„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”

Kaja Kallas, a ruszofób fotelharcos

2025. jan. 22.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Hisztérikus fotelharcos, a ruszofóbiát csúcsra járató Kaja Kallas az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. Az Európai Tanács tagjait a jelölésekor az sem zavarta, hogy 2021-es kormányfővé kinevezésekor az észt politikus még a külpolitikát nevezte a gyenge pontjának. Van ennél fontosabb szempont. Kaja Kallas tökéletesen beleillik az EU jelenlegi külpolitikai irányvonalába, és azt üzeni, hogy a középpontjában továbbra is az oroszellenesség marad. Ennek jegyében elég tehát annyit mondani, hogy „Vesszen Putyin!” és „Dicsőség Ukrajnának!”. Megválasztásának a legjobban az észtek örülnek, hiszen a jelölése emelte az ország imázsát, ráadásul a népszerűtlen miniszterelnök elköltözött Brüsszelbe.

„Az egyértelmű, Kallas jelölésével az Európai Unió deklarálja oroszellenes irányvonalát, ami a jelenlegi politikai irányvonalba tökéletesen beleillik, de mi lesz, ha a nagyok úgy döntenek, hogy tárgyalni kell Moszkvával? Kallas erre is megadta Brüsszel válaszát” #moszkvater

„Az egyértelmű, Kallas jelölésével az Európai Unió deklarálja oroszellenes irányvonalát, ami a jelenlegi politikai irányvonalba tökéletesen beleillik, de mi lesz, ha a nagyok úgy döntenek, hogy tárgyalni kell Moszkvával? Kallas erre is megadta Brüsszel válaszát”
Fotó:EUROPRESS/FREDERICK FLORIN/AFP

Áttörésnek nevezte Kaja Kallas jelölését az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tisztére Dmitro Kuleba. Az akkori ukrán külügyminiszter szerint ez bizonyítja azt, hogy az EU „nem rejtőzködik”, és nem próbál „puhább” politikát folytatni az orosz fenyegetéssel szemben. „Éppen ellenkezőleg, készen áll erővel, bátran, tisztességgel fogadni a kihívást” – hangoztatta a tárcavezető. Kijev elégedettsége tökéletesen érthető. A ruszofóbiát látványosan túltoló észt politikus jelölése a jelen helyzetben kiemelten fontos posztra egyértelműen azt üzeni, hogy az Európai Unió elkötelezett Ukrajna támogatása és a háború folytatása mellett.

„Még a háború sehol sem volt, amikor Kaja Kallas már hangosan hirdette, hogy Putyin veszélyes, meg kell erősíteni a NATO keleti szárnyát, és le kell állítani az Északi Áramlat vezetékeket.”

Vitába szállt Angela Merkellel, aki azzal érvelt, hogy Oroszország – például az Északi Áramlat 2 gázvezeték révén – beilleszthető a szabályokon alapuló világrendbe, és egy uniós csúcstalálkozót szorgalmazott az orosz elnökkel. De mindent megtett annak érdekében is, hogy az ukrán uniós csatlakozás apróbetűs részletei ne teremtsenek mozgásteret az ellenzőknek a folyamat blokkolására. Ő vetette fel, hogy az Európai Unió egy év alatt egymillió tüzérségi lőszert biztosítson Ukrajnának, és a háború kérdésében is elkötelezett héjaként védi Kijev álláspontját. Úgy véli, nem kell mindenáron az ukrajnai háború lezárására törekedni, mert ez esetben bebizonyosodik, hogy az agresszió kifizetődik. Szerinte a konfliktus csak Oroszország megbüntetésével zárulhat le. Jellemző, hogy amikor megkérdezték tőle, mivel járna Ukrajna katonai veresége, csak annyit válaszolt, a győzelem azt jelenti, hogy Oroszország visszavonul a határai mögé. Azóta már kissé puhult az álláspontja, hiszen legutóbb a BBC-nek már arról beszélt, hogy az ukrán NATO-csatlakozás győzelem lenne Ukrajna számára még akkor is, ha nem sikerül visszaszereznie az elvesztett területeket.

„Ukrán szempontból tehát Kaja Kallas eszményi jelölt volt, mint ahogy a jelenlegi európai fősodornak is tökéletesen megfelel. Más kérdés, hogy egyáltalán nem felel meg a Trump győzelmével kibontakozó trendeknek. Vagy mégis?”

A liberális pártcsalád vele komoly poszthoz jutott, de megkérdőjelezhetetlen a lojalitása Ursula von der Leyenhez is. Ráadásul nő, ami a kvóta szempontjából fontos. Nem is akármilyen nő. Csinos is, amazon is, az már csak hab a tortán, hogy gyűlöli Putyint. Az azonban már ugyancsak megfontolandó, hogy a jelenlegi kényes nemzetközi helyzetben és a belső megosztottság közepette az Európai Uniónak olyan külügyi vezetőre van-e szüksége, akinek a diplomáciai érzéke abban merül ki, hogy pusztuljon Oroszország. Persze, a brüsszeli fősodor ezt is úgy értelmezi, hogy Kaja Kallas az az európai politikus, aki bizonyítottan ért Putyin nyelvén. Hogy mennyire, azt mutatja, a Kreml körözési listára tette az észt miniszterelnököt, aki ezzel a lépéssel végképp elnyerte Brüsszel kegyeit. Pedig figyelmeztető lehetett volna, hogy Kaja Kallas nem is olyan régen még Jens Stoltenberg utódjaként a NATO főtitkári poszt kapcsán is felmerült, azonban a felvetést itt a nagyok határozottan félresöpörték. Ez is mutatja a különbséget a NATO, és a jelenlegi Európai Unió között. Persze, ha Annalena Baerbock lehet az EU mozdonyának, Németországnak a külügyminisztere, akkor nem igazán van már min meglepődni.

„Az egyértelmű, Kallas jelölésével az Európai Unió deklarálja oroszellenes irányvonalát, ami a jelenlegi politikai irányvonalba tökéletesen beleillik, de mi lesz, ha a nagyok úgy döntenek, hogy tárgyalni kell Moszkvával? Kallas erre is megadta Brüsszel válaszát”

Ráadásul az európai külpolitika nem merül ki csupán az ukrajnai konfliktus kezelésében. Legalább ilyen súlyos kihívás a Kínához vagy éppen az Egyesült Államokhoz viszonyulás, vagy éppen a közel-keleti konfliktus kezelése. Arról már nem is beszélve, hogy Európának az egyre látványosabban erősödő „globális Déllel”, a világrend átalakulásával is kezdenie kellene valamit. Ez a Kallasnál jóval nagyobb diplomáciai tapasztalatokkal rendelkező Josep Borrellnek sem igazán sikerült, aki ráadásul még Ursula von der Leyennel is szembe mert szállni. Ezzel szemben Kallas maga ismerte el még 2021-ben a kormányfővé választásakor, hogy a külpolitika a gyenge pontja, és intenzíven dolgozik a hiányosságok pótlásán. Büszkén mesélt arról, hogy ismet politikusok ajánlata alapján Irán történetét olvassa, előtte pedig átrágta magát Margaret Thatcher és Henry Kissinger művein. Nem maradhatott ki a sorból Volodimr Zelenszkij életrajza sem, olvasott szakkönyveket a Közel-Keletről, Izraelről, Palesztináról és Tajvanról is. Graham Allisonnak az Egyesült Államok és Kína rivalizálásának veszélyeiről szóló Háborúra szánva című művét például a NATO-főtitkár ajánlotta a figyelmébe.

„Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy Kaja Kallast képességei és műveltsége ne tennék alkalmassá a politikusi pályára. Csupán csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy eddig finoman szólva sem a kül- és biztonságpolitika állt az érdeklődésének a középpontjában”

Mint ahogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben az sem okvetlenül előny, hogy nemzedékéhez hasonlóan a szovjet megszállás alatt született és tanult. Ez az érthető elfogultság európai politikusként inkább gátolhatja, mint inspirálja a gondolkodását. Persze, kellő intelligenciával, önuralommal ez is kezelhető, Kaja Kallas esetében azonban eddig ennek éppen az ellenkezőjét, az érzelmek felülkerekedését láttuk.

„Ami érthető is országa történetének és saját családi indíttatásának a fényében”

Kaja Kallas apai dédnagyapja, Edouard Alver közvetlenül az első világháború után az észt függetlenségi háború egyik katonai parancsnoka volt. Édesapja, Siim Kallas az SZKP tagjaként vezető beosztásokat töltött be, sőt a Legfelsőbb Tanácsig vitte, a rendszerváltás után pedig komoly szerepet játszott a független észt állam intézményeinek megalapozásában és megerősítésében. Ő lett az észt jegybank elnöke, majd 2002-2003 között miniszterelnökként ő léptette be az országot az Európai Unióba, ahol 2004 és 2014 között uniós közlekedési biztosként dolgozott. De Kaja Kallas gyakran felidézi azt is, hogyan hurcolták el csecsemőkorú édesanyját családostól marhavagonban Szibériába.

„Az egyértelmű családi háttér ellenére Kallast kezdetben hidegen hagyta a politika”

A Tartui Egyetemen szerzett jogi diplomájával egy ideig Franciaországban és Finnországban tanulmányozta az uniós jogot, majd üzletviteli diplomát is szerzett, és 27 évesen már egy tallinni ügyvédi iroda üzlettársává léptették elő. Aztán mégis csak a politikát választotta. Az észt törvényhozásba 2011-ben választották be, három évvel később pedig már az Európai Parlament képviselője volt. Az észt kormányt 2021 óta vezette, és sokan megkönnyebbültek, amikor kiderült, hogy Brüsszelbe teszi át a székhelyét. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy belejött a politikába. Ezt azok is látták, akik Brüsszelig repítették. Kallas az a politikus, aki az előremenetelért, sok igent képes kimondani. Mindez a baltiak oroszellenességével beoltva tökéletesen megfelel nem Európa, hanem az európai fősodor érdekeinek. S nem is csalódhattak, hiszen Kaja Kallas legutóbb az Európai Unió vezető diplomatájaként legutóbb már arról beszélt, hogy az EU kész átvenni a vezető szerepet Ukrajna támogatásában, ha az Egyesült Államok már nem hajlandó erre.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.
Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your Ide írhatja a hozzászólását, amennyiben elolvasta és elfogadja az adatkezelési tájékoztatónkat... data is processed.

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK