Az elesett katona nem ellenség. Csakis tisztelet illeti ezeknek a katonáknak az emlékét, mert a legdrágábbat, az életüket adták a hazájukért. Minden hadisír emlékeztet a háború borzalmaira, szenvedéseire, kegyetlenségére, a háború által okozott pótolhatatlan veszteségekre, így az elesett katonákra, civilekre. A hadisírok egyúttal figyelmeztetnek a béke értékére. Éppen ezért örvendetes, hogy Magyarország és Oroszország a második világháború befejeződése után 75 évvel is példaértékűen működik együtt a hadisírok gondozásában. Emlékezés azokra, akik életüket áldozták a náci Németország legyőzéséért.
Magyarország területén még a 18. századból maradt fenn két orosz katonasír az úgynevezett tokaji misszióból. Ez a misszió egyfajta kereskedelmi „képviselet” volt, amelynek a feladata a tokaji borok vásárlása és eljuttatása volt a cári udvarba. E körül jött létre az első magyarországi orosz kolónia. Négy hadisír van 1849-ből is, amikor a cári hadsereg a magyar szabadságharcot leverő Habsburgok segítségére sietett. Aztán már nagyobb számban – mintegy száz – vannak katonasírok az első világháborúból. Az Osztrák-Magyar Monarchia területén nagyjából 70 ezer orosz katona esett hadifogságba. Hatalmas fogolytáborok voltak Kenyérmezőn, Ostffyasszonyfán, Vácott vagy Strázsahegyen. Egy magyar kormányzati programnak köszönhetően az első világháborús emlékhelyeket – köztük az oroszok is – felújították, így kiváló állapotban vannak. Nemcsak a nagy táborok helyén, hanem az eldugott településeken is. Nagyjából ezer szovjet katona halt meg Magyarországon 1956-ban, akiket 24 helyen, a második világháborúban elesettek mellett temették el.
„A legtöbb hadisír és emlékhely a második világháborúhoz kötődik. Magyarországon ez idő alatt mintegy 100 ezer szovjet katona esett el, és ők 777 különböző helyszínen vannak eltemetve”
Ezek a számok azonban folyamatosan változnak, hiszen csupán az idén, a második világháború befejezésének 75. évében nyolc új temetkezési helyet tártak fel. Így például a nyíregyházi zsidó temetőben Vulf Mengyelevics Gammerstein főhadnagy sírját, akinek a legenda szerint azt a feljegyzést találták a zsebében, hogy annak a városnak az izraelita temetőjében temessék el, ahol meghal. De említhetnénk, hogy néhány évvel ezelőtt találták meg a Budapestért vívott harcok során egykor elesett orosz/szovjet katonák közül 15 katona földi maradványait a IV. kerületi Szent István téren, majd további hat katona maradványait a XIII. kerületi Szabolcs utcai építkezések során.
„A szovjet-orosz katonai emlékművek és hősi temetők kegyeleti gondozásáról egy 1947-es törvény van érvényben, amelynek értelmében ezeknek a temetési helyeknek a gondozási kötelezettsége Magyarországon a települési önkormányzatokat terheli. Ezt egészíti ki az Orosz Föderáció és Magyarország között 1995-ben megkötött, és 1996-ban kihirdetett hadisírgondozó együttműködés”
A háborúkban elesett katonák és polgári áldozatok emlékének megörökítéséről, valamint sírjaik jogi helyzetének tisztázása céljából kötött egyezmény végrehajtására magyar részről a honvédelmi miniszter, orosz részről pedig a Vojennije Memoriali Nemzetközi Katonai Emlékmegőrző Társaság kapott megbízást. Ezek a megállapodások keretet adnak a kérdéskör kezelésének, a felmerülő problémákat és feladatokat pedig a Magyar-Orosz Kormányközi Hadisírgondozó Vegyes Bizottság évenként sorra kerülő, idén Budapesten esedékes ülésein egyeztetik.
Az említett 1995-ös megállapodás egyebek mellett rögzíti, hogy a felek tiszteletben tartják Magyarország és Oroszország népeinek nemzeti, vallási és egyéb hagyományait, beleértve a sírok, az emlékművek és a kegyeleti létesítmények feliratozását. Jól jellemzi az együttműködés működését, hogy néhány éve a magyar fél kérésére megváltoztatták az 1956-ben elhunytak sírjainak feliratozását.
„Eltűnt az ellenforradalom kifejezés, helyette az 1956-os eseményekben elhunytakat említ a sírfelirat”
Ugyanígy tavaly egy fertőszentmiklósi felújított sír feliratán a 86 szovjet áldozatot egy kalap alá vették az első világháborús, többek között lengyel áldozatokkal. Ráadásul ismeretlennek tüntették fel őket. Orosz felvetésre azonban a magyar fél korrigálja a feliratot, és a budapesti nagykövetség tájékoztatása alapján az ígéretek szerint októberre rendeződik a kérdés. Ugyanígy a Hajdú-Bihar megyei Derecskén a város közepén levő emlékművet még 1990-ben lebontották, ám ott maradtak a egy sírbolt alatt a halottak. Az emlékhely állapota leromlott, és a sírt jelző fedőlapot a temetőbe helyezték át. A földi maradványok azonban ott maradtak. Miután az orosz fél a bizottságnak jelezte, hogy ez így nincs rendben, idén a város helyreállította az eredeti állapotot.
„Ugyanilyen pozitív példa az utóbbi időkből pátyi hadisírok rendbehozatala”
De említhetnénk Tapolca esetét is, ahol még 1956-ban ledöntötték a szovjet emlékmű obeliszkjét. Ezt valamikor a ’60-as évek elején helyreállították, ám olyan állapotba került az 1990-es évekre, hogy le kellett bontani. Az utóbbi években ezt is sikerült rendezni, hiszen a helyiek kérését tolerálva nem obeliszk, hanem az orosz nagykövetség finanszírozásában egy a környezetbe illő márvány emlékművet állítottak fel, a tereprendezés költségeit pedig a helyi önkormányzat állta.
„Ezeket a pozitív példákat még sorolhatnánk, ám a lényeg, hogy a hadisírok gondozása rendben folyik. Annak ellenére, hogy a magyar médiában egyre markánsabban megjelenik az oroszellenesség, és a kétoldalú kapcsolatokat is finoman szólva egyre inkább a visszafogottság jellemzi”
A hadisírok gondozásában – mint máshol is – a források hiánya okoz néha fennakadást. Magyarországon ez az önkormányzatok feladata, ám erre nem mindig jut elegendő pénz. Oroszországban ez a helyzet annyival egyszerűbb, hogy egy központi szervezet, a Vojennije Memoriali felel ezért a kérdésért. Ez azonban láthatóan nem politikai, hanem anyagi kérdés. Éppen ezért értesüléseink szerint lehetőségeihez mérten a budapesti nagykövetség is besegít az emlékhelyek helyreállításába. Így például a tervek szerint Sárszentágotán, ahol a mező közepén van elhantolva 36 szovjet katona. Ugyanígy teszik rendbe a Budapest 18. kerületében lévő kissé lepusztult emlékhelyet.
„Egy népről sokat elárul, hogy miként ápolja a hadisírokat. Magyarországnak e tekintetben nem kell szégyenkeznie”
Mindenszentekkor a helyi lakosok visznek egy-egy csokor virágot a szovjet katonák sírjára is. Sokan annak reményében, hogy az ő hozzátartozóik sírjára is hasonló virág kerül – valahol Oroszországban. Különösen érvényes ez az idősekre, akikben még benne él a második világháború összes szörnyűsége. S nemcsak virágot visznek, de fát ültetnek, rendbe teszik a sírok környékét. De vállalkozók, és szervezetek is beszállnak a hadisír gondozásba. Jó példa erre a Magyar Tartalékosok Szövetsége, amely Domonyvölgyben tett rendbe egy emlékhelyet. S nemcsak rendbe tették, de fel is fedezték. Nem csak magyarok, hanem természetesen itt élő oroszok is.
Elmondhatjuk tehát, hogy a politikában, a médiában meg-megjelenő kegyeletsértő nyilatkozatok, a szovjet katonákat sötét színben feltüntető cikkek, a második világháború történetét ismét aktuálpolitikai megfontolásokból átírni akaró törekvések ellenére a népi emlékezetben megmaradt az elesettek iránti megbecsülés. S ez így van rendjén. Mert mint már említettük, az elesett katona nem ellenség.
♦
