Mekkora jelenleg az ukrán áramtermelési kapacitás? Milyen részt képviselnek ezen belül az atomerőművek? Milyen problémák jelentkeztek az atomerőműveknél? Mekkora felhasználási igény jelentkezik az ukrán áram iránt? Mekkora az áramhiány? Az áram hiányból milyen gazdasági következtetések vonhatók le? Milyen nehézségekkel és következményekkel néz szembe az ukrán lakosság? Milyen személyi játszmák folynak az energetika kapcsán az érintett oligarchák körében, és az állami vezetők között?

Bérces Zsolt írása a #moszkvater.com számára

A Majdant követően 2014 után Ukrajna elveszítette az ellenőrzését a Krím egésze, és a Donbassz jelentős része felett. Energetikai szempontból ez azért volt problémás, mert a Krímben elvesztették a kiépülő napenergia kapacitás javát, a Donbasszban pedig szénbányák és szénerőművek sorát. E tényezők közül a Donbasszban lévő szénbányák bizonyultak kulcsfontosságúnak. A megmaradt áramtermelő kapacitás elégséges volt, azonban minden szénerőmű üzemeltetéséhez nem volt elégséges a kitermelt szén. Ennek  hiányában Ukrajna példátlan módon 2015-től évekig szén importra szorult. Ehhez a szén importhoz kapcsolódott a „Rotterdam+” áramár képlet. Ennek értelmében az áram árát úgy határozták meg, mintha azt a rotterdami szén tőzsdén vásárolt, és onnan szállítási költséggel növelt árú szénből állították volna elő. Mindez jelentős profitot biztosított az Ukrajnában szénbányákkal és erőművekkel, valamint politikai befolyással rendelkező vállalkozók, azaz oligarchák számára.

„Ukrajna energetikai szektorában az ukrán oligarchák sora tevékenykedett”

A leggazdagabb Rinat Ahmetov, és a legbefolyásosabbnak tartott Igor/Ihor Kolomojszkij mellett ott találjuk a névsorban a vagyonosok akkori rangsorának 3-4. helyén álló Dmitrij/Dmitro Firtast, de a szektorban tevékenykedett Joe Biden fiának, Hunter Bidennek a Burisma körüli botránya kapcsán elhíresült Mikola Zlocsevszkij, a hatalmas benzinkút hálózatot birtokló Vitalij Antonov, vagy a napenergiában érdekelt Eduard Mkrtcsjan, és a különféle energetikai ágazatokban érdekelt Kosztantyin Grigorisin. Emellett a szektorban érdekeltek voltak olyan oligarchák is, akik neve inkább politikusi tevékenységük kapcsán kerül reflektorfénybe, például Viktor Medvedcsuk mellett Nesztor Sufrics vagy Szergej/Szerhij Ljovocskin is.

Bár a „Rotterdam+” áramár-képletet Ahmetov és a Viktor Pincsuk oligarcha által megtámogatott Kolomojszkij rivalizálását követően 2019. júniusában kivezették, de a 2021. április 29-én beiktatott, jogász képzettségű Herman Haluscsenko/German Galuscsenko két  feladatot kapott.

„Egyrészt világos szabályok felállításával szabadítsa meg a szektort az oligarchák törvények felett álló felügyeletétől, ezzel „oligarchátlanítsa” az ukrán energiaszektort, másrészt oldja meg az ukrán áramhálózat csatlakoztatását Európai Unióhoz. Haluscsenko a 2022. februári orosz invázió elindulásáig mindkét téren több-kevesebb sikert ért el”

Ukrajna energiatermelési  kapacitása 2022 januárjában eltérő források szerint – 30-36  GW (azaz 30 00 -36 000 MW), és a csúcsfogyasztás 28 GW környékén volt. Összehasonlításképpen, a Paksi Atomerűmű kapacitása jelenleg 2000 MW, azaz 2 GW.

A jelentős energiatermelési többletkapacitás miatt ekkoriban az ukrán kormányzat és az érintett vállalatok gőzerővel dolgoztak azon, hogy a szovjet korban és szovjet szabványok szerint megépült IPS ukrán villamos hálózatot teljes egészében csatlakoztassák a más szabványokkal dolgozó európai ENTSO-E villamoshálózathoz. Az ENTSO-E villamos hálózathoz való csatlakozás végül a 2022. februári inváziót követően, a háború okozta nehézségek ellenére sikerrel megtörtént. Ezt megelőzően, az ukrán áramtermelő kapacitás kicsiny része, a három erőmű termelését integráló „burstini energiasziget” már az ENTSO-E részét alkotta.

