„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

„Ilyen egység még sosem volt Belaruszban”

2020. aug. 19.
Majláth Ronald

MEGOSZTÁS

Nem adják fel a Belaruszban tüntetők mindaddig, amíg nem írnak ki újabb választásokat az országban. Vera Ribacsonok, egy minszki tüntető beszélt lapunknak a tiltakozásokról.

A belarusz tüntetések első halálos áldozatára, Andrej Tarajkovszkira emlékeznek MInszk központjában a demonstrálók 2020. augusztus 15-én #moszkvater

A belarusz tüntetések első halálos áldozatára, Andrej Tarajkovszkira emlékeznek MInszk központjában a demonstrálók 2020. augusztus 15-én
Fotó:EUROPRESS/Sergei GAPON/AFP

– A médiában rendkívül ellentmondásos hírek jelentek meg azokról az emberekről, akik most Minszk utcáin tüntetnek. Ön, mint a demonstrációk résztvevője, mit tapasztalt az elmúlt napokban?

– Nagyon büszke vagyok a nemzetemre, amely ugyan hosszú ideig bírta a szenvedést, a fenyegetéseket és azt, hogy félelemben tartották, most viszont betelt nála a pohár. A nép tulajdonképpen most nem is a szó klasszikus értelmében harcol a jogaiért. A tisztességes választások, az emberi jogok tiszteletben tartása és a humanizmus most a fő kérdés. Az itteni hírekkel ellentétben, a tiltakozók nem csinálnak problémákat a tüntetéseken, nem támadják a rendőrséget és a hadsereget, csakis békésen demonstrálnak egy szabad országért. Legalább ennyire fontos, hogy az emberek egységesek, az egyik segít a másiknak, most senkinek nem mindegy, mi történik.

– Elsősorban kik demonstrálnak most?

– Legfőképpen a hétköznapi emberek. Sok orvos, állami vállalati dolgozó, színész tüntet most, de fiatalabbak és idősebbek is vannak. Különböző emberek. Nem igaz, hogy a tüntetéseken alkoholisták, kábítószerfüggők és naplopók vesznek részt. Éppen ellentétesen, ezek mind rendes emberek.

– Mennyiben másak a mostani demonstrációk, mint a korábbiak?

– A mi országunkban egyáltalán nem gyakoriak a tüntetések. Nálunk az egyet nem értés minden nyilvános kifejezése azzal jár, hogy letartóztatják az embereket és börtönbe csukják. Az cseppet sem számít, hogy valaki csak arra sétált, vagy részt is vett a tüntetésen. A mostani tüntetéseken újdonság, hogy ilyen egységesség még sosem volt korábban. Ezekben a napokban rengetegszer bántak erőszakosan békés emberekkel, azonban ezúttal a nép egyáltalán nem fél, a kezük, a lábuk, a bordáik törésétől sem. A belaruszok ennek ellenére minden nap tüntetnek, egyre többen és többen.

– Hogyan látja, miért bátorodtak most hirtelen fel az emberek?

– Ez azért történt, mert megértették, hogy többé nem tolerálható a megaláztatás és a csalás. Nem a kormányunk ellen tiltakozunk, hanem az országunk szabadságáért harcolunk. Hogy ne legyen félelem, erőszak és kifejezhessük a véleményünket. Azt szeretnénk, hogy a gyerekeink egy békés országban éljenek, ami fejlődik. Az emberek bátorságát jelzi az is, hogy ezekben a napokban rengeteg ismert újságíró hagyott fel most a munkával, mert nem értenek egyet a hatalommal, és nem akarják azt mondani, hogy minden rendben van, miközben ez nincs így. A legkülönbözőbb szakmában dolgozó tüntetők most pontosan tudják, hogy letartóztathatják és bántalmazhatják őket, azonban többé ettől már senki nem fél.

– És a rendőrök? Közülük is vannak olyanok, akik most inkább megtagadják a szolgálatot?

– A rendőrök és a speciális egységek már a kezdetektől brutálisak voltak az emberekkel, ezek közül sokan ma is verik a tüntetőket. Viszont sok rendőr be akarta adni a felmondását, azonban most nem fogadják el tőlük. A speciális egységektől egyesek elhagyták a munkájukat, ők azok, akik az emberek oldalán állnak. Ma például egy katona letette a pajzsát ás átállt a tüntetőkhöz. Ám a fő probléma az, hogy Oroszországból is érkeztek katonák, akik az ottani speciális egységek tagjai. (ez eddig nem bizonyított. a szerk.)

– Biztos, hogy ezek orosz katonák voltak?

– Sajnos igen. Azért, hogy segítsenek fenntartani a rendet a szövetséges államban.

