„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Új kihívásokkal szembesült a Kreml

2018. szept. 30.
Stier Gábor

MEGOSZTÁS

Az életszínvonal érezhető csökkenése és a nyugdíjkorhatár felemelése jelentette sokk új politikai folyamatokat indított el a monolitnak tűnő orosz rendszerben

Orosz rendőr egy fiatal fiút hurcol el Szentpéterváron, a nyugdíjkorhatár tervezett emelése ellen tartott tüntetésen 2018. szeptember 9-én Fotó:EUROPRESS/AFP/Olga Maltseva #moszkvater

Nyakon csípve. Orosz rendőr egy fiatal fiút hurcol el Szentpéterváron, a nyugdíjkorhatár tervezett emelése ellen tartott tüntetésen 2018. szeptember 9-én
Fotó:EUROPRESS/AFP/Olga Maltseva

Bár a szeptember elején tartott regionális választások eredménye első pillantásra azt mutatja, hogy a hatalmi párt tartja a pozícióit, a felszínt megpiszkálva azonban jól látszanak a repedések. A frusztráció, a szociális biztonság érzésének gyengülése a rendszeren belüli baloldali erők malmára hajtja a vizet, s megnőtt az igény az Egységes Oroszországgal szemben egy szociálisan érzékeny párt megteremtésére. Az új helyzetről Ilja Grascsenkovot a Regionális Politikai Fejlődés Központjának igazgatóját kérdeztük.

A protesthangulat erősödése a politológus szerint érthető. Az elmúlt közel két évtizedben a Putyin-rendszer mindig kínosan ügyelt a szociális biztonság fenntartására. Ez a szempont a hatalom és a társadalom között megkötött virtuális szerződés alapeleme volt. Az emberek, ahogy ezt még a szovjet időkben megszokták, számíthattak az államra. Hittek abban, hogy nem hagyja magukra őket, s gondoskodik róluk. Ez a hit most a nyugdíjkorhatár felemelésének bejelentésével megtört,  a társadalom nagy része védtelennnek érzi magát. Az ebből fakadó frusztráció sokakat az állam ellen fordít. Az sem érdekli ezeket a csalkódottakat, hogy a kényszertől hajtva ugyan, de a hatalom végre nekifogott a reformoknak, így az első lépésként a gazdasági növekedés megindítására, a kiadások optimalizálására és a bevételek növelésére koncentrál, s talán eljut az intézményrendszer átalakításhoz is. Az állam tehát nem a belső fogyasztás növeléséree alapozva, hanem a klasszikus liberális úton indult el, ami az átlagemberre nézve komoly terhekkel, új kihívásokkal jár, s az intézkedések gyümölcse jó setben is csak később érik be. Ebben a helyzetben a társadalom érezhetően balra tolódik, felerősödik a nosztalgia érzése, a szociális igazságosság iránti vágy, a félelem az árak, a munkanélküliség növekedésétől. Így aztán nem meglepő, hogy Levada központ felmérése szerint a júliusi 37-tel szemben már a lakosság 53 százaléka kész az utcai tiltakozásokra.

„A mostani eredményekből ugyan ez még nem igazán látszik, de a közvélemény-kutatások már egyre nyilvánvalóbbban mutatják a hatalom befolyásának a csökkenését. A Kremlnek minél gyorsabban reagálnia kell erre az új kihívásra” – értékel Grascsenkov. Az elemző szerint az események két fő forgatókönyv alapján alakulhatnak. Az egyik út a gőz kiengedése érdekében a politikai tér liberalizálása. Ugyanúgy, mint 2013-ban, amikor a Kreml figyelő tekintetétől kísérve, de mégis csak új pártok alakultak, rugalamasabbá vált a választási rendszer. A másik lehetőség a csavarok meghúzása, a politikai tér felégetése, a viták teljes lefojtása.

Grascsenkov úgy látja, hogy a második, az utcai tüntetések durvulását feltételező forgatókönyv nagyon nem lenne kívánatos. Nem akarhatja ezt maga a hatalom sem, ezért nem lát sok esélyt arra, hogy eképpen alakulnának a fejlemények. Éppen ellenkezőleg, arra számít, hogy több levegőhöz jut a politikai szabadság növelésének az irányába elmozduló rendszer. A politológus szerint eljött az ideje egy új, az Egységes Oroszországgal szembeni baloldali ellenpólus kialakulásának is. Mint megjegyzi, a központosított, a mostani választásokon immár több helyi törvényhozásban is kisebbségbe került Egységes Oroszország egyre kevésbé alkalmas a politikai stabilitás megőrzésére, s a Kreml csak egy rugalmasabbá tett berendezkedéssel képes a jövőben ellenőrizni a politikai mezőt. A legközelebbi parlamenti választásokig még bőven van idő a politikai rendszer átalakítására, új játékosok megjelenésére. Grascsenkov nem zárja ki ugyanakkor azt a lehetőséget sem, hogy az ellenőrzés gyengülésére a hatalom a kontroll megkeményítésével válaszol, mint ahogy e két módszer vegyítését sem tartja elképzelhetetlennek.

„A politológus nem ért egyet azzal, hogy a regionális elit megfiatalítása önmagában megoldaná a problémát”

„Szó sincs itt valódi elitcseréről. A most megjelenő fiatal technokraták csupán végrehajtók. Közben maga a Kreml is változtatott az elképzelésein, s a technokratákkal szemben egyre inkább előnyben részesíti a mozgalmár aktivistákat. Olyan embereket, akiket nem számításk, az érdekek hajtanak, hanem élvezik magát a vezetést” – fejtegeti a Ilja Grascsenkov, aki szerint a valódi megoldás a demokratikus intézményrendszer megerősítése lenne még akkor is, ha ez kétségkívül lassú folyamat. Mindez már csak azért is fontos, mert az életszínvonal csökken, a fiatalok tömegeinek nincs határozott jövőképe, s egyre inkább az elfáradás jelei mutatkoznak a társadalmon. A hatalom és a társadalom közötti szociális paktum kényszerű felrúgása pedig csak a protest hangulatot erősíti. Ezt a helyzetet pedig csak a rendszer rugalmasabbá tételével lehet igazán kezelni.

MEGOSZTÁS

Stier Gábor
1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 19.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    Miért áll az orosz társadalom többsége Putyin mögött?

    2026. nov. 19.
    A miért tartanak ki az oroszok Vlagyimir Putyin mögött kérdésre a nyugati fősodor információs buborékban általában azt a magyarázatot kapja ...

    Peking nem Ukrajnáról akar tárgyalni Sencsenben

    2026. nov. 19.
    Peking vonakodik attól, hogy az ukrajnai konfliktus is ott legyen a Hszi Csin-ping, Donald Trump és Vlagyimir Putyin részvételével december ...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater