„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”
„Nos, az avatott szem számára már gyakorlatilag a legelső pillanattól feltűnik, hogy a videó által bemutatott kép és a hozzá tartozó leírás a legkisebb mértékben sem egyezik egymással”
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP
A napokban több hír is megjelent a hazai és nemzetközi sajtóban arról, hogy Oroszország egyik legmodernebb légvédelmi rendszerének, a 2016-ban szolgálatba állított Buk-M3-nak egyik ütegét vesztette el a donyecki front mentén. Az egyik ilyen hazai cikkben kellő kattintásvadászattal „szupermodern légvédelmi rakétarendszerként” hivatkozott típus kilövéséről még videót is közölt az ukrán védelmi minisztérium. Mégis mi lehet a kérdés?
A délnyugat-donyecki Novopetrovka környéki kilövést bemutató említett videó, amely számos ukrán hivatalos kommunikációs csatornán előkerült
„Nos, az avatott szem számára már gyakorlatilag a legelső pillanattól feltűnik, hogy a videó által bemutatott kép, és a hozzá tartozó leírás a legkisebb mértékben sem egyezik egymással”
Már egyből a nyitóképen szereplő utántöltő jármű alapján megállapíthatjuk, hogy biztosan nem egy Buk-M3 üteg szerepel a videón. Ugyanis hasonlóan a szovjet-orosz Sz-300/400 család által alkalmazott megoldáshoz, a Buk-M3 rendszer is tubusban tárolt elfogó rakétákat alkalmaz. Utóbbi előnye, hogy maga az alkalmazott rakéta jobban védett az időjárási és egyéb külső körülményekkel szemben, illetve zárt tárolása folytán élettartama hosszabb szabadon tárolt társaihoz képest.
9A316 GRAU kódjelű szállító-indító jármű
Forrás:Wikipédia
A videó leírása alapján egy utántöltő jármű kilövését kellene látnunk az első másodpercekben, ám már ebben a pillanatban megbukik az ukrán narratíva. Mivel orosz oldalról a Buk-M3 rendszerhez nem a Buk család korábbi változatainál klasszikusnak számító lánctalpas 9A39, hanem helyette a 9T243M kódjelű, BAZ alapú kerekes utántöltő jármű tartozik. Mondanunk sem kell, ahogy a mellékelt képen is látszik, a két típus teljesen eltérő felépítéssel, így sziluettel rendelkezik.
9T243M kódjelű utántöltő jármű
Forrás:Twitter
„Persze, itt mondhatnánk azt, hogy puszta félreértés történt, és igazából a radaros rávezető-indító járművek – angol rövidítésben TELAR, oroszul SzOU – és <szimpla> szállító-indító járművek – TEL/PZU – kilövését láthatjuk”
Viszont a fenti logika itt sem állja meg a helyét, mivel hasonlóan az utántöltő járműhöz, ezek esetében is tubusos rakétákat kellene látni. Ám helyette a szabadon tárolt rakétákkal felszerelt változat tűnik a néző szeme elé. Egyúttal a hordozott rakéták száma sem egyezik meg. A Buk-M3 rendszer alá tartozó 9A317M TELAR/SzUO jármű esetében 6, míg a radar nélküli 9A316M kódjelű társa esetében indítóállásonként maximálisan 2×6 befogadható rakétáról beszélhetünk, szemben a 9A316 4+2 kapacitásával.
A Buk-M3 rendszerhez tartozó 9A316M TEL/PZU és 9A317M TELAR/SzUO járművek
Forrás:missilery.info
Ellenben a videón kettő rakéta figyelhető meg az indítójárművön – tubusok nélkül –, amelynek maximális kapacitása négy darabos. Nagy valószínűséggel a felvétel első másodperceiben egy, a fentiekben már említett 9A39 utántöltő, vagy 9A316 rakéta indító jármű tűnik fel közvetlenül a kilövést megelőzően.
„Ám a problémák itt még nem érnek véget”
Ugyanis a hazai és nyugati sajtó által forráskritika nélkül átvett ukrán videó szövege szerint egy 9Sz18M3 radarállomás is megsemmisült a dróntámadásban. Egyetlen apró probléma csupán, hogy az említett alegység külsőre egyáltalán nem egyezik meg a leírtakkal, helyette így néz ki:
9Sz18M3 radarállomás
Forrás:missilery.info
A felvételen helyette nagy valószínűséggel egy árbócos tűzvezető radar, a 9Sz36 vagy annak modernizált változata, a 9Sz36M figyelhető meg. Előbbi a Buk-M2, míg utóbbi a Buk-M3 rakétarendszerhez tartozik, ám a köztük lévő minimális vizuális eltérés következtében megkülönböztetésük a rendelkezésre álló kép információ alapján lehetetlen. A nyugati eszközök által is alkalmazott árbócos koncepció lényegét az jelenti, hogy a radar megemelésével kvázi kiterjesztik a radarhorizontot, ezáltal nagyobb hatótávolságot elérve.
9Sz36M tűzvezető radar a moszkvai Armija-2018 haditechnikai kiállításon és vásáron
Forrás:Wikipédia
„Ellenben a tűzvezető radar megléte mégis támpontot ad a megsemmisült egység valós kilétének megállapításához”
Ugyanis a 9Sz36 állomás a Buk-M2 légvédelmi rendszer kiegészítéseként jelent meg annak tervezése során mind önjáró, mind vontatott kivitelben. Hozzá véve a tubusos elfogó rakéták hiányát, nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy a felvételen a Buk-M2 rendszer elemeit láthatjuk. Bár az M2 variáns hivatalos orosz rendszeresítésére finanszírozási problémák miatt egészen 2008-ig kellett várni, ám az azt követő időszakban tömegesen állt hadrendbe. A világ haderőinek állományát tételesen listázó The Military Balance kiadvány 2023-as adatai szerint Oroszország legalább 90 komplett egységgel rendelkezik a típusból.
A Buk légvédelmi család fejlődése
Forrás:Szgyelano U Nasz
További adalék a videóhoz, hogy azon nem a teljes légvédelmi ütegnek, hanem csupán egy részének – az említett rakéta indító jármű és a tűzvezető radar – kilövését láthatjuk. A felvételen sem a felderítő radar, sem a parancsnoki jármű, sem további indítójárművek vagy egyéb kiszolgáló technika nem szerepel. A Buk-M2 esetében ellenben egy ütegben általában két TELAR/SzUO és egy TEL/PZU jármű szolgál, így nagyobb veszteségek mellett, de papíron maga az üteg még harcképes maradhatott az ukrán csapást követően.
„Érzékeny veszteség? Mindenképp, ám nem olyan mértékben, mint ahogy az a médiában megjelent. Elkerülhető lett volna az egység kilövése megfelelő felderítéssel és álcázással? Bár a harctéren 100 százalékos biztonság nem létezik, ám könnyen lehet, hogy a szükséges óvintézkedések megtételével, illetve további felderítéssel az ukrán erők nem tudtak volna lecsapni az orosz légvédelemre”
Külön csavar a történetben, hogy a médiával szemben a videóban szereplő ukrán állításokat még az oroszbarátsággal a legkisebb mértékben sem vádolható, egyúttal a nyugati média és titkosszolgálatok – főképp az MI6 – által piedesztálra emelt Oryx elemző portál sem vette be. De még az ukránbarát Twitter fiókok jelentős hányada sem. Mégis akkor hogyan történhetett meg, hogy a hazai és nyugati média egy része egyből a „szupermodern orosz légvédelmi rakétarendszer” kilövéséről írt?
Ukránbarát Twitter fiók bejegyzése az eset kapcsán
Forrás:Twitter
„Csak tán nem azért, mert a fél perces kattintásvadászat, és az algoritmuson való gátlástalan pozícióharc fontosabb lenne a tájékoztatásnál?”
Jól mutatja nem csupán a hazai – de jelentős részben a nyugati – sajtó állapotát az, hogy több mint 1,5 évvel az ukrajnai háború kitörését követően az annak kapcsán megjelenő írások szerzőinek többsége szinte teljesen fogalmatlan a felek által a harctéren alkalmazott haditechnikát, vagy egyáltalán a harcászatot illetően.
E sorok írója nem azt mondja, hogy újságíró kollégáinak minden egyes szovjet-orosz vagy amerikai típust betéve kellene tudniuk álmukból felverve. Ám annyi tájékozódás már ennyi idő után már illene, hogy legalább az alapvető fogalmakkal tisztában legyenek. Elég csak háborús tévképzetek sorozatunk első írását megemlítenünk, amely megjelenése után sem történt pozitív változás a terminológia használata kapcsán. A forráskritikáról nem is beszélve, amely sajnos mintha elveszett volna ezen konfliktus mátrixai között.
Orosz Buk-M2/M3 ütegek működése a frontvonal térségében
„Így lehetséges, hogy egy, a mostani háború során – sajnálatos módon mindkét oldalon – mindennapos eszközveszteségből pillanatok alatt szenzációhajhász cikk keletkezik”
Utóbbi jelenség a harctéri események időszakos lecsengésével sajnos egyre gyakoribbá válik a hazai internetes média keretein belül, ahol bizonyos oldalak egy-egy eszköz elvesztését szinte már a háborút eldöntő eseményként adnak el a gyanútlan olvasónak. Miközben ez messzebb sem állhatna a valóságtól, ugyanis ahogy az úgynevezett „nyugati csodafegyverek” beérkezése – amelyekből lassan már Dnyepert/Dunát/Volgát lehetne rekeszteni –, úgy pár haditechnikai eszköz elvesztése sem fogja érdemben a háború állását megváltoztatni. Függetlenül, hogy orosz vagy ukrán oldalon történt az eset.
„Ugyanez igaz a front esetleges kisebb változásaira”
Vegyük csak a napokban nagyobb figyelmet kapott Sztaromajorszkoje falu esetét, amely ismét bizonyos körökben az ukrán ellentámadás hatalmas sikereként jelenik meg. Avagy egy hónapos ostromot követően a fénykorában 840 lelket számláló faluból annak elpusztulását követően az orosz védők visszavonultak a környező magaslatokra.
Sztaromajoszkoje
A faluból a folyamatos tüzérségi és egyéb belövések következtében gyakorlatilag nem maradt semmi, és az ukrán haderő sem tudta igazán tartósan ott megvetni a lábát, miközben az orosz fél folyamatosan tüzérségi tűz alatt tartja a területet. Az átfogó médiavisszhanggal szemben hadászati/stratégiai szinten Sztaromajorszkoje – és számos kapcsolódó település – jelentősége még egy sakkmezőét sem éri el.
Végszóként csak annyit, hogy amennyiben már áttörő sikerként kell egy-egy eszköz kilövését bemutatni a médiában, abban az esetben fronton és a háttérben mutatkozó problémák sokkalta súlyosabbak annál, mint amit a kattintásvadász címek sugallanak.
Nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova majd érkezik.
Ez a kanadai hokiistennek, Wayne Gretzkynek tulajdonított, sokakat inspiráló mondat minden értelemben az előregondolkodás egyfajta metaforája, amit a #moszkvater is irányjelzőnek tekint.
Email : info@moszkvater.com
© 2018-2025 - #moszkvater