„Az orosz csapatok a háború kezdetén erőművek sorát foglaltak el, ennek eredményeként a termelési kapacitás 18 GW környékére esett le”

Az elfoglalt erőművek közül a legfontosabbakat felsorolva, a hírekben sokat szerepel 6000 MW-os zaporizzsjai/zaporozsjei atomerőmű. De mellett érdemes megemlíteni a szintén zaporozsjei 2850 MW-os hőerőművet, Uglegorszkaja/Vuglegirszka 3600 MW-os hőerőművét, és a Luganszk/Luhanszk melletti 1425 MW-os hőerőművet is.

Pusztán villamosenergetikai szempontból ez akkor még nagyobb gondot két okból sem okozott. Egyrészt az ukrán vállalatok igénye is jelentősen csökkent, hiszen a 2022-re vonatkozó becslések szerint a gazdaság teljesítménye 30-35 százalékkal visszaesett, másrészt az ukrán lakossági felhasználás is csökkent. Az ukrán kormány fennhatósága alá tartozó terület lakosságát 2022. elején 38 millióra becsülték, ez becslések szerint 25 millióra csökkent, mivel emberek milliói maradtak a megszállt terülteken, illetve menekültek külföldre. Részben az EU területére, részben Oroszországba, de összességében százezrek menekültek Moldovába, beleértve annak Transznyisztria részét, illetve Törökországba, Grúziába, stb. Ráadásul az ország területén belül is több millióan menekültek el otthonaikból, és az ideiglenes menekült szállásokon kevesebb villanyáramot fogyasztottak, mint korábban saját otthonaikban.

„Ez a helyzet azonban 2022 őszére megváltozott, mivel az orosz haderő ekkortól szisztematikusan támadta az energetikai infrastruktúrát”

A  támadások ekkoriban még nem az erőműveket érték, hanem az elosztóhálózatot, a magasfeszültségű távvezetékeket, és különösen a transzformátorokat. Az ukránok megpróbálták a sérüléseket kijavítani, illetve a szétlőtt rendszer elemeket pótolni. Azonban hamarosan kifogytak a pót alkatrészekből és pót egységekből.

Új részegységek beszerzése számos akadályba ütközött. Az ilyen egységek belföldi termelése kizárólagosan a Konsztantyin Grigorisin nevű orosz származású ukrán oligarcha tulajdonában lévő Zaporozstransformator (rövidítve ZTR) nevű cég kezében volt. Azonban a ZTR a megelőző években folyamatosan a csődhelyzet és a felszámolás határán egyensúlyozott, így erősen leépült, a dolgozók elvándoroltak, és ezért az elvi kapacitása töredékére volt képes. Ezen a helyzeten érdemben az sem változtatott, hogy a ZTR-t 2022. november 6-án az ukrán állam gyakorlatilag államosította, hivatalosan csak lefoglalta a háború idejére.

A külföldi gyártás is sok akadályba ütközött. Egyrészt iparági források szerint a transzformátok gyártásánál az egyéves átfutás meglehetősen gyorsnak számít. Másrészt a külföldi gyártásnál előjött az ukrán villamoshálózat szovjet időkbe visszanyúló szabványa, amely a nyugati gyártók számára problémát okozott. Ehhez járult az a finanszírozási probléma, hogy bár végül ezeket a problémákat különböző pénzügyi intézmények révén sikerült áthidalni, a nyugati gyártók pénzt is kértek termékeikért.

„Így az ukrán villanyáram ellátás gondjain sokat tudtak segíteni az exszovjet térségben az szovjet-ukrán szabvánnyal megegyező szabványt használó különböző államaiból magán és állami úton összeszedett alkatrészek és részegységek. Ebben a vonatkozásban Észtország, Lettország, Litvánia mellett Grúzia és Kazahsztán jött számításba, ám előbb-utóbb ezek a források is kiapadtak, tartós megoldást pedig nyilván eleve nem jelenthettek”

Ezért az ukrán villamos rendszerben 2022 őszétől kezdődően jelentkeztek ellátási zavarok. Ezeket a hatóságok több úton igyekezetek kezelni. Egyrészt a meglévő áramot megpróbálták a kritikusnak minősített létesítmények (kórházak, a vasút villamosított része, államigazgatási hivatalok stb.) részére fenntartani, másrészt  áramszüneti ütemtervek meghirdetésével igyekeztek segíteni a napi élet ütemezhetőségében fellépő problémákat, harmadrészt a vállalatokat és a lakosságot egyaránt különböző akkumulátorok és dízel vagy benzinüzemű mini áramgenerátorok beszerzésére ösztönözték illetve szólították fel.

A 2022 őszétől 2024 tavaszáig tartó időszakban az elosztó rendszert ért támadások következményeként rendszeresség váltak a többórás, sokszor 4-6 órára kiterjedő áramszünetek. Értetlenséget váltott ki, hogy az egyes megyékben (ukránul oblasztyokban) eltérően értelmezték a kritikus infrastruktúra fogalmát. Részben ennek következtében szoros állami szabályozás alá vetették a megyei energiaszolgáltató vállalatok (ukrán rövidítés alapján oblenergo-k) tevékenységét. Ez sok oligarcha érdekével ütközött, de a különösen negatívan érintettek közé Rinat Ahmetov, Ihor Kolomojszkij és Dmitro Firtas tartozott.

„Mindennek ellenére a lakosság nagy türelmet tanúsított, kényszerből szinte hozzászokott a rendszeres áramkimaradásokhoz”

A hűtést igénylő élelmiszerek, például hús és tejtermékek kereskedelme alaposan megnehezült, hiszen sok bolt sem tudta a hűtőszekrényekhez az áramot biztosítani, és otthon sem lehetett a beszerzett húst a mélyhűtőben tárolni. De az emberek alkalmazkodtak, az ételkészítést megoldották előre, a hűtést-fűtést helyettesítették, a mobiltelefonok eszközök töltését is az áramszüneti ütemtervekhez igazították. Furcsálkodást váltott ki, hogy egyes utcákban a meghirdetett áramszünetek idején is van áram, de általában elfogadták azon magyarázatot, hogy az adott utca/utcák áramköre valamely kritikus létesítmény áramhálózatához kötött, és ezért nem leválasztható onnan.

Problémák azonban így is felléptek, a hűtőszekrények vezérlése rövidesen nem bírta az áramszüneteket, és sorra elromlottak. A mini áramgenerátorokkal is sok gond akad(t). eleve sokaknak meghaladta az anyagi lehetőségeit ezek beszerzése, majd üzemeltetése, és sok ilyen generátor el is romlott. Mindehhez járult az ország eltérő területein a különböző oblenergok általi eltérő mértékű villanyár-emelések. Végül egy drasztikus áremelés keretében 2024. május 31-én a villanyáramra az ország minden megyéjében és minden szektorában 4,32 UAH/kWh-ban egységes fix árat állapítottak meg. Ez a lakosság esetében is drasztikus, 60 százalékos emelkedést jelentett, a vállalatok és intézmények részére viszont ennek többszörösét tette ki az áremelés.

„Ez a viszonylagos konszolidálódott helyzet azonban 2024 tavaszán megváltozott. Az orosz haderő a elosztást biztosító infrastruktúra mellett elkezdte szisztematikusan támadni az ukrán energiatermelő kapacitást is. Korábban is voltak erőművek elleni eseti támadások, de 2024 márciusától kezdődően az eseti támadások szisztematikus jelleget öltöttek, és minden légvédelmi erőfeszítés ellenére eredményesek voltak”

A támadások eredményét az ukrán hírzárlat miatt nehéz teljes mértékben felmérni, így részadatokra kell hagyatkozni. Az ország legnagyobb magánkézben lévő vállalata, az Rinat Ahmetov által tulajdonolt, és szénbányák mellett erőművek és oblenergok sorát birtokló DTEK-holding például már májusban azt nyilatkozta, hogy az erőművi és áramelosztó kapacitásuk több mint 80 százaléka károsodott – azóta ez a szám júliusi  közleményük szerint 90 százalékra növekedett. 

Az ukrán médiában rendszeresen idézik Andrij Zakrevszkijt, mint energetikai szakértőt. Ő májusban a helyzetet akként írta le, hogy a csúcsfogyasztás 16-17 GW-ra tehető, ám mintegy 11 GW-nyi áram hiányzik az áram energetikai rendszerből, mivel az atomerőművektől óránként 6, maximum 8 GW-nyi áramra lehet számítani. Az áram import elvi kapacitása 3,7 GW, ám ténylegesen maximum 2 GW-nyit tudnak probléma nélkül importálni.

