„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Minden igyekezet és lobbi ellenére a mai napig nincsen megfelelő szabályozói környezet a PMC-k legalitására vonatkozóan”
Illusztráció:Pexels/#moszkvater grafika
A Wagner Csoport konkrét bemutatását követően érdemes egy rövid kitekintést tenni a katonai magánvállalatok oroszországi szabályozására, illetve helyi működési környezetére. Ugyanis bár ezen szervezetek részben az orosz külpolitika egyfajta meghosszabbított kezeként funkcionálnak, ám működési feltételeik már ennél jóval összetettebbek.
„Jogilag mind a Wagner, mind az egyéb orosz PMC-k az illegalitás, illetve a szürke működési zóna közti jogi kiskapuk adta lehetőségekkel operál”
Bár Oroszországban 1992 óta a fegyveres biztonsági szolgálatot biztosító katonai biztonsági vállalatok – PSC – működése jogilag engedélyezett és törvényes, velük szemben a katonai magánvállalatok esetében ez a mai napig nem mondható el.
A főképp fegyveres személy- illetve objektumvédelmet ellátó hivatalosan regisztrált PSC-k elsődleges működési terepe Oroszországon túl a külföldön – főképp a Közel-Keleten és Afrikában – található orosz gazdasági érdekeltségek környezete. Az orosz katonai biztonsági vállalatok már a 2000-es évek első felétől kezdődően megjelentek, többek közt Irak térségében a Lukoil és egyéb orosz vállalatokhoz köthető szénhidrogén-kitermelő létesítmények őrzési feladatai esetében.
„Mindezeken túl egyes orosz gazdasági szereplők is rendelkezhetnek saját fegyveres biztonsági erővel”
Egy 2007-ben, az orosz parlament által ratifikált jogszabály értelmében ugyanis a stratégiailag kiemelt jelentőségű vállalatok – mint például a Gazprom vagy a Transznyefty – esetében azok felhatalmazást kaptak „az orosz állam tulajdonát képező fegyverek és speciális eszközök használatára a termelés biztosítása érdekében”.
A katonai magánvállalatok működése, valamint az ezekben történő hadviselés ezzel szemben nemcsak a hatályos Büntető törvénykönyv rendelkezéseibe, de egyben az orosz alkotmány egyes pontjaiba is ütközik.
„Minden igyekezet és lobbi ellenére a mai napig nincsen megfelelő szabályozói környezet a PMC-k legalitására vonatkozóan”
Az 1996-ban elfogadott, hatályos orosz Büntető törvénykönyv 359. cikkelye kriminalizálja a külföldön történő zsoldos tevékenység folytatását. A fegyveres konfliktusokban vagy katonai akciókban történő részvétel büntetési tétele háromtól hét évig, míg a toborzási, kiképzési, finanszírozási és egyéb operatív feladatok folytatása négytől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendők. Ha a toborzott személy jogilag kiskorúnak minősül, a büntetési tétel héttől 15 évig történő szabadságvesztésre és ezzel együtt 500 ezer rubelig terjedő pénzbírságra módosul.
„A Büntető törvénykönyv rendelkezésének alapjául pedig a hatályos orosz alkotmány 13. cikkelyének ötödik pontja szolgál, amely megtiltja az államellenes tevékenységet folytató alakulatok létrehozását”
Noha a cikkely deklarált célja az állambiztonság és magának az alkotmányos rendszernek a védelme, mégis a megfogalmazás egyértelműen kimondja, hogy az állami struktúrákon kívül nem létesülhet semmilyen fegyveres alakulat.
A szabályozás nemzetközi kitekintését tekintve egyik irányadó dokumentum a 2008-ban elfogadott, és azóta 58 ország, valamint három nemzetközi szervezet által aláírt, illetve ratifikált Montreux-i Dokumentum. A Svájc és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának kezdeményezésére megalkotott egyezmény célja a katonai, illetve biztonsági szolgáltatást nyújtó magán vállalatokra vonatkozó nemzetközi jogi kötelezettségek, és nem kötelező érvényű normák valamint gyakorlatok összegyűjtése. A „svájci kezdeményezés”-ként ismert Montreux-i Dokumentum megerősítette, és kodifikálta az érvényben lévő szokásjogi, és a nemzetközi humanitárius jogi normákat, amelyek megállapítják a szerződő államokban bejegyzett PMC, illetve PSC tevékenységet végző vállalatokra vonatkozó felügyeleti és ellenőrzési felelősséget fegyveres konfliktusok során.
