//Kadirov, a számító influenszer
„Ramzan Kadirov a szokásos formáját hozza. Fényezi önmagát és a népét, demonstrálja a lojalitását, buzdít, követel és fenyegetőzik. Sajátos humorán röhög a fél világ, őt azonban ez nem érdekli. Azt viszont kimondottan élvezi, hogy állandóan idézik, komolyan veszik, ő pedig játszik a világgal, és tudatosan provokál” #moszkvater

Kadirov, a számító influenszer

MEGOSZTÁS

Az ukrajnai háborúban Vlagyimir Putyin orosz és Volodimir Zelenszkij ukrán államfő neve mellett alighanem Ramzan Kadirov csecsen vezetőé hangzik el a leggyakrabban. Az oroszok mellett harcoló csecsen egységek, a „kadirovcik” ott vannak a front legforróbb pontjain, vezetőjük pedig a közösségi médiában demonstrálja lojalitását a Kremlhez. Miért állnak ki a nem is olyan régen még Moszkvával szemben a függetlenségükért harcoló csecsenek ilyen hangosan a birodalom mellett? Megváltozott a csecsen lelkület, avagy inkább csak a közös érdekek terelik őket a „cár” alá? Inkább úgy fogalmaznék, a az ukrajnai háború paradox módon megerősítheti a gazdasági előnyökért mutatott lojalitáson alapuló csecsen integrációs modellt.

„Ramzan Kadirov a szokásos formáját hozza. Fényezi önmagát és a népét, demonstrálja a lojalitását, buzdít, követel és fenyegetőzik. Sajátos humorán röhög a fél világ, őt azonban ez nem érdekli. Azt viszont kimondottan élvezi, hogy állandóan idézik, komolyan veszik, ő pedig játszik a világgal, és tudatosan provokál” #moszkvater
„Ramzan Kadirov a szokásos formáját hozza. Fényezi önmagát és a népét, demonstrálja a lojalitását, buzdít, követel és fenyegetőzik. Sajátos humorán röhög a fél világ, őt azonban ez nem érdekli. Azt viszont kimondottan élvezi, hogy állandóan idézik, komolyan veszik, ő pedig játszik a világgal, és tudatosan provokál”
Fotó:EUROPRESS/Head of Chechen Republic/Sputnik/AFP

„Lassan meg kellene érteni, hogy nem győzhetnek!” – üzente a minap Ramzan Kadirov csecsen vezető a Telegram-csatornáján az ukrán politikusoknak és a médiának. Korábbi posztjaihoz hasonlóan most is kinevette a kijevi politikusokat, és mint mindig, leereszkedő hangnemben beszélt Ukrajnáról. Ezt megelőzően például ördögnek nevezte az ukránokat. A Kadyrov95 név alatt jegyzett csatornáján a csecsen vezető rendszeresen posztol videókat, amelyekben az ukrán erőket azonnali megadásra szólítja fel. Néhányszor azt is állította, hogy ő maga is Ukrajnában tartózkodik. Gyakran foglalkozik Volodimir Zelenszkijjel, akit hol bohócnak tart, hol pedig „megértően” védelmébe veszi, ha leteszi a fegyvert. Június elején Ramzan Kadirovot fogadta Szergej Sojgu védelmi miniszter is. Ezután a csecsen vezető az új orosz taktikáról értekezett a csatornáján. „Olyan taktikák alakítottunk ki, amely jelentősen felgyorsítja a különleges műveletek offenzív manővereit” – írta saját magát fényezve az egyeztetés után. Minden bizonnyal arra utalt ezzel, hogy a Donbassz elfoglalásáért folytatott katonai műveletei során az orosz erők taktikát váltottak, és intenzív tüzérségi „puhítás” után indítják csak meg a páncélos és gyalogsági műveleteket. Az új harcászati módszertan hatékonynak tűnik, és egyre több áldozatot követel az ukrán oldalon.

„Kadirov a „különleges katonai művelettel” kapcsolatban még kifejtette, kezdetben ugyan voltak hibák, hiányosságok, de most már menetrend szerint haladnak, és felszabadítják Ukrajnát ezektől a csalóktól”

