//Káromkodás nélkül nincs hadsereg
„Amit máskor egy teljes mondat írt le, azt képes akár két-három szó is kifejezni a kellő hangsúllyal megtoldva” #moszkvater

Káromkodás nélkül nincs hadsereg

MEGOSZTÁS

A laikus közönségnek a hadsereg és káromkodás szavakat egy környezetben meghallva elsőre a műveletlenség vagy a modortalanság juthat az eszébe. Pedig a hosszú történelemre visszanyúló orosz katonai szleng kiváló ellenpéldát mutat, mennyire sokoldalú eszközként lehet használni a harctéren egy-egy alacsonyan elengedett anyázást.

Hidegkuti Konstantin írása a #moszkvater.com számára

„Amit máskor egy teljes mondat írt le, azt képes akár két-három szó is kifejezni a kellő hangsúllyal megtoldva” #moszkvater
„Amit máskor egy teljes mondat írt le, azt képes akár két-három szó is kifejezni a kellő hangsúllyal megtoldva”
Fotó:EUROPRESS/Sputnik

Február 23-a az orosz kultúrkörben több mint egy évszázada hagyományosan a hadsereg, illetve a haza védőinek emléknapjaként, avagy nem hivatalosan a férfiak napjaként ismert. A március 8-diki nemzetközi nőnap sajátos kiegészítéseként ezen a napon a hadseregben egykor szolgált, vagy jelenleg is szolgáló férfiak kerülnek reflektorfénybe. Ahogy nőnapkor, így a haza védőinek emléknapján is elmaradhatatlan az ajándékozás, amely szinte minden esetben az anekdotikus zokni-tisztálkodási szerek skáláján mozog.

Az ünnep alkalmából viszont érdemes kicsit a hadsereg színfalai mögé benézni. A hadsereg és a haditechnika ugyanis ember nélkül képtelen üzemelni, és mint oly jól tudjuk, a homo sapiens minden igyekezete ellenére nem éppen tökéletes lény. Annak minden előnyével és hátrányával. Ha valahol, akkor a háború az, ahol igazán megmutatkozik a kreativitás és a rátermettség, amely némely esetben épp a káromkodásokban nyer formát. De milyen kapcsolat fűzi az orosz haderőt a káromkodáshoz?

„Szemben a profanitást tiltó, sőt azt egyes esetekben keményen szankcionáló amerikai társával, az orosz haderőnek évszázados szinten szerves része, sőt egyfajta verbális kovásza a szitokszavakat bőséggel tartalmazó katonai szleng (армейский мат)”

Természetesen a haderőbe bekerülő újoncok nem a sereg soraiban ismerik meg a cifrábbnál cifrább szólásokat. Úgymond kellő előtapasztalattal érkeznek a civil életből, éppen csak a hasznosításuk változik. A káromkodásokat oroszul csak mat-ként emlegetett összefoglaló kategória ugyanis egyfajta külön alnyelv az oroszon belül. Noha esztétikumban nem ér fel a puskini klasszikusokhoz vagy Bulgakovhoz, de folyamatos változása során a mindennapos kommunikáció szerves részévé válik akár a civil, akár a katonai életben.

„A hadseregben tapasztalható káromkodás egyfajta szociológiai magyarázatát az adja, hogy hasonlóan a nehéz fizikai munkát végzőkhöz, a katonák közt is egyfajta köteléket képez a szentségelések használata”

Ez a bajtársiasság kialakulása mellett főképp stressz- vagy harchelyzetben válik kifejezetten fontossá, de még a tiszti szabálykönyv megértése sem lenne lehetséges annak profanitásokkal történő gyakorlati értelmezése nélkül.

Gépkarabély újratöltésének magyarázata kiképzés közben a kellő „szakszavak” használata mellett.

Noha az állandó hadsereg létével lényegében egyidős a káromkodások használata, mégis úgymond ipari méreteket csak a február 23-i ünnep apropóját adó Vörös Hadsereg megalakulása után öltött.

„Míg a cári haderő tisztikarában a pénzbüntetést vagy elzárást érő becsületsértéssel ért fel, ha valaki káromkodott – nem kivételezve az uralkodócsalád tagjaival sem – ez 1918 után alaposan megváltozott. Révén az arisztokrata származású tisztek helyébe egykori alárendeltjeik kerültek, akik már kevésbé foglalkoztak az ilyen úri formalitásokkal”

Noha a második világháború nagy szovjet tábornokai visszaemlékezéseik során direkt mód nem említették a káromkodások használatát, az esetenként megjelenő „erőteljes parancsok kiadása” egyfajta utalást ad azokra. A második világháború utáni Szovjet Hadseregben – bár a politikai tisztek és az SzKP intézményei nem nézték jó szemmel a szitkozódásokat – nem alakult ki vele szemben általános harc. Lényegében félig legális, megtűrt szokásként élte túl a káromkodás az évtizedeket.