– Hogyan látja, a belaruszoknak nagyjából mekkora része akarja azt, hogy Lukasenka mondjon le?

– Úgy vélem, hogy legalább 81 százaléka azoknak, akik állítólag rá „szavaztak”. (szerk: a szavazatszámlálók szerint Lukasenkára a szavazók 81 százaléka voksolt)

– Van esélye annak, hogy a mostani események a tüntetők győzelmével végződjenek?

– A belaruszoknak többé nincs más választása, mint hogy a végsőkig harcoljanak. Hogy győzni fogunk-e, azt nem tudom. De legalább most megmutatjuk, hogy nem vagyunk birkák és megérdemeljük a tiszteletet.

– Mi jelenti most a fő nehézséget?

– A speciális egységek semmit nem tolerálnak. Őket nem érdekli, hogy békésen állsz vagy elsétáltálsz mellettük. Állandóan erőszakot alkalmaznak, megtámadják az embereket, gumibottal ütik a karjukat és lábukat. Az sem fontos nekik, hogy gyerekek, nők vagy idősek állnak velük szemben. A tüntetések második napján máris könnygázzal támadtak és gumilövedékekkel tüzeltek. Az egész városban hallatszott. A város központja le van zárva, hogy senki ne tudjon bejutni, ezért az emberek inkább távolabb gyülekeznek. Aztán a rendőrség elkezdett az emberekre a házak erkélyéről lőni azokra az emberekre is, akik csak álltak és nézték, mi történik. Azokon a napokon nagyjából 8 ezer embert tartóztattak le, majd kegyetlenül bántalmazták őket. Majd olyan cellákba vitték őket, amelyeket korábban ugyan legfeljebb 5-7 ember számára alakítottak ki, most viszont 50 főt tuszkoltak be ezekbe és csak az ajtó ablakát nyitották ki, hogy legalább ne fulladjanak meg. A férfiaknak arccal a padló, a nőknek a fal felé kellett fordulniuk és nem szólalhattak meg. Nem adtak nekik vizet, egyetlen kenyéren kellett osztozkodniuk. A bírósági tárgyalásokon egyesek büntetést kaptak, másokat arra próbáltak rávenni, hogy bevallják valamilyen bűncselekménynek az elkövetését. De milyen bűncselekményt? Ez szörnyű! Az orvosoknak nem engedték meg, hogy segítsenek a sérülteken. Ma sok letartóztatottat szabadon engedtek, a kórházak azonban így megteltek összevert és töréseket szenvedett emberekkel. Ezt ma a saját szememmel láttam. Emellett senkinek sincs joga ügyvédhez. A tüntetőktől elveszik a telefonjukat, úgy tartóztatják le őket, ami után a hozzátartozóik most a börtönöknél keresik őket.

– Mit gondol, ebben a helyzetben hogyan tudna segíteni a külföld, hogy megoldódjon a probléma?

– Őszintén szólva nem tudom, hogy egyáltalán tudnának-e nekünk segíteni. Valószínűleg Lengyelország és Lettország tudna segíteni, sőt ha jól tudom, az Európai Unió is tiltakozik a kialakult helyzet, illetve a belaruszok elleni erőszakos fellépés miatt.

MEGOSZTÁS

Majláth Ronald
Külpolitikai elemző, közgazdász, politológus. Korábban a Magyar Nemzet napilap, jelenleg a Magyar Hang hetilap külpolitikai újságírója, emellett számos tudományos cikk szerzője. Angolul, szerbül és horvátul beszél. Elsődleges területe a Balkán és annak politikai-gazdasági viszonyai, különös tekintettel az ex-jugoszláv országokra. Másodlagos területe a Közel-Kelet, emellett a világ konfliktus-övezeteivel foglalkozik. Tudományos tevékenységének fókuszában a politikaelmélet áll, ezen belül a politika matematizálási módszereit kutatja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Belarusz szabadul a nyugati szorításból

    2026. febr. 2.
    A 2020 után erősen beszűkült mozgásterét ügyes manőverezéssel, Alekszandr Lukasenkónak az orosz elnökhöz fűződő hagyományosan jó kapcsolatai...

    Mit akar Trump Lukasenkától?

    2025. szept. 22.
    Miközben az Európai Unió keleti felelőseként Lengyelország továbbra is keménykedik Minszkkel – kerítést épít, a Zapad-2025 hadgyakorla...

    Pragmatikus együttműködés a háború árnyékában

    2025. szept. 26.
    Az ukrajnai háború ellenére sem romlott meg Belarusz és Magyarország kapcsolata. A józan észen alapuló együttműködést, a kétoldalú kapcsolat...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK