vélhetően Cipruson van. Miután Holodov benyújtotta kérelmét a mandátumáról való lemondásról, kizárták a kormánypárti frakcióból is. Holodov később azzal magyarázta távolmaradását, hogy felesége és gyermeke is beteg, és nem tudta összeegyeztetni családfői és képviselői kötelezettségeit.

Pár héttel korábban a kormánypárt két másik képviselője keveredett botrányba. Ukrán oknyomozó újságírók kiderítették, hogy július közepén a Maldív-szigeteken járt Jurij Arisztov parlamenti képviselő, a kormányzó Nép Szolgája tagja, a Legfelsőbb Tanács nemzetbiztonsági, védelmi és hírszerzési bizottságának az elnökhelyettese. Arisztov az ötcsillagos Waldorf Astoria Maldives egyik tengerparti villájában szállhatott meg.

„A képviselők és magasrangú állami tisztviselők kiutazását év elején szigorították meg, miután többen is botrányba keveredtek amiatt, hogy a háború ellenére külföldi luxusutazásokat engednek meg maguknak”

Arisztovnak a mandátumába került a kiruccanása. A hírekre reagálva a kormánypárt frakcióvezetője, David Arahamija kijelentette, ha az utazás valóban megtörtént, kezdeményezni fogja Arisztov kizárását, aki nem sokkal ezután magától lemondott képviselői helyéről. Két héttel korábban egy másik képviselőtől is kénytelen volt megszabadulni a kormánypárti frakció. Ljudmilla Marcsenkót és segítőjét azzal vádolják a korrupcióellenes szervek, hogy 2800 dollárért cserébe segített valakinek az ország elhagyásához szükséges engedélyhez jutni, ezért a képviselőnőt kizárták a pártból.

David Arahamija közlése szerint a múlt hétig – tehát Torohtyij és Hunyko esete előtt – 17 képviselő lépett ki, vagy lett kizárva a pártja soraiból, mindez pedig azt jelzi, hogy komolyan veszik ígéreteiket, amely a politikai élet megtisztítására vonatkozik. Arahamija szerint minden frakció legalább 10 százaléka érintett valamilyen korrupciós, vagy egyéb ügyekben, a többi párt azonban ilyenkor szemet huny az esetek fölött, és politikai nyomásról panaszkodnak.

„Csakhogy ez a tendencia éppen a kihirdetett megújulási folyamatra vet rossz fényt. A jelenlegi kormánypárt legtöbb tagja újoncnak számított az országos politikában 2019-es megválasztásakor, ehhez képest a legtöbb botrány az ő nevükhöz fűződik”

A Nép Szolgája ad hoc módon összeválogatott társasága pedig már a háború előtt is jelentősen erodálta az elnök népszerűségét, és az új botrányok fényében kilátásaik a következő, háború utáni választásokon sem tűnnek a legjobbnak.

Az ukrán parlamentarizmus egyébként sem most éli fénykorát. Az alkotmányban rögzített 450, és a 2019-ben megválasztott 424 helyett mindössze 403 képviselő maradt 2023. augusztus 1-re a Legfelsőbb Tanácsban, Holodov kiesésével pedig már csak 402 (igaz, az ő helyére a Nép Szolgája listájáról érkezhet majd valaki), aminek viszont nem annyira a Nép Szolgája körüli botrányok, mint a legnagyobb ellenzéki párt, az oroszbarátnak tekintett és betiltott Ellenzéki Platform – Az Életért sorainak megritkítása az oka. A párt számos tagját megfosztották állampolgárságától, és ezáltal képviselői mandátumától is, mások maguktól mondtak le – igaz, többségük ekkorra már egyébként is külföldön tartózkodott.

„A háború pedig a politikai élet többi szereplőjét is jórészt tétlenségre ítélte, a megfogyatkozott kormányfrakció szatellitjei segítségével az elnök szinte minden kezdeményezését keresztülviszi, tovább erodálva a régi politikai elitek pozícióit”

Mindennek fényében az a kérdés, hogyan is fog festeni a várhatóan személyileg ismét (ismét, hiszen már a jelenlegi 402 képviselő közt is 317 „újoncot” találunk) megújuló, bár korántsem biztos, hogy természetében is változó ukrán politikai élet a háború után, négy részkérdésre bontható. Persze, ezek mindegyikére döntő hatással lehet, hogy pontosan hogyan ér véget a háború, illetve az, hogy mi történik még a végéig – az alábbiakban azonban jobb híján a jelenlegi helyzetből indulunk ki. A négy kérdés tehát a következő:

„Újjászervezik-e és ha igen, milyen formában, a kormánypártot?”

