„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Hokis legenda a politikában

2020. dec. 28.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Múltidéző. Vjacseszlav Fetyiszov az orosz jégkorong egyik legnagyobb csillaga. Az utolsó aranygeneráció tagja, aki nemcsak a pályán tűnt ki, de szembe mert szállni a legendás tréner Viktor Tyihonovval is. Így aztán csak 31 évesen szerződhetett az NHL-be, ahol szintén megállta a helyét. Mint ahogy pályafutása befejeztével a sportvezetésben és a politikában is. Most egy a 2000-es évek közepén, még sportminiszterként vele készült interjúnkat idézzük fel.

Vjacseszlav Fetyiszov  Szergej Makarovval, Igor Larionovval, Vlagyimir Krutovval és Alekszej Kaszatonovval az 1980-as évek legendás ötösfogatának a tagja. Hosszú, 1976-tól 1998-ig tartó pályafutása alatt 11 világbajnokságon hét aranyat, három olimpián két aranyat és egy ezüstöt szerzett a „szbornajával”. A CSZKA-val szovjet bajnok 1975-ben, majd 1977 és 1989 között, a Detroit Red Wingsszel pedig további két Stanley-kupát nyert. Beválasztották a Hírességek Csarnokába, és az indoklás szerint csakis Bobby Orr volt hozzá fogható tudású hokis a hátvédek között. Edzőként nem sikerült a csúcsra vinnie az orosz válogatottat a Salt Lake City-i olimpián. A profi pályafutása után a politikai pályán is sikereket ért el. Az Egységes Oroszország párt tagjaként a 2000-es évek derekán dolgozott sportminiszterként, majd tagja volt a felsőháznak, jelenleg pedig a dumának és a hatalmi párt vezető testületének.

Vjacseszlav Fetyiszov #moszkvater

Vjacseszlav Fetyiszov
Fotó:EUROPRESS/Evgeny Biyatov/Sputnik

Az interjú elkészítése idején, 2005-ben mély strukturális válságban volt az orosz sport. Mutatta ezt a még éppen elfogadható olimpiai szereplés ellenére az egykor sikert sikerre halmozó hokisok mélyrepülése, a kosarasok elszürkülése, vagy a labdarúgó-válogatott akkor sokakat megrázó megszégyenítő veresége a portugáloktól. Melyek a krízis okai, milyen összefüggésben vannak az ország rendszerváltás utáni problémáival? Ezekről beszélgettünk Vjacseszlav Fetyiszovval, az Orosz Állami Sporthivatal elnökével, az egykori legendás jégkorongozóból lett sportminiszterrel. Idézzük fel a vele még sportminiszterként készült interjúnkat, a másfél évtizeddel ezelőtti helyzetet, és mindenki eldöntheti, hogy mennyit változott az azóta!

– Térségünkben a sport és a politika évtizedekig a kelleténél jobban összefonódott egymással. A portugáloktól elszenvedett megsemmisítő, 7-1-es vereség után a labdarúgó-szövetségnek adott ultimátuma kapcsán manapság ismét attól hangos az orosz sajtó, hogy a Kreml túlságosan beavatkozik a sportéletbe. ..

– A társadalmi szervezetek dolgába az állam nem avatkozik bele, ugyanakkor tény, hogy a világtrendnek megfelelően egyre nagyobb szerepet játszik a testnevelési kultúra és a sport felvirágoztatásában. Az említett vita sokkal inkább arról szól, hogy az orosz sport mára egyfajta rendszerválsággal küszködik. A szakszövetségek a társadalmi szervezetekről alkotott 1999-es törvény alapján működnek, ez a szabályozás azonban láthatóan elavult, újat kell kidolgozni. A labdarúgó- és jó néhány más szövetséggel a probléma az, hogy alapszabályzatuk ellentmond a józan ész törvényeinek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság chartájának, s egyfajta sajátos szektákként, zárt részvénytársaságokként működnek. Az államtól támogatást kapnak, amellyel aztán nem hajlandók elszámolni. Tevékenységük elszakadt a társadalomtól, költségvetésük átláthatatlan, működésük érthetetlen, eredményeik pedig siralmasak. Leglátványosabb példa a labdarúgó-válogatott mélyrepülése.

– A portugáloktól elszenvedett 7- 1-es vereség mellett érzékeny pofon volt az orosz sportrajongók számára az is, hogy a szebb napokat látott hokisok ismételten leszerepeltek a világversenyeken, de az olimpián sem a megszokott eredményeket produkálták sportolóik. Miként éli meg ezt az érezhető hanyatlást és mit tehet a felemelkedés érdekében?

– Két és fél éve, mióta a miniszteri székben ülök, e balsikerek okainak megszüntetésén fáradozok, s mint már említettem, arra a következtetésre jutottunk, hogy a problémák az orosz sport jogi bázisának gyengeségére és sok tekintetben a végzett munkáért érzett felelősség hiányára vezethető vissza. A változtatáshoz azonban idő és türelem kell.