De mégis miben hasznos a szitokszavakat is használó katonai szleng? Amerikai történészek a második világháborús harctéri kommunikációkat elemezve arra a megállapításra jutottak, hogy a távol-keleti hadszíntéren a japán erők átlagosan 10,8 karakternyi, míg amerikai társaik átlagosan 5,2 karakter hosszú szavakat alkalmaztak. Mint a kutatás későbbi fázisában kiderült a szovjet egységeknél normál körülmények közt 7,2 karakteres érték volt az irányadó, ám mikor káromkodásra váltottak mindez csupán 3,2-re csökkent.

„Amit máskor egy teljes mondat írt le, azt képes akár két-három szó is kifejezni a kellő hangsúllyal megtoldva”

Kétségtelen, hogy harchelyzetben nem éppen a kulturált, barokkos megfogalmazás az elsődleges, hanem éppen az információ minél rövidebb és velősebb úton történő továbbítása. Erre pedig a profanitások felettébb alkalmasak. Még ha kaotikusnak is tűnhet elsőre az információ vagy parancsok ilyen módon történő továbbítása, mégis egy idő után megtalálhatjuk benne a sajátos logikát. Mindennek megvan a polgári megfelelője, ám már pszichológiai alapon a felfokozott érzelmi hangulatban sem mindig fog az az ember nyelvére ugrani. A rövidebb kommunikáció pedig gyorsabb reagálást, ezáltal olyan taktikai előnyt biztosít, mely a harc kimenetelénél döntő jelentőségű lehet.

A káromkodásnak mindemellett van egy, elsőre a beszélő számára lehet fel sem tűnő, ám annál jelentősebb hozadéka. A külső szemlélő egyszerűen nem érti miről van szó. Elég ismét csak a magyar nyelvet elővenni, és látható, mennyire lehetetlen egy igazi hosszú, velős káromkodást más nyelvekre veszteség nélkül lefordítani, hát még úgy, hogy abból értelmes szöveg is keletkezzen.

„Ezek után nem csoda, hogy a második világháború keleti frontján a német harctéri felderítésnek hatalmas erőfeszítéseibe került a szovjet rádióforgalmazás dekódolása, mivel egy idő után utóbbiak szándékosan egyfajta titkosításként használták a profanitást”

Sőt, az alapvetően kódolt szöveget katonai szlenggel vegyítve egyfajta kettős titkosítást lehetett elérni. Kortól függetlenül a harctereken ritka az olyan katona, aki az orosz nyelvet ily beható módon tudná ismerni, és kódfejtő legyen a talpán az, aki ki tud igazodni ebben a sajátos káoszban. Bár ezen sorok írójának nyelvtanulási filozófiája, hogy egy nyelvet és annak lelkét igazán a káromkodásain keresztül lehet megismerni, azért mégse ajánlanám a nyelviskolák képzései helyett.

A haderőnemeket vizsgálva hamar nyilvánvalóvá válik, hogy a káromkodás leginkább a szárazföldi csapatok és deszantosok közt örvend népszerűségnek, mondhatnánk közvetítői nyelv szintjén. Utánuk következik a légierő, amelyben bár esetenként szintén intenzíven szentségelnek akár a pilóták, akár a kiszolgáló személyzet – kiváló példát nyújtanak erre a szakmabeliek által már biztosan ismert Fighterbomber Instagram csatorna posztjai – mégis annak mértéke jóval elmarad szárazföldi kollégáikhoz képest. A prekoncepciókkal ellentétben a lista végén a haditengerészetet találjuk, melynél éppen a neveletlenség jeleként tekintenek a mat használatára.

„A tiszti és legénységi étkezdékben, valamint a kajütökben az étkezések idején szigorú káromkodási tilalom van érvényben, amelyet a feljebbvalók erősen be is tartatnak a személyzettel”

Jól jellemzi a haderőnemek közti egyfajta csipkelődő hangulatot, hogy a parancsnokok közt a maguknak megengedett szidalmak közül a legdurvább éppen a harckocsizó. Avagy, ha valakit ezzel a jelzővel (Ты танкист) illetnek, az az illető egy nehéz felfogású, bamba, bárgyú „szakember”. Nem véletlenül nem kívánja senki, hogy így hívják a felettesei.

A szokás pedig mind a mai napig a Védelmi Minisztérium minden igyekezete ellenére él és virul. Nem egy videó kerül fel a világhálóra, melyben a Szíriában vagy épp Közép-Afrikában állomásozó orosz katonák szabadidejükben az orosz nyelv rejtelmeibe vezetik be a helyieket, vagy éppen kellő nemzetközi gesztus keretében némi profanitással megszórva mutatják ki szándékaikat a közelben tartózkodóknak.

Bár 2015-öt és a barátságos emberek (vezslivie ljugyi) megjelenését követően felmerült a káromkodó katonák krumpli pucolással büntetése – egykoron sorkatona olvasóinknak ismerős élmény lehet –, de nem meglepő módon az ötletből nem lett végül semmi. Végső soron a klasszikus orosz szólást idézhetjük fel, avagy káromkodás nélkül a hadsereg olyan, mint a katona fegyver nélkül.

MEGOSZTÁS