Az okozott károkról és az energetikai helyzet kritikussá válásáról az ukrán újságok mellett a nyugati médiában is rendszeresen beszámoltak, amelyet jól illusztrál a BBC két híre májusból, illetve júniusból. De a Washington Post is többször írt az áramellátási problémákról. Egy júniusi cikkben itt, https://www.washingtonpost.com/world/2024/06/06/ukraine-kyiv-power-blackouts-war/, majd ezen cikkben ismét. A júliusi cikkben azon adat szerepel, hogy a szükséges 18 GW helyett csak 9 GW-nyi termelési kapacitás áll az ukránok rendelkezésére.

A Washington Post cikke kapcsán két dolgot kell megemlíteni. Egyrészt az amerikai mainstream médiához tartozó lap ugyan korrektül beszámol az áramhiány okozta nehézségekről, azonban a cikk nagyobb részében azt taglalja lelkesedésbe átmenve, hogy ez a helyzet micsoda lehetőséget kínál Ukrajnának arra, hogy zöldenergiára váltson át. Másrészt a cikk kiválóan demonstrálja, hogy az ukrán áramhelyzet kapcsán <számháború> dúl, a különféle újságok, szakértők és a hivatalos szereplők között, egymástól eltérő adatokat emlegetnek.

Az energia körképhez még hozzátartozik, hogy a saját áramtermeléshez Ukrajna még mintegy 1,5-2 GW-nyi áramot tud importálni. A Reuters ezen cikke szerint ugyanakkor csupán 1 GW-nyi az áramimport-kapacitás.

„Az eltérő és egymásnak sokszor ellentmondó adatokat összegezve elmondható, hogy a villamosáram ellátást az erőművekben kedvező esetben előállított mintegy 9 GW mellett 1,5-2GW áramimport, és 0,5 GW vállalati kisgenerátorok, valamint lakossági minigenerátorok által előállított villanyáram alkothatják. Ezzel a 11, talán-talán 11,5 GW-nyi árammennyiséggel szemben áll 15-18 GW-nyi kereslet. Ezeket az adatokat látva kijelenthető, hogy idén tavasz, kora nyár óta az ukrán energiarendszer, illetve az erre ráutalt lakosság és vállalatok hatalmas, még a megelőző két év gondjainál is nagyobb problémákkal szembesül”

Az aggodalmakat fokozza, hogy a 9 GW megmaradt áramtermelési kapacitás döntő részét az a három atomerőmű adja, amely az ukrán kormányzat kezén maradt. Ezen erőművek közül a legnagyobb a Kijevtől mintegy 350 kilométerre délre, de már a Mikolajivi/Nyikolajevi területen (oblasztyban) Juzsnoukrainszk városánál található Dél-ukrajnai Atomerőmű három reaktora 2850 MW (azaz 2,85 GW) kapacitással, melyet követ a Rivne-i/Rovno-i atomerőmű négy reaktora 2657 MW-tal, és a Hmelnickij városánál található atomerőmű két reaktora 2000 MW kapacitással. E három erőmű kilenc reaktora 7507 MW-nyi összkapacitása a megmaradt mintegy 9000 MW környéki áramtermelési kapacitás 83,4 százalékát teszi ki.

A gondot az okozza, hogy az elmúlt fél évben ezen erőművekben fokozódó mértékben és gyakorisággal üzemzavarok léptek fel. Az üzemzavarok a Dél-ukrajnai Atomerőműben idén júliusban kezdődtek, bár nagyobb zavart nem okozó kisebb hibák állítólag már 2023 tavaszán is előfordultak. Haluscsenko energiaügyi miniszter az üzemzavar tényét tagadta, és az egész híresztelést orosz narratívának nyilvánította.

A Dél-ukrajnai Atomerőműben keletkezett hiba okát eleinte részletesen nem ismertették, az erőmű vezetősége csupán annyit közölt, hogy Ukrajna „A hadiállapot jogi rendszeréről” szóló törvénye értelmében nem tudja hivatalosan kommentálni a helyzetet.

„Később kiderült, hogy az akkori üzemzavar oka három transzformátor túlterhelés és elöregedés miatti kiégése volt”

Azonban az utóbbi időben az üzemzavarok már nem korlátozódnak a Dél-ukrajnai Atomerőműre, az Ukrajinszka Pravda ezen híre szerint egy meg nem nevezett másik atomerőműben is hiba következett be. Ennek kapcsán érdemes megjegyezni, hogy a nyár során, június-augusztus között a médiában az áramhiányt rendszeresen indokolták azzal, hogy az atomerőművekben karbantartás zajlik a télre való felkészítés jegyében. Az, hogy az üzemzavarok szeptemberben is folytatódnak, egyértelműen jelzi a karbantartás mérséklet sikerét. Másrészt, bár az üzemzavarok mibenlétéről pontos információkat elérni lehetetlen, de a fellelhető információk arról szólnak, hogy a problémák nem az atomreaktoroknál léptek/lépnek fel, hanem a kapcsolódó energetikai berendezéseknél (generátorok, transzformátorok, stb.)

„Érdemes röviden kitérni a Csernobili Atomerőművel való összehasonlításra is, hiszen ukrán erőművekről lévén szó, ez kikerülhetetlen”

A csernobili atomerőmű RBKM típusú grafitmoderátoros atomreaktor volt, míg a három jelenleg üzemelő atomerőmű mindegyik reaktora a VVER nyomottvizes reaktor különböző altípusaiból áll össze. Biztonsági szempontból a VVER reaktor típusnak az RBKM-mel szembeni három előnyét szokták szakértők megemlíteni. Először is a VVER reaktoroknak igen erős reaktortartályuk van, ez a RBKM-k esetében lényegében hiányzik. A VVER reaktoroknál, ha a reaktor teljesítménye hirtelen megnövekszik, a nyomottvizes reaktor esetében a hűtő vízben buborékok keletkeznek. A vízgőz-buborékokban a neutronok nem lassulnak le a termikus sebességükre, a buborékok arányának növekedésével a hasadások száma ezért csökken. Ez egy negatív visszacsatolás. Ezzel szemben az RBKM esetében a neutron moderációt a grafit látja el. A grafit éghető anyagként meggyulladhat, ami a csernobili katasztrófa során megtörtént, tovább nehezítve az ottani katasztrófa elhárítását. E tényezők miatt a VVER reaktorok esetében a nukleáris baleseti katasztrófa esélye jóval kisebb. Negyedszer említést érdemel, hogy az International Atomic Energy Agency (IAEA), azaz magyarul a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség információ gyűjtés céljából Ukrajnába küldött egy delegációt, így a helyzetet folyamatosan figyelemmel tudják kísérni.

„Mindezek az ukrán villamosenergia ellátás jelene és jövője szempontjából is igen rossz hírek, hiszen reálisan nézve számolni kell az atomerőművek egyes blokkjainak kényszerű leállításával is, amely az amúgy is jelentős áramhiányt tovább növeli”

A fenti információk azt mutatják, hogy a márciusban elkezdődött, erőműveket érintő orosz hadjárat igen eredményes volt, az okozott problémák már májusra komoly mértéket öltöttek, és ezeket alapvetően nem sikerült megoldani az egész nyár során sem, legfeljebb ideiglenes enyhülést sikerült néhanapján elérni.

Az elmúlt pár hétben ráadásul további negatív hírek láttak napvilágot. Említést kell tenni az augusztus 26-án történt nagyszabású orosz drón- és rakéta támadásról. Ukrán forrásokból származó egyöntetű beszámolók szerint az villamosenergetikai helyzet ezt követően tovább romlott. Azt, hogy az augusztus 26-i támadás kulcsfontosságú lehetett, indirekten az is mutatja, hogy a támadás elhárítására tett bevetés során életét vesztette Olekszij Mes alezredes (posztumusz ezredes), az ukrán F-16-os program vezéralakja, arca. Olekszij Mes halálának körülményei a nyilvánosság számára nem ismertek, egyes hírek szerint az ukránok saját maguk lőtték le Patriot rakétával. De ha ez a hír nem is igaz, Olekszij Mes halála önmagában is azt mutatja, hogy az ukrán légvédelem kétségbeesetten mindent megpróbált a támadás elhárítására. További indikatív jel az augusztus 26-i támadás fontosságát illetően, hogy augusztus 30-án a légierő parancsnokát, Mikola Olescsuk altábornagyot Zelenszkij elnöki rendeletben felmentette.  Ehhez jön még, hogy az ukrán fronthelyzet kapcsán manapság többször elhangzik Pokrovszk neve. A város stratégiai fontosságát emeli, hogy a körzetében nagy szénbánya található. A front helyzetet leíró információk szerint az orosz katonák már a bányaaknák környékéig jutottak előre.

„Mindezek alapján nem túlzás azt jelenteni, hogy az ukrán energia helyzet katasztrofálissá vált, a javulásra pedig rövid és középtávon kevés remény van”

Ilyen körülmények között mire számíthatnak az ukrán vállalatok és mindenekelőtt a lakosság? A mintegy 11 GW-nyi árammennyiség egyenlőtlenül fog eloszlani a különböző felhasználók között. Teljesen érthetően a kritikus létesítmények és vállalatok előny fognak élvezni, ezért a lakosság kénytelen lesz beérni a maradékkal, illetve az, aki megengedheti magának, a saját minigenerátoraira támaszkodhat.

E szektoriális egyenlőtlenség mellett fokozódni fog a megyénként a már most is meglévő eltérő áramellátás, amely helyzet már most is sok országon belüli feszültséget, és politikai elégedetlenséget vált ki. Ukrán szakértők Kijev, Harkiv és Odessza városát, és a körülöttük lévő azonos nevű megyéket nevezik meg a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő területekként, mivel ezekben a megyékben nem maradt üzemképes erőmű. Ezért ezekben a megyékbe a környező megyékből, netán külföldről kell villamos energiát szállítani, azonban a transzformátorok, és a nagyfeszültségű távvezetékek az orosz támadásoknak kitettek.

Hozzá kell tenni, hogy e megyék nemcsak nagy lakossági centrumok, de egyben az ukrán gazdaságban és iparban is vezető szerepet játszanak. Mindehhez járul, hogy Odessza három kikötőjén (Pivdennij, Csornomorszk és a szűkebben értelmezett Odessza) keresztül bonyolódik le az ukrán gabonaexport, márpedig áram nélkül a rakodóberendezések sem működnek.

„Kárpátalja viszont a legjobb helyzetű megyék között van”

Egyrészt Kárpátalján keresztül bonyolódik le az ukrán áramimport jelentős része Magyarországról és Szlovákiából, másrészt a kárpátaljai villamosáram infrastruktúra lényegében sértetlen maradt. Bár a háború elején a Kárpátok hegygerincéhez közel eső Volóc transzformátor állomását támadás érte, de ezt akkor még ki tudták javítani. Mindezek miatt Kárpátalja sokkal jobb helyzetben van az ukrán átlagnál, bár áramszünetek itt is előfordulnak. Viszont azt is meg kell említeni, hogy Kárpátalja jobb helyzete némi irigységet is kivált Belső-Ukrajna rosszabb helyzetben lévő lakói részéről.

„Amint ez a következő két ukrán cikkben is olvasható, általánosságban a lakosságot télre minimum 12 órás áramszünetekre készítik fel, de a 20 órás áramszüneteket sem zárják ki”

https://www.unian.net/economics/energetics/vozmozhno-dazhe-padenie-energosistemy-eksperty-sdelali-neuteshitelnyy-prognoz-na-zimu-12688932.html

https://tsn.ua/ru/ukrayina/otklyuchenie-sveta-zimoy-nardep-obyasnil-v-kakom-sluchae-vozmozhny-ogranicheniya-do-8-10-chasov-v-sutki-2653449.html

Ehhez hozzá kell tenni, hogy az ukrán közösségi médiában terjedő hírek szerint már most gyakoriak a 12 órás áramszünetek. Másrészt az is említésre érdemes, hogy a fentebb már említett Zakrevszkij több új nyilatkozatában ehhez képest sokkal optimistább megnyilatkozásokat tett, szerinte most az a reális, ha napi 6-8 órás áramszünetekkel számolnunk, és a napi 12 órás áramszünet a legpesszimistább forgatókönyv, amely valószínűtlen. Az ukrán sajtó jelenlegi napi hírei szerint általában 4-800 közötti település szokott áramkimaradásban érintett lenni, a napi szituációtól függően eltérő megyékben, például e hír szerint február 5-én 542 településen volt áramszünet, Donyeck, Dnyipropetrovszk, Harkov, Szumi és Herszon megyékben.

További zavart okoz, hogy az áramszünetek hossza általánosságban megegyezik a különböző véleményekben, ám azok indoklása sokszor igen eltér. Az alábbi cikk szerint az áramszünetek hossza alapvetően a külső hőmérséklettől, és az üzemképes atomreaktorok számától fog függeni, de még nagyobb fagyok nélkül, és a meglévő 9 reaktorból 8-9 üzeme esetén is 12 órás áramszünetre kell számítani.

