//Hodorkovszkij sorsa várhat Navalnijra
Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőt 2021. január 18-án, Moszkva mellett, Khimkiben kísérik ki a rendőrségről, miután bírósági döntést rendeltek el 30 napos fogvatartására #moszkvater

Hodorkovszkij sorsa várhat Navalnijra

MEGOSZTÁS

Emelkednek a tétek Alekszej Navalnij és a Kreml játszmájában, amely egyben egy nagyobb, a Nyugat és Oroszország között zajló játszma része is. Lépéskényszerbe került mind a két oldal. A Kreml mintha eldöntötte volna, hogy az ellenzék egyetlen mérhető népszerűséggel bíró alakját kivonja a forgalomból. Navalnij pedig úgy számol, hogy a börtön igazi forradalmárrá emeli. Elődje, Mihail Hodorkovszkij példája nem ezt mutatja.

Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőt 2021. január 18-án, Moszkva mellett, Khimkiben kísérik ki a rendőrségről, miután bírósági döntést rendeltek el 30 napos fogvatartására #moszkvater
Alekszej Navalnij ellenzéki vezetőt 2021. január 18-án a Moszkva melletti Himkiben kísérik ki a rendőrségről, miután a bírósági döntéssel elrendelték 30 napos fogva tartását
Fotó:EUROPRESS/Alexander NEMENOV/AFP

Már megszámolni sem tudom, hány cikket írtam Alekszej Navalnijról. Bevallom, néha már nem szívesen, mert nem akartam beállni a fősodorba, amely akarva-akaratlanul része az úgynevezett Navalnij projektnek.  A média ugyanis ugrott, s ugrik máig az orosz ellenzéki politikus minden mozdulatára. Ha kell, ha nem. Ma már kell, de azért nem volt ez mindig így.

„Oroszországban Navalnijt még alig ismerték, a nyugati médiában azonban már ő volt Vlagyimir Putyin legádázabb ellenfele, a rendszer áldozata. No, meg egyre inkább a nyugati fellazító politika része”

Arról senki nem beszélt, illetve csak ritkán, hogy Alekszej barátunk valahol azért a rendszer része. Abban a tekintetben mindenképpen, hogy jó kapcsolatot ápol egyes Kremlhez közel álló körökkel is. Sőt, a belső hatalmi harcokban néha használják is egymás ellen a leleplezéseit. Azt sem nagyon tudja a Navalnij videóira joggal csettintő nagyérdemű, hogy bizony ő sem adná vissza Krímet. Bocsánatos bűn, hiszen a politikus más területeken nagyon is hasznos a Putyin ellenes globális harcban.

Az sem illik bele nagyon a képbe – így aztán a sajtó nem is nagyon firtatja -, hogy Navalnij megítélése azért az ellenzéki politikusok körében sem egyértelmű. Évekkel ezelőtt többek között Ilja Ponomarjevvel beszélgettünk róla, s bizony igencsak árnyalta a nyugati médiában Navalnijról élő képet. A politikus ugyancsak megosztja az orosz társadalmat is. A nagyvárosi középosztály, a fiatalok egy része szemében ő a korrupció elleni harc megszemélyesítője, a hatalmat videóival meg-megfricskázó ellenzéki vezér. A társadalom többsége azonban nem hősnek, hanem amerikai ügynöknek tartja. Meg Oroszországot lejárató bajkeverőnek. S nem hiszi el a mérgezéses történetet sem. Ezt mondja a hatalom is.

„Navalnij népszerűségi mutatói akkor sem veszélyeztetnék Putyin hatalmát, ha a föderális tévécsatornák azért legalább tudomást vennének létezéséről. Ez már csak azért is illendő lenne, mert az ismertsége már enélkül is magas”

De ne szaladjunk még ennyire előre. Az évek során nem csak írtam Navalnijról, hanem találkoztam is vele. Éles eszű, dörzsölt politikus. Jól használja az információs technológiákat. Mint ahogy azt is, miként használhatók ezek a politikai harcban. Akkor éppen a moszkvai Kerki eladása ügyében nyomozott. Az internetre már régen nem csak korrupciót leleplező dokumentumokat jelentet meg. Időről időre bejárják a világsajtót a leleplező, és már egyre inkább a hatalom belső köreire koncentráló nagyszabású filmek. Mint a napokban YouTube-on közzétett, az államfőnek a Fekete-tenger partján épült, 1,3 milliárd dollár értékre becsült állítólagos birtokát és a finanszírozás modelljét bemutató film is mutatja, mára már Putyin is a célkeresztbe került.

 

„Ez a film azt is felvillantja, hogy a projekt már régen túlnőtt Alekszej Navalnijon és Korrupcióellenes Alapítványán. Ez már egy nemzetközi projekt, amelyben érezhetően benne vannak még egyes nyugati titkosszolgálatok is”

Navalnij és csapata nagyon jól és tudatosan használja a médiát. Ez adja az erejét. Tudja például, hogy a sajtó szereti a mártírokat, a diktatúrák ellen kérlelhetetlenül fellépő forradalmárokat. Jól ráérzett a szerepre. Persze, ebben nemcsak a nyugati sajtó, hanem az orosz hatalom is partner volt. Akarva-akaratlanul. Minél több olyan kép jelent meg róla, amelyen a rabomobilba tuszkolják be, vagy integet mosolygósan a rács mögül, annál jobban beleégett sokakba a mártír képe. Ebben a játszmában eszköz a sajtó és a munkatársai is. Van, aki ezt nagyon jól tudja, és tudatosan műveli, míg a többséget csak sodorja magával a hírverseny. S az az igazodási kényszer, hogy amit a CNN mond, az kihagyhatatlan. Nem elvitatva korrupcióellenes tevékenységét, ez a hozzáállás sokat segített Navalnij felépítésében. De a politikus és csapata is jól ráérzett erre, és szállították a „kihagyhatatlan” sztorikat. Közben az ő malmára hajtotta a vizet az orosz-nyugati viszony romlása is. Navalnij szép lassan nagyra nőtt. De az igazság kedvéért azért jegyezzük meg azt is, hogy nemcsak a nyugati média, hanem az orosz hatalom is sokat tett azért, hogy ez így legyen. Megrettent a 2011-es tiltakozási hullámtól, és valahogy nagyon rácsavarodott Navalnijra. Közben úgy tett, mintha nem létezne. Észre sem vette, de az ő kottájából játszott. Aztán elege lett az egészből.