Kadirov posztjainak stílusát jól mutatja, ahogy Telegram csatornáján az Azovsztal bevételét ünnepelte. „Ezt kellett volna Ukrajnából az Eurovíziós Dalfesztiválra küldeni! Ezek a művészek profibbak, mert gyakorlati színészi képzésben részesültek. Több tapasztalatuk van az előadásban, mert szinte minden nap kamera előtt kellett dolgozniuk. És még szánalmasabbnak tűnnek, mindezt smink nélkül, világítás nélkül, sőt Sztanyiszlavszkij rendszere nélkül” – írta bejegyzésében azután, hogy az Azovsztal parancsnokai feladták magukat az orosz fegyveres erőknek, gúnyosan hozzátéve, hogy a következő versenyt Donyeckben, a Köztársasági Bíróság területén rendezzük meg számukra, ami igazán érdekes műsor lesz. De a csecsen hadúr kiosztotta Olaf Scholz német kancellárt, aki szerinte úgy viselkedik, mint egy „skizofrén”, nem pedig, mint egy államférfi. Megkapta a magáét Joe Biden is, hiszen az amerikai elnököt a világ legnagyobb háborús és gazdasági bűnösének nevezte. Ramzan Kadirov arról is elmélkedett, hogy Oroszország ma nem Ukrajnával és a banderistákkal áll háborúban, hanem a NATO-val. Nem lepődhetünk meg azon, hogy többször kapott a csecsen vezetőtől Lengyelország is. Mint nemrégiben például kifejtette,

„Ukrajna lezárt ügy, és már Lengyelország érdekli, és amennyiben megkapják a parancsot, 6 másodperc alatt megmutatják, mire képesek”

Közben időről időre beszámol a csecsen különleges egység, az Ahmat hadi sikereiről is. Be-beszól, az ukránoknak, hogy nem tudják elpusztítani őket, egyre több önkéntes jelentkezik hozzájuk, és már két ezred harcol Ukrajnában. „Nem telik el nap anélkül, hogy ne érkeznének jó hírek a frontvonalról” – kezdi sokszor a bejegyzését Kadirov, akit általában segédje, Apti Alaudinov tájékoztat az ukrán frontról. Ezeknek a tudósításoknak az alaphangja alapvetően gyerekes, dicsekvő, és általában az ellenfél gyalázásába, megalázásába torkollik. Egyik friss videójában Kadirov azokat a különlegesen felszerelt terepjárókat mutatta be, amelyeket a frontra küldenek, hogy ezzel is segítsék az Ahmat harcosait.

„A csecsenek egyébként még a fronton is rá vannak kattanva az autókra. Az elmúlt négy hónapban többször is <eltemetett> parancsnokuk, Magomed Tuszajev például egy Porsche Cayenne-nal veretett le Ukrajnába, és előszeretettel szelfizik a kocsi előtt”

De amikor megszereztek egy ukrán parancsnoki járműt, azt hadi trófeaként Ahmat 95-ös rendszámmal felszerelve Groznijba vitték, és a város főterén állították közszemlére. A csecsen önkéntesek kapnak új egyenruhát és fegyvereket is. Kadirov folyamatosan propagálja azt is, hogy hány új önkéntes indul Ukrajnába, hogyan folyik a kiképzésük. Egyszer például arról írt, hogy az orosz különleges erők képzik ki a csecsen önkénteseket, akik fontos részét képezik az Ukrajna ellen indított offenzív műveleteknek. S természetesen az önfényezés, a lojalitás demonstrálásának részeként mindig hozzáteszi a mindehhez, hogy a csecsenek Ukrajnában dicsőséget hoznak a Hazának. Ugyanebben a szellemben Kadirov nevetségesnek nevezte a nyugati országok ellene és családtagjai ellen bevezetett szankcióit is. Mint hangsúlyozta, ő csak a Mindenható és az orosz elnök szankcióitól tart.

„Ramzan Kadirov a szokásos formáját hozza. Fényezi önmagát és a népét, demonstrálja a lojalitását, buzdít, követel és fenyegetőzik. Sajátos humorán röhög a fél világ, őt azonban ez nem érdekli. Azt viszont kimondottan élvezi, hogy állandóan idézik, komolyan veszik, ő pedig játszik a világgal, és tudatosan provokál”

Ma már ott tartunk, hogy az orosz állami propaganda nehézkességének fényében Ramzan Kadirov igazi influenszerré nőtte ki magát. Telegram csatornáját már több mint kétmillióan követik. De a csecsenek nemcsak az információs térben mutatják meg magukat. Jelzés értékű, hogy Kadirovot komoly média figyelem mellett személyesen fogadta Szergej Sojgu védelmi miniszter, a nemzetbiztonsági tanácsot vezető Nyikolaj Patrusev pedig Groznijba látogatott. Mindezt megtámogatva a fronton a csecsen egységek a legforróbb helyeken jelennek meg. Ott voltak Kijev alatt a hosztomeli reptér körül dúló harcoknál, Mariupolban és most Szeverodonyecknél is. Ukrajnában egyébként a csecsenek sajátos belháborút is vívnak, hiszen az ukrán oldalon két olyan csecsen zászlóalj is harcol, amelybe a függetlenség párti egykori gerillák, vagy az ő utódaik jelentkeztek. A nyugati országrészben pedig – talán Kadirov médiaszerepléseit ellensúlyozandó – a csecsen függetlenség ikonikus alakjának, Dzsohar Dudajevnek az idézeteivel jelentek meg óriásplakátok.

„A csecsenek egyébként nemcsak a 19. században, és a 20. század végén az oroszok ellen vívott háborúikban mutatták meg, hogy milyen harcosok, hanem Moszkva oldalán is”

Sokan hősként haltak meg például a második világháború ütközeteiben, az utóbbi időben pedig ott voltak a 2008-as grúziai, majd a 2014-es kelet-ukrajnai harcokban is, és katonai rendészként segítették az orosz csapatokat Szíriában. Az ukrajnai harcokban sokak szerint messze nem olyan félelmetesek, mint a hírük, ám aligha véletlen, hogy mindig a legkomolyabb harcok helyszínén bukkannak fel. Kemény, és harcedzett katonákról van szó, akik nem először fognak fegyvert, és a függetlenségért vívott háborúikban az 1990-es években megizzasztották az orosz hadsereget is. Ez a nemzedék persze lassan kiöregszik, így a fiatalok éppen az ukrajnai háborúban eshetnek át a tűzkeresztségen.

„Ez pedig azért fontos, mert Kadirov emberei, a <kadirovcik> ugyanis az ukrajnai háború végeztével is a csecsen vezető emberei maradnak”

Olyanok, akikre számíthat a belső rend fenntartásában, az esetleges tiltakozások keménykezű megfékezésében, és mindig emlékeztetik Moszkvát a mintegy két évtizede fennálló „megállapodás” betartására. A csecsen harcosok Mariupolban vagy Szeverodonyeckben ugyanis kimondatlanul azt is üzenik a Kremlnek, hogy addig jó, amíg az ő oldalukon harcolnak. Meg persze az ukrán fronton védik a kaukázusi köztársaság kiváltságait is. Dől a pénzt Csecsenföldre, és Moszkva azt is hagyja, hogy Ramzan Kadirov helyi kiskirályként, vagy inkább helytartóként azt csináljon, amit akar. Nem hivatalosan bevezette az iszlám törvénykezést, és a többnejűséget, aki pedig az ellenkezésnek csak a legkisebb jelét is mutatja, annak nincs maradása. A jogsértéseket látva azonban már Moszkvában sem mindenki fordítja el a fejét, az ukrajnai vitézkedés azonban ezen is segíthet. A gazdasági előnyökért cserébe mutatott politikai lojalitás modellje megerősítve működhet tovább.

„Ne gondoljuk egy pillanatig sem, hogy Ramzan Kadirov és csecsenjei az orosz birodalom hívei lettek”

Mint ahogy Ramzan Kadirov apjával, Ahmat Kadirovval az élen a csecsenek egy része az 1999-ben kezdődött második háború előtt is jól felfogott érdekből, számításból álltak át az oroszok oldalára. Az ifjú Ramzan tizenéves korában még az oroszok ellen harcolt, és akkor vette át a köztársaság vezetését, amikor apját a függetlenségpártiak 2004-ben meggyilkolták. Azóta úgy tűnik, hogy hű követője és csodálója Vlagyimir Putyinnak, ez a lojalitás azonban törékeny és Moszkva részéről komoly ára van. Ramzan Kadirov és a csecsenek ebben a háborúban nem azért mutatkoznak birodalmibbaknak a birodalomnál mert megváltoztak volna. Értékelik, hogy Moszkva rengeteg pénzt ölt bele Csecsenföld újjáépítésébe, és széles körű autonómiát, otthon lényegében szabad kezet kapott Kadirov. A csecsen vezető ki is emeli, hogy ő csak Putyin felé tartozik elszámolással. Közben azt is látják, hogy ez a számukra idilli állapot addig áll fenn, amíg a birodalomnak jól megy. Ehhez jön még, hogy elemükben érzik magukat, véres háborúsdit játszanak. Azt is tudják azonban, sőt el is várják, hogy ennek a hangos hősiességnek meg legyen a jutalma. Bizonyítják a cárnak a hűségüket, jól szórakoznak, erősítik a hírnevüket, és mindezt nem ingyen.

(Az írás eredetileg a Demokrata című hetilapban jelent meg, a teljes cikket itt olvashatják)

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.