Herman Haluscsenko energetikai miniszter ugyanakkor nem az atomerőművek számától, hanem – a külső hőmérséklet mellett – az orosz támadások sikerességétől tette függővé az áramszünetek hosszát. Alább idézett, a Verhovna Rada számára elmondott beszéde szerint, amennyiben az orosz támadások nem folytatódnak, akkor is 12 órás áramszünetre kell számítani, ám a 18-20 órás áramszünet nem tartozik a realitás világába. Haluscsenko beszédéhez hozzá kell tenni, nem látható, hogy az orosz támadások az ukrán energetikai infrastruktúra ellen miért nem folytatódnának. Különösen olyan körülmények között, amikor az utóbbi mintegy két hónapban az ukránok is több támadást intéztek az orosz energetikai infrastruktúra ellen.

„E körülmények között a következmények mind makrogazdasági, mind egyéni lakossági szinten katasztrofálisak. A makrogazdasági következményeket illetően felhívnám a figyelmet arra, hogy a 2022 előtti 28 GW felhasználás mostanra 11GW környékére csökkent, de a fentebb olvasható tények fényében még a 11GW is jóindulatúnak tűnik”

Márpedig a gazdasági elemzők az energiafelhasználást a GDP-vel arányosan változónak szokták tekinteni, még akkor is, ha a kapcsolat nem sztochasztikus. Az energiafelhasználás nagy zuhanása ezért erős kétségeket ébreszt afelől, hogy az ukrán GDP a háborút megelőző mintegy 200 Mrd USD-szintről mostanra csak a különböző becslésekben emlegetett 170-190 Mrd USD szintre zuhant. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a GDP zuhanása indikatív a kormányzati adóbevételeket, illetve általánosan a reálgazdasági teljesítményeket illetően is.

„Az, hogy a lakosság milyen helyzetbe jutott, illetve fog a tél során jutni az energetikai válság következményeként, azt a hivatalos ukrán sajtóból nehéz, gyakorlatilag lehetetlen kihámozni”

Részben azért, mert valós helyzetfelmérést a problémák, negatív hírek közlése ellen rendszeresen felhozott az „orosz propaganda narratíva” mindent lesöprő vádja ellehetetleníti, részben a fentebb már megemlített „számháború” miatt. Ennek figyelembevételével a következő kisebb információk állnak rendelkezésre helyzet érzékeltetésére. Augusztus elején Zelenszkij elnök arra utasította Mihajlo Fedorov digitális átalakulásért felelős minisztert, hogy vizsgálja meg a telefonhálózati szolgáltatók felkészültségét, majd a vizsgálat eredményeként az ukrán országos hálózati operatív telekommunikációs központ kötelezte a szolgáltatókat, hogy biztosítsák a tízórás rendelkezésre állást. Ezt megelőzően négyórás rendelkezésre állás követelmény volt, ezért ez jelentős előrelépés lenne a korábbiakhoz képest, ám a közzétett hírek alapján az előírt cél a szolgáltatók technikai és anyagi korlátai miatt jelenleg elérhetetlen.

Ez év júliusban Poltava városában a manapság Ukrajnában igen ritka lakossági tüntetés fordult elő, mivel bár nem a teljes város, de egy lakónegyed egy napig nem jutott villanyáramhoz. Ekkor a Poltavaoblenergo megyei szolgáltató, és az Ukrenerho ottani képviselője sajtótájékoztató keretében próbálta csitítani a kedélyeket, de elismerték, ez nem élet, hanem túlélés. Az erről szóló híradások elolvashatóak itt és itt.

Az energetikai problémák okozta problémákról az ukrán sajtó lehetőségeket és viszonyokat is figyelembe véve érzékletes, jó képet lehet olvasni magyarul a Kárpáti Igaz Szó cikkében. A cikk kapcsán ismételten felhívnám a figyelmet arra, hogy Kárpátalja áramszempontból lényegesen jobb helyzetben van Belső-Ukrajnánál, de különösen Kelet-Ukrajnánál. Angolul a The Economist közölt érzékletes és részletes helyzetképet júliusban. Ugyancsak érdekes az Ukrajinszka Pravda június 30-i cikke 73 föld alatt rekedt bányászról.