„Putyin hatalmára ugyan egyelőre nem jelent olyan veszélyt, mint azt sokan állítják, azt azonban kár lenne vitatni, hogy Navalnij ma már politikai tényező”

A tomszki mérgezés végképp azzá tette. Hogy pontosan mi történt, azt talán egyszer megtudjuk – egyelőre ebben sem a német hatóságok, sem pedig az orosz hatalom nem segít minket -, de ezzel az üggyel Alekszej Navalnij végképp része lett a Nyugat és Oroszország között immár több fronton és sokszínű eszköztárral zajló küzdelemnek. Ha úgy tetszik, a hibrid háborúnak. Hazatérésével az ellenzéki politikus tovább emelte a téteket. Nagyon jól tudta, hogy letartóztatják. Igazán akkor lepődött volna meg, ha ez nem így történik. Vagány húzás lett volna. Azért kíváncsi lettem volna, hogy mi erre az esetre a B-terv. Mert az A-terv mára kirajzolódott. A letartóztatásra válasz a Putyin állítólagos birtokáról közzétett összeállítás. Ugyan erről már vagy tíz éve tudunk, ettől függetlenül a film nagyot fut a világban. A film pörög – már 40 millióan látták -, és nem Putyin imázsát javítja. Persze, az átlag orosz erre is azt mondja, hogy mindenkinek van dácsája, csak Putyinnak kicsit nagyobb. Az is látszik, hogy amennyiben Navalnij hosszú időre börtönbe vonul, akkor indulhat a feleségével, az „orosz Tyihanovszkaja” projekt. S hát szombaton már a tüntetés Navalnij szabadon bocsájtásáért. Közben tiltakozik a nyugati világ, követelik az újabb szankciókat – az Európai Parlamentnek máris az Északi Áramlat bővítése jutott eszébe Navalnijról -, de a Kremlt már nem érdekli sem ez, sem az. Úgy gondolják, az orosz-nyugati viszony rosszabb már úgy sem lehet, a moszkvai tüntetésekkel pedig megtanultak együtt élni.

„A játszma folytatódik, és az orosz elnök ellenfeleinek egyértelmű sikere, hogy a világ szemében immár Navalnij és Putyin párbajáról van szó. Ez az, amit a Kreml a legkevésbé szeretne”

Ezért aztán érezhetően eldöntötte, hogy Navalnijt hosszabb időre, talán a hatalmi átmenet éveire kivonja a forgalomból. Már nem nagyon érdekli, mit szól ehhez a Nyugat. A hatalom döntött. Nem játszik tovább. Valahol csapdahelyzet ez, ám a Kremlt már ez sem érdekli. De kényszerpályán mozog a „berlini beteg” is. Nem volt más választása, mint a hazatérés. Ha ugyanis Berlinben marad, elfelejtik. Mint például a Nyugat korábbi „hősét”, Mihail Hodorkovszkijt. No, és ennek az emigrációnak csak a Kreml örült volna. Arról nem is beszélve, hogy oda a nagy harcos imázs. De mint éppen Hodorkovszkij példája mutatja, pár év Szibéria is megkoptatja a népszerűséget. Ez is csapdahelyzet. A játszma vége még messze van. A tét most az, hogy Navalnij tud-e az interneten forradalmat csinálni, hatékony eszköz lesz-e a Nyugat kezében, avagy arra a sorsra jut, mint elődje Hodorkovszkij. Alighanem nagyon sok cikket kell még Navalnijról írni. Nem jó, mert ez a játszma nem az igazságról, hanem a hatalomról szól. Ezért ezt elemezve én sem az igazságot, hanem a játékosok motivációit, a mozgatórugókat keresem. Legalább ezt ismerjük meg, ha az igazság megismerésére nincs sok esélyünk. Ez van, de legalább ne áltassuk és csapjuk be magunkat!

MEGOSZTÁS

1961-ben született külpolitikai újságíró, elemző, publicista. A Demokrata és a Magyar Hang hetilapok külpolitikai szakújságírója, a #moszkvater, a szláv világgal és a posztszovjet térséggel foglalkozó portál alapító főszerkesztője. Előtte 28 éven át a lap megszűnéséig a Magyar Nemzet konzervatív napilap munkatársa, 2000-től 2017-ig a külpolitikai rovat vezetője, majd a lap főmunkatársa. A lap utolsó moszkvai tudósítója. Érdeklődési területe a posztszovjet térség, emellett a globális folyamatok. Rendszeresen publikál külpolitikai folyóiratokban, írásai, interjúi időről időre megjelennek a közép- és kelet-európai sajtóban. A Putyin-rejtély (2000) című könyv szerzője, 2009-től a Valdaj Klub állandó tagja. A Metropolitan Egyetem kommunikáció szakának docense. A Tolsztoj Társaság a Magyar-Orosz Együttműködésért Egyesület elnökségének a tagja.