//Kantor vs. Protaszevics
Roman Protaszevics egy 2012-es tüntetésen Belaruszban #moszkvater

Kantor vs. Protaszevics

MEGOSZTÁS

A cseh Martin Kantor és a belarusz Roman Protaszevicset a 2015-ben sors a Donbasszban tomboló háború ellentétes oldalára sodorta. Ott sem kellett volna lenniük, a kalandvágy hajtotta őket a háborúba. A geopolitikai játszma mozgatói az egyikből terroristát, a másikból szabadságharcost, forradalmárt faragtak. Miért? Naiv kérdés. De azért mégis felteszem.

Roman Protaszevics egy 2012-es tüntetésen Belaruszban #moszkvater
Roman Protaszevics egy 2012-es tüntetésen Belaruszban
Fotó:EUROPRESS/STR/AFP

Olvasom a friss hírt, hogy húsz évet kapott egy cseh férfi, mert a Donyec-medencében az ukránok ellen harcolt, s valahogy azonnal Roman Protaszevics jut róla az eszembe. A belarusz blogger, aki már tinédzserként harcolt Alekszandr Lukasenko rendszere ellen. De gyűlöli Vlagyimir Putyin rendszerét  is, ezért aztán elment Kelet-Ukrajnába, hogy harcoljon az oroszok ellen. S hogy, hogy nem az erősen neonáci Azov zászlóaljnál kötött ki. Mint a nyilatkozataiból kiderül, nem véletlenül, hiszen ugyancsak komoly szélsőjobbos beütésről árulkodnak a mondatai.

„Ahogy most a nyugati média magyarázni próbálja a helyzetet, természetesen csak tollal és fényképezőgéppel, csak valahogy mégis állig felfegyverkezve pózolgatott a kamerák előtt. De mit is tehetett volna a frontvonalon? Persze, ő nem harcolt, de azért kiképezték. S meg is sebesült. Szóval ennyit arról, hogy tollal és fényképezőgéppel”

A prágai bíróság szerint a 23 éves fiatalember cselekedete terrorista támadásnak, és egyben szervezett terrorista csoport tevékenységében való aktív részvételnek minősíthető. A vádirat szerint Martin Kantor 2015-ben utazott el Prágából Oroszországba, majd illegálisan a Donyec-medencében fekvő Luhanszkba került, ahol egyéves szerződést kötött a luhanszki fegyveres erők kötelékében való szolgálatról. Mesterlövész kiképzést kapott, és állítólag a harcokban is részt vett. A bíróság megállapította, hogy Kantor, aki valószínűleg jelenleg is Ukrajna területén él, legalább 2017 végéig szolgált a luhanszki fegyveres erőknél. Kantor szimpatizált az oroszbarát szeparatistákkal, és segíteni akart nekik.

„Martin Kantor és Roman Protaszevics egyaránt tinédzserként keveredett a Donbasszba. Hajtotta őket a kalandor természetük, és a világmegváltás igézete. Akár még találkozhattak is volna, ha nem a front ellentétes oldalán harcolnak”

Természetesen az egyik csak a szó és a képek erejével, a fegyver csak azért lóg a nyakában, mert itt lőnek. De ő újságíró, így dehogy is használja! Csak csendesen megjegyzem, a most távollétében 20 évre ítélt Kantorról is csak közvetett bizonyítékok alapján állítja a bíróság, hogy harcolt. De adott esetben talán nem is ez a lényeg, hiszen nem azért megy valaki a háborúba, hogy nézelődjön. Illetve vannak ilyenek is, csak aztán gyorsan kiderül, hogy itt lőni is kell, ha nem akar meghalni.

„A két fiatal bevallottan azért ment a vérgőzös Donbasszba, mert vonzották őket a szélsőségek, és persze a kaland. Az egyiket az ukrán, a másik az ukrán nacionalizmus ragadta magával. Akár le is lőhették volna egymást, de a sors mindkettejük életét megóvta. Megúszták a kalandot. De el kell-e számolni mindkettőjüknek majd e kalanddal?”

Martin Kantorra nemcsak a bíróság, de a világ is terroristaként tekint, Roman Protaszevicsre ugyanakkor szabadságharcos forradalmárként, és immár lelkiismereti fogolyként. Pedig 2015-ben mindketten ugyanott voltak, és ami biztos, fegyver volt náluk. Mint ahogy mindketten felvállaltan szélsőséges erőket támogattak. Gondolni sem merek arra, hogy azért, mert az egyik a front „orosz”, míg a másik az ukrán oldalán volt. Legyünk megengedők, és ne nevezzük őket terroristáknak, csak kalandoroknak. De abban talán megegyezhetünk, hogy azonos megítélés alá esnek. Egyik sem a hazáját védte, és nem is hívta őket a Donbasszba senki. Mentek ők maguktól, a fejükben lévő ideológiai zűrzavar nevében. Tudva azt, hogy amit tesznek, az a hazájukban büntetendő.

„Kantor az első Donbassz miatt elítélt cseh, az ukrán frontról hazatérő belaruszok közül pedig többen ülnek már régóta börtönben. Nagy kérdés, hogy Protaszevics ezt miért úszhatta meg egy olyan államban, ahol a hatóságok mindenkiről mindent tudnak. Ha akkor a rendszer következetes, soha nem lett volna belőle lelkiismereti fogoly”

Miért van az, hogy egy ronda és véres szembenállás egyik oldalán állókat a mennybe emelik, míg a velük farkasszemet nézőket a pokolba taszítják? A sajtó az egyik fiatalból hőst farag, a másikból terroristát. A nagy demokráciákat és az autoriter rendszereket adott esetben ugyanúgy az érdekek mozgatják. Adott esetben a geopolitikai érdekek, amelyek a front egyik oldalára angyalokat, míg a másikra ördögöket állítanak. Mindez csak nézőpont kérdése. Csak az egyik az egészet az értékek csillogó papírjába csomagolja, míg a másik megvonja a vállát, és csak annyit mond, hogy na és… S még mondja azt nekem valaki ezek után, hogy a világ igazságos, és az értékek vezérlik!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.