„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
Vukics Ferenc írása a #moszkvater.com-on
„nem azért vagyunk itt, hogy átkozzuk a sötétséget, hanem hogy meggyújtsuk azt a gyertyát, ami irányíthat bennünket a sötétségen keresztül egy biztonságos és józan jövőbe”
Fotó:EUROPRESS/DPA/AFP
Hatvan éve, hogy John F. Kennedy amerikai elnök a washingtoni American University kampusán tartott ünnepi beszédében éles kritikát fogalmazott meg a hidegháborúról, és a háború szorgalmazóinak gondolkodásmódjáról. Kifejtette benne az elképzelését arról, hogy milyen lehet a béke a nukleáris korszakban.
„Milyen békét akarunk elérni?” – kérdezte. „Nem egy Pax Americanát, amelyet az amerikai háborús fegyverek kényszerítenek a világra. Nem a sír békéjét vagy a rabszolgák biztonságát. Én valódi békéről beszélek, olyan békéről, amely a földi életet élhetővé teszi, amely lehetővé teszi az emberek és a nemzetek számára, hogy növekedjenek, reménykedjenek, és jobb életet építsenek gyermekeiknek. Nem pusztán békét az amerikaiaknak, hanem békét minden embernek és nőnek. Nem pusztán békét a mi időnkben, hanem békét minden időkre”
Kennedy számára a nukleáris háború kísértete a kubai rakétaválság során meglehetősen közel került, és elengedhetetlenné tette a szovjet ellenféllel való békére való törekvést. Ez azonban a fiatal elnököt szembe állította – talán végzetesen is – saját nemzetbiztonsági-katonai-hírszerzési blokkjával. Ennek ellenére Kennedy közvetlenül az amerikai nép elé vitte a józan, racionális és mindenekelőtt etikus, a hidegháborús politika ellen szóló érveit.
„Én a békéről beszélek, mint a józan emberek szükséges, ésszerű céljáról. Tisztában vagyok vele, hogy a békére való törekvés nem olyan drámai, mint a háborúra való törekvés, és gyakran süket fülekre találnak az aggódó szavak. De nincs sürgetőbb feladatunk”
És elnöksége során Kennedy – a Pentagon és a CIA nagy megdöbbenésére – igen valószínűtlen partnerre talált ebben a törekvésben, mégpedig Nyikita Hruscsov szovjet vezetőre. Egy sor amerikai-szovjet válság (a Disznó-öböl, a bécsi csúcstalálkozó és a berlini válság) során Kennedy és Hruscsov között olyan kapcsolat alakult ki, amely a kubai rakétaválság idején segített elhárítani az apokalipszist. A válságot követően pedig mindketten elkezdtek dolgozni a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló szerződésen. Kennedy felismerte, a haladás feltétele, hogy úgy lássuk a másikat, ahogyan minket szeretnénk, hogy lássanak. Más szóval, hogy empátiát tanúsítsunk.
„Egyetlen kormány vagy társadalmi rendszer sem olyan gonosz, hogy az embereit erények nélkülinek kelljen tekinteni. Ne legyünk tehát vakok a különbözőségeinkkel szemben, de irányítsuk a figyelmet közös érdekeinkre és azokra az eszközökre is, amelyekkel ezek a különbségek feloldhatók. És ha már most nem tudunk véget vetni a nézeteltéréseinknek, legalább segíthetünk abban, hogy a világot biztonságossá tegyük a sokféleség számára. Mert végső soron a legalapvetőbb közös kapocs az, hogy mindannyian ezen a kis bolygón élünk. Mindannyian ugyanazt a levegőt szívjuk. Mindannyian a gyermekeink jövőjét dédelgetjük. És mindannyian halandók vagyunk”
A jelenlegi válság során az ilyen jellegű gondolkodásmód hiányzik a nyugati szövetségesek fővárosainak döntéshozó központjaiból. (De nyugodtan kimondhatjuk, eluralkodott a bizalmatlanság, és általánosságban is érvényes ez a szemben álló felekre. a szerk.) Kennedy beszéde fontos vádpontja annak, hogy a legutóbbi demokrata kormányok mennyire rossz irányba haladtak a figyelmeztetés óta eltelt évtizedekben. Nem feledkezünk meg arról sem, hogy az amerikai kormányzat finoman szólva sem tett meg mindent a háború megelőzésére, és a lezárását is akadályozza. A volt amerikai elnök szerint
„nem azért vagyunk itt, hogy átkozzuk a sötétséget, hanem hogy meggyújtsuk azt a gyertyát, ami irányíthat bennünket a sötétségen keresztül egy biztonságos és józan jövőbe”
Csak remélni lehet, hogy Kennedy elnök hat évtizeddel ezelőtt elhangzott üzenetét az új nemzedékek megértik, és azt követően a történelemkönyvekbe illesztik, hogy alapvetően alakítsa a további generációk gondolkodásmódját a béke és az emberi együttélés lényegéről.
(A cikk eredetileg a szilajcsiko.hu portálon jelent meg, itt olvasható.)
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2026 - #moszkvater
Karcsi says:
Kedves Vukics Ferenc ur! Nem tegezodom, tartom magam Kassai Lajos ur javaslatahoz :-) .. 45 evet eltem az usapokolban, most Mekszikoban elek. Szerintem John Kennedy volt az UTOLSO NAGY AMERIKAI ELNOK akit termeszetesen testverevel egyutt a mely allam legyilkolt, mert beket es biztonsagot akartak a vilagban. A beke rossz uzlet ennek a 3 ezer eves maffianak. Meg egy elnok volt akit tisztelek – Jimmy Carter. O egy csendes amerikai volt de a nezetei meg ma is jozanok es becsulni valok. A tobbi elnokrol csak annyit hogy demagog, hazug, szineszek voltak (R. Reagen is!) akiket az allamok feletti hatalom zsinorjai huzogattak oda vissza. A birodalom hajoja zatonyra futott es recseg-ropog. Sullyed, menthetetlen. De igy igazsagos.
Rác Gábor says:
Lehet, hogy Kennedy-reneszánsz van, de ez csak egy korszak összehasonlítása a maival. Az akkori demokraták és republikánusok sem voltak mások, mint a maiak, csak bizonyos határvonalakat nem léptek át. A maiak gátlástalanabbak, és kifinomultabban aljasok. Ma már nem lőnék agyon Kennedyt, hanem ellenőrzést tartanának nála, hogy “minősített” iratokat “találjanak”, vagy a Marylin Monroe-val való kapcsolata révén lejárassák, esetleg impeachment-eljárást kezdeményezzenek ellene, vélt orosz kapcsolatai révén… Mára nagyot változott a világ…
csakafidesz says:
Járd körül a témát! Nem John Fritzgerald Kennedy volt a célpont, hanem az egész Kennedy család. Számold össze hány Kennedyt nyírtak ki. Kezdjük mindjárt Roberttel az öccsével akit egy étterem hátsó kijáratánál lőtt le valaki (biztos nem az akit megneveztek) Edward öccsének a kocsija nem magától fordult bele a Potomac folyóba, és nem ok nélkül futott el onnan, hagyva a titkárnőjét belefulladni a vízbe, de még az unokáik is rejtélyesen szoktak meghalni.. A Kennedy klán épp olyan maffia volt, mint a többi. Az amerikai kormány már jó ideje az alvilággal szimbiózisban él. Borisz Pilnyak Oké c. regényében (О’кей! Американский роман, 1931) világosan megírta ezt, mert már az 1930-as években is jól látszott az amerikai maffia jelenléte a társadalom csúcsain is.
csakafidesz says:
Emlékszem, hogy a gyilkosságot a kora reggeli hírekben bemondta a rádió. Reggel, miközben a Néva karórámat (azóta kiderült a szovjet idők egyik legjobb óráját hordtam) nézegettem a buszmegállóban, beszélgettünk az osztálytársaimmal.
Az egyik srác megjegyezte, hogy “Az a szabadság igazi, ahol az elnököt le lehet lőni mint egy rühes kutyát.”
A másik rögtön rácáfolt: “Csakis a hivatásos elnökvadászoknak adnak rá engedélyt.”
Ez utóbbi bemondás volt a teletalálat. Volt ott mindenféle vizsgálat, zavart Oswald valamilyen elöltöltős puskával, Jack Ruby aki a rendőrség folyosóján lőtte le a gyilkosságot vállalni nem akaró ártatlant, Warren jelentés, és maradt egy találós kérdés: “Ki ölte meg Kennedyt?”
Azóta eltelt több 60 év, de még mindig nem tudjuk, hogy ki volt aki lelőtte Kennedyt..
Papamaci says:
Szerintem az okozta a vesztét, hogy vissza akarta venni a FED-től a pénzkibocsátás monopóliumát.