Az Aranylabda történetében talán sosem kísérte akkora tiltakozás a labdarúgás legelismertebb egyéni díjáról szóló döntést, mint az idei évben. A futball szerelmeseinek többsége szerint ugyanis az idei Aranylabda nem Lionel Messinek, hanem Robert Lewandowskinak járt volna. Hogy ez mennyire így van, talán jól mutatja, hogy a díjat alapító France Football főszerkesztője nem zárta ki, hogy a parádés két szezont teljesítő lengyel csatár megkapja a koronavírus miatt tavaly törölt Aranylabdát.

A sokkal nagyobb reklámértékkel bíró Lionel Messi hétfőn este pályafutása során hetedszer is elnyerte az Aranylabdát. Mégpedig úgy, hogy ugyan megnyerte végre az argentin válogatottal az első trófeáját, a Copa Americát – ahol gólkirály és a torna legjobb játékosa lett –, ám sem a Barcelonában, és főleg nem új klubjában, a francia PSG-ben nem teljesített a tőle elvárt szinten. És akkor most finoman fogalmaztunk.

„Nem véletlen, hogy a szakemberek és a szurkolók fejében meg sem fordult esetleges győzelme, hiszen vagy az idén Európa-bajnokságot és Bajnokok Ligáját nyerő Jorginho, vagy az elmúlt két szezonban fantasztikus szezont produkáló Robert Lewandowski volt az Aranylabda esélyese”

A Bayern München csatára tényleg elképesztő két éven van túl, és a teljesség igénye nélkül nézzük meg, hogy 2020-ban, valamint 2021-ben milyen címeket nyert el. Lewandowski kétszer lett bajnok a Bundesligában, megnyerte a Bajnokok Ligáját, amelynek gólkirálya lett, német kupa-, és szuperkupa győztes lett, a bajorokkal megnyerte a klubvilágbajnokságot, idén elnyerte az európai Aranycipőt, 41 találattal megdöntötte Gerd Müller 40 gólos szakállas rekordját a német bajnokságban. Összesen 64 gól és 10 gólpassz fűződik a nevéhez. Ezt a bravúrt – miszerint egy idényben több mint hatvan találatot jegyez -, utoljára egy bizonyos Cristiano Ronaldo tudta végrehajtani még 2014-ben. A lengyel válogatottat pedig a hátán vitte be a nyári Európa-bajnoki tornájára, ám mivel Lewandowskihoz hasonló világklasszis közel s távol nincs Lengyelország csapatában, így túl messze nem jutottak.

„Nos, a fenti eredménylista – ráadásul ez két éven át folyamatosan pazar játékkal – pár nappal ezelőtt kiegészült azzal, hogy akárcsak tavaly, idén is a Bayern München lengyel csatárát választotta a világ legjobb játékosának a labdarúgás történetével és statisztikáival foglalkozó nemzetközi szervezet, az IFFHS.  S nem mellékesen ő kapta a legjobb csatár díját az Aranylabda választáson. És mindez nem volt elég ahhoz, hogy magát az Aranylabdát is megkapja”

Úgy tűnik, amikor a szurkolók, szakírók és szakemberek túlnyomó többsége felháborodott azon, hogy Messi lett végül a befutó, azért a döntést meghozók is elgondolkoztak. Nem véletlen, hogy – a díj történetében első alkalommal – az Aranylabdát alapító France Football főszerkesztője, Pascal Ferré nyilatkozatában nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy Lewandowski utólag megkapja a 2020-as Aranylabdát.

„Nem kell elsietnünk ezt a döntést. Gondolkodnunk kell rajta, tiszteletben tartva az Aranylabda történetét, mely mindig szavazás útján dőlt el. De, őszintén szólva, Lewandowskinak tavaly nagy esélye lett volna a győzelemre” – jelentette ki a főszerkesztő, és ez felér egy beismeréssel.

„De nézzük, miként vált egy pálcikalábú fiatalból a világ jelenlegi legjobb csatára, akinek nem véletlenül adták a Lewangoalski becenevet”

Az immár 33 éves csatárt mindig is a profizmusa segítette előre, hiszen nem volt Istenadta tehetség, a hozzáállása a munkához, valamint az alázata azonban már tinédzserként is kimagasló volt. Hogy hazája válogatottja éppen meddig jut az aktuális világversenyen, az nagyrészt azon múlik, hogy Lewandowski milyen formában lép pályára. Pedig annak idején, még 2008-ban Franciszek Smuda, a Lech Poznan akkori szakvezetője a következőképpen nyilatkozott Lewáról: „Egy fiú falábakkal? Ne vicceljünk már, inkább adták volna nekem a benzinpénzt, többre mentünk volna, minthogy feleslegesen ideutaztatjuk a kölyköt!”. De nem volt jobb véleménnyel a fiatal focistáról első edzőjének, Krzysztof Sikorskinak, a Varsovia Warszawa akkori trénere sem: „A lábai pálcikákra hasonlítottak, erősködtem, hogy kezdjen valamit az életével, mert sohasem válik belőle labdarúgó.” Vélhetően csak rá akart tromfolni minderre Miroslaw Trzeciak, a Legia Varsó sportigazgatója, amikor ugyancsak ebben az évben közölte: „Kinek van szüksége rá, amikor szerződtettük Mikel Arruabarrenát a Tenerifétől?” Azt most hagyjuk, hogy a spanyol összesen tíz tétmérkőzésen jutott szóhoz Lengyelországban, és egyetlenegyszer sem talált kapuba.

„Ezzel szemben Lewandowski igencsak fantasztikus karriert futott be, amelynek a koronáját – jogtalanul – elvették tőle”

Többszörös lengyel és német gólkirály lett belőle, tavaly mindent megnyert a Bayern Münchennel, őt választották a világ legjobb játékosának – a Sors igazságtalansága az, hogy 2020-ban nem osztották ki az Aranylabdát – választották, míg a nemrég véget ért Bundesliga idényben megdöntötte egy bizonyos Gerd Müller rekordját, és 41 gólt lőve elnyerte az Aranycipőt. Vajon emlékszik még a három szakember a 13 évvel ezelőtti szavaira?

És vélhetően Jürgen Klopp sem foglalkozott velük, ugyanis még a BVB Dortmund edzőjeként egy elveszített mérkőzést követően meglehetősen furcsa motivációt talált ki a csatár számára: ha eléri egy edzésen a tízgólos határt, akkor Klopp fizet 50 eurót a lengyelnek, ha nem éri el, akkor Lewának kellett elővennie a pénztárcáját. Nos, Klopp egy idő után nem győzött fizetni… Kettejük beszélgetését követően Lewandowski a következő bajnokin, az Augsburg ellen nagyszerűen teljesített, a 4-0-ás sikerből első mesterhármasával vette ki a részét, majd egy gólpasszt is adott Mario Götzének.

„Hivatalosan is megérkezett a Bundesligába, és négy év alatt 104 gólt rúgott dortmundi színekben – feledhetetlen volt a Real Madridnak lőtt mesternégyese a BL-ben –, és amikor a szerződése lejártakor a nagy riválishoz, a Bayern Münchenhez igazolt, a szurkolók gyűlöletétől kísérve is gólkirályként búcsúzott”

Lewandowski távozása óta négyszer lett gólkirály a német élvonalban – legutóbb ugye 41 gólt szerezve –, hatszor ünnepelhetett bajnoki címet, és régóta dédelgetett álmát is valóra váltotta. A Bayern Münchennel 2020. augusztus 23-án felült Európa trónjára. Az itt eltöltött hét év alatt 325 találkozón 288 gólt és 64 gólpasszt jegyzett. A transfermarkt.de adatai alapján a jelenlegi értéke alsó hangon is minimum 100 millió euró, szerződése pedig 2023. június 30-ig érvényes a Bayern Münchennel.

Csak két vágya van, ami még nem teljesült. Az egyik, hogy a hazája válogatottjával egy nagy tornán komoly eredményt érjen el, illetve az Aranylabda. Előbbire nagyon kevés az esély, utóbbit meg éppen pár nappal ezelőtt „lopták el” tőle.