//Hogy látja a belarusz ellenzék Moszkvát?
Zenon Poznyak #moszkvater

Hogy látja a belarusz ellenzék Moszkvát?

MEGOSZTÁS

Múltidéző. Tévedés, hogy a belarusz ellenzék hatalomra kerülése nem hozna az ország életében külpolitikai fordulatot. Igazolásul itt van egy húsz évvel ezelőtti beszélgetésem Zenon Poznyak belarusz ellenzéki vezetővel az akkor készülő orosz-belarusz államszövetségről. Érdemes hangsúlyozni, nem a belarusz társadalom többségéről, hanem az ellenzéki pártokról van szó.

„Nyílt konfliktushoz vezethet az orosz-belarusz unió törvénytelen és erőszakos megteremtésének szándéka. Mindaz, amit Moszkva és minszki védence Alekszandr Lukasenko tesz, az az orosz imperialista agresszió megnyilvánulása Belarusszal szemben. Ugyanaz történik ugyanis most Belaruszban, mint Csecsenföldön, csak más eszközökkel” – hallgattam még 1999-ben, az orosz-belarusz unió aláírása előtt a belarusz ellenzék már akkor hosszú ideje varsói emigrációban élő vezető politikusát, Zenon Poznyakot.

Zenon Poznyak #moszkvater
Zenon Poznyak
Fotó:charter97.org

– Milyen következményei lehetnek az unió létrejöttének az ellenzék véleménye szerint Belaruszra nézve?

– Ha Oroszország folytatja agresszív politikáját, ha aláírják ezt a törvénytelen szerződést, akkor újabb tűzfészket teremthet Kelet-Európában. Ez az út ugyanis a háborúhoz vezet. Mi, belaruszok nem hajtjuk a fejünket orosz iga alá! Ha így fordulnak hozzánk, mi is hasonlóan erőszakos módon válaszolunk majd. S a belaruszoknak van erejük ahhoz, hogy megvédjék a függetlenségüket. S azt is tudjuk, mennyi nehézség vár ránk, ha erre az útra lépünk. Szeretnénk, ha a demokratikus ellenzék elhatározását a Nyugat is felfogná, azonban egyelőre nem kellő megértéssel viszonyul a problémához.

– A belarusz lakosság jelentős része azonban támogatja Lukasenko Oroszországhoz húzó törekvéseit. Egy-kétezres tüntetések vannak, de az ország referendumon szavazott az unió mellett. Milyen érdekek fűzik ön szerint Belarusz első emberét ehhez a szövetséghez?

– Lukasenko Moszkva védence. Az orosz titkosszolgálatok segítették az elnöki székbe, most pedig minden erővel igyekszik megtartani a hatalmat. S e szövetség ebben segíti őt. Lukasenko nem önállóan cselekszik, az orosz titkosszolgálatoktól és politikai köröktől függ.

– A két ország uniójával szemben azonban Oroszországban nagyobb az ellenállás, mint Belaruszban. Az orosz sajtó folyamatosan éles támadásokat intéz ellene, mondván, az sem gazdaságilag, sem pedig a demokratikus fejlődés szempontjából nem lenne előnyös Moszkva számára. Ezek után a gyakorlatban is megvalósulhat az unió, vagy csupán papíron marad?

– Még egyszer aláhúznám, itt nem a jog, hanem az erő érvényesül. Kezdettől fogva törvényen kívüli az egész egyesülés, s olyan emberek forszírozzák, akiknek nincs erre felhatalmazásuk. Megerőszakolják a népek akaratát s a demokráciát.

– Hogyan jellemezné a belarusz rendszert?

– Mint már említettem, az orosz titkosszolgálatok hozták létre a belső gyarmatosítással egyenlő hatalomátvétellel. Mindez, hangsúlyoznám, teljesen demokratikus úton ment végbe.
Nincs azonban ebben semmi meglepő, hiszen a diktátorok általában így kerülnek hatalomra. S hát 1996-ban Lukasenko és csoportja a moszkvai politikusok segítségével gyakorlatilag államcsínyt hajtott végre. Július 20-án ugyanis lejárt az elnöki mandátuma, így most bitorolja a hatalmat, nem legitim elnök. Az egyetlen, amit tenni lehet, büntetőeljárást indítani vele szemben. Ehhez azonban megfelelő legitim hatalmi szervek kellenének.

– No, de milyen esélye van ezek megteremtésére a mai helyzetben a demokratikus ellenzéknek?

– Lehetőségeinket még messze nem használtuk ki, de az is tény, hogy Belaruszban az összes eszköz, a tömegtájékoztatástól a gazdaságon át a politikáig minden a rezsim kezében van. Ezért nagyon nehéz átlépni a Rubicont, pedig ez aztán jelentős lökést adna a helyzet megváltoztatásához. Az agresszív orosz politika azonban, tegyük hozzá, előkészíti ezt az áttörést.

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.