Hol lehet tankolni?

A benzinhiány és az áremelkedés foglalkoztatja manapság a legjobban az orosz társadalmat. Ez azt jelenti, hogy az eddig csupán a tévén keresztül zajló háborút közvetlenül érzékelhetővé tették a finomítók elleni ukrán támadások. Ez a helyzet 70 százalék alá nyomta Vlagyimir Putyin bizalmi indexét is. Politikai válságról még nem beszélhetünk, ám az oroszok reakciói egyértelmű jelzésnek tekinthetők arra, hogy a megszokott társadalmi stabilitás több irányból is nyomás alá kerül.

„Más szóval, a hatóságok egyelőre nem strukturálisan kezelik a problémát, hanem inkább elnyújtják a hiányt. A cél az, hogy megakadályozzák a nagyvárosokban az üres benzinkutak kialakulását és a társadalmi pánik kitörését. Ennek azonban ára van, mégpedig az üzemanyag minősége, a logisztikai egyensúlyhiány és a helyi szinten fokozódó frusztráció”
Fotó:EUROPRESS/Igor IVANKO/AFP

A Szberbank kifejlesztett egy weboldalt, amelyen követni lehet, melyik benzinkútnál kapható éppen benzin. A Moszkva és Szentpétervár közötti autópálya mentén például Tverig csak 92-es oktánszámút lehet kapni, a 95-ös hiánycikk. Az oroszok rezignáltan veszik tudomásul, hogy a világ egyik legnagyobb kőolaj tartalékával rendelkező országban akadozik az üzemanyag ellátás. Ez persze a hadsereg ellátását nem érinti, a háború folytatásának támogatottságát azonban befolyásolja ez az oroszok számára szokatlan helyzet.

„Ez persze egyben azt is jelenti, hogy a Kreml nem állhat le addig, amíg győzelemként eladható helyzetet nem teremt, így például nem foglalja el – orosz megfogalmazásban szabadítja fel – a teljes Donbasszt”

A finomítók és az utánpótlási vonalak egyre intenzívebb támadásának már érezhető a gazdaságra és katonai műveletekre gyakorolt hatása. Így az orosz költségvetés jelentős adóbevételtől esik el, ami egyben növeli a büdzsé hiányát. Tavaly finomító kapacitások 17 százalékát ütötték ki időlegesen az ukránok, most már úgy a negyedénél tartanak. Ez a helyzet az ellátás akadozása mellett magával hozza az áremelkedést, az inflációt, késve tudják kiszállítani az áruházakba az árut, a gyárakba az alapanyagot. Az FP drónok akár 200 kilométerre megnőtt hatótávolságára alapozott ukrán stratégia része az utánpótlás megnehezítése, végső soron elvágása is. Ez történik most Herszonnal vagy éppen a Krímmel.

„A helyzet rányomja a bélyegét a közhangulatra is”

A Közvélemény Alapítvány (FOM) friss felméréséből az olvasható ki, hogy a kulcsfontosságú politikai mutatók formálisan továbbra is stabilak – Putyin bizalmi indexe 71 százalékról 69-re esett vissza, míg 45 százalék pozitívan ítéli meg a kormány munkáját – a belső feszültség több jelből ítélve azonban továbbra is magas.

Formálisan a „különleges katonai műveletek” témája (39 százalék) továbbra is az érdeklődés középpontjában áll, ezen belül azonban már az „orosz területek támadása” téma vezet 19 százalékkal, míg inkább az „orosz hadsereg sikereire” 15 százalék fókuszál. Vagyis a közvéleményben a katonai sikereket egyre inkább nemcsak az előrelépések és a győzelmek, hanem a sebezhetőség, a veszély, valamint a városok és az infrastruktúra elleni támadások révén értelmezik. A harci műveletek tehát nem tűnnek el a köztudatból, de egyre inkább nem a sikerek fitogtatásával való távoli konfrontációként, hanem a mindennapi élethez közeledő fenyegetések forrásaként érzékelik őket. Drónok repülnek be az orosz városokba, eltűnik a benzinkutakról a benzin, az árak emelkednek, és a tömegközlekedés is zavarokkal küzd.

„Közben a harmadik helyre jött fel (14 százalék) a benzinhiány és az áremelkedés kérdése”

Amikor pedig valaki sorban áll egy benzinkútnál, jegyrendszernek, áremelkedéseknek és nem egyértelmű magyarázatoknak van kitéve, a szorongás nem elvont, hanem személyes jelleget ölt. Ezért a FOM adataiból levonható fő következtetés Ilja Grascsenkov politológus szerint az, hogy a társadalom a felhalmozódott szorongás szakaszába lép. A környezet hangulatát firtató mutatóban a szorongás 55 százalékra emelkedett, míg a nyugalom 39 százalékra csökkent. Az emberek tehát nemcsak önmagukat, hanem a körülöttük lévő légkört is – családjukat és barátaikat – így értékelik.

„Az oroszok 54 százaléka érez egyfajta belső szorongást, míg csak 38 százalékuk nyugodt. Ez a tendencia mára állandósult, ám ez a szorongás még nem csapott át tiltakozásba. A társadalom azonban nem a nyugodt konszolidáció, hanem az óvatos várakozás állapotában lép be a választási kampányba”

Az emberek továbbra is bíznak a hatalomban, ám érzékelik a képességeinek korlátait. Ezért a benzin ma már nem csupán gazdasági kérdés, hanem ahogy Grascsenkov fogalmaz, a kormányzás minőségének politikai mutatója is. A választók egyszerűbb módon értékelik a kormányt: van-e üzemanyag a kútnál vagy nincs, megengedhetnek-e maguknak egy teli tankot, vagy már eleve takarékoskodni kényszerülnek.

„A társadalom igénye most nem annyira új nagy ígéretekre irányul, mint inkább a normalitáshoz és a helyzet feletti ellenőrzés visszatérésre”

A benzinválság jelenleg nem a megnyugtató „csak legyenek türelmesek két-három hétig, mindent megoldunk” szlogen szerint bontakozik ki, hanem aktívan áttér a kézi vezérléssel és a hiányok adminisztratív betömésével jellemezhető második forgatókönyvre – a kézi elosztásra és a hiányok adminisztratív betömésére. Ez a benzinkutak korlátozását, a regionális tankolási ütemterveket, a biztonsági szolgálatok, a gazdálkodók és a társadalmilag jelentős fogyasztók elsőbbségét, az exporttilalmakat, az üzemanyag importját, és ami a legfontosabb, az alacsonyabb Euro-3 kibocsátási szabványú benzin piacra dobását jelenti.

„Más szóval, a hatóságok egyelőre nem strukturálisan kezelik a problémát, hanem inkább elnyújtják a hiányt. A cél az, hogy megakadályozzák a nagyvárosokban az üres benzinkutak kialakulását és a társadalmi pánik kitörését. Ennek azonban ára van, mégpedig az üzemanyag minősége, a logisztikai egyensúlyhiány és a helyi szinten fokozódó frusztráció”

Külön probléma az import, amelyre eddig tartalék lehetőségként támaszkodtak. Úgy tűnik, itt sem lesz könnyű a helyzet. A belarusz benzin ára már meredeken emelkedett a szentpétervári tőzsdén. Az ára gyakorlatilag megduplázta az orosz indexet. Ez azt jelenti, hogy a fehéroroszországi import fizikailag is segít betömni a hiányt, de nagyon magas áron. Ez nem „olcsó testvéri erőforrás”, hanem vészhelyzeti ellátás, amelyért valaki – a költségvetés, a vállalatok vagy a fogyasztók – fizetni fog. A helyzet Kazahsztánnal sem egyszerű. Kazahsztán Energiaügyi Minisztériuma kijelentette, hogy a benzinellátás iránti kérelem Kirgizisztánból érkezett, míg Oroszország hivatalosan ezt nem kérte. Ez fontos részlet, hiszen nemcsak az orosz régiók kezdenek versenyezni az üzemanyagért, hanem a szomszédos országok is, amelyek maguk is függenek ezektől a készletektől, és szintén félnek a hiánytól. Más szóval, a külső környezet nem garantálja a megmenekülést. Oroszország olyan helyzettel szembesülhet, ahol import áll rendelkezésre, de drága, korlátozott és politikailag érzékeny. És ha a szomszédos piacok is idegessé válnak, akkor a rendelkezésre álló benzinkészlet sokkal kevesebb lesz a kívántnál.

Az Euro-3 engedélyezéséről szóló döntés legveszélyesebb aspektusa nem maga a környezetvédelmi képlet. Kritikus helyzetben a kormány ideiglenesen csökkentheti a követelményeket a kereslet kielégítése érdekében. A veszély máshol rejlik. Ha az emberek az alacsonyabb minőségű üzemanyagot az autók meghibásodásával kezdik társítani, a válság üzemanyag válságból fogyasztói válsággá alakul át, hiszen szinte mindenkinek van már hitele az autójára.

„Ez új dilemmát teremt. Mi a jobb? Elengedni az árat, még ha fájdalmas is, miközben fenntartjuk az üzemanyag minőségét és elérhetőségét, vagy fenntartani egy társadalmilag elfogadható árat, de telíteni a piacot alacsonyabb minőségű üzemanyaggal, és továbbra is hiányt tapasztalni?

Természetesen a 300-500 rubel/liter áron kapható benzin nem megoldás, hanem politikai sokk. Az ilyen ár hatással lesz az inflációra, a közlekedésre, a mezőgazdaságra, a szállításra, a kisvállalkozásokra és a normalitáshoz való bármilyen viszonyra. De az ellenkező véglet – az ár mindenáron történő befagyasztása – szintén veszélyes, mert a befagyasztott ár hiány esetén szinte mindig a minőség romlásához vezet.

Ezért az ésszerű lépés nem egy hirtelen emelés, hanem egy kezelhető ársáv bevezetése lenne azzal kiegészítve, hogy célzott támogatást kapnának azok, akiknek az üzemanyag kritikus fontosságú. A piac többi részének őszinte jelzést kell kapnia: a benzin drágulhat, de megfizethetőnek és megfelelő minőségűnek kell lennie. A jó intézkedések közé tartozik a belföldi piac teljes prioritása az exporttal szemben, a tartalékok átlátható elosztása, a finomítók gyorsított javítása, a kiváló minőségű üzemanyag importja, a kritikus iparágak ideiglenes támogatása, valamint a benzinkutaknál nemcsak az ár, hanem a minőség feletti ellenőrzés is.

„Ha a finomítók elleni támadások és a logisztikai problémák folytatódnak, a helyzet elhúzódó üzemanyagválságba torkollhat”

Ekkor a benzin nemcsak gazdasági kérdéssé, hanem politikai tényezővé is válik. Mert az üzemanyag nem luxuscikk, hanem a gazdaság mindennapi éltető ereje. A jelenlegi helyzet politikai értelemben sem katasztrófa, a támogatás csökkenése egyszerűen figyelmeztetés. A társadalom most nem optimista jelentéseket követel, hanem a kontroll visszatérését. Az embereknek érezniük kell, hogy a kormány látja a problémát, és képes gyorsan visszaállítani a normalitást. A kormány most ígéreteket tesz, konkrét határidők nélkül a szorongás tovább fog nőni.

Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.

Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.

Email : info@moszkvater.com