A Nép Szolgája botrányai miatt már évek óta újra és újra felmerül a pletyka, hogy a kevésbé botrányos képviselőkből és néhány új, még jó hírnévnek örvendő húzónévből (pl. ismert katonákból és frontsegítő önkéntesekből) szervezhetik újra az elnöki pártot, akár az államfő nevét is megjelenítve annak elnevezésében. Volodimir Zelenszkij népszerűsége ugyanis jóval magasabb a pártjánál, és az inkább terhet jelenthet számára az esetleges újraválasztása felé vezető úton. Különösen indokolt lehet ez az újjászervezés, ha Zelenszkij a maga számára kedvező módon tudja lezárni a háborút, és megőrzi a háború alatt az ukrán társadalomban (vissza)szerzett népszerűségét.

„A katonák és az önkéntesek milyen formában kapcsolódnak be a közéletbe?”

Már korábban is jellemző volt, hogy egyes, hazafias retorikájú pártok a kelet-ukrajnai harcok résztvevőit soraikba emelve próbáltak politikai pontokat szerezni. A háború arcainak támogatásáért vélhetően a harcok lezárultát követően is „verseny” bontakozik majd ki. Ahogy az sem zárható ki, hogy a frontközeli szereplők egy része saját politikai projektbe kezd – talán éppen ezt kívánja megakadályozni a hatalom, hogy korábban óvatosan ugyan, de megpedzegette az aktív szolgálatban lévők kizárását a választásokon való indulásból. Tekintettel a politikum maximalista ígéreteire – 1991-es határok, Oroszország demilitarizálása stb. -, és a front azokkal egyre inkább kontrasztba kerülő valóságára, a jelenlegi vezetés és a frontharcosok legalább egy részének konfliktusa legalábbis a politikai szférában nem zárható ki a háború lezárultával.

„Mihez kezd az ellenzék potens része?”

Szintén kérdéses, hogy a jelenlegi ellenzék még megmaradt, valamennyire versenyképes szereplői (Petro Porosenko ex-elnök, Vitalij Klicsko kijevi polgármester, Dmitro Razumkov volt házelnök) egymással is konkurálva, vagy egyetlen személy körül konszolidálódva próbálják majd felvenni a versenyt az Elnöki Irodával. A szövetség vagy annak elmaradása vélhetően a pillanatnyi helyzet függvénye lesz majd.

„Mi lesz az ukrán Délkelet szavazóival?”

Az ukrán Délkelet, azaz az Odesszától Harkivig terjeső sáv lakóinak egy jelentős része korábban a háború alatt betiltott pártokra szavazott. Bár ezen területek egy része Oroszország ellenőrzése alá került, így is fontos kérdés lehet, hogy – amennyiben persze az oroszok nem terjesztik ki uralmukat az egész területre – a jövőben ki tudja majd megszerezni ezen, gyakran oroszajkú választópolgárok bizalmát. Egyesek szerint Olekszij Aresztovics volt elnöki irodabeli tanácsadó köré épülhet valamilyen politikai projekt, de mások is megpróbálhatnak „lecsapni” a képviselet nélkül maradt szavazókra.

„Mindez persze akkor lesz releváns, ha ismét választásokra kerül sor az országban – a hadiállapot végeztéig pedig erre nem lehet számítani”

Politikai változás persze ettől függetlenül is bekövetkezhet. Nemrég a Politico vetette fel, hogy mi történne, ha az elnök meghalna. A lap által megszólaltatott szakértő szerint az alkotmányban rögzített utód, azaz a kevés tekintéllyel rendelkező Ruszlan Sztefancsuk helyett valamilyen kollektív kormányzat állna fel, amelynek Sztefancsukon kívül az Elnöki Irodát vezető Andrij Jermak, Dmitro Kuleba külügyminiszter és Olekszij Reznyikov védelmi miniszter, valamint Valerij Zaluzsnij főparancsnok lehetnének a tagjai. A magunk részéről mi még a katonai hírszerzés vezetőjét, Kirilo Budanovot is megemlítenénk, mint a jelenlegi hatalom egyik erős emberét, akinek vélhetően szintén fontos szerepe lenne egy ilyen kollektív vezetésben.

„Közülük egyébként Jermak és Zaluzsnij bír igazán jelentős tekintéllyel”

Előbbit régóta az ország második embereként emlegetik, utóbbi pedig jelentős népszerűségre tett szert a hadsereg és a társadalom körében egyaránt. Utóbbi tény a fentebb említett második kérdés kapcsán is fontos lehet majd.

(A szerző a XXI. Század Intézet vezető kutatója)