„E problémák mellett szinte mellékes, de politikailag azért érdekesek az ukrán energetika irányítása körüli <személyi játszmák>”

Herman Haluscsenko miniszteri tevékenysége éles kritikákat kap. Egyrészt jogi végzettsége nem egyezik a jelen helyzetben felmerülő műszaki problémákhoz, másrészt a fennálló problémákról többször is lemaradva, netán azokat egyenesen letagadva nyilatkozott. Kirívó példaként lásd a Dél-ukrajnai Atomerőműben előfordult júliusi hibáról szóló fentebb már idézett nyilatkozatát.

Másrészt említést érdemel, hogy szeptember 2-án késő eset felmentették posztjáról Vlagyimir Kudrickijt az Ukrenerho/Ukrenergo állami energia konszern vezérét. Az Ukrenerho felügyelő bizottsága a döntést 4:2 arányban hozta meg. A híradások arról szóltak, hogy Kudrickij „nem implementálta megfelelően” Volodimir Zelenszkij ukrán elnök utasításait, és nem védte meg kellően az ukrán energiaellátó infrastruktúrát.

A szavazáson alulmaradt két nyugati illetőségű FB-tag, Daniel Dobbeni, Peder Andreasen másnap, szeptember 3-án lemondott, indoklásukban politikailag motiváltnak tartották az vezérigazgató elbocsátását. Közleményük szerint az Ukrenerho az orosz invázió ellenére sikeresen teljesítette fő stratégiai céljait, és a hálózat helyreállításának üteme a példátlan rakéta- és dróntámadások után „lehetővé tette a vállalat számára, hogy maradéktalanul betöltse az energia rendszer üzemeltetőjének funkcióját”. Lehetséges, hogy a lemondásukban ténylegesen a politikai nyomásgyakorlás volt a meghatározó, azonban a katasztrofális energetikai helyzetet látva óhatatlanul felmerül a gyanú, hogy egyéb okból elhatározott távozásukhoz megkeresték az elegáns indoklást.

„Mindehhez hozzá kell tenni, hogy Kudrickij megítélése nem egységes. Az angolszász lapok sztárolták, egyenesen úgy mutatták be, mint aki szint egymagában működőképesen tartja az ukrán villamosenergia hálózatot. Ukrán lakosság és nyomukban az ukrán média körében azonban már júliusban negatív visszhangot váltott ki, hogy az Ukrenerho egész vezetősége jelentős, 30 százalékos fizetésemelést kapott, miközben a lakosság jelentős áldozatokat hozott az energiahiány és az áram áremelés miatt”

Augusztusban kiderült, hogy Kudrickij figyelmen kívül hagyta a Korrupcióellenes Szakosított Ügyészség (SAPO) ügyészének kérését, hogy segítsen kivizsgálni egyik beosztottja elleni csalási gyanút, melyet a gyanú szerint a beosztott az energiarendszer elleni támadások ellen védő eszközök beszerzése során követett el. A vád megalapozottságát jelenleg lehetetlen megítélni, Ukrajnában korrupciót illetően a megalapozott és alaptalan vádak tömkelege keveredik egymással. A SAPO ügyészi kérésének figyelmen kívül hagyása miatt azonban már Kudrickij ellen is korrupciós vizsgálat indult.

„Az azonban már közfelháborodást váltott ki, hogy Kudrickij a mostani állás szerint csaknem 40 millió hrivnya végkielégítést kapna. Ehhez hozzá kell tenni, hogy az ukrán átlagfizetés hivatalos adatok szerint 20 ezer hrivnya körül van jelenleg, és még ez a 20 ezer hrivnyás fizetés is Ukrajna nagyobb részén irigylésre méltónak számít”

Más jellegű politikai játszmára utal az, hogy egy parlamenti képviselő szerint Haluscsenko energetikai miniszter és Rosztiszlav Surma, az Andrij Jermak által vezetett Elnöki Hivatal gazdasági és energia ügyekben illetékes helyettes vezetője már régóta el akarta távolítani Kudrickijt az Ukrenerho éléről. Mindenesetre Kudrickijt szeptember 2-án váltották le, Rosztiszlav Surmát az Elnöki Hivatal helyettes vezetői tisztségéből szeptember 4-én az általános kormányzati átszervezés részeként szintén menesztették, a miniszter Haluscsenko viszont minden energiaügyi probléma és téves nyilatkozata ellenére a helyén maradt.