– Beszéltünk a sport és a politika viszonyáról, amely a negatívumok mellett pozitív hozadékkal is járhat, így például feltehetően ennek köszönhető, hogy még a szovjet időszakban, főképp a moszkvai olimpiára épített létesítmények nem lettek az enyészeté. Vajon mekkora lökést adna az orosz sportnak, s az egész országnak, ha pályázatuk sikeres lenne a 2012-es olimpiára?

– Egy számunkra kedvező döntés vitán felül nagy lendületet adna nemcsak a sport, de általában az infrastruktúra fejlődésének, s nem csupán Moszkvában. Az olimpia igazi ajándék lenne a sportolóknak és a sportkedvelőknek, s a rendezés lehetősége, mint mindenütt, a nemzetpolitika prioritásává tenné a sportot. Biztos vagyok abban, hogy bizonyos objektív nehézségek ellenére Moszkva kitűnő házigazdája lenne a 2012-es olimpiának. Ennek lényegében minden feltétele biztosított. A pályázók többségével ellentétben például gazdag tapasztalatunk van a nagy nemzetközi versenyek rendezésében, Moszkvában már most érezhetően fejlődik a sport infrastruktúrája, hogy csak egyet említsek, nemrégiben adtuk át a krilatszkojei Jégpalotát.

– A sport normális esetben nem csak az államtól várhat segítséget. Milyen szerepet játszik ma önöknél a támogatásban a magántőke?

– A magántőke jelentős részt vállal az orosz sport működtetésében. Más kérdés, hogy a mecénások, szponzorok, befektetők munkájának feltételei nincsenek világosan lefektetve, ami ismét csak a jogi szabályozás hiányosságaira vezethető vissza. Az is igaz, hogy a biznisz inkább a marketing szempontból vonzó sportágakat keresi, így a futballt, a jégkorongot és a kosárlabdát. E téren igyekszünk változtatni, így már sikerült bevonni a magántőkét egyes gyermek- és tömegsport rendezvényekbe is.

– Ha a sportról beszélünk, akkor hajlamosak vagyunk leragadni az élsportnál, önöknél azonban komoly hagyománya van a tömegsportnak is. Mára mintha eltűnőben lenne ez a háttér, miközben egyre tragikusabb méreteket ölt a lakosság egészségi állapota, a népességfogyása. Mit tesznek e trend megváltoztatása érdekében?

– A demográfiai helyzet Oroszországban valóban okot ad a nyugtalanságra. A statisztikák szerint lényegében csupán az iskolások harmada mondható egészségesnek. A problémák ugyanabból fakadnak, mint máshol, így önöknél is. A gyerekek egészségtelenül sok időt töltenek a számítógépek előtt, keveset mozognak, helytelenül táplálkoznak, és már korán elkezdenek dohányozni, alkoholt fogyasztani. A nemzet egészsége, amely szélesen vett értelemben magába foglalja az általános kultúrát, kihat az ország nemzetközi presztízsére, de a védelmi képességekre is, így karbantartása alapvető feladatunk. Ezért életet leheltünk a már-már elfeledett szpartakiádokba. A szovjet időkben e tömegsport rendezvények ugyanis nemcsak széles tömegeknek adtak alkalmat a sportolásra, de nagyszerű utánpótlás bázisnak is számítottak.

♦

A KÉT VJACSESZLAV CSATÁJA. A 2004-es év végén már hónapok óta tartotta izgalomban az orosz sportkedvelő közvéleményt a két Vjacseszlav, Fetyiszov sportminiszter és Koloszkov labdarúgó-szövetségi elnök csatája. Előbbi, pontosabban a rajongók és nem utolsósorban Putyin orosz elnök számára a portugáloktól elszenvedett megsemmisítő, 7-1-es vereség után telt be a pohár. A több mint húsz éve a posztján lévő Koloszkovot azonban nem rendítette meg sem az orosz futball mélyrepülése, sem pedig a sporttárca kemény fellépése. Le akarta őt váltatni már Jelcin is, sikertelenül. Ezúttal a FIFA-t és az UEFA-t hívta segítségül a sportdiplomata, s a nemzetközi szervezetek szankciókat helyeztek kilátásba, amennyiben az állam nyomást gyakorol a szövetségre. Fetyiszovék erre visszafogtak a kezdeti lendületből, Koloszkov pedig magabiztosan kijelentette, csak akkor távozik, ha a válogatott nem jut ki a 2006-os világbajnokságra.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Ki tervezhetett gleiwitzi típusú provokációt Kalinyingrádban?

    2026. nov. 22.
    Ha feltételezzük, hogy Lengyelország valóban olyan hírszerzési információkhoz jutott, amelyek szerint ukránok beszivárgást terveztek Kalinyi...

    Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

    2026. nov. 21.
    A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

    Sencsenben visszatért a nagyhatalmi diplomácia

    2026. nov. 21.
    A világ újrafelosztása elmaradt, nagy egyezmények sem születtek, ettől azonban Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin első hármas ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater