„Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van,
hanem oda, ahova majd érkezik.”
hanem oda, ahova majd érkezik.”
Gyetvai Mária írása a #moszkvater.com számára
„Az Európai Unióra és a nyugat-balkáni országokra váró feladatok felsorolásával Michel egyben azt is érzékeltette, hogy a bővítésre 2030-ig aligha reális”
Fotó:EUROPRESS/JOHN THYS/AFP
Bizonyára sokan emlékeznek az okos leány történetére, aki hozott is ajándékot, meg nem is. Valami ilyesmit cselekedett Charles Michel, az Európai Tanács (ET) elnöke, amikor a 2030-as évet jelölte meg céldátumként az EU bővítésére a szlovéniai Bledben. Az immár 18. alkalommal megrendezett stratégiai fórum középpontjában a Nyugat-Balkánnal kapcsolatos kérdések állnak, ezért ezekből az országokból hagyományosan sok állam- és kormányfő, külügyminiszter vesz részt rajta. Az idein is magas szinten képviseltette magát Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró és Szerbia. De jelen volt a szintén uniós tagságra pályázó Moldova elnöke, és online bekapcsolódott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is.
„Az Európai Unióra és a nyugat-balkáni országokra váró feladatok felsorolásával Michel egyben azt is érzékeltette, hogy a bővítésre 2030-ig aligha reális”
Ettől függetlenül a rendezvény háziasszonya, Tanja Fajon, szlovén külügyminiszter az Európai Tanács elnökének kijelentését elköteleződésként értékelte. Nála visszafogottabban reagáltak az érintett nyugat-balkáni országok. A fórumon e témában felszólalók többsége a bővítés fontosságát, mint a kontinens stabilitásának, békéjének és a demokrácia megőrzésének zálogát ecsetelte, az ahhoz szükséges lépések tekintetében azonban nagyok voltak a nézetkülönbségek.
„Márpedig Michel figyelmeztetett, hogy mielőtt új tagokat fogadna be, az EU-nak meg kell reformálnia belső döntéshozatali mechanizmusát”
A belépni szándékozók számára – mondta – csak akkor van értelme az uniós tagságnak, ha egy erős és hatékony szervezetbe lépnek be. Mint hangsúlyozta, az unión belüli reformokhoz a jelenlegi tagállamok részéről erős politikai akaratra és elszántságra van szükség. Azt nem említette, de a jelenlevők közül bizonyára sokan tudták, hogy a belépésre várakozók közül egyik-másik elég öntörvényű, féltékenyen őrzi nemzeti érdekeit és identitását. Nem valószínű, hogy egykönnyen beleolvad a Brüsszel által elképzelt engedelmes fogyasztói tömegbe.
„Különösen elkötelezettségre lesz szükség a bővítés iránt a következő hét éves pénzügyi keret elfogadásakor, hiszen a belépni szándékozó országok belátható belül nem lesznek nettó befizetők”
Michel az utóbbiaknak is kiosztotta a „házi feladatokat”, így például a jogállamisággal kapcsolatos reformok végrehajtását, a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását, stb. Arra is figyelmeztette őket, hogy kétoldalú konfliktusaikat még a belépés előtt rendezniük kell, mert az EU-ban nincs helye a régi számlák kiegyenlítésének. Mint mondta, „együttműködés nem lehetséges megbékélés nélkül”. Mellesleg egy igazi újdonsággal is előhozakodott, jelesül egy „bizalmi záradék” csatolásával a csatlakozási szerződéshez. Ennek a célja az volna, hogy az éppen belépő országok ne blokkolhassák az utánuk következőket.
„Elmondta még, hogy bár kívánatos lenne, mégsem reális, hogy a nyugat-balkáni országok egyszerre váljanak uniós tagállamokká. Mindegyiküknek egyénileg teljesítenie kell a feltételeket”
Volt-e abban, amit mondott, valami új? Nem kell hozzá szakértőnek lenni, hogy az ember belássa, nem volt. Mégis többen mégis kifogásolták, hogy Michel nem egyeztetett a 2030-as céldátumról az uniós vezetéssel. Bledben az ET elnöke azt bizonygatta, hogy a tagállamok vezetőivel folytatott informális megbeszélései indították erre a lépésre, ám mint mondta, a kérdést az ET októberi és decemberi ülésén is napirendre tűzik. Akkorra aktuális lesz a döntés Ukrajna és Moldova csatlakozási tárgyalásainak megkezdéséről, valamint Bosznia-Hercegovina és Grúzia európai integrációs perspektívájáról is.
„Dana Spinant, az Európai Bizottság szóvivője szerint a Bizottság nem tudott róla, hogy Michel konkrét bővítési dátum kijelölésére készül. Egyébiránt pedig minden jelölt akkor léphet be az EU-ba, amikor arra készen áll”
Várhelyi Olivér bővítési biztos júniusban elég vegyes képet festett az EU-tagságra pályázók előrehaladásáról. Ukrajna például hét feladatból kettőt teljesített, Moldva pedig kilencből egyet. Vagyis Michel úgy mondott valami fontosat, hogy nem mondott semmit. Az Egyesült Államok figyelme mostanság némileg elfordul a Balkántól. Volt egy időszak, amikor lázasan próbált rendet csinálni a nem kis részben maga okozta káoszban, de kísérlete megfeneklett. Egyébként sincs rá érkezése, mert egyre mélyebbre merül az orosz-ukrán konfliktus mocsarába, és a Donald Trump visszatérésének megakadályozását célzó jogi manipulációkba.
„Egyes európai hatalmi körök – mindenekelőtt Franciaország – lehetőséget látnak ebben, hogy előtérbe tolják magukat”
Laurence Boone, európai ügyekért felelős államtitkár Bledben drámai szavakkal ecsetelte, ha békét, biztonságot és stabilitást akarunk a kontinensen, akkor nagyobb EU kell. Az orosz agresszió Ukrajna ellen, az álhírek terjesztése és a demokrácia aláásására irányuló kísérletek mind azt mutatják, hogy további bővítés nélkül nem lesz biztonság és stabilitás az EU-ban és szomszédságában. Cselekedni kell, mégpedig gyorsan, mondta, amíg a jelenlegi Európai Parlament fungál, mert lehet, hogy a jövő évi választások után az összetétele nem lesz ilyen kedvező. Hogy mi mindenre van még szükség az európai biztonság és stabilitás helyreállításához – mint például a gazdasági erő visszanyerésére vagy az energetikai biztonság elérésére –, arról a magyar külügyminiszter beszélt.
Miközben Michel a tőle megszokott kincstári optimizmustól sugárzó arccal beszélt a kisebbségek jogainak tiszteletben tartásáról, mint követelményről, az Emberi Jogok Európai Bírósága talán éppen akkor hozott a boszniai-hercegovinai horvátok egyenjogúságát és a Daytoni Békeszerződésben foglalt alkotmányt is sértő döntést, miszerint az ország egy választási körzet, miáltal – immár az EU áldásával – a hatalmas számbeli fölényben lévő bosnyák, muszlim lakosság választhatja meg a horvátok képviselőit.
„Vagyis, képletesen szólva, visszavitte Bosznia-Hercegovinát a „kályhához”, ahonnan egyszer már eljutott, horribile dictu, a háborúig”
A szerb miniszterelnök pedig Bledben azt vetette Montenegró szemére, hogy az ottani albán és bosnyák kisebbségnek több joga van, mint a szerbeknek, és a sort még lehetne tovább folytatni. Ami a kétoldalú vitás kérdések megoldását illeti, ez hét év alatt már szinte a tudományos fantasztikum világába tartozik.
„Csak egyetlen példát, a határkérdést kiragadva láthatjuk, hogy a már több mint tíz éve uniós tag Horvátországnak, az egy magyar kivételével minden határa vitatott”
Több mint 30 évvel függetlenségének helyreállítása és a Badinter Bizottság döntése után, miszerint az egykori tagköztársaságok közötti határok az utódállamok határai. A szlovén parlament elnöke a napokban hivatalos látogatáson Ljubljanában járt horvát kollégájának, Gordan Jandrokovićnak felemlegette a két ország közötti tengeri határ kérdésében született választott bírósági döntést. A folyamatból Horvátország már a tárgyalási szakban kilépett, mert szerinte az eljárás a szlovén fél bizonyos lépései miatt kontaminálódott. A szlovén parlament elnöke szerint sok a probléma a két ország kapcsolatában – amely egyébként kiváló – ennek a kérdésnek a megoldatlanságából ered. De szinte a végtelenségig lehetne folytatni a sort. Koszovó és Szerbia viszonyára, és Szerbia erősödő „hibrid” hadviselésére az utódállamokban befolyása visszaszerzéséért, már kitérni sem érdemes.
„Nehéz elképzelni, mi mondatta az ET elnökével az ominózus 2030-at, a térség ismeretének hiánya, vagy az emlegetett kincstári optimizmus, esetleg cinizmus, vagy valami más?”
Edi Rama – bár tréfának szánta – alább idézendő szavaival jól megvilágította a nyugat-balkáni államok között uralkodó viszonyokat. Az albán miniszterelnök a következő kommentárt fűzte a nyugat-balkáni országoknak és Ukrajnának az Európai Unióba jutásért folyó versenyfutásának témájához: Bulgária szívesen megtámadná Észak-Macedóniát, Horvátország Szerbiát, Szerbia Koszovót, Bosznia-Hercegovina meg saját magát, Görögország is megtenné ezt a szívességet Albániának, és akkor mindannyian felszállhatnánk az ukrán vonatra.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
hufi says:
A Balkán egy instabil régió, régóta tudjuk. Melegágya a terrorizmusnak, az erőszakos cselekedeteknek, a megfélemlitéseknek.
Ami Charles Michelt illeti, csak egy kipát rakjunk a kopasz fejére, és máris egy rabbi tekint ránk. Ott vannak ezek minden kilométerkőnél, ez nem újdonság.
Alapvetően két részre osztható a Balkán: Kelet, és Nyugat Balkánra. Ezen belül, határokon átívelve még több a különbség, az egyet nem értés.
Alapjában véve velem mint magyarral, barátságosan viselkedtek, legyen szó Bulgáriáról, Szerbiáról, vagy Szlovéniáról a kelet Svájcáról.
Záró gondolatom csak az lehet, hogy a magyar érdekeket vegyük figyelembe, ne mi legyünk a döntnökök.
csakafidesz says:
Az Európai Uniót nem bővíteni kell, hanem felszámolni! Még 2030 előtt, ezzel nem szabad várni, már tegnap is aktuális volt.