„nem oda korcsolyázunk, ahol a korong van, hanem oda, ahova érkezik”

Hmelnickij mesterműve

2026. máj. 07.
B. Molnár László

MEGOSZTÁS

A mai Közép-Ukrajna területét előbb lángba borító, majd egyesítő kozák hetman, Bohdan Hmelnickij 1648. május 7-én aratta egyik legnagyobb katonai sikerét, amikor a Zsovtyi Vodi csatában szétzúzta a lengyelek nemesi seregét. Nem véletlen, hogy az ukránok ma nemzeti hősként tekintenek rá.

„A felkelők a győzelmet követően több lengyelek védte várat bevettek, s néhány erőd kivételével egész Kelet-Ukrajna a kezükbe került” #moszkvater

„A felkelők a győzelmet követően több lengyelek védte várat bevettek, s néhány erőd kivételével egész Kelet-Ukrajna a kezükbe került”

Bármilyen furcsán is hangozhat, az 1648 és 1657 között a lengyel elnyomás ellen kirobbant kozák nemzeti-felszabadító háború fő okát Bohdan Hmelnickij a következőkben látta. „A kozákok nem azért lázadtak fel a polákok ellen, mert elvették tőlük atyáik földjét, és nem is azért, mert úgy bántak velük, mint a legkegyetlenebb fáraók a zsidókkal az egyiptomi fogság idején. Ugyanis ezt még el tudták volna viselni a kozákok. A harc legfőbb kiváltó oka az volt, hogy arra kényszerítették őket, hagyják el őseik hitét és csatlakozzanak egy hamis tanhoz. Gonosz gyűlölettel akarták elpusztítani lelkük halhatatlanságát” – olvasható az ukrán történelem egyik legnagyobb hősének tartott hetman visszaemlékezéseiben. Ez érthető is, hiszen a mai Ukrajna területén akkor élők a Lengyel-Litván Királyság keleti szláv, pravoszláv vallású, a lengyeltől kicsit eltérő nyelvet beszélő lakosságaként írhatók le, akik felveszik a kozák identitást. A mai értelemben vett nemzettudatról nem beszélhetünk, sokkal inkább a feudális rendből, elnyomásból kiszabadult elemek közösségéről, amelyet persze összeköt a vallás. Ezért válik olyan fontossá ebben az esetben a vallás.

„Nem véletlen, hogy az 1648 februárjában kezdődő háborúnak – amely együtt volt mai értelemben vett nemzeti-felszabadító, szociális és vallási jellegű – a fő mozgatóereje a kozákok, a sértett, magát a lengyelekkel szemben másodrendűnek érző szűk nemesi réteg és a parasztok mellett a pravoszláv papok voltak”

Utóbbiak adták a szabadságharc ideológiai hátterét, míg katonai hátteret a már említett Hmelnickij faragott legszűkebb körének segítségével a kozákokból, a deklasszálódott városi elemekből és a paraszti tömegekből. Hogy kik voltak ők, akik a háború folyamán jeles hadvezérek, államférfiak és diplomaták lettek? A lengyel katonatiszt apától és kozák anyától származó Hmelnickij legközelebbi harcostársai, akiket aztán a hetman kovácsolt eggyé: Ivan Bohun, Kindrat Burljaj, Ivan Hirja, Matvij Hladkij, Filon Dzsedzsalij, Makszim Krivonyisz, Ivan Vihovszkij és Anton Zsdanovics.

„A lengyel elnyomás a 17. században egyre fokozódott az ukrán területen, és amikor a kozákok jogait is megnyirbálták, egyre erősebben volt tapasztalható az elégedetlenség”

A királyhoz hű, ám a lengyelekkel a sérelmei miatt egyre inkább szembe forduló Hmelnickij állt a lázongások élére. Miután Czapliński feldúlta a birtokait, elment IV. Ulászló királyhoz, aki garanciát adott neki. Amikor pedig a szejm nem hagyta jóvá a királyi levelet, ezzel a kiváltságlevéllel állt a felkelés élére. A zaporozsjei szics tanácsa Bohdan Hmelnickijt hetmanná választotta. A fegyveres felkelés kérdése azután dőlt el, hogy az ukrán területeket kezükben tartó lengyel nemesség az ellenállást kegyetlenül letörésére két, egyaránt 12-12 ezer főből álló hadat küldött Zaporozsje felé. Hmelnickij pontosan látta, hogy a saját hadával – amely messze nem állt még készen a szabadságharc megvívására – képtelen lenne győzni a lengyel és litván seregek felett, főleg akkor, ha ezek egyesülnek.

„Szövetségeseket keresett maga mellé – segítséghez folyamodott Moszkvához, a moldvai vajdához és a krími kánhoz –, és a tatár uralkodó, III. Islam-Girej küldött is egy hordát Tuhaj-bej vezetésével”

Létszámukkal kapcsolatban megoszlik a történészek véleménye, hiszen egyesek 20, míg mások 10 ezerre teszik a tatár hadat. A legtöbben ugyanakkor hatezer lovasról adnak számot, így talán ez utóbbi állhat a legközelebb az igazsághoz. Az viszont biztosnak tűnik, hogy a tatárok a kozák sereg két szárnyát foglalták el, illetve elővédi feladatokat teljesítettek. A lengyel nemesi seregeket Mikołaj Potocki, a hivatalos, az uralkodó által kinevezett kozák hetman és Marcin Kalinowski vezette.

Bohdan Hmelnickij #moszkvater

Bohdan Hmelnickij

Hmelnickij hadseregéhez – amely arra törekedett, hogy még a két sereg egyesülése előtt külön-külön összecsapjon velük – előbb a Dnyeper mentén lefelé haladó szemenek, azaz a lajstromos kozákok csatlakoztak, majd amikor a sereg elért a Zsovtyi Vodi folyóhoz, még több környékbeli paraszt és kozák állt hozzájuk. Ezzel ugyan létszámában fölénybe került a lengyel és litván hadakhoz képest, melyekben sok kozák és pravoszláv vallású paraszt katona szolgált, ugyanakkor reguláris sereg révén a lengyelek mégis minőségi fölényben voltak a felkelőkkel szemben.

„Magára az ütközetre Hmelnickij hadai és Mikolaj Potocki serege között 1648. május 7-én került sor”

Noha az ütközetet végül a kozákok nyerték, sokáig úgy nézett ki, hogy Hmelnickij vereséget szenved a sáncai ellen komoly rohamot indító lengyel lovasságtól, amely akkoriban az egyik legjobb katonai erőnek számított Európában. A kis híján már a teljes szétesés előtt álló kozák-tatár sereget a hirtelen kitört heves esőzés mentette meg. A lovasság rohama elakadt a sárban. Ráadásul a hadi szerencse megfordulásával egyik pillanatról a másikra a lengyel sereg valamennyi kozákja és az ukrán népcsoporthoz tartozó katonája átállt Hmelnickijhez, és ez végzetes lett a lengyelek számára. A lengyel hadak vezérének fia, Stefan Potocki elesett, míg Mikołaj Potockinak sikerült elmenekülnie.

Hmelnickij ezt követően a másik lengyel sereg ellen küldte Tuhaj-bejt és a mellé állt szemeneket, ám a Kalinowski vezette had visszaverte a támadókat. Hmelnickij ekkor a segítségére sietett és sikerült megnyerni a csatát. Ezzel pedig mindkét lengyel sereget teljesen megsemmisítették.

„A felkelők a győzelmet követően több lengyelek védte várat bevettek, s néhány erőd kivételével a mai Kelet-Ukrajna a kezükbe került”

Noha az ukrán történelem egyik nemzeti hősének tartják Hmelnickijt, több történész szerint azonban semmiben sem különbözött a korábbi felkelések vezetőitől. Őt is egy bosszúra vágyó kozák tisztnek tartják, aki a lengyel főurak által megkárosítva a Szicsbe vonult, ahol meggyőzte a kozákokat, hogy álljanak ki a jogaikért. Ugyanakkor, ami megkülönböztette őt a többiektől, az az, hogy személyében olyan rendkívüli szervező, katonai parancsnok és politikus került a mozgalom élére, aki képes volt egy egész Kelet-Európa történelmét befolyásoló felkelés levezénylésére. Ludvik Kubala lengyel történész egészen odáig ment, hogy szerinte

„Hmelnickij hatása az ukrán történelemre olyan jelentőségűnek tekinthető, mint Cromwellé Angliára. Ő volt az, aki egy önbizalomhiányban szenvedő, identitását nem találó – ekkor még ukrán identitásról nem beszélhetünk – közösségből büszke, saját érdekeiért kiállni képes társadalmat formált”

A modern ukrán történetírás atyjának tekinthető Nyikolaj Kosztomarov ugyanakkor úgy ítélte meg Hmelnickij szerepét, hogy az általa vezetett felkelés értelmetlen volt, hiszen utána visszatért a régi rend, sőt a térség a hetman halála után rommá vált. Vele kapcsolatban igazi ritkaság, hogy pozitívumként értékelte az oroszokkal kötött kapcsolatot. Miután 1651-ben Wiśniowiecki leverte a kozákokat, Hmelnyickij az orosz oldalra állt, és a cár 1654-ben „fogadta oltalmába”. Az éledező ukránság nagy költője, Tarasz Sevcsenko ugyanakkor kritikával szemlélte, hogy Hmelnickij orosz kötelékbe sodorta Ukrajnát (amiről ugye akkor még nem beszélhetünk – a szerk.). A szovjet és az orosz történészek szinte egyhangúan az egyik legpozitívabb történelmi személyiségnek tartják Hmelnickijt Egyrészt azért, mert egy elnyomott népcsoport élére állt, de legfőképpen a régió Oroszországgal való egyesítése miatt.

Legyen bárkinek igaza a hetman megítélésében, abban senki sem vitatkozik, hogy „mesterművét”, az „ukrán állam” megalapozását a Zsovtyi Vodi csata megnyerésével kezdte el építeni. (Azért meg kell jegyezni, hogy az 1654-es, a Dnyeper két oldalán elterülő hetmanátus valójában állam az államban, és nagyon nehéz ukrán államnak tekinteni. Mondjuk ki, hogy nem az. Ekként inkább csak a modern ukrán tudatban él. A hatása ilyen értelemben, utólag igazán jelentős. – a szerk.)

MEGOSZTÁS

B. Molnár László

Hozzászólások kikapcsolva

    KAPCSOLODÓ CIKKEK

    Sencsen nem Jalta, de nem marad következmények nélkül

    2026. nov. 21.
    A sencseni hármas találkozónak szimbolikus jelentősége van. Egy olyan korszak végét jelzi, amikor a világnak csak egyetlen domináns hatalma ...

    „A bűn ismétli önmagát…”

    Ez az Erzsébet nap 82 év után talán más is lehetne, mint az eddigiek, hiszen néhány hónapja az Ukrajnai Legfelsőbb Tanács nyilatkozatban eli...

    A „sencseni trojka” megrémíti Európát

    2026. nov. 21.
    „Európa sántikál és fél Putyintól”, „Európa sehol sincs”, „A csúcstalálkozó figyelmeztetésül szolgál az európai diplomácia számára”. Így ért...

    LEGUTÓBBI CIKKEK

    CÍMKÉK

    © 2018-2026 - #moszkvater