„A fegyveres konfliktusokra vonatkozó nemzetközi humanitárius jog érvényessége mellett a dokumentum azt is kimondja, hogy a PMC-k és PSC-k tagjainak polgári, azaz nem harcoló, avagy kombattáns jogállása az általuk végzett feladat jellegétől függ”
Csak abban az esetben nem érvényes a magánvállalatok alkalmazottaira a polgári jogállás, ha „beépülnek egy állam fegyveres erőibe, vagy egy fegyveres konfliktusban részt vevő félnek felelős parancsnokság alá tartozó csoportokat vagy egységeket alkotnak”. A Montreux-i Dokumentumon túl a Magánbiztonsági Vállalatok Nemzetközi Magatartási Kódexe – International Code of Conduct For Private Security Providers’ Association – ICoC – az előbbi alapján további normákat és gyakorlatokat fogalmaz meg a PMC-k és PSC-k számára.
Miután viszont Oroszország sem a Montreux-i Dokumentum aláírói, sem a Magánbiztonsági Vállalatok Nemzetközi Magatartási Kódexének tagjai közt nem szerepel, így az utóbbi rendelkezések elleni esetleges jogsértéseket joghatóság hiányában nem lehet Oroszországon, vagy a Wagner Csoporton számon kérni. Ám a joghatóság hiányával együtt az esetleges kedvezmények sem érvényesültnek a Wagner esetében.
„Oroszország az egyetlen vétójoggal rendelkező állandó tag az ENSZ Biztonsági Tanácsán belül, amely országban nem engedélyezett, illetve szabályozott a katonai magánvállalatok működése”
Míg az Oroszországhoz képest jóval autoriterebb irányú kormányzást folytató Kína is a Montreux-i Dokumentum eredeti aláírói közt szerepel, és megközelítőleg 20 bejegyzett, külföldi tevékenységet folytató PMC-vel rendelkezik. Utóbbiak főképp az Egy Övezet Egy Út infrastrukturális projekt, valamint Kína afrikai érdekeltségeinek biztosításában vesznek részt. Habár Oroszországban rendre felmerül a katonai magánvállalatok működésének legalizálása – a legutóbbi ilyen irányú kísérletre 2018-ban került sor –, a kormányzat és az elit belső köreiben tapasztalható gazdasági érdekekkel, és az erőszak monopólium megosztásával kapcsolatos megosztottság, illetve a hivatalos legalitás hiánya adta politikai előnyök ezen kezdeményezéseket eddig minden alkalommal lesöpörték a napirendről.
„A gyakorlatilag jogi illegalitás határán operáló orosz katonai magánvállalatok – de főképp a Wagner Csoport – mégis egy új és jelentős aspektusát adják az orosz kül- és geopolitikai érdekérvényesítésnek”
Ahogy korábbi cikkeinkben bemutattuk lehet, hogy a Wagner működése nem feleltethető meg az orosz jogszabályoknak, ám a több esetben is úgymond rugalmas jogértelmezés ezen felül tud kerekedni. A hatóságok sajátságos hozzáállását jól mutatják a híres 19. századi író, Mihail Szaltikov-Scsedrin szavai, miszerint „az orosz törvények szigorát enyhíti opcionális végrehajtásuk”.
A Wagner olyan egyedi, félig, de mégsem teljesen önálló eszköz Oroszország kezében, amellyel új lehetőségek sorát nyithatja meg főképp a harmadik világ konfliktusövezeteiben. Bár kezdetben még inkább egyfajta kisegítő haderőként működött a szíriai és ukrajnai konfliktusok során, a Wagner képességei igazán Afrikában bontakozhattak ki. A Közép-afrikai Köztársaság moszkvai nagykövetének, Leon Dodonou-Pounagazanak a Szputnyik részére adott interjúból idézve „Oroszország egy év alatt rendet tett a Közép-afrikai Köztársaságban, míg a Nyugat erre évtizedek óta nem volt képes”. Ebben pedig az országban tartózkodó reguláris orosz erők mellett a Wagnernak is kulcsszerepe volt.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
